Köszönés
Ne felejts el megfelelő módon köszönni otthon, az iskolában és az utcás: Szia! Sziasztok! Jó reggelt! Jó napot! Jó estét! Jó éjszakát! Viszont látásra!
Mindig a fiatalabb köszön előre az idősebbnek, és a fiúk üdvözlik először a lányokat.
(A kézfogás ennek ellentétje: a köszönésre reagálva a kézfogáshoz a kezét először az idősebb, illetve a hölgy nyújtja. Férfiaknál a kézfogás a jólneveltség jele. Hölgyeknek nem neveletlenség, ha nem nyújt kezet. A kézfogás nem nőies. A nőies kézcsők meg már kiment a divatból. És ha már kézfogás: az legyen határozott.
Baráti ölelésnél, puszinál udvariatlanság a levegőbe nyomni a pusszantást. Inkább akkor maradjon csak az ölelés puszi nélkül.
Illetve még: az köszön először, aki érkezik, és aki eltávozik. Telefonban annak illik elköszönni elsőre, aki hívott.)
Ha otthon, az utcán a könyvtárban vagy az orvosi rendelőben (bárhol) kérdéssel fordulsz valakihez, mindig jusson eszedbe a megfelelő varázsszó: „kérem”, „legyen szíves”!
Akár ajándékot kapsz, akár válsz a kérdésedre, egyaránt köszönd meg!
Ha véletlenül meglöksz, vagy akaratlanul megsértesz valakit, kérj mindjárt bocsánatot.
Tanuld meg megkülönböztetni az őszinte szavakat a hízelgéstől.
Forrás
Van még az előreengedés, kikerülés, az ülőhely átadás, sorban állás szabálya.
Ezeket segíthetnétek összehozni. Pl. üzletbe bejutáskor ha kifelé jövők is vannak, a kifelé jövőt illik engedni – hiszen ha ők kijönnek több hely lesz bent. De ha túl sok a kifelé jövő, illik nekik is időnként megállni, és engedni a befelé jövőket. Hiszen nem „birkák” vagyunk, hanem emberek.
Aztán még: nem udvarias másoktól az udvariasságot erőszakkal, tolakodással kivívni. Aki nem udvarias, arról levonjuk a megfelelő konzekvenciát, és hagyjuk, hagy szaladjon. Nem futunk utána, nem gáncsoljuk el, nem verjük meg.
