Évfordulók kapcsán

CZÓBEL Béla
(1883 szeptember 4. - Budapest - 1976 január 30. Budapest)





Festő, Kossuth-díjas (1948), érdemes művész (1958), kiváló művész (1963), az École de Paris jelentős magyar képviselője. Felesége Modok Mária festő. Tanulmányait a nagybányai szabadiskolában kezdte 1902 nyarán Iványi Grünwald Béla tanítványaként, és a következő években többször visszatért ide. Az 1902-03-as tanévben a müncheni akadémián tanult. 1903-ban a párizsi Julian Akadémiára iratkozott be, ahol Jean-Paul Laurens korrigált. 1903-ban a Nemzeti Szalon őszi tárlatán és Párizsban a Champs-de-Mars-i szalon kiállításán szerepelt. Első munkái plein air tanulmányok (Ülő paraszt, 1904), a szecesszió hatását mutatják (Kislány ágy előtt, 1905). Párizsban barátságot kötött Picassóval, Braque-kal, Dunoyer de Segonzac-kal és a fauves-ok csoportjához tartozó több festővel. 1905 őszén és a további években a Salon d'Automne-ban, a fauves-ok termében állította ki kompozícióit (Szalmakalapos férfi, Festők a szabadban, 1906). Ezekkel a képekkel a nagybányai művésztelepen, a "neósok" vezéregyénisége lett. Egyformán részt vett a párizsi és a magyar művészeti életben. Első gyűjteményes kiállítását 1907-ben Párizsban, a Galerie Berthe Weilben rendezte meg.
1907-1912 között több fiatal festővel együtt a nyarakat Kernstok Károlynál Nyergesújfalun töltötte. Részt vett a Magyar Impresszionisták és Neoimpresszionisták Köre (MIÉNK) megalakításában, a Műhely kiállításain, tagja volt a Nyolcaknak, bár kiállításaikon nem szerepelt. Az I. világháború idején műveinek nagy része megsemmisült. 1914-1919 között Hollandiában, Bergben élt. Amszterdamban részt vett a Hollandische Kunstenaarskring kiállításain. 1919-1925 között Berlinben tartózkodott, tagja lett a berlini Freie Sezessionnak.
Első budapesti gyűjteményes kiállítását 1924-ben rendezte meg a Belvedere szalonban. Alapító tagja volt a KUT-nak, a Nemzeti Szalonban rendezett szinte valamennyi kiállításukon szerepelt. 1925-ben Berlinből Párizsba költözött. A párizsi Galerie Bing 1927-ben reprezentatív kiállításon mutatta be a fauve-ok 1904-1908 közötti tevékenységét, ahol Festők a fák alatt c. képével szerepelt.
1931-től a nyarakat rendszeresen Hatvany Ferenc Heves vármegyei birtokán töltötte. A harmincas évek elejére kialakult, és a továbbiakban lényegében nem változott sajátos festői világa, amely mindvégig megőrizte természetszerűségét (Múzsa, Szakácsnő, 1930; Piros kendős lány, 1934; Madonna, 1937; Hátakt, 1941). Bizonytalannak látszó formavilágát kontúrvonallal határolt mélytüzű színekkel építette fel. Témái: csendéletek, enteriőrök, tájak, aktok. 1939-ben került először Szentendrére, a II. világháború alatt ez lett állandó tartózkodási helye. A felszabadulás után a teleket Párizsban, a nyarakat Szentendrén töltötte.
1971-ben a Műcsarnokban nyílt reprezentatív, retrospektív kiállítása műveiből. 1975-ben műveinek bemutatására Szentendrén múzeum nyílt. A rendkívül gazdag életmű jelentős darabjai magyar és külföldi magángyűjteményekben vannak.



Szentendre



Farkasréti temető

1757. február 3-án született, az akkori Sopron vármegye Nagymarton (ma az ausztriai Burgenland: Mattersburg) nevű községében, jómódú paraszti családból. Iskoláit Sopronban az egykori jezsuita, akkor valószínűleg városi, a későbbi bencés gimnáziumban (ma Roth Gyula Erdészeti Szakközépiskola) - falán emléktábla hirdeti- majd a győri bencés gimnázium (ma Czuczor Gergely nevét viseli) filozófiai osztályában végezte.
Budán 1780-tól rövid ideig jogi tanulmányokat folytat az egyetemen, nemsokára pedig az orvosi karra iratkozik át. Érdeklődése és hajlama ugyanis már ekkor a természettudományok, különösen a növénytan felé vonzották, s mivel ez időben a botanikát önálló tudományszakként még nem tanították, kedvenc tárgyának elsajátítását az orvosi oklevél megszerzésével kényszerült összekapcsolni. Orvosi gyakorlatot sohasem folytatott, mert mint orvostanhallgatót Winterl Jakab József mellé kinevezték adjunktusnak a pesti egyetemen.

Nagy lelkesedéssel lát az egyetemi botanikus kert növényanyagának gyarapításához. Élő anyagot és magokat gyűjt, havi, majd évi jelentéseket küld a helytartótanácsnak, rendezi és bővíti a herbáriumot. Egyetemi előadásokat sem ekkor, sem később nem tartott. Kitaibel fontosabbnak ítélte a kutatást és az irodalmi tevékenységet: felismerte a magyar föld addig ismeretlen növényi gazdagságát és a kutatás vágyának nem tudott ellenállni. A Kárpátokkal övezett történelmi Magyarország jelentős része akkoriban növénytani (különösen pedig növényföldrajzi) tekintetben "terra incognita", ismeretlen föld volt, bárhova utazott, a tudomány számára leíratlan, fel nem fedezett fajokat talált.

Kitaibel nagy felfedező útjai közel 20 000 kilométert tettek ki. Ezeket a kor viszonyainak megfelelően kocsival és lóháton, a hegyekben gyalog tette meg. A terepen eltöltött napok száma - naplóinak tanúsága szerint 1247 volt, utazásairól pontos naplót vezetett. Ezeknek nagyobb része két kötetben, 1945-ben 1082 oldalon Gombocz Endre botanikus gondozásában, a Természettudományi Múzeum akkori főigazgatója, Tasnádi-Kubacska András szerkesztésében jelent meg. Az 1804 utáni naplói sajnos még ma is kiadatlanok.

Időrendi sorrendben Kitaibel Pál a következő jelentősebb utakat tette(térkép):

Könyves Kálmán (kb.1074 – 1116. február 3.)




Könyves Kálmán ábrázolásaThuróczy krónikájában








Kálmán király neve is olvasható a gyűrűn.

