Hétköznapi Furcsaságok, ...és Mindennapi Csodák.....

Ha valakit évtizedekig csak a nehézségek veszik körűl...hát nem várható tőle, hogy gyermeki együgyűséggel lubickoljon az emberek között. Persze -nehogy valaki az előbbiekre ellenpéldát írjon- kevés kivétel az létezik.
Egy példa a "nehézségek" katergóriájából: amikor Berci 14 éves lett, a nem túl közeli város középiskolájába ment továbbtanulni, kollégiumba is persze. Saját elhatározásából.
A jó rokonai közűl - irígyelve Őt, vagy hülyének nézve- többen mondogatták Berci régen özvegy anyjának: nem fogja bírni a gyerek...Te sem birod majd anyagilag...Amikor Berci már 16 éves lett, akkor az egyik jó rokon meglátogatta, megnézte az iskolai naplót is, mert megmutatták neki.
Komoly dolgokat állapított meg Berciről, a fiú hiába mondta, hogy még a jegye nincs lezárva, a felfedezett rosszat kifogja javítani.. A jó rokon elmondta az özvegynek: hozd el a fiadat, megbukik..mondtam, hogy ne tanuljon stb..
Egy közeli napon kihívták egy óráról Bercit, az anyja állt a folyosón...gyere haza, Feri bátyád szerint megfogsz bukni...pakolj. Még egy másik rokon is megerősítette -látatlanul- na látod, minek engedted..
Bercinek kellett a helyzetet 16 évesen átlátni, a mamáját hazaküldeni, majd -2 év mulva- leérettségizni..Csakhogy ne legyen vidám a sztori, érettségi előtt aztmondta a mamája...hogy mostmár nem tudlak tovább taníttatni..Fillérekbe kerűlt pedig a kolesz és nem volt tandíj sem.
Berci, ez a szívós kölyök -levelező hallgatóként- mérnök lett. Ki tudja mit jelent munka, család mellett levelezni..éjjel rajzolni stb? És hogy ne legyen sima a további életpálya..de erről nem most.
Ha ilyen -csak küszködéssel boldoguló- emberrel találkoztok akkor mire gondoltok? Berci Afganisztánból jött?
A menyország merre van és kiknek?
Persze vannak ennél az előbbi kis butánál jobb, fényesebb, odafigyelésre méltóbb emberi mifenék bőven..Mert a madáchi mondás is egy nagy mondás, csak az a baj vele, hogy féligazság. Mert aki küzd, annak a küzdelem egész életére szól többnyire..Ki lehet ám próbálni. Csak strapás. Az eleve elrendelés többnyire viszont igaz.
Egy ilyen "küzdő" Berci pedig nem tud ellazulni ha sokáig késik a felmentése, a mi alól is? Ha ez egyeltalán szóbajöhet..Én Bercit eképpen látom, nem aképpen, hogy kedélyesen eszi a csülköt és a székely himnuszt énekli, mert divatos..

Berci...

Drága Iván !

-.....hogy mire gondolok ?...-
-...bizony arra, -.... hogy én imádom ezt a Bercit, ...és csodálom egyvégtéből....-
Mást, - a megrendüléstől, - most nem is tudok írni, - ...de még visszatérek rá.
Alighanem, - ismerem Bercit.

