O
oliyboty
Vendég
Mi a csend? Az a csend, amiről beszélgetünk, az szó szerint csend? Vagy milyen csend? Az rendben idáig, hogy benned van, hogy befele kell figyelni, de hogy veszed észre, hogy jelen legyél benne? Még nem is azt rögtön, hogy jelen legyél, csak hogy vedd észre. Milyen az a csend? Hogy születik meg benned, mit kell tenned érte (azon kívül, hogy semmi dolgod nincsen), hogy észrevedd, megtaláld a csendet? Hogyan kell belépni a szívünkbe? Hogy lépjünk ki a fejből? S ha kiléptünk és belépünk a szívbe, honnan lehet tudni, hogy valóban ott vagyunk és nem csak az elme szüleménye, játszmája? Mondta nekem Boni, hogy az igazi szeretet a hálával kezdődik és születik meg a szívben. De a hála nem a fejből kell jöjjön, hanem a szívből. Úgy érzem, hogy nekem sokszor a hála a szívből jön, de ha nem tudok benn maradni a szívben, nem tudok belelépni, akkor milyen hála az, ami onnan jön? Mert nem gondolatként születik meg a hála, hanem érzetként, mélyről jövő érzetként.
A szívből születik meg a csend? A szívbe kell belelépni ahhoz, hogy megleld, észrevedd a csendet? Vagy a csendből lépünk a szívközpontunkba?
A szívből születik meg a csend? A szívbe kell belelépni ahhoz, hogy megleld, észrevedd a csendet? Vagy a csendből lépünk a szívközpontunkba?
A csend az, amiből megszületik minden...amiben észre veszed, hogy zaj van...nem lehet definiálni...az Van...ha keresed nem találod...ha csak engeded megtörténik benned...nincs olyan út, ami hozzá vezet, ide csak megérkezni lehet...MOST...
...az elme bonyolít....a szív érez...ez a dolguk...de mind ugyan abból az ürességből született...kiss
...az elme bonyolít....a szív érez...ez a dolguk...de mind ugyan abból az ürességből született...kiss
kiss Berni,
A csend: elveszett a fonál, jelentéktelen a miértje, hogyan-ja, mikor-ja, mikéntje, helye ... nem találni az irányát, léptékét, mértékét, értékét, fogalmakat, szavakat, magyarázatokat.
Semmibe veszik a lényeg, a valami ... céltalan, vágytalan, eszköztelen, személytelen, gondolattalan, érzéstelen, időtlen. Megmagyarázhatatlan, mindentől elhagyatott, megfoghatatlan.
Mikor keresed, nem találod... akkor talál rád, mikor nem keresed, és egyszer-csak tudod, ez az.
A fentiek vajon kiben okoznak ribilliót?
h
Maga a csend a két gondolat közti szünet, amikor nincsenek gondolataid. A csendet, az üresség állapotát, meditációban tudod megtapasztalni, majd idővel az élet más területein is spontán megjelenik.
O
oliyboty
Vendég
Hogyan lehet elengedni végleg a birtoklási vágyat (főleg úgy, hogy tudom senkit se lehet birtokolni és nem is akarom, de mégis birtoklom, mert jelen van a birtoklási vágy)? Ok, tudom, legyél jelen, a mostban, de ha nem megy egyszerűen, hogy jelen legyek, akkor hogy a csudába csináljam meg? Hogy kell elengedni a gondolataimat, hogy ne ragaszkodjak hozzájuk? S most ne írjátok azt, hogy nem kell tenned semmit sem érte, csak legyél a mostban, engedj el mindent, mert NEM TUDOM HOGYAN KELL CSINÁLNI, NEM MEGY :12: Van valami alap kiindulás, ahonnan el lehet kezdeni és segíteni magunkon, hogy képesek legyünk elengedni?
O
oliyboty
Vendég
A csend az, amiből megszületik minden...amiben észre veszed, hogy zaj van...nem lehet definiálni...az Van...ha keresed nem találod...ha csak engeded megtörténik benned...nincs olyan út, ami hozzá vezet, ide csak megérkezni lehet...MOST...
HOGY kell megengedni csak úgy? Nem keresem és "próbálom megengedni", de semmi, az ellazult állapotban sincsen csend, mert zaj van bennem, gondolatok ezrei..., nem tudom hogyan engedjem el őket, hogyan engedjek el mindent, hogyan adjam fel "önmagam" - a hamis ént...
Szerintem úgy tudunk elengedni,és megengedni,hogy szabaddá válunk.
Én úgy állítom meg a nem kívánt gondolataimat, hogy el kezdek egy vagy több szót mondogatni magamban (pld. szeretlek, sajnálom, köszönöm stb), és már el is tűnt a nem kívánt gondolat.Vagy tedd fel magadnak a kérdést: Miért gondoltam ezt? Már el is tűnt a gondolat, és be áll a csend a két gondolat közt. Meditáláskor pedig egyetlen dologra koncentrálok csak (pld. szeretet,és vizualizálok egy szivet hozzá) amikor észreveszem, hogy eltértem ettől a gondolattól, ismét felidézem.
A csend az, amiből megszületik minden...amiben észre veszed, hogy zaj van...nem lehet definiálni...az Van...ha keresed nem találod...ha csak engeded megtörténik benned...nincs olyan út, ami hozzá vezet, ide csak megérkezni lehet...MOST...
Valójában a csend a természetes állapotunk. Amely egyben a lelki béke és a belső életöröm állapota is.
Ne aggódj, csak élvezd a most pillanatát.
"A bánat eredete a vágy."(Buddha). Más szóval, mindent becsüljünk meg, amit kapunk az élettől, de ne ragaszkodjunk túlzottan semmihez sem.
