Köszi!
Végül is nem a ruha teszi ..........,de azért csak "gentlemanusosabbá" tesz egy izléses nyakkendő! Habár azért nyakkendő helyett ott a "flexibilis poráz" aminek ugye a "markolata" 99%-ban mégis csak a nők kezében van.
Póráz akkor szokott szóba jönni, amikor elkóricálás lehetősége forog fenn. Vagy tévedek? Én erről azt gonolom, hogy elég ciki, ha egy nő mellett csak pórázon marad meg a társa. Póráz nélkül két lehetőség van: Aki menni akar, az menjen, de maradjon is ott. Vagy: az a szabadság, amire a férj kóricálás ürügyén igényt tart, az jár a feleségnek is. Most melyik a jobb egy pasinak? Hogy az asszony is mehet, vagy inkább akkkor már a póráz?
Igen ebben van valami,de azért sztem a nők életében azért több szabad választás van az egyes szerepek megválasztásában,persze azért a szerepváltások a férfiak életében is jelen vannak,kellene lenniük csak ők "gyengébbek" ezzel boldogulni.
Véleményem szerint a férfiak "felejtése" (lehet direkt-véletlen) adhat-na egyfajta lehetőséget a változtatásra,mert igy az eltelt és egymással leélt éveinkben önmagunkban a mélyen beépült információinkat eszünk ágába sincs megkérdőjelezni,semmilyen formában,gondolván mi mindig jól és jókor tesszük,adjuk amit a társunknak,ami közelsem biztos. Azt gondolom,hogy egy idő után baromi jó dolog a "régi"- új befogadása és annak ismételt elfogadása,mint pl a kezdetek kezdetén.
Ezt átolvastam többször is, de nem vagyok vele képben.
Valamikor az 1800-as években mondta egy francia prédikátor
MONOD ADOLF, hogy:
"Bátran merem állitani,hogy a legnagyobb befolyást,ami csak van a földön,úgy a jóban,mint a rosszban,
a Nők csendes és észrevétlen hatása gyakorolja."
Ha jól belegondolunk ez azért igy van.
Szép, szép.
"Ha a nő megadja az elismerést a férfinak, maga is megkapja azt."
No csak "szervirozáson" mullik.
Ezt vitatom. :33:
Nagy hibának tartom,hogy mindig nagy boldogságot,sok sok szeretetet,figyelmet várunk a másiktól (mindkét nemre vonatkoztatom) és sajnos ezek az "elvárások" lesznek pont az akadálya a boldogságunknak. No ebben is másak a nők és a férfiak,nincs egyforma!
Az az igazi, amikor mindketten csak adnak bele a kapcsolatba, és amit az egyik adni tud, a másiknak pont arra van szüksége. De ennek az előfordulása igen ritka. Az elvárások itt is működnek, mint az élet legtöbb területén. Ahogy mondod.
"Egy nő még akkor is emlékszik az első csókra, amikor a férfi már az utolsót is elfelejtette."
Nem igy van?
Lehet, de én ismerek pasikat, akik pontosan emlékeznek az első csókunkra. Mégha igen régen is volt. (Nehogy már felejthető legyen )
"Férfiembernek a feleség hű társ, öröm kútja, s jó menedék."
Elke!! Te meg azt tudod jól mondani, hogy mi a nő számára a férj. Mert hogy vitatható, hogy hű társ-e, sőt az is, hogy örömforrás-e. Jó, a menedéket nem vitatom annyira. És megkockáztatom, hogy ebben a pasik igen nagy többsége egyforma. Még szerencse, hogy vannak kivételek. (Vannak???? )