Szeretettel ölel: Márta

Sajnos mellényúltam és a levelem elszállt. Na mindegy, ez biztosan eleve így rendeltetett. Egyszer talán megismétlem. Szépek a válaszok, az írások, a másik ember "létküzdelmeit" és ennek során a személyiség deformálódását azonban nehéz megítélni, pláne ismeretlenűl.
Mert nem mindenkinek vannak "ilyenjei". Van aki a menyországba született és oda megy majd egyszer vissza. Így kerek a világ.
Madáchnak pedig üzenem: féligazságokat mondd, de ezek szépek. A küzdelem -ha állandó- akkor egy idő mulva már a cél nem vehető észre, a küzdő eltompul, ugyanis az idő telik.Sokára pedig mi a nagynyavajában bízzon és miért? Ha találkozom Vele megbeszéljük..
Ha a délvidékieknél maradunk...hát nem heverték ki a hideg napokat -nem csodálom- és a mai kor sem hozott jót a számukra, a szerbek majd megőrűlnek az amik robbanó töteteitől még most is. Ez a -szerintük- nagy nép és mégis a veszteség..ilyen nincs, Ők csak győzhetnek. Egy ilyen fél pszichopata állapotot látni, érezni ott. Oda csak közeli magyar rokon látogat, Ő is alig várja, hogy eljöjjön. A szerbek egyébként a szlávok elég érdekes szelete...gondoljatok bele, miért a sok szerb edző, játékos..és
ki-mi volt Milosevics? Ő egyedűl Srebrenicázott? Egyedűl? Vándor, ha arra jársz ne szólalj meg magyarul, mert pofonvágnak. A volt monarchia miért puskaporos hordózott ha róluk beszélt? Csak ennyit akartam..Vagyis: nincs megoldás. Az avarok szúrták el anno a dolgot. Leírhatom a meglepő sztorit. A vajdaságiak a legnehezebbsorsú magyarok. Minden értelemben.
Ez nem az emlegetett (rassz..) közhelyizmus. Pokoli világban élünk. Aki nem tudja, azt irígyelem. Az előbbi csak pici szeletke.
Mindenki nagyon kedves, de a világot megszállta jelenleg a sátán, Saul-Pál pedig hazudott, amikor azt mondta, hogy ez a nazír (istenidéző pap) feltámadt.
A dolognak nem lesz vége. Addig legalább, míg itthon nem lesz emberközpontú rend.

Kedves Ivan

Orommel lattam, hogy te is irtal egy szep tortenetet nekunk.
Koszonjuk szepen. Igen meghato volt "Berci" tortenete.

De tudod en mindig pozitivan probalok gondolkodni. Jovatenni a rosszat es orvendeni a jonak.

Tehat ugy gondolom Berci egy nagyon talpraesett ugyes fiu lehetett.
Es ha sikerult neki kijarni munka mellett egy felsofoku iskolat akkor az az o erdeme es senki mase. Sajnos sokan vagyunk igy, hogy munka csalad es gyerek mellett meg egy foiskolat vagy egyetemet is kijarunk. Remelem Berci megtartotta a hitet es remenyet es ma egy boldog kiegyensulyozott ember.

Szeretettel Erika kiss

b.p. írta:

Szia Caretta!
Nem baj, ha nem ékezetes az írásod, itt sokan vannak, akik külföldről írnak, az ő írásaikban sincsenek ékezetek. Azért egészen jól el lehet olvasni!

Érdekes a füstköd, amiről írsz. Nem írtad, hogy milyen napszakban, milyen időjárási viszonyok mellett történt. Vajon mit éreztél, miközben a nyomodban járt? Kicsit sem ijedtél meg? Látott más is valamit? Miből érezted, hogy mosolyog rád? Láttad máskor is?

Kattints a kibontásához...

kedves b.p. és a többiek. köszönöm a választ és a kérdést. ennyi szépség és varázslat között kis vézna történetemet is olvassátok.kedvesek vagyok.
a füstköd - vagy valami ahhoz hasonló - egy saroknál tünt fel, amerre mentem. bevallom először furcsa érzés fogott el. arra gondoltam megfordulok.nem tettem.mentem tovább a házunk felé.amikor a közrelébe értem megfordult - mintha alakot váltott volna.valójában nem volt alakja,mert mozgott,vagy inkább egyhelyben váltogatta az alakját.nehéz erről beszélni.szinte nincs is szó,ami kifejezhetné a látványt,és az érzést amit a látvány keltett.
mivel nem tértem ki előle,hamarosan odaértem hozzá.szépen folytattam utamat házunk irányába.nem néztem hátra,hogy ott van e még vagy eltűnt. ekkor melegség futott át rajtam.olyan volt,mintha megsimogattak volna. megnyugodtam. hirtelen elém került és mosolygott. ugy éreztem,hogy rám mosolygott. azt biztosan tudtam már,hogy nem akar bántani. úgy tünt mintha szavak nélkül mondaná:szeretlek.
továbbmentem.hazaértem.kimondhatatlanul jó érzés volt.soha nem felejtem el. az igazi szeretet érzését éltem át akkor, vagyis valami olyan csodát,amit mi a szeretetről álmodunk, hogy ilyen lehet az,amikor szeretsz és téged is szeretnek.
üdv mindenkinek. cari

Ivan,
(Ivan Ivanovics Batyuska)
Ertekes ember vagy te. Minden erofeszitesed ellenere ez lassan kiderul...
Lazits...ereszd el.. es folytasd ilyen hangnemben ami a fentebbiek jellemzoje..

