Amikor egy ismerősömnek gratuláltam a könyve megjelenéséhez, a következő választ kaptam:
-Ma már minden hülye könyvet ad ki, csak pénz kérdése az egész. A sok tehetség meg rejtve marad, mert nincs anyagi lehetősége a megjelentetéshez.
Na, nekem pénzem nincs... (Egyébként gyanítom, hogy egy kicsit tévedett. Akinek van pénze, az lehet még zseni.)
Remélem, a "kesergők" elgondolkodtatnak, és jól szórakoztok a "vigyorgókon".
Vakarcs56
Egy öregember ment az úton...
Átlagos lakótelep, korszerű épületek, gázfűtéses lakások. Az emeletes házak között játszótér. Színes hinták, homokozó, kis focipálya. Tavasz. A fű még csak most zöldül, de a park már rendezett. Az utak sárga kaviccsal leszórva, a piros-fehér padokat lassan felállítják. Ragyogó napsütés. Végre kijutnak a szabadba a gyerekek. Mellettük egy öregember ment az úton.
A nyolc-tízéves fiúk fociznak. Gondtalanok. Élvezik az élet örömeit. Mellettük egy öregember ment az úton. Kopott télikabátjában, öreg görbebotjára támaszkodva, hajlott háttal. Kabátján látni: lehet otthon szebb, jobb, újabb, de ezt a régit nem adná semmiért. Botja csupa görcs. És ő görcsösen kapaszkodik belé. Nélküle talán lépni se tudna. A gyerekekre néz. Ők észre sem veszik, hogy mellettük egy hajlott hátú öregember ment az úton.
A fiúk nagy lendülettel futnak. Gerincük egyenes. Az öreg háta mitől hajlott meg? Gondoktól? Háborúktól? Vagy mert kisfiú korától dolgoznia kellett? És hová megy? Haza? Le tudott volna mondani kis kertes házáról? A kispadról, a régi szomszédokról? A moindennapos favágásról? Öregkori apróbb munkáiról? Nem. A gondoktól ráncos arca a modern lakásoktól idegen.
Nézi a focizkat. Ránéz kopott kabátjára, amit talán a feleségétől kapott első ajándékként. Eszébe jut a grund. A rongylabda, amit ők rúgtak vagy hatvan éve. És az, hogy akkor is ment egy öregember az úton.
Ő lehetett "ötvenhatos", vagy világháborús katona. És aki akkor ment el mellett az úton? Még talán kisfiúként negyvennyolcas kisdobos. Akkor ő nem vette észre az öreget. Azt a régi kisdobost. Azt, aki ott lehetett a szabadságharcosok között a csatában.
Most őt nem látják. Nem, a mai gyerekek. Hiszen nincs is más gondjuk, mint az iskola és a játék. Akik ott játszanak a téren, nem ismerik az éhezést. Nem kell már gyerekként éhbérért dolgozni, otthon minden nap ebéd és vacsora várja őket. Meleg lakás, fürdőszoba. Miért is vennék észre őt? Hiszen csak egy öregember ment az úton.
-Ma már minden hülye könyvet ad ki, csak pénz kérdése az egész. A sok tehetség meg rejtve marad, mert nincs anyagi lehetősége a megjelentetéshez.
Na, nekem pénzem nincs... (Egyébként gyanítom, hogy egy kicsit tévedett. Akinek van pénze, az lehet még zseni.)
Remélem, a "kesergők" elgondolkodtatnak, és jól szórakoztok a "vigyorgókon".
Vakarcs56
Egy öregember ment az úton...
Átlagos lakótelep, korszerű épületek, gázfűtéses lakások. Az emeletes házak között játszótér. Színes hinták, homokozó, kis focipálya. Tavasz. A fű még csak most zöldül, de a park már rendezett. Az utak sárga kaviccsal leszórva, a piros-fehér padokat lassan felállítják. Ragyogó napsütés. Végre kijutnak a szabadba a gyerekek. Mellettük egy öregember ment az úton.
A nyolc-tízéves fiúk fociznak. Gondtalanok. Élvezik az élet örömeit. Mellettük egy öregember ment az úton. Kopott télikabátjában, öreg görbebotjára támaszkodva, hajlott háttal. Kabátján látni: lehet otthon szebb, jobb, újabb, de ezt a régit nem adná semmiért. Botja csupa görcs. És ő görcsösen kapaszkodik belé. Nélküle talán lépni se tudna. A gyerekekre néz. Ők észre sem veszik, hogy mellettük egy hajlott hátú öregember ment az úton.
A fiúk nagy lendülettel futnak. Gerincük egyenes. Az öreg háta mitől hajlott meg? Gondoktól? Háborúktól? Vagy mert kisfiú korától dolgoznia kellett? És hová megy? Haza? Le tudott volna mondani kis kertes házáról? A kispadról, a régi szomszédokról? A moindennapos favágásról? Öregkori apróbb munkáiról? Nem. A gondoktól ráncos arca a modern lakásoktól idegen.
Nézi a focizkat. Ránéz kopott kabátjára, amit talán a feleségétől kapott első ajándékként. Eszébe jut a grund. A rongylabda, amit ők rúgtak vagy hatvan éve. És az, hogy akkor is ment egy öregember az úton.
Ő lehetett "ötvenhatos", vagy világháborús katona. És aki akkor ment el mellett az úton? Még talán kisfiúként negyvennyolcas kisdobos. Akkor ő nem vette észre az öreget. Azt a régi kisdobost. Azt, aki ott lehetett a szabadságharcosok között a csatában.
Most őt nem látják. Nem, a mai gyerekek. Hiszen nincs is más gondjuk, mint az iskola és a játék. Akik ott játszanak a téren, nem ismerik az éhezést. Nem kell már gyerekként éhbérért dolgozni, otthon minden nap ebéd és vacsora várja őket. Meleg lakás, fürdőszoba. Miért is vennék észre őt? Hiszen csak egy öregember ment az úton.