Hogyan iktassuk ki az egónkat?!

oliyboty · 2012 Augusztus 21

evapatocs írta:
A nyáron fürdőben voltunk,ahol nincsenek ismerősök,aránylag ismeretlen hely volt..igy könnyebb volt megfigyelni az embereket,benne önmagamat is.
A medence tele volt emberekkel,nagy volt a nyüzsgés.Amikor nem olyan "kihegyezett"elmével figyeltem rájuk,hanam csak úgy...hagytam őket durúzsolni...hallottam a távolban gyerekeket sikoltozni...de csak hagytam,nem azonosultam vele...és olyan békességérzés volt bennem...nyugalom.Néha himbálóztam a viz sodrásával...vitt magával...mintha vele lennék,bennem lenne,egy lenne velem...csodálatos érzés volt.

Bizony volt olyan pillanat,mikor Bona szavai jutottak eszembe..és most a Tiéd is,csak tágitsd,terjesztd ki magad...Ez megy nekem,de nem tudok eggyé válni,feloldódni benne.
Még nem tudok a Minden lenni,ami Te,meg Ők..meg Mind

Évi drága kiss Ne csinálj belőle se célt, se elvárást, ne siettesd, csak engedd..., tudom könnyű írni, mondani

..., én is hasonló csónakban evezek veled és még jó pár emberrel, mert csapong a figyelmem és megint jelen van Berni kicsit erősebben... A tágítsd, terjeszd ki magad nem igen világos most nekem, vagyis tudom, hogy micsoda, meg hogyan is "kellene" csinálni, de ugyanakkor még sem...

Waaaa kicsit össze lettem megint zavarodva, még jó, hogy Boni terelget engem...

kiss

evapatocs · 2012 Augusztus 21

oliyboty írta:
Évi drága kiss Ne csinálj belőle se célt, se elvárást, ne siettesd, csak engedd..., tudom könnyű írni, mondani ..., én is hasonló csónakban evezek veled és még jó pár emberrel, mert csapong a figyelmem és megint jelen van Berni kicsit erősebben... A tágítsd, terjeszd ki magad nem igen világos most nekem, vagyis tudom, hogy micsoda, meg hogyan is "kellene" csinálni, de ugyanakkor még sem... Waaaa kicsit össze lettem megint zavarodva, még jó, hogy Boni terelget engem... kiss

Szia!
Ezt bizony érzékelem én is.
Akarattal ez nem megy,csakis az elengedéssel,illetve a megengedéssel.Sokszor előfordult az utóbbi időben,hogy tök nyugodt voltam,mégsem tudtam belezuhanni a csendbe.
Mégis haladásnak vélem a történteket,mert nincs itélet,aggódás...egyszerűen vagyok a térben..mégis örömmel tölt el.
Minek kérdezni,hogy ez meg mi(?)

...lényeg,hogy jóóóó!!!kiss

istike2 · 2012 Augusztus 21

a módszer biztos hasznos de egyfajta hangulat és állapot kell hozzá, hogy működjön.

oliyboty · 2012 Augusztus 21

istike2 írta:
a módszer biztos hasznos de egyfajta hangulat és állapot kell hozzá, hogy működjön.

Mihez is kell állapot és hangulat? Kicsit folytasd tovább a gondolatmenetet. Véleményem szerint, ha valaminek feltétele van, az már "rossz" irány és egós reakció.

Soma77 · 2012 Augusztus 21

Berni, ahogy te ismered, nem létezik...

sosem létezett...

