Benedek Elek A beszélő barlang
Messze, messze, hegyen túl, völgyön túl, még az üveghegyen is túl, rengeteg erdőben lakott egy oroszlán. Na hiszen, volt nemulass szegény vadaknak! Addig ölte, addig pusztította, hogy egyszer csak kipusztult a rengeteg erdőben, ami vad volt: evett volna őfelsége, de nem volt mit. A szeme már karikát hányt az éhségtől s nagy kínjában behúzódott egy barlangba, ott lefeküdt. Gondolta magában, hátha ide betéved bár egy sovány róka. Hiszen nem kellett sokáig várakoznia, mert amint esteledett hazafelé ballagott Rókáné komámasszony.
- Ejha, suttogta magában, meglátván a lábnyomokat, micsoda előkelő vendég érkezett, amíg én látogatóban voltam tyúkanyónál. Vajon itt van-e még? Mert, ha itt van, akkor más hazát keresek.
Nem sokáig gondolkozott Rókáné komámasszony: torkaszakadtából kiabálni kezdett:
- Hahó barlang! Hahó barlang!
Aztán elhallgatott. S merthogy senki sem válaszolt, mondta:
- Ejnye, ejnye, úgy látszik, elfelejtetted az ígéretedet, hogy mikor hazajövök, felelsz nekem és behívsz.
Hallotta ezt az oroszlán s gondolta magában: Úgy látszik, a barlang igazán szokta hívni a rókát. Furcsa szokás, de ha így van, legyen így, majd hívom én őt a barlang helyett. Nosza, nagyot ordított:
- Gyere, gyere!Csakúgy zengett, zúgott az erdő az oroszlán őfelsége ordításától.
- No, megvénültem, mondta Rókáné komámasszony, de még barlangot beszélni nem hallottam. Tovább egy házzal!
Azzal uccu, úgy elszaladt, hogy a lába sem érte a földet. Oroszlán őfelsége pedig még ma is várja, hogy mikor jön be a barlangba Rókáné komámasszony.
Azt ugyan várhatja.
Benedek Elek
A beszélő barlang
A beszélő barlang
Messze, messze, hegyen túl, völgyön túl, még az üveghegyen is túl, rengeteg erdőben lakott egy oroszlán. Na hiszen, volt nemulass szegény vadaknak! Addig ölte, addig pusztította, hogy egyszer csak kipusztult a rengeteg erdőben, ami vad volt: evett volna őfelsége, de nem volt mit. A szeme már karikát hányt az éhségtől s nagy kínjában behúzódott egy barlangba, ott lefeküdt. Gondolta magában, hátha ide betéved bár egy sovány róka. Hiszen nem kellett sokáig várakoznia, mert amint esteledett hazafelé ballagott Rókáné komámasszony.
- Ejha, suttogta magában, meglátván a lábnyomokat, micsoda előkelő vendég érkezett, amíg én látogatóban voltam tyúkanyónál. Vajon itt van-e még? Mert, ha itt van, akkor más hazát keresek.
Nem sokáig gondolkozott Rókáné komámasszony: torkaszakadtából kiabálni kezdett:
- Hahó barlang! Hahó barlang!
Aztán elhallgatott. S merthogy senki sem válaszolt, mondta:
- Ejnye, ejnye, úgy látszik, elfelejtetted az ígéretedet, hogy mikor hazajövök, felelsz nekem és behívsz.
Hallotta ezt az oroszlán s gondolta magában: Úgy látszik, a barlang igazán szokta hívni a rókát. Furcsa szokás, de ha így van, legyen így, majd hívom én őt a barlang helyett. Nosza, nagyot ordított:
- Gyere, gyere!Csakúgy zengett, zúgott az erdő az oroszlán őfelsége ordításától.
- No, megvénültem, mondta Rókáné komámasszony, de még barlangot beszélni nem hallottam. Tovább egy házzal!
Azzal uccu, úgy elszaladt, hogy a lába sem érte a földet. Oroszlán őfelsége pedig még ma is várja, hogy mikor jön be a barlangba Rókáné komámasszony.
Azt ugyan várhatja.