Ivan írta:

A dolognak nem lesz vége. Addig legalább, míg itthon nem lesz emberközpontú rend.

Kattints a kibontásához...

Kedves Iván! Megrázott, amit írtál. Megrázott az is, ahogyan írtad. A sötét reménytelenség érződik a szavaidból. Az, hogy egy reménysugarat nem látsz sehonnan felcsillanni.
Tudom, hogy egy nép tudata több, mint az egyének tudatának az összegeződése. Mégis úgy érzem, hogy változtatni csak az egyes emberek tudatának változtatásával lehetséges. Ha sok ember fogja vallani, hogy az emberek jók is tudnak lenni, ha nem félnek odafordulni a másikhoz akkor sem, ha az más, más nemzetiségű, vallású, és folytathatnám a sort, szóval ha ezt sikerül elérni, akkor talán a lélek sebei nem múlnak el, de nem gennyednek tovább. Talán ez lenne az első lépés ahhoz, hogy "a dolognak vége legyen".

Jártomban-keltemben azon törtem a fejem, hogy hogyan tudnék úgy hozzád szólni, hogy reményt láss ki belőle, ne csak azt, hogy pokoli világban élünk. Mindenkinek vannak korlátai. Én nem merek belevágni, de tudom, hogy vannak nálam ügyesebben fogalmazó, szuggesztívebb írásmódú topiklakók. Bennük van a bizodalmam.

Kedves Iván!

Berci büszke lehet arra, amit a körülményekkel szemben is képes volt elérni! Nem tudhatjuk, hogy vajon akkor, ha kedvezőbb helyzetben lett volna vajon kialakulhatott volna-e az a dac, amely hajtotta előre, hogy megmutassa: ő "csakazért is" eléri azt, amire a "jóságos" nagybácsik képtelennek tartották. Lehet, hogy épp ez a kamaszkori dac segítette és tartotta a helyes úton!

"Minden úgy jó, ahogy van és minden jó valamire" mondta egy "nagy gondolkodó" a fiam 19 éves korában. Ő is nagy nehézségek árán érte el, amit akart, de elérte. A kisebb előtt már nem voltak akadályok és sok-sok szenvedés által sikerült csak a jó útra terelni és rajt is tartani ezen az úton.

Úgyhogy mondd meg Bercinek: minden dolognak legalább két nézőpontja van, keresse a pozitív gondolatokat és boldog lesz! Hiszen ez a cél a földi életben, nem? Ez az érzés pedig nem másoktól ézkezik felénk és nem a külső világtól függ, hanem belülről árad - vagy nem!:ugras:

Kedves Iván( Berci?)
Én nem vagyok a szavak embere, és gondolataidban az enyémek is visszatükröződtek...bár az én életem másféle csavarokkal van tele...
Sajnos, igazak a szavaid...DE: nem szabad mindenki bánatát, gondját a vállunkra venni, mert abba aztán tényleg bele lehet őrülni.....Én gyakorlatból tudom, hogy elég mindenkinek a saját sorsa, batyúja........neked nehezebb jutott, de ettől vagy igaz ember.
Próbáld meg meglátni azokat kicsi örömöket...
...egyedül, úgysem tudsz tenni semmit, legfeljebb felrázod az embereket....
Az én titkos gondolatom is az, hogy 1 reggel arra ébredek, hogy a világon bedugultak a fegyverek, s kitört a világbéke....buta vagyok ugye, ennyi idős koromra se nőtt be a fejem lágya.........
Én csak annyit próbálok tenni, hogy szűkebb körben a nyugalmat, szeretetet nyújtom...és remélem ez olyan, mint a vizbe dobott kő...
Reggelenként unokáim mosolyára, odabújására gndolok, és máris vidámabb a napom....próbáld meg te is...gondolj sokat arra, ami megmosolyogtatott
Bár akit ostorral ver(t)nek, annak nehéz....
De az apró csodák viszik tovább az embert napról-napra...
Maradj itt a fórumon, s így ízelítőt kapsz belőlük...
Én is állandóan azon gondolkodom, hogy mi, békére vágyó, szeretetet osztó emberek többen vagyunk, majd csak elérünk valamit...