Berni csupán egy történet...emlékek felhalmozva az elmúlt huszon-harminc évből...mindegyik egy darabka halott információ

...elraktározva, nyilvántartásba véve, kartotékozva, a "kedvenc" részek csilli-villi dobozba rakva, és gyakran leporolva, elővéve, nézegetve...a kevésbe kedvenc részek meg valami sötét sarokban feltornyozva...porral belepve, nem ránézve, nem becézve...elfelejtve...mindegy melyik részét szereted vagy utálod Berninek...ezek kacatok...nem te vagy...halott fragmentumai ezek a pillanatnak...amit mindig megélsz...a frissesség, az az vitalitás, ami most is körülvesz csupán dunsztos üvegvegbe kerül, felrakod a polcra, és csak stócolod, stócolod...de minek is?...minek a sok kacat?...minek a sok befőtt ha van friss gyümölcs?...

keresd meg azt, aki a gyümölcsöt elrakta...keresd meg azt, aki a kacatokat gyűjti...keresd meg azt, aki bármikor eldöntheti, kiszanál mindent ami nem kell...akinek csak a friss, a roppanós, az kell...nem kell a szalicil, nem kell a dunsztolás...nem kell a raktározás...elég volt...sok-sok évig telt a raktár...és most dugig van...úgy tűnik, nem fér már föl több üveg a polcra...dehát nincs is polc

nincs is dunsztolni való...minden ami van, itt van előtted....mindig is itt volt...mindig is itt lesz...minden pillanatban új dolgok születnek...ha gondolatok, akkor azok...ha öröm, akkor az...ha bánat, akkor az....nincs jó vagy rossz történés...nincs különbség a gondolkozó és a csendes Berni között...mert aki mindezt megéli, az nem a Berni...hanem ki????

kiss

természetesen Soma sem létezik, ahogy én ismerem....

kiss

Progressor · 2012 Augusztus 22

Soma77 írta:
imádom a nyári záporokat...mikor véget ér az eső, a levegő megtelik millió illattal, még hallod, ahogy a levelek végéről lecsöppenek a cseppek a földre, párás minden, a madarak újra dalolni kezdenek, az arcodat megsimítja egy fuvallat...ezt a csodát talán már mindenki megtapasztalta életében...ha felidézed magadban ezeket a pillanatokat, rájöhetsz, hogy minden leírás, ami vissza akarná adni ezt a csodát, amit te is megéltél pusztán silány próbálkozás arra, ami már egyébként is nyilvánvaló...amikor széttárt karokkal állok az erkélyen, akkor igazából nem áll ott senki...viszont minden van...ott a levegő, a napfény, a szél, a bogárzümmögés, az illatok orgiája, és van, hogy gyerekkori élményeim képei is ott vannak...hallom a dédanyám hangját, ahogy szólongat a kert végében, innen ezer kilométerre és 30 év távolságra...ott áll minden és közben senki...fel sem merül ilyenkor az, hogy gondolkodni kellene...nincs ott senki, akinek ez eszébe jutna...annyira magával ragadó minden, hogy leírni úgysem lehet az élményt...ugye?...ezek a megvilágosodás pillanatai...ez a megvilágosodás...anélkül hogy definiálni kellene...ilyenkor nem az én az aki megvilágosodik...ez lehetetlen...az én nincs is ott...a mindeség az, amely megmutatja neked, valódi arcát...

valójában minden pillanatban ugyan ez a csoda ismétlődik, csak vajon látjuk-e?...mert az eső utáni első pillanat semmiben sem különbözik az azt követő pillanattól, vagy attól, ami egy óra múlva, egy év múlva, tíz év múlva van...minden pillanat egy csoda, lehet hogy nem olyan drámai, mint amikor véget ér egy zápor...mert az élet szemszögéből nézve nincs drámai vagy kevésbé drámai esemény...mi tesszük ezeket a pillanatokat jóvá, rosszá, drámaivá, szánalmassá, anélkül, hogy észrevennénk, hogy minden pillanat egyformán csodálatos, és megismételhetetlenül eredeti...

Ez nagyon érdekes amit írtál és szerintem az adott helyen akik a történelem során ugyanazon a helyen élvezték az eső minden egyes szépségét, azoknak az érzései is felelevenednek az emberben, mivel szerintem mindennek megvan a saját történelme.
Az ember szerintem mindenhol nyomot hagy maga után, még érzésileg is.

