"Harmadik nemzedék"
Sej-haj,szeressük egymást,nemzedékem,
hisz azt mondják,mind egyformák vagyunk,
miként a kanadai ötös ikrek,
avagy Frigyesnek díszgárdája és
bírálóink előtt csoportban állunk,
akár a regruták a sorozáson.
költők vagyunk-e,vagy futballcsapat,
regatta,körmenet,népünnepély,
költözködő darvak tömött phalanxa,
vonúló hangya-sor,marhák a réten?
csicsóné három lánya mi vagyunk-e,
hogy egy-szoknyát húz ránk a kritika?
Hogy mit firkál ez és az:csillagokról,
mezőkről s más íly apolitikus
vacakságról:ugyan kit érdekel?
itt nincs jó és rossz költő:nemzedék van
s mi a közös vonás:csak ez a lényeg.
Hát fölvonúl a teljes nemzedék,
rájuk tekint a sas-szemű bíráló
és az eredmény-áj váj!-míly síralmas:
"Miféle csöndes generáció ez?
ehhez képest az aggok menhelye
vad táncmulatság és csendháborítás-
szegény fiókák még annyit se tudnak,
hogy egy költőnek rosszalkodni illik,
sok újat hozni,mit ne értsenek,
Petőfi és Ady is így csinálta,
itt ez a szabály s a szabály az szabály.
De hajh,ezek formával bibelődnek,
a multat bálványozzák és az élő
politikától elhúzzák az orruk,
az életnek hátat fordítanak
s elkorcsosult távlattalan világban
fűszállal és bogárral édelegnek."
Így szól a nagyfejű.Mit is feleljünk?
szemünkre hányja a viselt cipőt,
pedig az ő lábujja kandikál ki.
Petőfiéknek fővonása volt
a "népi","egyszerű","természetes",
így hát nyomukban ez lett a követelmény-
Adyék "újak" és "szokatlanok",
"egyéniek"-hát fiaik mitőlünk
szokatlant és egyénit követelnek:
jöjjön az új,a botránkoztató,
tandenben jőjjön a "zseni" és "tehetség"
és kész az útlevél a Helikonra.
De nem ismétlő pisztoly a világ:
van-e ma szükség és mód új irányra?
hogy adjunk szörnyűt a mai gyomornak,
mikor szegény bendő megbírja már az
enyvet,forgácsot és patkószeget?
s míly lázadás az,melyet hagyomány
s illem kíván?ha az ablak-zuzás
kötelező,úgy akkor lázadunk,ha
azért se randalírozunk.Világos.
S hogy egyformák volnánk s egymásra-nézők?
Jékely,Vas,Dsida úgy illik össze,
mint sárgadinnye sóval és tubákkal.
"Politikátlan"korosztály vagyunk?ha
"szociális"versünk mind megpipázzák,
s a plajbász csúcsa elkopik,fogadjunk.
Hibátlan formaművészek vagyunk?
("hibás,mivel hibátlan":furcsa szempont)
de hol a mesterség roppant tökélye?
hisz legtöbb versünk jambus s még ez is
göcsörtös mint a Hátulszent Domonkos.
Van egy régebbi versem törzsökös
görög-magyar mértékben,sapphicumban
-bírálóm formajátéknak nevezte-
rossz verslábak terén nábob e dal
s bukfencmesternek számítok vele.
Álomvilágban élünk,-hiba volna?-
"Petróleumszag s kávésbögre-zsíros
papír és tört kenyér"(Zelk verse):bájos
vágyálom...!Lám,ki fart vert a valónak,
nem a poéta,de a kritikus.
És játszunk,csipp-csupp dolgokkal?-Igen:
atom,dióbél,Puck és gyönge árnyék,
nyulánk kecsesség,ringó mint a nádszál,
fény tánca rengeteg tükör között,
virág,leány,szerelmes folytatódás,
romlandó csipke,romlandó acél,
vérforraló és nyugtató ütem,
éles csikorgás,tompított dübörgés,
ezernyi köldök,kapcsolat,kihullás
és száz titok nyomán ezer titok,
ég és pokol!-ezt kívánd láncra verni,
parányban kívánd elfogni a mindent
és Juppitert aranyeső-alakban.
Mit bánom én,hogy versed miért s kinek szól,
csak hátgerincem borzongjon belé.
Csak épület legyen,zárt,teljes egység,
sokrétű,mégis áttekinthető,
s nem kérdezem,hogy vajjon lakható-e.
Csak minden szónak fénye,súlya,izma
legyen helyén s mindannyi talpra essék,
akár izgalmas,hajlós macskatest
s még azt se bánom,ha semmit se mond.
Csak szép legyen,csak olyan szép legyen,
hogy könny összefusson a szememben,
ezt add nekem,e gyilkos rebbenést,
mi oly szép,hogy szinte kibírhatatlan,
ezt a csodát,nagy művész,add nekem,
s mit bánom:jobb-vagy baloldali vagy
és társaid kik és a swifti tyukmonyt
hegyes vagy tompa végén bontod-e
és hány babád volt és őrült vagy-e
s még azt se bánom,hogy mi a neved
és nem veled,csak műveddel törődöm.
Úgy irigyellek,egyiptomi költő:
kis munkás voltál és megrendelésre
szóltál királyok,istenek nevében
s egy szót se ten-lelkedből és talán már
ükunokád se tudta nevedet,
de műved él,a névtelen csoda
s ne érdekeljen senkit,hopgy ki voltál.
Lyukas szépség ura,tökéletesség,
csak egy csöppecskét adj ambróziádból
s én elfelejtem még azt is hogy élek,
s hogy azonos vagyok sajátmagammal.
Az ég:két féltekéjű Janus-arc,
örök igaz s hazug:csak ő vezessen!
Ó,szépség lázmérője,hátgerinc,
te néma bölcs:te légy,te légy bírálóm!
Weöres Sándor