Balázsolás


Február 3-án ünneplik a Balázsolás napját, amikor is az egészség-, termésvarázsolás, gonosz- és madárűzés illetve az időjárásjóslás napja van. A gyerekek ilyenkor Balázs-járásba kezdtek és kéregettek mind maguknak, mind tanáraiknak. A szőlősgazdák ezen a napon sem tétlenkedtek, kimentek a szőlőjükbe és annak mind a négy sarkában megmetszettek egy-egy tőkét, hogy Szent Balázs védje meg a tőkéket, zavarja el a madarakat, hogy azok ne tegyenek kárt az érett szőlőszemekben. Régebben bort is szenteltek ezen a napon, ezt hívták Balázs-bornak.

http://www.vinoport.hu/?node=781

Kisfaludy Károly

(Tét, 1778. február 5.–Pest. 1830.november 21.) költő, drámaíró, festő. A reformkori irodalmi élet fő szervezője, az Aurora szerkesztője, az Auróra-kör elindítója, a magyar novella egyik első meghonosítója.

Szülőföldem szép határa!

<dl><dl><dd> Szülőföldem szép határa!
Meglátlak e valahára?
A hol állok, a hol megyek,
Mindenkor csak feléd nézek.

Ha madár jön, tőle kérdem,
Virulsz-e még szülőföldem!
Azt kérdezem a felhőktől,
Azt a suttogó szellőktől.

De azok nem vigasztalnak,
Bús szivemmel árván hagynak;
Árván élek bús szivemmel,
Mint a fű, mely a sziklán kel.

Kisded hajlék, hol születtem,
Hej tőled be távol estem!
Távol estem mint a levél,
Melyet elkap a forgószél.</dd></dl><dt>
</dt><dl><dd> <o></o>

DÉSI HUBER István


( Nagyenyed.1895, február .6. - Budakeszi 1944. február 25,)




Festő, grafikus. A tanulást gyermekkorában abba kellett hagynia, inas, napszámos volt sokfelé, míg végül ügyvédi írnok lett Désen. Az I. világháborúban súlyos tüdőbajt szerzett. A háború után ugyancsak Désen, apja műhelyében arany- és ezüstművességgel foglalkozott. Ekkor kezdte el a rajztanulást Szopos Sándor festő vezetésével. Pestre kerülve esténként az Iparművészeti Iskolát, majd a Podolini-féle szabadiskolát látogatta. 1934-től Olaszországban, különböző gyárakban ezüstművesként dolgozott. Alkalma nyílt Milánó, Firenze, Róma, Velence képtárainak megismerésére, Torinóban és Firenzében kiállítást is rendezett. Krón Bélától elsajátította a rézkarc-technikát. 1927-től újra Budapesten élt A KUT (Képzőművészek Új Társasága) tagja lett. A 30-as évek végén festett művein erősen érezhető a kubizmus hatása. Sok magyar festőtől tanult, de senkinek sem szegődött követőjéül. A kubista szakasz után elsősorban az expresszionizmus foglalkoztatta. Van Gogh képeire emlékeztető drámai, paraszti témájú képeket festett. Művészete összekötő volt a Derkovits-féle expresszionizmus és a az ún. alföldi iskola expresszív realizmusa között.



József Attila szénrajz

BARABÁS Miklós

(1810,február 10.Kézdimárkosfalva - 1898,február 12. Budapest)





Festő, az MTA levelező tagja (1836). A nagyenyedi kollégiumban tanult, egészen fiatalon kezdett arcképfestéssel foglalkozni. 1829-ben kijutott Bécsbe, ahol rövid ideig J. Ender növendéke volt. 1830-ban Kolozsvárra visszatérve, Barra Gábortól a litográfia technikáját sajátította el, melyet magas művészi színvonalon egész életén át művelt. 1831-től két esztendőt Bukarestben töltött, ahol keresett arcképfestő lett. 1834-35-i itáliai tanulmányútja igen termékeny hatással volt művészetére. W. L. Leitch angol festőtől a vízfestés technikáját s egy merőben újfajta természetábrázolást vett át. Velencében lemásolta Veronese Európa elrablása c. képét, s e műve 1835-ben Pesten nagy sikert aratott.

Ettől kezdve kisebb megszakításokkal mindvégig Pesten élt. Jelentős része volt abban, hogy Pest művészi központtá vált. Ő volt az első művészetéből megélni tudó festőnk, amit főként az tett lehetővé, hogy az arckép minden műfaját és technikáját kiválóan művelte. Szinte minden kiemelkedő kortársát megfestette, Széchenyi Istvánt, Kossuthot, Petőfit, Bemet stb. Jellemábrázoló készséget tükröző remekművei közül is kiemelkedik Liszt Ferenc és Bittó Istvánné (1874) arcképe. Igazán nagyot e műfajban alkotott. Aprólékosan megmunkált olajfestményeit, rajzait, akverelljeit gondos elmélyülés, finom színezés jellemzi. Csoportképeiben (Bencsikné családjával, 1840; A művész három leánykája, 1849) kompozíció- és rajzbeli fogyatékosságok mutatkoznak. Vásárra induló oláh család (MNG) c. életképe minden festői szépsége mellett is kissé merev maradt. Tájképakvarelljei az alföldi táj szépségének megkapó ábrázolását adják (Alföldi táj gémeskúttal stb.). Biedermeier hangulatot árasztó életképei közül kiemelkedik a többször is megfestett Galambposta (1840). Az abszolutizmus idején anyagi nehézségekkel küzdött, átmenetileg fényképezéssel, majd oltárképfestéssel foglalkozott. 1859-ben kiharcolta a Képzőművészeti Társulat megteremtését, melynek 1862-től haláláig igazgató elnöke volt. 1867-ben Pest városának képviselője. Önéletrajza életének és müködésének, valamint kora társadalmi és művelődési viszonyainak eleven dokumentuma. Műveiből 1948-ban emlékkiállítást rendeztek.