Progressor · 2012 Augusztus 22

Soma77 írta:
a satori pillanatai (amikor bepillantunk a függöny möge) nem a bepillantó minősége...inkább a létezés részesít bennünket egyfajta kegyességben, amikor felfedi előttünk igazi mibenlétét...ilyesformán az én, amíg jelen van, maga a függöny...amikor az én feloldódik,és nem lesz többé megfigyelő és megfigyelt, akkor megmutatkozik az élet igazi minősége...a létezés csodája egyértelművé válik...de nem az én számára...hanem a létezés számára....a létezés ráismer önmagára...képes szemlélni önmagát önmagán keresztül...az EGY megpillantja önmagát tükör nélkül...rajtad keresztül...ezért nem tud a személy megvilágosodni...mert ő maga a bepillantás egyetlen igazi akadálya...

Ahhoz hogy az ember megvilágosodjon valamiben, azért küzdenie kell, viszont a megvilágosodás előtti pillanatban hirtelen összesűrűsödik a külvilágból jövő minden negatív akadálya e téren plusz az ember egoja hogy talán nem fog összejönni (amit szívszorongatva érez) és ezek azok az akadályok, amiket megfelelő intuícióval és tudati megoldással kell véghezvinni ahhoz, hogy az ember átlépje a felmerülő akadályokat (amiről te is beszéltél), hogy elérje a megvilágosodást. (Tudom ez most egy kicsit Extreme volt, de az általad írt akadályt ezzel lehet megoldani).

A megvilágosodás, mindig leegyszerűsíti és teljes mértékben egyértelművé teszi az Elme működését, ami által rájössz, hogy végtére is nem bonyolult rendszerként működik az ember, csak még sok minden nagyon kiaknázatlan számunkra, ezért is nehéz eljutni a megvilágosodás állapotába. Hogy mi van azon túl? Az újabb felismeréshez vezető út.
Ez pedig mindaddig megy és megy, amíg lényegében fel nem térképezed a saját Elmédet, ami rávezet a történések következményének miértjére és magára a létezés okára.

evapatocs · 2012 Augusztus 22

Progressor írta:
Ahhoz hogy az ember megvilágosodjon valamiben, azért küzdenie kell, viszont a megvilágosodás előtti pillanatban hirtelen összesűrűsödik a külvilágból jövő minden negatív akadálya e téren plusz az ember egoja hogy talán nem fog összejönni (amit szívszorongatva érez) és ezek azok az akadályok, amiket megfelelő intuícióval és tudati megoldással kell véghezvinni ahhoz, hogy az ember átlépje a felmerülő akadályokat (amiről te is beszéltél), hogy elérje a megvilágosodást.
(Tudom ez most egy kicsit Extreme volt, de az általad írt akadályt ezzel lehet megoldani).

Drága Progi!
Hát nem látod a lényeget

,hogy a megvilágosodás akadálya pontosan az akarás(!!!),a küzdelem meg egyenesen eltaszit "tőle".
Az elme gondolja azt,hogy küzdeni kell,hogy megvalósuljon bármi!!Ha teszel érte megkapod,mondja a hang

,semmiért nem adnak semmit - ugye ismerős?

A megvilágosodás pont az ellenkezője,nem kell tenned semmit,csupán engedni a pillanatnak...megengedni (nem akarással!)..,hogy legyen.

Az,hogy mi van a megvilágosodás előtti pillanatban,azt sajnos nem tudom,de elképzelhetőnek tartom,hogy az ego még próbál beavatkozni pl:félelmet gerjeszt - de ez csak egy gondolat:neutral:

-Mikor elolvastam a postodat az jutott az eszembe - ami már régen is foglalkoztatott

- hogyan lehetséges az,hogy a világunkban több férfi világosodott meg,mint nő ,és rájöttem az irásaidat olvasva,hogy pl:Te simán a jelenben tudsz maradni,akár huzamosabb ideig,mig a legtöbb nőnek ez gondot okoz.(Talán több is a gonjuk

)
A baj okát abban látom,hogy az elméd/elmétek szeret analizálni,mert ti mindent a racionalitás oldaláról közelitetek meg.

A nőkhöz az emóció áll közelebb,ami ugyan karnyújtásnyira van a megvilágosodástól,mert testközelből érzékeli a jelent.
De lehet,hogy pontosan ez a gátja??

