Különben ő majd intézményvezetői jogon bekerül a mesterbe (hiszen most adható a törvény szerint a KLIK ajánlásával a vezetőknek.)
Intézményvezetői jogon - jogszabály, nevezetesen és pontosan a 326/2013 (VIII. 31.) kormányrendelet alapján - sem most, sem korábban nem lehet és lehetett jogszerűen bekerülni a mester fokozatba.
Ez egyrészt következik a rendelet pontos szövegéből:
4. §. (6a)
Annak a Mesterpedagógus fokozatba besorolt pedagógusnak, aki köznevelési intézményben vezetői vagy magasabb vezetői megbízást kapott vagy ilyen munkakört tölt be, a megbízás vagy a munkakör betöltésének időtartama alatt mentesül az (5) és (6) bekezdésben meghatározott feladatok ellátása alól.
Ugyanis másutt ezt szokták mintegy "jogalapnak" felhozni. Ez azonban
pusztán és kizárólag annyit jelent, hogy - különösen nagy, mondjuk 100 pedagógust foglalkoztató intézményben - a vezetőnek annyi a dolga a saját intézményében a minősítésekben való részvétellel, hogy nem kell neki menni
máshová.
Másrészt,
következik a mesterfokozatra előírt követelményekből. Ezeket nem sorolom fel, de nyilvánvaló, hogy a mester-portfóliót kellett volna feltöltenie, és azt kellett volna megvédenie. Márpedig erre lehetőség eddig nem volt, csak és kizárólag a szakértői, és a mestervizsgával végződő szaktanácsadói képzéseken. Az első mester-kiírás most történt meg az idei Különös feltételekben.
Talán azt sem árt itt tisztázni, hogy a mester-portfólió a 2014. április 30-as feltöltés teljes, 10 órás változatát jelenti, megfejelve, az akkori Útmutató különbségeinek megfelelően. (Ha valakit érdekel ez alaposabban, leírhatom, aki szakértő lett, az éppen így egészítette ki a sajátját, és a mostani 6. turnus hallgatóinak (és a majdan következő akárhányadik turnus résztvevőinek is!) ugyanez a dolga, hiába érkezett oda a 2014-es november 30-as 6 órás részleges fóliájával.
Persze, nem kétséges, mert hallottam és olvastam én is olyan esetről (óvodákban!) ahol a vezető "megetette" a jegyzőt, akárkit, és átsoroltatta magát mesterbe (mint látható, minden jogalap nélkül).
Ez a rosszhiszemű megtévesztés tipikus esete, amikor a munkáltató (bárki legyen is az) joggal követelheti vissza a különbséget.
Ennél már csak az a rosszabb, hogy valójában a leggyengébb
szakmabeliek jutottak fel teljesítmény nélkül a csúcsra.
És nem érzik, hogy ez szégyen.