A meny megérkezése

[SIZE=+0] [/SIZE]
Bibó Istvánné

<dt>1893. február 15.</dt> <dd>A Budapesti Telefonhírmondó-Szolgálat megkezdte nyilvános adásait.</dd>


<dt>

</dt> <dt> </dt> <dt> </dt> <dt> </dt> <dt> </dt>
<center> [SIZE=+1]A távbeszélõ elsõ alkalmazásai[/SIZE]
</center> A gyakorlatban az új találmány eleinte csak egyes közvetlen összeköttetések létesítésére szolgált. Az elsõ ilyen távbeszélõvonal már 1877-ben épült Bostonban, ezt követte nyomban a Bell Telephone Association megalakulása, és ezzel megkezdõdött a távbeszélõnek rohamos elterjedése Amerikában.
A távbeszélõ általános használatba vételének nagy lökést adott a központi kapcsolás, tehát a távbeszélõközpont alkalmazása, melynek gondolata Puskás Tivadar (1844-1893) hazánkfiától, a zseniális és sokoldalú feltalálótól származik; ezt állítja róla maga Edison, akinek PuskásTivadar 1875. óta huzamosabb ideig munkatársa volt és akivel együtt dolgozott a távbeszélõnek ily irányban való kihasználásán. Erre vonatkozólag néhai Fodor István, a Budapesti Általános Villamossági Rt. volt vezérigazgatója, a Balla Ignác által szerkesztett és 1912-ben kiadott Edison-tanulmánynak, Edison és a magyarok címû fejezetében a következõket írja: Puskásról ezeket mondta nekem Edison: Én a magam részérõl kezdetben nem láttam többet a telefonban, mint valami újabb távírófélét, melynek révén egyik állomásról a másikra híreket lehet továbbítani. Amerikában eredetileg a telefon csak arra lett volna hivatva, hogy pótolja azokat a távírókészülékeket, melyek a tõzsdei érdekek miatt bizonyos számra redukálódtak. Puskás volt az, aki kifejtette azt a tervet, hogy a telefont a nagy nyilvánosság részére is hozzáférhetõvé kell tennünk. Oly központot tervezett, melybe tetszés szerinti számú elõfizetõ kapcsolható be, és melynél a beszélgetéseket a telefonközpont alkalmazottai irányítanák. Az A nevû elõfizetõ tehát ne csupán B nevûvel beszélhessen, mint eddig, közös vonalon, hanem A éppen úgy érintkezhessen B-vel, mint C, D stb. nevû elõfizetõvel. A telefonbeszélgetések irányítása tehát Puskás Tivadar ideája volt. Ez körülbelül 1877-ben történt.
Hogy ez tényleg így volt, azt Edison azzal is dokumentálta, hogy a Puskás Tivadar fivére özvegyének, Puskás Albertnének adott arcképére sajátkezûleg írta rá, hogy Puskás Tivadar volt az elsõ ember, aki a távbeszélõ részére a központ eszméjét felvetette. A kép eredetije a Puskás-család birtokában van, reprodukciója a Hankó Vilmos szerkesztésében megjelent Universum 1911. évi kötetének 363. oldalán található.
Puskás Tivadarnak számos egyéb találmánya is volt, melyek közül több a távbeszélõ tökéletesítésére vonatkozott. Itt csak a telefonhírmondót említem, melyet legelõször az 1881. évi párizsi elektromos kiállításon mutattak be. Az Operaházban a sugótól jobbra és balra Ader-féle transzmitterek voltak elhelyezve, melyek közvetítésével a kiállítási csarnokokban felállított telefonfülkékben a közönség, belépési díj ellenében, néhány percig hallgathatta az elõadást. Errõl a Budapesti Hírlap 1881. évi szeptember 12. számában Dalmû telefon címmel megemlékezik. Hogy Puskás Tivadar az 1882. január 30-án, a pesti Vigadóban megtartott íróbál alkalmával, hasonló módon a Nemzeti Színház operai elõadásának élvezetével kedveskedett a báli közönségnek, az már közismert és többízben került nyilvánosságra.
[Kedl Jenõ: A budapesti távbeszélõ története és úttörõi]
http://www.puskas.hu/puskas/puskas.htm

A darab ősbemutatója Katona barátjának, Udvarhelyi Miklósnak köszönhető, aki a kassai színtársulat 1833. február 15-ei előadására Bánk bánt jutalomjátékául választotta. Ő írta le először a "Remek" szót a darabról az előadás színlapján. A kassai társulat több csoportja különböző városokban (ld. lentebb) játszotta a drámát minden évben; a darabnak lassan híre ment; s a könyv iránt is jócskán megnőtt a kereslet.

Erkel Ferenc: Bánk bán. Operaház, 1890-es évek. Vittoria Bartolucci (Gertrudis)

Konkoly-Thege Miklós (Pest.január 20.–Budapest.1916. február 17.) csillagász, meteorológus az MTA tagjaországgyűlési képviselő.



1899. május 16-án Konkoly Thege Miklós felajánlotta akkor már világhírű ógyallai</pre>
magáncsillagdáját a magyar államnak. </pre>
A svábhegyi csillagvizsgáló joggal tekinti születésnapjának ezt a napot.</pre>
</pre> Konkoly szerepe a magyar csillagászat fejlesztésében