Bármi történjék is, ne állj ellen az életnek, csak hogy hagyd történjék az aminek történnie kell. Nem lehetséges kétségbeesetten ragaszkodni, és egyszerre szeretni valakit.
Amikor valakire vagy valamire kétségbeesetten vágysz, akkor negatív energiát teremtesz magad körül, amely megakadályozza, hogy megtörténjen az, amit kétségbeesetten akarsz.
Akkor szeretünk valakit, ha megengedjük neki, hogy szabad akaratából legyen része életünknek és ha megadjuk neki a szabadságot, hogy az legyen, ami szeretne lenni és ott legyen, ahol szeretne lenni.
Más szóval, ha valakire, vágysz, előbb engedd szabadon.
Annyit reagalnek ra csak hogy nem tette bele O azt a szot hogy ketsegbeesetten vagyik valamire!! Az irasod akkor igaz ha valaki igy vagyik valamire.Alapjaba veve a VAGY nem rossz!!!Hiszen azert szuletunk le ujra es ujra mert vagyunk valamire.Megertesre tapasztalasra kielegulesre.
En amikor "elterveztem" hogy szeretnek egy Gyermeket akkor is vagytam ra!!! Es semmifele negativ halmazt nem tettem magamkore!
Szoval ovatosan kell banni a Tanitasok fenymasolasaval.
O
oliyboty
Vendég
Csak tudod az a baj, hogy a meditáció NEM koncentráció, s a felbukkanó képek, vizualizációk csak illúziók maradnak, mert elméből jönnek. A meditációnak pont az a lényege, hogy NEM elméből jön, gondolat nélküliséget jelent az, hogy meditálni. Csak nézni, látni, mint egy kisbaba, mikor a világra jön, csak pusztán látni, miközben nincsenek gondolatok. Ezt jelenti meditálni.
Viszont, ha van egy vágyad és ragaszkodsz hozzá, akkor sóvárgás, szenvedésbe csap át.
Többféle meditáció létezik, attól függ mire akarod használni. Nekem a koncentrációs meditáció sokat segített a csend megtalálásához.
O
oliyboty
Vendég
Nem értem, hogy hogyan lehet csendet "találni", ha koncentrál valaki meditációja alatt? Tudom, hogy több féle meditáció létezik, vagyis a mai nappal, rájöttem arra, hogy egyetlen egy meditáció van, ami elvezet a középpontodhoz. A többi csak illúzió. Lehet segítenek ebben, abban és jót tesznek a csakráknak, a szervezetnek, a hangulatunknak, de ezek is csak átmenetileg segítenek és egy idő után, megint úgy érezzük, valami hiányzik. Ha elméből jön egy meditáció, az nem meditáció, hiába élvezzük, ideig - óráig a "hatását", az csak illúzió sajnos.
Olvasgattam megint az Ego könyvét - Osho-tól és pár mondatot le is írtam magamnak, melyek "hozzásegítenek" ahhoz, hogy végre szembe merjek nézni a középpontommal, a valódi lényemmel, mivel jelen van a félelem és bár eddig nem tudtam bevallani magamnak, mert nem voltam önmagamhoz őszinte, de most már tudom, hogy félek azoktól, hogy el kell engednem az ego által kreált világot, félek a bizonytalanságtól, félek a középpontomtól, pedig semmit se szeretnék jobban, mint, hogy túllépni önmagamon. Csakhogy teljesen mindegy kinek az iránymutatását kérem, egy pár percig megnyugtat, megmozdít bennem valamit, de az út egyszemélyes és egyedül kell végig menni rajta. Nincsenek módszerek, technikák, amik elvezetnek oda... és pont ezért nehéz annyira, mert nem kell csinálni hozzá semmit sem...
Ajánlanám mindenkinek, hogy legalább egyszer olvassa el a könyvet.
O
oliyboty
Vendég
Bocsánat, nem kötekedni akarok, de mintha úgy tapasztaltam volna és mások is (szerintem beszélhetek a nevükben), hogy ha keresed a csendet meditációban, nem meditációban, akkor nem fogod megtalálni. Tudom, mert tapasztaltam azt a fajta csendet többször is, amiről Boni ír (csak elég rövid ideig voltam benne, a gondolat kizökkentett), de ott csak benne voltam spontán, hirtelen, nem tudom mit csináltam vagy mit nem, de nem kerestem az biztos. Szerintem tisztázni kéne, hogy kinek mit jelent a csend, mert úgy érzem, hogy nem egy csendről beszélgetek se veled, se a többiekkel, tisztelet a kivételeknek.
O
oliyboty
Vendég
Ez teljes mértékben így van..., bár, ha nincsen benne félelem, bár ez hülyeség, mert minden vágy forrása a félelem.
O
oliyboty
Vendég
Alapjába véve semmi se rossz, se jó. Szerintem a vágy akkor nem baj, ha utána el is tudod engedni rögtön. De most magamnak mondok ezzel ellent, mert a vágy azért keletkezik, mert valaminek a hiánya jelen van, valamit hiányol az elme és ezzel akarja pótolni, vagy csak elvonni a figyelmedet. Ma este óta nagyon másként látok dolgokat, átértékeltem elég sok mindent magamban, és most nem igazán tudom, hogy a sok közül melyik az, ami "jó" válasz, mert már rögtön magammal is ellentmondásba kerülök.
Semmi baj, ez nekem segített a misztikus utamon. Mindenkinek meg kell találnia a neki megfelelőt. Szívemből kívánom hogy neked is sikerüljön.
Hasonló témák