Egy hajnali pár a párkányra áll, ?Neon alkonyat benzing?zbe zár, ?Egy újabb igét húz magára a Lét??A képerny?re színkódot kent egy angyal, ?Aztán aludni ment, ?Az új világba, be az ablakon át hajlonganak a fák??Arcunkból olvas verset a Kor, és nem gondolja át, ?Gyufát pöcköl az éjbe,?Odabentr?l mindenki álmodja kifelé önmagát??Minden nap egy árnyékkal több vagy, ?De ma nem ébredsz fel, mert én aludni hagylak, ?És önmagamban kereslek,?Most csak az álom használ egy öntudatlan testet??

Tape Underground

Egy hajnali pár a párkányra áll, Neon alkonyat benzingõzbe zár, Egy újabb igét húz magára a Lét…A képernyõre színkódot kent egy angyal, Aztán aludni ment, Az új világba, be az ablakon át hajlonganak a fák… Arcunkból olvas verset a Kor, és nem gondolja át, Gyufát pöcköl az éjbe, Odabentrõl mindenki álmodja kifelé önmagát… Minden nap egy árnyékkal több vagy, De ma nem ébredsz fel, mert én aludni hagylak, És önmagamban kereslek, Most csak az álom használ egy öntudatlan testet……


Tape Underground

Már csak annyit a magyaroknak: jó régen volt Liptószentmiklóson egy temető, a Vág partján, közel a városka kis szállodájához...akit egy rablóról neveztek el (névadóhiány miatt).
A temetővel kapcsolatban: régi temető volt ez, tele magyar sírokkal és itt-ott kibontott kerítéssel. A titkos programjaik szerint valakiknek még a holtak eltüntetése is lényeges volt...
Így be lehetett menni a kibontott kerítésen a temetőbe, ahol feldúlt sírok jelezték? A holtak ujjáról a gyűrűt előbb persze elvitték..csontokat lehetett látni a hevenyészve kiásott síroban és azok mellett is, szétszórva. Ismétlem a város közepén..A sírkövek pedig ezekbe a gödrökbe véletlenűl beleszédültek. Ősi felvidéki neveket olvastam a köveken...
Primitív földgáttal elrekesztették a Vágot lejjebb és itt egy tó keletkezett, 11 kisfalu helyén...mint a kiálló templomok is mutatták, meghalt a falu. Ki tudott erről ill. ki tud ma erről?
Mindezt becsomagolták: áramot termelünk..nade, ami vizet csúcsidőben leengedtek az alsó tóba, azt visszaszívattyúzték éjjel...Miért kellett ez a cirkusz? Na, miért? Ilyen előzmények után érdemes egy földet megszerezni? Visszajárnak ide a holtak?
Tudod Sírius, a dac egy idő mulva fárasztó, ha sokáig nem lehet belőle kilépni, az nem valami felemelő. A kripróbálást nem ajánlom. Persze a dolognak -Bercinek- folytatása is van, de ez még sokkal rosszabb történet, így elmarad.

Kedves Ivan vagy Berci

Talan egy kerdessel kezdenem.

Miert nem irod le azt, hogy en miert irod azt, hogy Berci? Felsz a gonodlatatol annak, hogy kimond igen ez velem tortent. Ez az en eletem.
Mert mar ugy is mindannyian gyanitjuk, hogy rolad van szo ebben a tortenetben. Persze ha neked ez igy jobb bar megkonnyebbulnel ha vegre szembeneznel a tenyekkel.

Meg kene tanulnod egy kicsit megbekelni onmagaddal es a vilaggal.
Nem jutsz semmire ha allandoan hadban allsz mindennel es mindenkivel. Megoldani ugysem vagy kepes egy egesz vilag gondjat bajat.

Nem tudom, hogy tudod e ezert elmondom neked a foldi eletunknek mindig celja es kuldetese van. Mindig meg van irva hogyan fog alakulni az eleted es bar ettol neha kismertekben elterunk a lenyege mindig ugyanaz marad.
Probald mas szemmel nezni az eletet. Minden rossznak van egy jo oldala es minden jonak van egy rossz oldalai attol fuggoen, hogy honnan nezzuk.
Nezzuk a te eseted kemeny kinkeserves eveket eltel meg mint diak es ez mely nyomot hagyott benned. Lehetseges, hogy ez volt az ut ami helyes iranyba terelte az eleted. Lehet ennel sokkal szornyusegesebb lett volna ha nem ezt az utat valasztod nem tanulsz szorgalmasan es talan akkor egy megkeseredett videki ember valik belolled aki gyuloli az eletet.
Igy azt csinalhatod amire vagytal es mar ez boldogsaggal tolthetne el lehet, hogy van egy szereto csaladod ami megint oromet hozhatna az eletedbe.