Életéről és munkásságáról számos alapvető cikk látott napvilágot^9. Itt csak igen röviden vázolom életútját a továbbiak jobb érthetősége végett. Konkoly Thege Miklós 1842. jan. 20-án született Pesten. Szülei ógyallai fölbirtokosok voltak. A Konkoly Thege nemzetség egyike volt a legrégebbi magyar családoknak. Már a XIII. században is éltek Konkoly Thegék Ógyalla környékén. Szülei nem engedték nyilvános középiskolába járni, mint egyetlen gyermeket nagyon féltették. De igen jó tanárokat fogadtak mellé házi tanítónak. Így amikor 16 évesen a pesti egyetemre került, képességével és szorgalmával sikerült neki a kiváló fizikus, Jedlik Ányos rokonszenvét is megnyernie. Közös munkájukat bizonyítja az Országos Meteorológiai Intézet Múzeuma 1896-ban kibocsátott katalógusának 34. tétele: "Diffractio-rács üvegre osztva. Osztotta 1859-ben Konkoly Miklós egyetemi hallgató néhai dr. Jedlik Ányos tanár laboratóriumában a Jedlik által construált és készített osztógépen".^10
Konkoly Thege Miklós, akit szülei jogi pályára szántak, Jedlik hatására már a pesti egyetemen egy életre elkötelezte magát a fizikának. 1860-ban a Berlini Egyetem hallgatója lett, ahol a fizikai tárgyak mellett a neves csillagásztól, Franz Enckétől - akinek a keze alatt neves csillagászok egész raja nevelkedett akkoriban - tanulta az akkor legkorszerűbb elméleti csillagászati tárgyakat és szerzett megfigyelési gyakorlatot e tárgyban.^11 1863-ban, abban az esztendőben amikor Konkoly diplomáját megkapta, megalakult Németországban az első jelentős nemzetközi csillagászati egyesület, a ma is működő Astronomische Gesellschaft. Konkoly kezdettől fogva közeli kapcsolatban volt a Társasággal, hisz alapító tagjainak jelentős része egyetemi társai közül került ki, némelyikükhez egész életre szóló barátság fűzte.^12 E kapcsolatok a magyar csillagászatnak sok hasznot hoztak a későbbiek folyamán.^13 Diplomája megszerzése után fontosnak tartotta, hogy az egyetemen tanultakat szakmai gyakorlattal egészítse ki, ezért számos európai csillagvizsgálót keresett fel és személyes ismeretséget kötött a csillagászati műszereket gyártó üzemek vezetőivel. Hazatérése után szülei kérésére egy rövid időre hivatalt vállalt, de 1871-től már minden energiáját csillagász-munkájának szentelte.
Ezzel a döntésével Konkoly a magyar csillagászat meghatározó személyiségévé vált. Szerencsénkre elég gazdag volt ahhoz, legalábbis eleinte, hogy a kor színvonalához méltó otthont teremtsen Ógyallán e tudomány művelésére. Még arra is tellett pénztárcájából, hogy 1879-től kezdődően egy általa kiadott idegen nyelvű kiadványban folyamatosan beszámoljon csillagvizsgálójának munkájáról.^14 Annak, hogy az Ógyallai Csillagda munkáját külföldön is komolyan vették, bizonyítéka az is, hogy tehetséges külhoni csillagászok méltónak találták ezt az intézményt arra, hogy huzamos időt dolgozzanak benne.^15
Legnagyobb érdeme talán az az elképzelése, hogy saját vállára veszi egy ország csillagászati kultúrájának ügyét. Ezt a harcát épp oly következetességgel végezte, mint obszervatóriumának megalkotását. Kultúrateremtő akcióinak küzdőtere eleinte a Magyar Tudományos Akadémia volt, amelynek 1876-től levelező, majd 1882-től tiszteleti tagja lett. Később pedig, mikor két ciklusra is a tatai választókerület képviselője lett, a magyar parlament volt a csillagászat intézményeinek megteremtéséért folytatott harcának színtere. Igen korán rá kellett ébrednie arra, hogy intézményét a nemzetközi követelményekhez mérten nem tudja színvonalasan fejleszteni. Azt is be kellett látnia, hogy gyermektelen lévén megvan a veszélye annak, hogy halála után csillagvizsgálója is követni fogja őt az elmúlásban. Így már hét évvel az Ógyallai Csillagvizsgáló megalakulása után elkezdte több mint húszéves harcát obszervatóriumának állami kézbe adására. Ma tudjuk csak, milyen igaza volt. Az első világháború utáni békeszerződések értelmében Ógyalla csehszlovák fennhatóság alá került. A csillagvizsgáló a magyar állam tulajdonaként Budapesten tovább folytathatta működését. Ha épületei odaát maradtak is, de távcsöveinek egy része a budapesti csillagvizsgálóba került, s ami még ennél is fontosabb volt, a külföldi csillagászati intézmények jogutódnak ismerték el a budapesti csillagvizsgálót és a továbbiakban ide küldték az előzőleg Ógyallára irányított küldeményeiket.^16
A nagylelkű ógyallai földesúr nemcsak obszervatóriumot ajándékozott a magyar államnak, de terjedelmes magyar nyelvű szakirodalmi tevékenységével valójában ő teremtette meg a csillagászati szaknyelvet hazánkban. Hogy megmutassam, milyen a Konkoly-stílus, példaként egy 1916-ban, közvetlenül halála előtt írt beszámolójából idézek. Ezek az évi jelentések 1871-től kezdődően egészen 1916-ig jelentek meg a Magyar Tudományos Akadémia kiadásában.^17

"A végtelen tért betöltő csillagos világ szerkezetére vonatkozó speculatiók
csak néhány évtizede emelkednek biztos alapra, a mióta ugyanis a
stellárasztronómiai és astrophysikai vizsgálatok eredményei egyaránt
felhasználhatók a probléma megoldására. Míg az ég szerkezetére vonatkozó tudás
egyedüli stellárasztronómiai megfigyeléseken alapuló speculatiókon nyugodott,
tulajdonképpen csak ingó feltevésekből állott. De mióta az astrophysikának
exact physikai törvényeken alapuló - az utolsó évtizedekből való -
felfedezéseinek egész sora korunk nagyon tökéletesített segédeszközeinek
igénybevételével oly korlátokat döntött le, melyek hosszú időn át a szó szoros
értelmében gúzsba kötötték az astrometriai kutatásokat, vált lehetségessé az a
lényeges haladás, mely a csillagos ég szerkezetét illető mai tudásunkat, mint
szilárdon megalapozottat és physikailag megindokoltat, megkülönbözteti a
korábbi ingó feltevéseitől."
</pre> Az új tudományág, az asztrofizika megalkotásában Konkolynak is jelentős szerep jutott. A. Kopff, az Astronomische Gesellschaft elnöke mondta Konkolyról: "Er hat als einer der ersten astrophysikalische Untersuchungen angestellt und er wird der Geschichte der Astronomie als einer Begründer diese jüngeren Zweiges unsere Wissenschaft in Ehren genannt".^18
http://www.matud.iif.hu/01jul/vargha.html

Jókai Mór
1825. február 18-án született Révkomáromban







A magyar romantika legtermékenyebb, legnépszerűbb írója, a nagy mesemondó. 1825-ben született Komáromban, gyermekkora színes, anyja gondoskodása felnőtt koráig kísérte. A pápai református kollégiumban és a kecskeméti jogakadémián tanult, már diákként barátságot köt Petőfivel. 1848-ban a forradalmi ifjúság egyik vezére, ő szerkeszti és olvasta fel a 12 pontot. Ekkor veszi feleségül barátai és anyja tiltakozása ellenére Laborfalvi Rózát, a kor ünnepelt színésznőjét.
A szabadságharc bukása után felesége menekítette és rejtette el Tardonán egy ismerős családnál. Az író itt töltött négy hónapot Csányiéknál, s a bükki táj, a vendégszerető falu több írásában is felbukkan. 47 évvel később így emlékezik: "Egy nyáron egy őssel, egy télen bujdostam én ezekben az erdőkben, üldözöttje a hatalomnak. Házigazdám a derék Csányi Béni, nemes úr volt, földesúr. Álnév alatt rejtegettek, tudta mindenki, hogy bujdosó vagyok, senki sem árult el. A falut Tardonának hítták..." Emlékét a faluban márványtábla és emlékszoba őrzi.
1850-ben felesége közbenjárására visszatérhetett Pestre, s ettől kezdve pályafutása töretlen, elismert és szeretett író. Fantáziája kiapadhatatlan, legjelesebb regényei a magyar történelem nagy napjait idézik. 35 éven át országgyűlési képviselő. Személyisége már életében fogalommá vált, Magyarországon művész nem részesült hozzá hasonló elismerésben és tiszteletbe. 1904-ben halt meg.
Tardonán kívül Miskolchoz is szoros szálak fűzik az írót, hiszen a város szülötte Laborfalvi Róza, aki nem csak felesége, de társa és segítője volt az írónak. Jókai néhányszor elkísérte feleségét a miskolci fellépésekre is, 1857. szeptember 3-án egy Jókai-prológgal és Laborfalvi Róza vendégjátékával nyitotta meg kapuit az új miskolci színház. 1883. december 19-én felesége jubileumi búcsúfellépésén ismét Miskolcon járt az író, akit 1893-ban a város díszpolgárává választottak