Progressor írta:
A megvilágosodás, mindig leegyszerűsíti és teljes mértékben egyértelművé teszi az Elme működését,

Na látod,ezzel teljes mértékben egyetértek!

Progressor írta:
ami által rájössz, hogy végtére is nem bonyolult rendszerként működik az ember, csak még sok minden nagyon kiaknázatlan számunkra, ezért is nehéz eljutni a megvilágosodás állapotába. Hogy mi van azon túl? Az újabb felismeréshez vezető út.
Ez pedig mindaddig megy és megy, amíg lényegében fel nem térképezed a saját Elmédet, ami rávezet a történések következményének miértjére és magára a létezés okára.

Szerintem a létezés okára senki nem tudja a pontos választ.Elképzelések lehetnek ugyan,de az mind tanult,hallott elméletek.
Azt hiszem,ha követnénk a benső hangunkat,amit nevezhetel 6. érzéknek is,talán könnyebb lenne az életünk,mert sok felesleges dolgot elkerülhetnénk.

Progressor · 2012 Augusztus 22

evapatocs írta:
-Mikor elolvastam a postodat az jutott az eszembe - ami már régen is foglalkoztatott - hogyan lehetséges az,hogy a világunkban több férfi világosodott meg,mint nő ,és rájöttem az irásaidat olvasva,hogy pl:Te simán a jelenben tudsz maradni,akár huzamosabb ideig,mig a legtöbb nőnek ez gondot okoz.(Talán több is a gonjuk)
A baj okát abban látom,hogy az elméd/elmétek szeret analizálni,mert ti mindent a racionalitás oldaláról közelitetek meg.

A nőkhöz az emóció áll közelebb,ami ugyan karnyújtásnyira van a megvilágosodástól,mert testközelből érzékeli a jelent.
De lehet,hogy pontosan ez a gátja??

Szerintem a női és a férfi tudást összekéne adni, akkor sokmindent megérthetnénk és kitudja hogy mennyi problémát egyszerűszíthetnénk le és oldhatnánk meg.
Na de ez csak egy megnyílvánulás volt.

oliyboty · 2012 Augusztus 22

Progressor írta:
Szerintem a női és a férfi tudást összekéne adni, akkor sokmindent megérthetnénk és kitudja hogy mennyi problémát egyszerűszíthetnénk le és oldhatnánk meg.
Na de ez csak egy megnyílvánulás volt.

Szerintem meg, ha két ember teljesen őszintén beszél egymással, a szívükkel kommunikálnak, megszűnik az összes probléma, és előtérbe kerül a szeretet. Nem kell összerakni a tudást, csak merni kell szívből beszélni teljes őszinteséggel. kiss

Progressor · 2012 Augusztus 22

Berni!

Az jutott eszembe, hogy vajon helyes-e az állandó megfigyelés állapotában lenni? Ezt azért kérdezem, mert szerintem egy idő után ez a hit az ami kizökkenti az embert. kiss

oliyboty · 2012 Augusztus 22

Progressor írta:
Berni!

Az jutott eszembe, hogy vajon helyes-e az állandó megfigyelés állapotában lenni? Ezt azért kérdezem, mert szerintem egy idő után ez a hit az ami kizökkenti az embert. kiss

Szia Progi

kiss Nem vagyok az állandó megfigyelés állapotában, oly annyira, hogy se időm, se erőm nem volt figyelgetni, totál máshol volt/van a figyelmem, csapong a drága, ezért is kértem "segítséget" Boniéktól, tőletek. Most a Bernivel való azonosulások elengedésén vagyok, de egyelőre agyhalott, szóval még meditálni se tudok lassan 1 hónapja..., pedig marhára hiányzik, hogy csak úgy, pusztán az öröm végett tegyem.

Progressor · 2012 Augusztus 22

tibya írta:
soha nem az számít, hogy mit teszek, hanem hogy hogyan teszem azt amit MOST teszek. A "hogyan" mindig fontosabb mint a "mit".

Viszont a "hogyan"-tól, pedig a "miért" a fontosabb.

oliyboty · 2012 Augusztus 22

Progressor írta:
Viszont a "hogyan"-tól, pedig a "miért" a fontosabb.