Gondolkozz el egy picit ezen mert ugy latom sokkal sotetebbnek latod a vilagot magad korul mint amilyen igazabol es nem latod magadkorul mindazt aminek orulni lehetne amik kissebb remenyseget adhatnanak az eletednek.
Ameddig onmagadban nem teremtesz beket addig a vilagot sem tudod megvaltani.

A tortenetet magadrol vagy ha te ugy akarok Bercirol folytasd nyugodtan
mindenki szivesen elolvassa es szerintem tovabbi erot is ontene beled mindenki mert bizony ez itt a nyugalom szigete es nagyon sok olyan emberrel talalkozhatsz akik mar megeltek egyet s mast.
Szeretettel varjuk a tortenet folytatasat.

Erika kiss

ui.: Mondjal meg nekem meg valamit de oszinten es ha nem akarod elarulni azt is nyugodtan a tudomasomra hozhatod elfogadom nem veletlenul a delvidekrol szarmazol?

En is szivesen olvasnalak meg, Ivan, bar ritkan sikerul beugranom.Neha arra gondolok, , hogy nem szabadna lefaragni a dacbol sem, ami az irasaidat formalja, ez tobb egyszeru tamadosdinal...Maskor meg...
cfffffffffffgggggghhhhhhhhhhh ...szeliditenelek, de ez ilyen Csillagviragbol fakado gond...:..:

...orulnek, ha megerthetnem ezt az exteriorizalodott belso haborut, ami mintha folytatodna benned, es a mindenkori beszelgetotarsnak szegezodik a csatatereken tul! Ezert orultem Berci tortenetenek is.

Bennem béke van nagyjából. Senkit nem szeretnék befolyásolni, csak egy pici szösszenetnek tekinthető, amit korábban írtam. Szabadidőm jelentős részét a hobbim- a magyar őstörténet- meglehetősen kitölti. Nagyon nehezen, sok elpazarolt idővel jutottam el addig, hogy megértsem, a történészek igaz, vagy hamis epizódjaiból sohasem jutok el a teljességig. Ha lehet magamnak kell megtalálni ezt..ha lehet és ha lehet. Azután rábukkantam az Arvisurára. Elég nevetséges, hogy egy műszaki ember foglalkozik a témával, tudtommal azonban már mások is.
Szerintem annyi baj, probléma található akár az itthoni, akár a külhoni magyarok körében, hogy elsősorban -akinek ideje. ereje ehhez van- ezekkel kell foglalkozni, bármilyen hasznos területen (dévai gyereklek..) .Azért is, mert ezzel a néppel minden más náció csak addig foglalkozott, míg kinem rabolta (avar kincsek) és félre nem értette..és hálából félre nem magyarázta..

Berci....

"...Ameddig onmagadban nem teremtesz beket addig a vilagot sem tudod megvaltani....." - Erika


<O</O
Drága Iván !
<O</O
<O</O

Sokat gondolkoztam,- és mélyen átéreztem – Berci, - megrendítő történetét.
<O</O

De :…állj oda a tükör elé,…. - és nézd meg magadat, ….! - egy egyenes gerincű, jellemes, érzékeny, rendkívül emberséges, - és minden nehézséggel keményen megküzdő, igen nagytudású, - ” egyszer már célbaért „ -...….de továbbra is …tiszta és nemes célokért küzdő, lelkesedő embert látsz ott.
Egy zsenit.
Becsüld, szeresd, tiszteld, és - fogadd el ezt az embert, - …mert ez, - Te vagy.
Legyen béke Benned, …Iván !
<O</O

De :….hidd el nekem, - és erre Erika is felhívta már a figyelmedet, - hogy az átélt nehézségek, és embertelen küzdelmek nélkül, - ma, - Te nem volnál az, - aki vagy.
Te, - a hatalmas tudásoddal és a személyes adottságaiddal, - zseni vagy.
Egy zseni élete pedig, - nagyon kemény, és nehéz.
Aligha ismerek olyat, akinek könnyű volt.
Kezdjük azzal, hogy egy zseninek, önmagát elfogadni is nehéz, - a közvetlen környezetének pedig Őt, - már ne haragudj érte, - még nehezebb.
Egy zsenit, - más mércével kell mérni, - mint az egyszerű hétköznapi embert.
Meg kellene ezt értened.
Én, - itt - körülötted, – „meg nem értést” sejtek.
Meg kellene alkudni ezekkel a dolgokkal, - Neked is, meg a közvetlen környezetednek is.
<O</O