<table width="90%"> <tbody> <tr> <td align="middle">Magyarországot a pokol kapui sem fogják megdönteni. (Jókai Mór)</td></tr></tbody></table>

Zrínyi Ilona
grófnő Ozlay, Horvátország 1643– Nikodémia, Kis Ázsia 1703. február 18. magyar történelem egyik hősnője,





Jakobey Károly: Zrínyi Ilona




Apja a költő Zrínyi Miklós ugyancsak költő öccse, Zrínyi Péter volt. Édesanyja Frangepán Katalin műfordítóként is ismert. 1666 március 1-én férjhez ment I. Rákóczi Ferenchez. Házasságuk nem volt boldog, de két gyermek született belőle, 1672-ben Julianna és 1676-ban a későbbi II. Rákóczi Ferenc.

Zrínyi Ilona apját, Zrínyi Péter horvát bánt és nagybátyját, Frangepán Miklóst a Wesselényi Ferenc vezette rendi mozgalomban való részvételért a császár 1671-ben Bécsújhelyen lefejeztette. Öccsét várfogságra ítélték, s bár férje kegyelmet kapott, 1676-ban meghalt. Huszonhárom évesen özvegyen maradt két gyermekkel, Juliannával és Ferenccel. Zrínyi Ilona katolikus hite ellenére gyűlölte a Habsburg-házat. Anyósa, Báthory Zsófia, férje halála után rekatolizált, és az ellenreformáció egyik élharcosává vált. Miután anyósa is meghalt, ő lett a hatalmas Rákóczi birtok úrnője. A fiatal özvegy ezután egyedül irányította a birtokait és sikerült elérnie, hogy ő legyen gyermekei gyámja. Így fia nevében intézkedhetett minden lényeges ügyben.

A három esztendeje megözvegyült Zrínyi Ilona már 1679 nyarán levelezett a nála legalább öt évvel fiatalabb késmárki Thököly Imre gróffal. Ezekben az írásokban a házasság is szóba került, de azt közös akarattal későbbre, kedvezőbb időkre halasztották. A "kuruc király" 1680 elején tette először nyilvánosan tiszteletét a minden kortársi leírás szerint ragyogó szépségű asszonynál - kíséretével, ebédmeghívottként. Ahhoz azonban, hogy egybekeljenek, meg kellett szerezni mind a bécsi udvar, mind a Porta jóváhagyását, ami csak 1682 elején történt meg.

Házasságkötésüket nemcsak Gyöngyösi István verselte meg, de francia regény is íródott e romantikus kapcsolatról. Kapcsolatuk további alakulása azt bizonyítja, hogy az mindkettőjük részéről szerelmi indíttatású volt, s az is maradt az asszony haláláig.

Zrínyi Ilona második férje oldalán maga is egyik szervezője volt a Habsburgok elleni kurucfelkelésnek 1678-ban, vagyonával is támogatást nyújtva a harcokhoz. A felvidéki területek sikeres visszafoglalásával 1681-re elérték, hogy a Habsburg császár bizonyos engedményeket tegyen. Férje ezek után megpróbált szövetségeseket keresni, és különböző tárgyalásokat folytatni, törekvései azonban nem jártak sikerrel és vereségekor 1685-ben sorsa megpecsételődött.

A törökök fogságába került Thökölyt rabláncon vitték Nándorfehérvárra. Felesége Munkácson maradt két gyermekével és három évig védte Munkács várát a császári csapatok ostroma ellen. 1687 telén Zrínyi Ilona írta Béthune márkinak Munkácsról: "Nekünk semmi sem drágább, mint az idő, és nincs veszedelmesebb, mint ha csak hiábavalóan telik az idő." A török ellenes harcok sikere miatt Thököly, aki a törökök híve volt, nem tudott segítségére sietni, így 1688-ban kénytelen volt a várat feladni, mire a bécsi udvar gyermekeitől elszakította s a bécsi Orsolya-szüzek zárdájába internálta. 1691-ben Thököly a fogságába esett Heissler generális ellenében kicserélte.

Zrínyi Ilona ettől kezdve osztozott a Thököly-emigráció sorsában is. Férje mellett száműzetésben halt meg Nikodémiában 1703. február 18-án, nem sokkal a Rákóczi szabadságharc kitörése előtt. Hamvait 1906-ban hozták haza, és a kassai Szent Erzsébet-székesegyházban helyezték örök nyugalomra. Még a Thökölyvel szemben negatívan elfogult II. Rákóczi Ferenc is elismeri Vallomásaiban, hogy édesanyja "nagy szellemén is volt hatalma a szerelemnek". Mostohaapját azonban olyan "hozományvadásznak" tartotta, aki csak színlelte a szerelmet. Annyi bizonyos, hogy Zrínyi Ilona boldog anya volt, s a férje mellett jóban-rosszban hősiesen kitartó asszony szimbólumává vált.