Miért is fontosabb az egyik a másiknál?

Egyszerűen csak tenni kell, reagálás mentesen, ahogy "mondani szokták", csak hát tessék, kivitelezd ki

Progressor · 2012 Augusztus 22

Soma77 írta:
én képtelen vagyok a figyelmem fókuszában tartani dolgokat hosszú ideig...nem tudom figyelni a légzésemet órákon át, nem tudok figyelni a járásomra, a testtartásomra, még a hanghordozásomra sem, miközen beszélek...azért nem, mert ezzel állandó tárgyat kellene hogy teremtsek az elmének, amire figyelnie kellene...rákényszeríteném arra, hogy figyeljen valamire...ez engem fáraszt, borzasztó módon...mint amikor matek zh-t kellett írnom...két óra után teljesen leépültem agyilag ...szóval ez pont az ellenkezője annak, amit szeretek csinálni...én szeretek kizárni minden tárgyat...hogy ne is kelljen rá figyelni egyáltalán...és én így pihenek közben...és lehet, hogy a járásom nem lesz harmonikus, csak pont olyan, amilyen amikor járok... rám is szólnak néha, hogy "húzd már ki magad!" :grin::grin::grin:

Próbáld meg a következőt.: Sétálj az utcán úgy hogy közben zenét hallgatsz, eközben pedig gondolatban készíts az adott zenéről videóklippet mégpedig úgy, hogy csak a leglátványosabb dolgokat próbálod magadnak kiszúrni onnan ahol épp jársz. Ez nagyban segít neked a figyelmed fókuszálásában. Egy idő után pedig amikor már nagyon megy, akkor csak a képzeletedre próbálj hivatkozni!

Progressor · 2012 Augusztus 22

evapatocs írta:
Most akkor én mit csináljak,amikor utálok sütkérezni,és nem tudok jelen lenni benne,mert egyáltalán nem érdekel maga a művelet - de néha muszáj megtenni olyan dolgokat,amiket nem szeretünk.

Megfigyeltem,hogy ami érdekel,abban totál benne tudok lenni,pl:amikor kihivást tapasztalok munkám során.:razz:
Aki tud segitseen!!

(u.i:nemsokára itt a szeptember...:1

Egyszerűen keltsd fel az érdeklődésedet a munkamenettel kapcsolatosan, hogy mi benne az érdekes fázis és kombináld össze, hogy miként válik az adott dolog a hasznodra. Tedd a dolgot érdekessé, hogy játszva fokozatosan belemerülsz abba amit csinálsz, de tartsd kontroll alatt.

Progressor · 2012 Augusztus 22

oliyboty írta:
mikor eljön az Ítélet nap és mindenki felett ítéletet mond az Atya fia, akkor majd "bűnhődünk" tetteinkért

Szerintem az ítéletnapjára nem kell várni, az már ott van bennünk. Ha te megbocsátasz magadnak, akkor Isten is megbocsát neked és új esélyel indulsz, de ha erre képtelen vagy, azzal Isten sem tud mit tenni.

Progressor · 2012 Augusztus 22

Soma77 írta:
szia Évi...a technikák nem segítenek, sőt, inkább csak hátráltatnak... ezért mondtam, kicsit viccesen, hogy nem szabad őket kipróbálni, mert akkor azt fogjuk hinni, hogy a technika gyakorlása révén majd eljutunk valahová...és ha úgy érezzük, nem jutottunk sehová, akkor a technikában fogjuk keresni a hibát (vagy magunkban ), majd eldobjuk a technikát, és felveszünk egy másikat (ahelyett, hogy eldobnánk magunkat, és nem vennénk fel semmit )...a vicc az egészben az, hogy nem kell semmilyen technika...nem kell eljutni sehová...már itt vagy...már te vagy én, és Ők, és a Minden...ehhez semmit sem kell csinálni...sem szűkíteni, sem tágítani, sem kiiktatni, sem felépíteni...mert itt van...itt vagy...minden, amit keresel...csak annyira nyilvánvaló, hogy nem tűnik fel...az elme számára nincs benne semmi rendkívüli kiss

