JOSÓ NEVIBEN CHRISTINÁNAK
részlet Weöres Sándor: Psyche c. művéből
Tállya, 1810. Karátsony elött.Tállya, 1810. Karátsony elött.
Édes szép szerelmem, el kell válnom tűled,
A ki a bélemnek úgy gondgyát viselted,
Pulkáid, lúdaid mind nékem nevelted,
S ha éhezék, nyakok által-nyeszetelted.
Kell forogni nékem Világ forgásába,
El kűldnek Olmützbe Cadet oskolába,
Hol az ifiúnak el-fagy keze lába,
S nem rakhat eggy zsombor tikmonyt a gyomrába.
Sokat gondolok rád, látlak sodró-fával,
Gyenge kis kezedben kolbásszal, hurkával,
S mint eggy szekér-oldal olly nagy szalonnával,
Öreganyád korhatt főző kanalával.
Ne felejts-el engem, gyöngy harmatos rósám,
Küldjél sódart, sunkát, legyél kegyes hozzám,
Szelj ökör-girintzet, remegő violám,
Vagy kegyetlenséged bűnit sohajtoznám.
De ne külggy káposztát, fürjbabot, tengerit,
Igen terjedelmes, veszi másnak helit,
S én putzoljam, főzzem? rajtam ki sem segít,
Ha szép személledben tenn magad nem vagy itt.
Küldd nehány kerek szép aranyát Körmötznek,
Szép arany hajadra innét emlékezzek,
Katona társimmal kis Reissaust vehessek,
S ne félj, hogy el-tsípik tűlem kis ügyessek.
Miattam a frajlák donghatnak mint legyek,
Várhattyák, hogy vélök véremben kárt tegyek,
Majd mercurialis arcanumot vegyek,
S meg-jövén, néked is nagy bajodra legyek.
Meg-követem illőn a frantzos kurvákot,
Már még-is nékem ne tartanák a zsákot,
Inkább mottyognának templomban imákot,
Reszelnének tököt, őrölnének mákot.
Meg-gyüvök még hozzád, drágalátos holmi,
Ha te idegenben nem hagysz éhhel holni,
Liktáriomot is szokj nékem pakolni,
Tudgyunk szerelmessen eggymásra gondolni.
Pitzinded otthoni Carricatura, mellyben enyhén ki-tsúfolám Cousinom Maylad Jósef farkas étvágyát, és Sógor-ném Haller Christa konyhai szorgalmatosságit. Eme faluvégi rigmusomnak tsupán tsípése vagyon, marása nintsen, nem is szolgáltak-reá.
Nem haraguvának truffám miatt. Sőt rá-következő estén, vatsora után, Atyák, Anyák, Rokonok elött, Christinka elő-penderűle, nyakában hurka collier, haján kolbász koszorú; Josó pedig elejbe térgyepelvén, epekedő hangon mondá-fel a versemet. Tsak a frajlákrúl, meg a kurvákrúl szólló strophákat hagyá-el, a familiaris füleknek túlságos drasticusokat. Utánna Christinka az elötte térgyeplő Josót talpra segitté, meg-tsókolá, s minden gastronomicus ékességit nékie praesentálá. A Familia értőn nevetett. Igy tehát tsúfolkodásomat vidám datzzal el-fogadák, s én lettem a játékban a kopasz.