<hr>
A 17. századi főúri házasság elsősorban politikai frigynek számított, azaz kapcsolatrendszerek, érdekek és társadalmi normák függvényeként értelmezhető:

1595-ben, a 15 éves háború idején Erdély és a Habsburgok szövetségén Báthori Zsigmond (1572-1613) fejedelem és Mária Krisztierna házassága volt a pecsét. A házasság elhálása azonban - talán Zsigmond öröklött vérbaja vagy homoszexuális hajlama miatt - sohasem történt meg.
Bethlen Gábor (1580-1629) is szövetkezni akart a Habsburgokkal, ezért Cecilia Renáta főhercegnő kezét kérte, ám elutasították. 1626-ban aztán Brandenburgi Katalint vette feleségül, a protestáns államokkal való szorosabb kapcsolat érdekében. (Cecilia Renáta kezét IV. Ulászló lengyel király nyerte el, mivel a Habsburg politika számára fontosabb volt Lengyelország megtartása a szövetségi rendszerben, mint egy bizonytalan kapcsolat Erdéllyel.)
I. Rákóczi György (1593-1648) és Lórántffy Zsuzsanna 1616-ban kötött házassága nyitott utat a Rákóczi-család felső-magyarországi érvényesüléséhez.
Nádasdi Ferenc (1625-1671) országbíró és Esterházy Julianna egybekelése megerősítette a két család nyugat-dunántúli hatalmát, s egyben a régi és az új arisztokrácia szövetségének szimbóluma is lett.
II. Rákóczi György (1621-1660) és Báthori Zsófia 1643-ban kötött házassága úgy vonult be a történelembe, mint a legtisztább szerelmi házasságok egyike. A politikai megfontolások persze a Rákóczi-Báthori házasságból sem hiányoztak. A menyasszony Báthori István lengyel király családjából származott. A család lengyel kapcsolatai még ebben az időben is jelentősek voltak, és a Báthori névnek mind Erdélyben, mind Magyarországon nagy volt a tekintélye. Bethlen Gábor hosszú ideig éppen e tekintély lerombolásán fáradozott: perekkel, vagyonelkobzásokkal és a család utolsó férfisarjának Lengyelországba üldözésével. Ám idővel ő is megegyezett a Báthoriak mögött álló politikai erőkkel. Az új politika első megnyilvánulásaként nagy tisztességgel újratemettette a meggyilkolt Báthori Gábor fejedelmet. Lengyelország felé is a Báthoriak megnyerésén keresztül vezetett az út.
I. Rákóczi Ferenc (1645-1676) és Zrínyi Ilona 1666 márciusi násza Magyarország távoli régiói, a dunántúli és a felső-magyarországi között teremtett kapcsolatot.


Madarász Viktor: Zrínyi Ilona vizsgálóbírái előtt (1859)

<!-- MSZH_vissza_url "/feltalalok/" --><!-- MSZH_title "KÁRMÁN TÓDOR (1881 - 1963)" --><!-- MSZH_utvonal "Magyar feltalálók és találmányaik > KÁRMÁN TÓDOR" --> <table align="center" border="0" cellpadding="0" cellspacing="0" width="100%"> <tbody> <tr> <td align="left" valign="top"> KÁRMÁN TÓDOR
. 1963. február 18-án, az amerikai tudósok közül elsőként vette át a National Medal of Science kitüntetést Kennedy elnöktől.
(1881 - 1963)