Ahogyan jasszemúj is írja, valóban mindent a saját gondolaterőnkel irányítunk. Ha viszont csak a jelenben tartozkodol mint alapmegoldása a dolgoknak, akkor mi az értelme magának a gondolaterőnek, az akaratnak (na persze itt nem az Isten által adott akaratra gondolok, hanem a sajátodra

)?
Ha mindenki így gondolkodna, akkor semmi sem jöhetett volna létre amiben elmerenghetsz, még Isten által sem.
Az élet szépsége pont az, hogy a dolgok folyamatosan változnak, fejlődnek és ettől színes az egész, miért mondjunk le róla? Ezért én biztos nem fogok soha csak a jelen megfigyelője lenni, én próbálok inkább részesévé válni a pozitív történéseknek.

jasszemúj · 2012 Augusztus 22

Progressor írta:
Szerintem a női és a férfi tudást összekéne adni, akkor sokmindent megérthetnénk és kitudja hogy mennyi problémát egyszerűszíthetnénk le és oldhatnánk meg. Na de ez csak egy megnyílvánulás volt.

Nincs olyan hogy nő és férfi hisz túl vagyunk már azon, mindenki volt nő és férfi már, benned élnek a nemek, az egységedben, a tudást hova akarod hozni, már régen részed.

)

Progressor · 2012 Augusztus 22

oliyboty írta:
Na szóval írom magammal kapcsolatosan a fejleményeket és Boni vagy Hannah "tanácsára" lenne szükségem (persze, ha más is leírja a véleményét, tanácsát, azt is nagyon köszönöm, csak Hanniéknál az éber jelenlét végett kérném a "tanácsot"). Szóval mikor a kedvesemmel vagyok, akkor ott tudok maradni a jelenben, habár van mikor valami kizökkent belőle így is, de ott jelen vagyok, nem pörgetem magam idióta gondolatokkal. Viszont mikor nem vagyok vele 2-3 napig, akkor jönnek és mennek a gondolatok és olyan idióta gondolatok vannak, amik azt akarják megteremteni, hogy a bennem levő boldogság az átalakuljon valami bizonytalanságba, félelembe..., s nem értem azt, hogy ez miért van jelen..., miért jönnek hülye gondolatok, amik azt akarják, hogy azonosuljak velük és azt akarják, hogy féltékenység legyen bennem (hozzáteszem nincsen okom semmire se féltékeny lenni és nagyon boldogok vagyunk együtt, szerelmesek és szeretjük egymást)... Szóval ezt a részét nem igazán értem, hogy miért van ilyen formában jelen, de csak akkor, amikor 2-3 napig nem vagyunk együtt... Vélemény, tanács, ötlet? De ezek a gondolati pörgetések mindenhol jelen vannak, munkahely, vagy család, vagy bármi más és nem értem honnét a szöszből jönnek...

Meg Boni, úgy "érzem", hogy kicsit visszaestem az egós csapdába és erősebbek néha nálam a gondolatok és össze-vissza vagyok az időben, leginkább a múltban..., csapong a figyelmem nagyon...

Ez az említett félelem de ha aztvesszük nem is igazi félelem pont azért van, mert alapból az emberben lejátszódik az a fajta félelem, mikor az ember összeakar jönni valakivel akiről tudja lélekben ugyanolyan mint ő és ezért fél is hogy esetleg a kapcsolat mégsem sikeredig hosszabbtáva mert fél hogy elveszíti. Te egy olyan helyzetet élhettél át, hogy egyrészt sikerült összejönnöd az illetővel, másrészt olyan kapcsolat alakult ki köztetek, amiből tudod hogy úgyse hagyna el. Na ezt követően merül fel benned egy teljesen feleslegnek vélt félelemérzet.

Hogyan iktassuk ki az egónkat?!

oliyboty

Vendég

Állandó Tag

Állandó Tag

oliyboty

Vendég

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

oliyboty

Vendég

Állandó Tag

oliyboty

Vendég

Állandó Tag

oliyboty

Vendég

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Hasonló témák