Húzd vissza a tüskéidet Iván, - és engedd, hogy megsímogassanak, - és engedd, hogy szeressenek.
<O</O

Egyébként, - hidd el, - a magamfajta, egyszerű, hétköznapi embernek is nehéz élnie az életét.
Nagyon nehéz.
Az egyszerű hétköznapi ember életében is vannak elbírhatalan szenvedések, - feldolgozhatatlan kudarcok, könnyek, keserűségek, igazságtalanságok, - és mindennapos terhek, nehézségek, - küszködések, - megoldhatatlan problémák.
Mindenkinek más.
Valaha, - és ezt kb. 8-10 éves koromig, határozottan így éreztem… – mintha a menyországból kerültem volna egy másik, -…. földi menyországba.
Mégis, -….. ez nem védett meg attól, - ami kb. 5 éves koromban történt velem.
Nyirokmirígy daganatom volt, …- a műtő után azonnal az óvóhelyre vittek, ahol aztán pár órával később ránk-bombázták a kórházat.
Apám, 27 km – t gyalogolt akkor, és napokig ásott, - sok más emberrel együtt, étlen szomjan. - miközben a várost továbbra is bombázták.
Aztán megtaláltak bennünket, - és Apám, az erdőn keresztül ölben vitt haza.
62 éves volt akkor.
Amellett, - hogy mély nyomot hagytak bennem, - a szörnyű betegség, és a háború minden rémsége, átélt borzalma, -….. legmélyebben az maradt meg bennem, …hogy az Apám, - mennyire szeretett, …hogy a föld alól is kikapart, ..és ölben vitt haza, sötét éjszaka.- …. Ölben,… 27 km.-en keresztül, -….. haza.
Nem írom le, hogy mi minden jött még ez után, - most csak annyit, hogy, szinte soha semmi sem sikerült úgy, ahogyan szerettem volna.- ….
Ha válaszhattam volna gyereket magamnak, ….hát egy olyant szerettem volna, - amilyen Te vagy.
Ez helyett, - olyan van, - amilyen van.
Lázadásnak pedig semmi értelme, -…. megteszem amit tehetek.
<O</O

Szóval, - hidd el Iván, - másnak más fáj, …és alig hiszem, hogy akad ember, akinek ne volna nehéz időnként a saját keresztje.
Gondold ezt át.
Meg azt is, - …hogy mérd fel, -…. ha nem bírod a hegyet odébb tolni az utadból, - akkor, próbáld meg, -… kikerülni.
<O</O

Sok szeretettel ölellekkiss : Márta
<O</O
<O</O

<O</O

Mindig is gondoltam, hogy Iván zord szavai mögött érző szív lakozik. Nagyon életszerű Berci története. Nagyon valóságos, nagyon gyötrelmes. Nem tudhatom, hogy fiatal korban, amikor az ember tele van céltudattal, és ezt a célt éppen az a személy teszi elérhetetlenné, akitől a fiatalember inkább támogatást remélne, hogy ez mekkora sebeket hagy maga után, de biztos, hogy hagy. Engem nagyon megfogott a történetben, hogy Berci nem hagyta magát, csak azért is mérnök lett. Biztos, hogy sokkal nehezebb utat kellet bejárnia, mint annak, akinek tálcán kínálják a lehetőséget, de bejárta. Remélem, hogy Berci erre megfelelő mértékben büszke is.

Vannak, akik mennyországba születnek, mégis a pokolban érzik magukat egész életükben, és vannak, akik pokolba születnek, mégis megteremtik maguknak a mennyországot. Az egyéni boldogságunk nem feltétlenül függ attól, hogy hova születünk, sokkal inkább függ tőlünk.
<O
Aki nem élt a délvidéken, az nem tudhatja, hogy mennyire veszélyes ott még mindig magyarnak lenni. Nem tudom, mi „itthoniak” tudnánk-e tenni valamit, hogy nekik könnyebb legyen? Ha legalább itthon harmónia lenne a határokon belül, az talán kapaszkodó lehetne a határon kívül rekedtek számára, de látod, itthon sincs béke.
<O
Én is kíváncsi vagyok Berci folytatására!
<O
Bubamama! Nagyon aranyos a sündisznó hasonlat. Én úgy gondolom, hogy a sün azért növeszt tüskéket, hogy ne simogassák, hagyják őt békén az ajnározással, de azt a sün is elvárja, hogy figyeljenek rá. És ez a legtöbb, amit egy sünnel tehetünk, hogy tisztes távolból figyelünk rá.