</td> <td align="right"> </td></tr></tbody></table> Budapesten született, édesapja Kármán Mór, a budapesti Tudományegyetem professzora volt. Eötvös József oktatásügyi miniszter Kármán Mórt bízta meg egy felvilágosult szellemű gimnázium megszervezésével, amit sikerrel meg is tett, ebben a gimnáziumban - Mintagimnázium (ma Trefort gimnázium) - nevelkedett Tódor is. Kármán Mór munkájával kivívta a császár elismerését, aki rá bízta Albrecht főherceg nevelését, és nemesi címet adományozott neki, amit fia, Tódor is szívesen használt. Így lett ő "szőlőskislaki" Kármán Tódor itthon, külföldön pedig Theodore von Kármán.
Különleges tehetsége már korán kibontakozott a Mintagimnáziumban, megnyerte az Eötvös-versenyt matematikából 1897-ben. Elvégezte a budapesti Műegyetemet, majd diplomája megszerzése után a szelepek csattogását vizsgálta első kutatási témaként. Rájött, hogy ez rezonanciajelenség, a problémát matematikailag oldotta meg. A műszaki problémák matematikai megközelítése és modellezése egész munkásságára jellemző volt.
Az egyetem elvégzése után a Műegyetem tanársegéde és a Ganz-gyár tanácsadója lett, megterhelt oszlopok összeroskadásával foglalkozott. Élvezte a budapesti élet pezsgését, de végül apja nyomására megpályázott és elnyert egy akadémiai ösztöndíjat Göttingenbe.
1906-ban érkezett Göttingenbe, ahol az akkor már híres Ludwig Pradtl mellé került. Itteni munkája során fedezte fel a "Kármán-féle örvénysort", és alkotta meg ennek matematikai elméletét. Ez a felfedezés meghatározta későbbi pályafutását.
1908-ban befejezte fizikusi disszertációját, és barátjával Párizsba ment, ahol az "élet habzsolásán" kívül beiratkozott a Sorbonne-ra, ahol Marie Curie előadásait hallgatta. Megtekintett egy repülőbemutatót, és ezannyira fellelkesítette, hogy később ennek hatására kezdett repüléselméleti kutatásokkal foglalkozni.
1912-ben Selmecbányán lett a Bányamérnöki Egyetem alkalmazott mechanika professzora, majd elfogadta az Aacheni Egyetem meghívását (1913), és itt hozzáfogott a repüléstudományi intézet megszervezéséhez és egy szélcsatorna építéséhez.
Az I. világháborúban magyar katonaként (hadnagyként) először ballisztikával foglalkozott, majd bevonták az önálló osztrák- magyar légierő kiépítésébe. Egyik újításaként megoldotta, hogyan tüzelhet a géppuska az előtte forgó légcsavarokon keresztül - ez nagyban hozzájárult a vadászgépek elterjedéséhez. 1918-ban társaival kifejlesztett egy irányítható, függőlegesen felemelkedő repülőt (PKZ helikoptert), amit villanymotorral hajtott, ellentétes irányban forgó rotorok emeltek fel.
Kármán Tódor a háború után és a Tanácsköztársaság alatt közoktatási népbiztoshelyettes lett, a felsőoktatás reformján dolgozott. A Tanácsköztársaság bukása után - félve az üldöztetéstől - visszatért az Aacheni Egyetemre (1919) aerodinamikát tanítani.
Kutatásai során figyelme a turbulencia jelenségére, a légellenállás fő okozójára összpontosult. Hallgatóiból repüléskutatással foglalkozó csapatot szervezett. Kármán Tódor szervezői képességei már ekkor megmutatkoztak, alkalmazott mechanikai konferenciák sorát szervezte. A gyakorlati problémákat matematikai modellekkel oldotta meg, és ez egyrészt újdonság volt, másrészt sikeres módszernek bizonyult, ami nagy hírnevet szerzett neki. A német ipar jelentős személyiségeivel nemcsak üzleti kapcsolatokat épített ki, hanem baráti viszonyban volt Fokkerrel, Junkers-szel, Opellel és Zeppelinnel. Hírnevére jellemző, hogy 1926-ban meghívták Japánba és Amerikába, hogy tanácsaival szélcsatorna építését segítse. 1927-ben még visszatért Aachenbe, de a nácizmus kibontakozása ekkor már érezhető volt, ezért amikor a Kaliforniai Műegyetem meghívta a Guggenheim Repüléstudományi Laboratórium megszervezésére és vezetésére, a meghívást elfogadta, és 1929-ben átköltözött Pasadenába.
Kármán Tódor pasadenai villájában nagy társadalmi élet folyt, vendégül látta hallgatóit, hollywoodi színésznőket és magas rangú katonákat. Köztudottan a "gyengébb" nem nagy hódolója volt.
Kármán jó érzékkel felismerte, hogy a katonaság az a szervezet, ahol megvan a megfelelő szervezettség és anyagi háttér kutatásainak támogatására. Kiváló kapcsolatokat épített ki, amelyek lehetővé tették, hogy hangsebesség feletti repüléssel és rakétatechnikával foglalkozhasson. 1936-ban rakétakutató csoportot szervezett. 1939 második felében hivatalosan is megkezdődtek az úgynevezett JATO (Jet-Assisted Takeoff = sugárhajtással segített felszállás) program elméleti és gyakorlati munkálatai. A programot elsőként szilárd hajtóanyagú startrakéta kifejlesztésével kezdték. A megbízhatóan és hatékonyan működő startrakéta létrehozásához a szilárdrakéta-hajtóanyagokkal, égésükkel, a hajtóműszerkezettel kapcsolatos elméleti és gyakorlati kérdések sorát kellett tisztázni, megoldani. Kármán számos elméleti meggondolással segítette a program sikerét.
A megfeszített munka már 1941 augusztusára eredménnyel járt. Az első repülési kísérletek bebizonyították, hogy a JATO-rakétákkal ellátott repülőgép nekifutási úthossza több mint 50%-kal csökkent. A program elméleti része is jelentős eredményeket hozott. Sikerült feltárni a szilárd halmazállapotú rakétahajtó-anyagok összetételével, égésével összefüggő törvényszerűségeket, valamint az égés szabályozásával kapcsolatos megoldásokat, módszereket.
Kármán néhány közeli munkatársával, mindenekelőtt Frank Malinával, rakétatechnikai vállalkozóvá vált, mivel 1942 márciusában megalapították a rakétafejlesztésre és -gyártásra szakosodott Aerojet Engineering Corporation elnevezésű vállalatot, amely az 1960-as évek elejére Aerojet-General Corporation névvel a világ egyik legnagyobb rakéta- és rakétahajtómű-üzemévé vált.
1944-ben Sugármeghajtási Laboratórium (Jet Propulsion Laboratory) néven újjászervezte intézetét, ami később az amerikai űrkutatás fejlesztőközpontjává vált. Itt fejlesztették ki az 1950-es évek elején az amerikai szárazföldi hadsereg első ballisztikus irányított rakétáját. A Kármán Tódor és Frank Malina által alapított szervezet, a Jet Propulsion Laboratory a nagy hatótávolságú ballisztikus rakétafegyverek, valamint az űrhajózási hordozórakéták kifejlesztésének, az űrkísérleteknek első amerikai központjává, s később a NASA (az 1958-ban alapított National Aeronautics and Space Administration, azaz Országos Légügyi és Űrhajózási Hivatal) intézményévé vált.
Megalakulása után a NATO Párizsban "Aeronautikai Kutatási-Fejlesztési Tanácsadó Bizottságot" hozott létre, amelynek Kármán Tódor lett a vezetője (1952). Párizsi székhellyel megalapította a Nemzetközi Asztronautikai Akadémiát.
Munkássága elismeréseképpen 1956-ban megkapta a Szabadság Díjat, a legmagasabb amerikai polgári kitüntetést.
1957-ben Kármán Tódor vezetésével, a Guggenheim Alapítvány támogatásával megalakult az ICAS (International Council of the Aeronautical Sciences, azaz Nemzetközi Repüléstudományi Tanács). Szervezetét és munkamódszereit egy kilenctagú, tudósokból álló bizottság dolgozta ki Kármán professzorral az élén.
Kármán igazi társasági ember, kiváló szervező, tudós és nagyra becsült oktató volt, elnyerte az 1963. év Nemzetközi Tanára címet és az Egyesült Államok elnökétől a legnagyobb amerikai tudományos kitüntetést, a Nemzeti Tudományos Érmet.
1962-ben a Magyar Tudományos Akadémia meghívására hazalátogatott, és megkapta a Magyar Asztronautikai Szövetség díját.
1963. május 3-án halt meg Aachenben, gyógyfürdőzés közben. Az Amerikai Légierő Los Angelesbe szállította koporsóját, a Hollywoodi Memorial Temetőben temették el.
A Holdon és a Marson egy-egy kráter őrzi nevét. 1992-ben arcképével és örvényeivel bélyeget adtak ki Magyarországon.
Irodalom
Marx György: A marslakók érkezése. Magyar tudósok, akik Nyugaton alakították a 20. század történelmét. Akadémiai Kiadó Rt., Budapest, 2000

