T
TH6777
Vendég
Cseh László MKB Veszprém drukker lett
A magyar úszó epizodista volt a BL-meccsen
Negyedszer kérték fel a kezdődobás elvégzésére Veszprémben, így nem csoda, hogy a világ- és Európa-bajnok, valamint háromszoros olimpiai ezüstérmes úszó, Cseh László otthonosan közelítette meg a kezdőkört szombaton este a Veszprém Arénában.
A jelenlegi legeredményesebb magyar úszó nem tartja magát a kézilabda sport bennfentesének, de nem zárkózott el attól, hogy a látottakról külső szemlélőként, illetve a csapat szimpatizánsaként elmondja a véleményét.
- A veszprémi publikumnak nem csupán köszönettel, hanem nagy elismeréssel is tartozok - folytatta Cseh. - Benne volt rendesen a magyar szurkolótábor ebben a győzelemben, még azt is megkockáztatom kimondani, hogy jobban, mint az eddigiekben. Hat vagy hét perccel a lefújás előtt már az egész közönség talpon volt, hajrázott, tapsolt, dudált és dobolt, és a szó szoros értelmében kipréselte a kedvenceiből a győzelmet, miközben pokollá tette az Arénát a francia sztárcsapat számára. Nem tudom, hogy erre a helyi drukkerek képesek-e Kielben, Hamburgban, Montpellierben, vagy Ciudad Real városában, de gyanítom, hogy a veszprémi közösség hangerőben és a felvonultatott "hanghordozóival" bármelyikkel felvenné a versenyt.
Cseh László az úszást és a kézilabdázást összehasonlíthatatlan két sportágnak tartja, hasonlóságot legfeljebb ott vél felfedezni, hogy Magyarországon mindkét versenyforma kivételes népszerűségnek örvend, mert egyaránt látványos és kiemelkedően sikeres.
- Azt még én, a laikus is észrevettem, hogy azon a szinten, amelyet az MKB Veszprém - Montpellier Agglomeration HB találkozó képviselt, csak az összeszokott és fegyelmezett csapatok érvényesülhetnek. Kitűnt, hogy a védekezésben csak a tökéletes összhang vezethet az elvárt hatékonysághoz, a franciáknak például sokszor elég volt egy szemvillanásnyi előny, vagy egy fél méternyi folyosó ahhoz, hogy a kapuba találjanak. Ráadásul egy olyan kapust vonultattak fel Veszprémben, akivel még a legjobb hazai játékosok is nehezen boldogultak. Nekem úgy tűnt, hogy most a magyar mezőnyjátékosok közül egyik sem érdemelte ki a "csillagos" ötöst, a sok négyes és " öt alá" viszont együtt mégis olyan sokat ért, amitől a végén a bizonyítvány mégis csak kitűnő lett.
Érdekes a világhírű "vizes" sportolónak az a megállapítása, amely az úszók és a kézilabdázók tétre menő szerepléseivel, pontosabban azok számával kapcsolatos.
- Nekem van évente körülbelül tíz versenyem, amiből igazán fontos és az évadom összképét meghatározó mondjuk kettő. Így van ez az idén is, amikor az első nagy rangadónak a budapesti Európa-bajnokság számított, ahol ismét két számban tudtam nyerni, a második pedig decemberben következik. Ezzel szemben a kézilabdázóknak - a szabadságukat nem számítva - minden hétre jut egy összecsapás, vagy inkább kettő, egymást követik a bajnoki- és a kupamérkőzések, a Veszprém ezen felül szeptembertől novemberig hat Bajnokok Ligája találkozót vív meg, és közben a csapat legjobbjai még a válogatott mérkőzésein is bizonyítani szeretnének. Hatalmas ez a tempó, és arról sem szabad megfeledkezni, hogy a meccsek bizony elég kemények, játékos az a talpán, aki sérülés nélkül játssza végig az egész évet. Most szombaton is tapasztalhattam, hogy nem elég jól futni és dobni, tökéletesen vezetni a labdát, közben az ellenféllel is megküzdeni, hanem emellett viselni kell a kisebb-nagyobb ütéseket, lökéseket is, amelyek olykor bosszantóan szándékosak. Mindent összevetve a szombati meccs szerintem nem volt durvább vagy keményebb az átlagosnál, noha néhány földre került játékos arra játszott, hogy ennek az ellenkezője legyen igaz. Gratulálok a T-Mobile Team "csapattárs" veszprémieknek, s bár a jövő szombaton nem tudom az Arénában biztatni őket a dán Kolding elleni meccsük alatt, a távolból szurkolni fogok nekik!
Cseh László két hét múlva kezdi el őszi edzőtáborozását Balatonfűzfőn, ahová a rövid pályás Európa-bajnokságra és világbajnokságra készülő válogatott jelöltek kapnak meghívást. A Kőbánya SC versenyzője megerősítette azt a vele kapcsolatos hírt, hogy a kontinensbajnokságon idén nem indul el, a decemberi vb-n viszont rajthoz áll.
- Ez lesz az első "téli" világbajnokságom. Még nem ismerem a dubaji versenyek műsorát, ezért azt sem tudom, hogy miben indulhatok, de valószínűleg a két vegyes úszó szám, valamint a 200 méteres pillangó illetve gyors jöhet számba" - mondta befejezésül az MKB Veszprém tiszteletbeli szurkolója.
Az MKB Veszprém szerb kapuscsillaga, Dejan Perics szinte elvarázsolta a franciákat – s a szó legjobb értelmében a közönséget is. Sérülten is vállalta a meccset, és elévülhetetlen érdemeket szerzett a Montpellier elleni 27–26-os Bajnokok Ligája-siker kiharcolásában.
„A júniusban műtött térdem még az eperjesi BL-mérkőzésünkön újra megsérült, ezért már egy hete, a Hamburg ellen is fájós lábbal játszottam – mondta a 40 éves kapus. – Egy pillanatig sem fordult meg a fejemben, hogy BL-meccset kihagyjak, és szombaton is szeretnék pályára lépni a Kolding ellen."
Arra a felvetésre, hogy mekkora a kockázata, ha sérülten véd, mosolyogva válaszolt.
„Aki teljesen egészségesen áll a kapuba, az is megsérülhet – vélekedett. – Amíg a fájdalom elviselhető, addig nem mondok le mérkőzést. Ugyanakkor már eldőlt, hogy a Kolding elleni találkozót követően Hangody László professzor megoperálja a porcot a térdemben. Így három hónap múlva, vagyis a BL-évad folytatására újra egészséges lehetek."
A Montpellier legyőzéséről és a csata sorsdöntő, utolsó két másodpercéről szintén szerényen beszélt, holott egyöntetű volt a vélemény, hogy ő „hozta" a meccset a Veszprémnek.
„Csak a negyvenedik perctől történtekről szeretnék beszélni, mert ekkor álltam be a kapuba – mondta. – Ettől kezdve javult a védekezésünk, a cserejátékosok új lendületet adtak a támadásoknak, a franciák pedig kevesebbet tudtak cserélni. A Hamburg elleni összecsapást kicsit nehezebbnek éreztem, de az másik meccs volt, és akkor jobban is játszottunk. Ezúttal a szerencse is mellénk állt, és a végén a Jóisten segített Accambray lövésének hárításakor. Két másodperc volt hátra, a franciák körülállták a lőni készülő társukat, de én nem láttam, hogy kinek a kezében volt a labda, ráadásul a védőfalunk is takarta a szabaddobáshoz készülődőket. Az utolsó pillanatban mégis megpillantottam a lövő játékost, majd a labdát is láttam, és kiütöttem."
Dr.Sport
