Te is érted ionont?? Hát mondom én, hogy egyformák vagytok ti pasik mind!
Azt gondolom,hogy elsősorban saját magammal szemben legyenek elvárásaim,
Ez tetszik! Barátnőm ezt úgy fogalmazza meg a párja felé, hogy: magadon uralkodj, ne rajtam!
Talán azért nincsenek változások a futószalag életekben élő generációkban,mert egyre kevesebb a motiváció
És
A társadalmi beidegződésről az a véleményem,ugy "defektes" ahogy van. Itt csak az a nyerő aki ugye dolgozik (manapság ez nehéz már). Véleményem szerint sokan illúziókban élnek,mert megprobálják elhitetni magukkal, hogy azáltal élnek ők értelmes, tartalmas életet,valamint harmonikus a kapcsolatuk,családi életük remek stb, hogy dolgoznak,hogy csinálnak éppen valamit
Itt látens ellentmondást vélek felfedezni: Kell a motiváció, a cél, a céltudat. Ez lételeme az embernek. Ha valakinek célja van, akkor ehhez rendezi a körülményeit, ehhez „vonzza be” a megfelelő harmonikus kapcsolatot. Persze ennek is lehetnek buktatói, mert ha rosszul rendezem, nem a céljaimhoz megfelelő társat vonzom be, mert valami homályos elképzelés a társról felülírja bennem a logikus megoldást, akkor csak kínozzuk egymást. Elvárom tőle, hogy az legyen, aki nekem a céljaimhoz kell, miközben nem is ahhoz választottam.
Szomorúan megjegyzem, hogy rég volt már, hogy az volt a nyerő, aki dolgozott. Ma már sajnos az a nyerő, nézzünk csak körül, aki nyerészkedik.
A kodependens tipusu emberek egy másik személlyel függő (addiktív) kötődésbe lépnek és ez éppen a társuk,család,barátok is lehetnek akiknek a személyükbe a saját énképüket beleültetik és igy voltaképpen a személyes identitásuk egyfajta korlát közé szorul, és ezálltal annak a másik személynek (társuk,család,barátok ), a problémái és identitása egyszer csak kitúrják a helyéről.
De jóó! Van itt egy topik a Helingerről (ez egy terápiás módszer) pont ilyeneket írnak benne a hozzáértők!
Amig sorsunk lapjait "más-mások" osztják addig tetszik nem,változás mint olyan nem várható!
Aranymondás!!! Így igaz! Amíg mások irányítják az életünket, addig nem a sajátunkat éljük. Döntés (meg némi erő) kérdése, hogy hol állunk: a végrehajtásban vagy az irányításban.
Na, hogy kicsit rosszalkodjak is: olvasok egy könyvet. Ki szerettem volna írni belőle egy részt ide a topikba, arról, hogy mennyire egyformák a pasik, de sajnos nem találom. Nagyjából arról szól, hogy a pasik végül is csak kisfiúk, akik ha megkapják, amit akarnak, akkor bármit el lehet érni náluk. Ha képes leszek visszakeresni, akkor azért beidézem.
:33: