Ha már kedvenceid lettek a hangyák, egy kis érdekesség róluk.
"ÉRDEKES FELFEDEZÉSEK A HANGYÁKRÓL
Új kutatások révén több érdekes felfedezés mellett az is kiderült, mit tanulhatnánk a hangyáktól.
A rabszolga hangyák bosszúja
Létezik egy hangyafaj, mely más hangyabolyokat támad meg, hogy az elrabolt hangyák gondozzák a lárvákat. Susanne Foitzik hangyakutató tanulmányozta a fajt, és arra jött rá, hogy néhány bolynál ez visszaüthet. A Protomognathus americanus hangyakolóniai rabszolgatartóként is ismertek, mivel megtámadják a rivális kolóniákat, elrabolják onnan a lárvákat. Ezeket arra használják, hogy a saját lárváikat gondozzák. Az ingyenmunkának azonban ára van.
Foitzik New Yorkban, Nyugat-Virginiában és Ohióban tanulmányozta a hangyák viselkedését, és talált olyan kolóniákat, amelyek visszatámadtak. Ezekben is úgy kezdődött az egész, hogy a Protomognathus americanus megtámadta a másik faj – ezúttal a Temnothorax longispinosus – otthonát, majd elrabolta a fiatal egyedeket.
A probléma akkor adódott, amikor az elrabolt hangyák elkezdtek felnőni: ekkor ugyanis egy kémiai anyagot bocsátanak ki magukból, ami megkülönbözteti őket a nevelt hangyáktól. A felnövekvő rabszolgák ezután már ellenségként tekintettek a nevelt hangyákra, és magukra hagyták vagy akár meg is ölték azokat. Végül a rabszolga kolónia túlélési esélyei jobbak voltak, a rabszolga hangyák lárváinak 85 százaléka élte túl a megfigyelési időszakot, a rabszolgatartók lárváinak azonban csak a 45 százaléka.
Öngyilkos termeszek védik a kolóniát
Kolóniájuk védelme érdekében öngyilkos merényleteket követnek el egyes termeszek. Támadás esetén a törzsükön cipelt, méreggel teli zsákokat kirepesztik és ragadós folyadékot szabadítanak fel, ami más fajok számára mérgező. Mivel idővel az állatok rágó szájszervének élessége csökken, és így kevésbé aktívan vehetik ki részüket a táplálékkeresésből, elsősorban a kolónia öregjei szolgálják ilyen módon a társadalmat.
Jan Sobotnik, a Cseh Tudományos Akadémia szakértője és munkatársai a Neocapritermes taracua nevű fajnál fedezték fel a robbanékony kis zsákokat, amelyek a termeszek tora és potroha között találhatók. A tasakok egyes állatoknál jól felismerhető, kék színűek, másoknál fehérek. A kutatók szerint támadáskor a kék zsákokkal rendelkező termeszek különösen agresszívan viselkednek: harapnak, ugyanakkor szabadon engedik mérgező rakományukat.
Az akcióba viszont bele is halnak. A kék zsákocskákban lévő folyadék hatásosabbnak bizonyult, mint a fehérekben lévő. A tudósok feltételezése szerint az idősebb állatok fejlesztik ki ezt a fegyvert és készek is bevetni. További vizsgálatok fényt derítettek arra, hogy a folyadék speciális mirigyekben képződik a bőr alatt, és akkor fejti ki teljes hatását, ha a termeszek nyálával keveredik.
Együttműködést kell tanulnunk a hangyáktól
A hatékony együttműködés a hangyák sikerének kulcsa - állítják a kutatók, akik szerint az apró rovarok munkamódszere az embereket is hozzásegítheti a jobb döntéshozatalhoz. A Current Biology című folyóiratban közölt tanulmány szerzői azt vizsgálták, hogy az egyedül és a csoportban élő hangyák, miként választanak fészket maguknak. A hangyáknak először két, majd nyolc fészek közül kellett választaniuk. A potenciális otthonok fele mindkét esetben sérült, illetve lakhatatlan volt.
Az eredmények szerint az egyedül élő hangyák rosszabb döntéseket hoztak, amikor nyolc fészek közül kellett választaniuk, mint akkor, amikor csak két lehetőségük volt. A csoportban élő hangyák azonban mindkét helyszínen jobban szerepeltek.
"Azt hiszem, hogy az emberek esetében azért lehet mindez érdekes, mert hajlamosak vagyunk túltöltődni az információkkal - és ez az egészségünkre, valamint a hatékony döntéshozatali képességünkre is kártékony hatással lehet"
- magyarázta Stephen Pratt, az Arizonai Állami Egyetem élettudományi intézetének munkatársa, aki a laboratóriumában dolgozó hallgatóval, Szaszaki Takaóval közösen végezte a vizsgálatot. Az eredmények azt sugallják, hogy az egyedül élő hangyák jobb döntéseket hoztak, amikor kevesebb lehetőség közül kellett választaniuk, mivel ekkor nem voltak elárasztva információkkal. A csoportban élő társaik pedig azért teljesítettek jobban, mert a tagok a döntéshozatali eljárás csupán egy-egy részéért voltak felelősek.
"A közösségben élés sok áldozatot követel a tagoktól, éppen ezért a hangyáknak némi előnyt is kell szerezniük belőle" - húzta alá a szakember. - A döntéshozatal terhének megosztásával a kolóniák elkerülik azokat a hibákat, amelyeket az egyedül élő állatok követnek el, amikor túl sok információ árasztja el őket. A hangyák esetében pedig az a legnagyszerűbb, hogy pontosan látjuk, miként viszik véghez mindezt anélkül, hogy bármelyiküket is túlterhelnék". Pratt szerint a kutatók most teljesebb képet szeretnének kapni arról, hogy miként képes ez a hangyatársadalom úgy dolgozni, mint egy részekre darabolt agy."