Sün...

"Bubamama! Nagyon aranyos a sündisznó hasonlat. Én úgy gondolom, hogy a sün azért növeszt tüskéket, hogy ne simogassák, hagyják őt békén az ajnározással, de azt a sün is elvárja, hogy figyeljenek rá. És ez a legtöbb, amit egy sünnel tehetünk, hogy tisztes távolból figyelünk rá."<!-- / message --><!-- sig -->
__________________


Drága Cathy !

....az a helyzet, hogy a Sünről, ....ódákat tudnék írni, ....talán kellene is.-
Pár évvel ezelőtt volt egy sünöm.
"Papucs"....volt a neve.

Icike-picike volt,- alig nagyobbb egy jó nagy zölddiónál,- amikor egy viharos aug.-i napon találtuk, - a ház előtti vizesárokban.
Teljesen össze volt fagyva, - valószínűleg nagyon éhes lehetett, - de nem tudott enni,... - a kezemfejére csöpögtettem a higított bébi-tápszert, -....azt nyalogatta...- túlélte, ...aztán, a szemcseppentő következett.
Aztán, - ...a szilárdabb táplálék, ....mindenesetre, - az nem volt semmi, - amikor az egész család, a kertben rohangászott, - hogy lepkét fogjunk a süninek.
Csak a káposztalepkét fogtuk meg, - a többit sajnáltuk.
Finom csemege volt neki.
Lassacskán aztán, - nagyon szépen megtanult enni, - sok minden mást is.
Első perctől kezdve, a tenyeremben "lakott", - és abban is éjszakázott, - annyira hideg volt a keze lába.Aztán, persze, - kinőtte.
Amikor - dolgom volt,- letettem a kosárkájába, volt benne egy piros flanell takarója, bevackolta magát alája.
Aztán, - nagyobb lett, - és jól érezte magát az egész lakásban, - de mindig visszatért hozzám.
Amikor, - "ölbe - kéretőzött", - kétlábraállt, - én meg felvettem, és símogattam, -... bizony, hogy engedte.
Elernyedtek és lesimultak a tüskéi, - nem gömbölyödött össze.Megbízott bennem.
Szabadon közlekedett a házban, - ...pihenni azonban, bement a saját kuckójába.
Ha a számítógép előtt ültem, - akkor a térdemre tettem, - melegedni.
Szeretett ott lenni, - teljesen elengedte magát, - keze lába lelógott, - és jókat aludt.
Órákig el voltunk így.
A hasa, - ...finom, puha szőrikés volt, - és számtalan puszit kapott rá, - annyira aranyos volt !
Aztán még nagyobb lett, - és már nem igen fért el a térdemen.
Akkor, ha odajött, - én lehúztam a papucsomat, - és ráfeküdt a lábam fejére.
Innentől kezdve lett a neve Papucs, - ...addig, - Samu volt.
Mind a kettőt megértette, - vagy legalább is, - figyelt rá.

Eredetileg, - nem akartam "háziasítani", ....- amikor találtuk, mindenféle Természetvéd.Hiv.okkal felvettem a kapcsolatot, - de senkit sem érdekelt, és, - senkinek sem kellett.
Tudtam, - ha kiteszem, - talán elmegy, - de nem éli túl a telet.
Így, miután, megerősödött, - és túlélte az első telet a házban, - megpróbáltam, "visszahonosítani".
Nem sikerült.
Kivittem a kertbe amíg ott dolgoztam,....és elengedtem, - ....csakhogy nem ment el, -csak kóválygott a kertben. -
Aztán, - visszatért a lépcső alján hagyott papucsomhoz, ráfeküdt, és - ott várt, amíg visszamentünk a házba.
Családtaggá vált.
Szóval, rengeteg örömünk volt benne, - szerettük.
Keresek majd róla képet.Nagyon aranyos.

Márta