Róna Emy (Bp., 1904. febr. 20. – Bp., 1988. dec. 17.):
grafikus, festő, érdemes művész (1983). ~ Klára testvére. Az Iparrajzisk.-ban Vesztróczy Manó növendéke volt. Alkotói pályáját 1921-ben kezdte a Színházi Élet szerkesztőségében. Nevét Tábori Piroska Dugó Dani c. mesekönyvének illusztrálása tette ismertté. 1925-ben az ÚME (Új Művészek Egyesülete) tagja lett, amelynek kiállításain rendszeresen szerepelt. 1926-1928-ban Párizsban élt, egy szatirikus lap munkatársa volt. Emellett a Colarossi isk.-ban és a Julian Akad.-n képezte tovább magát. Testvérével, ~ Klárával a Galeria Zodiaque-ban közös kiállítást rendezett, Ady, Baudelaire és Verlaine verseihez készült illusztrációit mutatta be. 1928-tól ismét Bp.-en élt, újságok, folyóiratok és könyvkiadók számára dolgozott (pl. Pesti Napló, Színházi Élet, Athenaeum). 1929-ben díjat nyert az Athenaeum Kiadó illusztrációpályázatán. Az 1930-as években plakáttervezéssel is foglalkozott. 1934-36-ig Rómában m. és olasz ösztöndíjjal Ferruccio Ferrazzinél freskófestést tanult. Tagja lett az Olasz Képzőműv. Társulatnak, amelynek tárlatain többször szerepelt. 1939-ben grafikai díjat (arany diplomát) nyert a New York-i világkiállításon. Munkásságának fő területe a meseillusztráció volt. Csaknem 400 könyvet illusztrált, a legismertebbek: János vitéz, Óz, a csodák csodája, Az ezeregyéjszaka legszebb meséi (több változatban), Öreg néne őzikéje, Bambi, Arany László, Andersen, Bazsov, Grimm stb. meséi. Csoportos bemutatók mellett számos egyéni kiállítása is volt, pl.: Nemzeti Szalon (1937, 1940), Fényes Adolf Terem (1961), Dürer Terem (1966), Kulturális Kapcsolatok Intézete (1973); Salgótarján, Isk. Galéria (1974), Dunaújváros, Gyermekkönyvtár (1974), Zürich (1975), MNG Műhelysorozat (1979), Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár (1981, 1988), Kecskemét, Szórakaténusz Játékműhely és Múz. (1984), József Attila Művelődési Központ, Bp. (1989 – emlékkiállítás). Művei állami és magángyűjteményekben találhatók: pl. Művelődési Min., Műv. Alap, Petőfi Irodalmi Múz. Bazsov Lidérc anyó kútja c. könyvéhez készített illusztrációsorozatát az MNG grafikai gyűj teménye őrzi. 1987-ben „Gyermekekért” díjat kapott. – Irod. Fedor Ágnes: R. E. (Nők L., 1966. márc. 5.); Földes Anna: R. E. (Nők L., 1973. okt. 13.); Bányai Gábor: R. E. (Népszabadság, 1973. okt. 7.); Ézsiás Erzsébet: Látogatás R. E.-nél (Művészet, 1974. 6. sz.); Tóth Elemér: R. E. (Nógrád, 1974. ápr. 4.); Brestyánszky Ilona: A megújult Ezeregyéjszaka (Nők L., 1979. márc.); Kerékgyártó István: Róna Emy mesevilága (Népszava, 1979. máj. 116. sz.); Szücs Katalin: R. E. (Magy Nemzet, 1982. okt. 25.); Rigó Béla: R. E. (Óvodai Nevelés, 1984. 6. sz.); Bárdos Éva: R. E. (Népszabadság, 1984. febr. 19.); Fenyves M.: Meghalt R. E. (Magy. Nemzet, 1988. dec. 21.); Fenyves M.: Elment… a romantikus szépet álmodó (Új Ember, 1989. jan.).

<table border="0" width="99%"> <tbody> <tr> <td>

</td></tr></tbody></table>



Gulácsy Lajos Kálmán ( Budapest 1882.október 12. - Budapest 1932. február 21.) magyar festőművész



<table> <tbody> <tr> <td> <center>[SIZE=+3]G[/SIZE][SIZE=+2]ULÁCSY [/SIZE][SIZE=+3]L[/SIZE][SIZE=+2]AJOSNAK[/SIZE]</center></td></tr></tbody></table> <table> <tbody> <tr> <td></td></tr></tbody></table>







Varázslat



Emilia

Munkácsy Mihály



Munkácsy Mihály (Munkács 1844. február 2o - Endenich, Németország 1900. május l.

[FONT=Verdana, Arial, Helvetica, sans-serif]1844. február 20-án született Munkácson Lieb Leó Mihály és Reök Cecília gyermekeként.
1850 Előbb édesanyja, majd apja is meghal.
1851 Békéscsabára kerül Reök Istvánhoz, anyai nagybátyjához.
1854-1858 Asztalosinasnak tanul Békéscsabán, majd a segédi bizonyítvány megszerzése után Aradra megy.
1860 Betegsége miatt kénytelen visszatérni nagybátyjához Gyulára, ahol először egy Fischer nevű helyi rajztanártól vesz órákat.
1861 Megismerkedik Szamossy Elekkel, akinek tanítványa lesz.
1863 A Szamossyval töltött két év után visszatérve Békéscsabára megfesti első olajképét, a Levélolvasást.
1863-1864 Budapesten elnyeri a Képzőművészeti Társulat támogatását, lelkes pártfogókra talál Ligeti Antal és Than Mór személyében.
1865 Felveszik a bécsi Képzőművészeti Akadémiára, ahonnan a tandíj befizetésének elmulasztása okán fél év múlva kizárják, útja újra nagybátyjához vezet Gerendásra.[/FONT]

http://www.munkacsy.hu/munkacsy/hu_eletrajz.htm



Siralomház


Ecce Homo


Krisztus Pilátus előtt



Golgota

Bitzó Géza, Bitzó (Nagykőrös, 1853. febr. 20. – Bp., 1907. nov. 4.): festő és rajztanár.


Ma már annak a közönségnek, amely tárlatokra jár és lapozgat a katalógusokban, ez a név: Biczó Géza, ösmeretlen valakit jelent. Hamarosan talán senki sem emlékszik rá, hogy mikor állított ki utoljára, s nevét mikor nyomtatták le a napilapok tudósításai. Hosszú évek óta csak "szürke gimnáziumi professzor volt" és sok lapot kell visszaforgatni a magyar művészet annaleseiben, hogy azzal a Biczó Gézával találkozzunk, aki, fiatalon, ambiciózusan és az akkori kritika szerint jelentékeny készültséggel igyekezett ama bizonyos csillogó ormok felé, ahol kasztiliai rózsák örökkön virulnak.
<center>
</center> Talentumának szilánkjait a Vasárnapi Újság egy csomó száma őrzi. Egy csomó illusztráció, nem közönséges rajztudással. Ennek, az akkor elhagyott és nagyon sovány kenyeret, de legalább biztos kenyeret nyújtó területnek, a magyar illusztrációnak szorgalmas munkása volt, amellett, hogy lobogó kedvvel magasabbra is törekszik. Egyre-másra kiállít, s nem egy zsenreképe (Csizmadia-műhely, Alku, Újonc címmel) révén mint figyelemreméltó talentumot emlegetik. München jegye van ezeken a képeken; mint az akkori festők nagyrésze, ő is, ehhez a programmhoz tartozott, amit a modern művészethistória ezzel a címmel kezd: novella a festészetben. Lassankint a tárlatokon azonban már nem találkozhatni dolgaival. Festő-kedve, energiája fogy, legyöngül, aminek okát e rövid nekrológ nem keresheti. Lehet, hogy ez a rajztanításban van, lehet, hogy másban, elrejtett motívumokban, - - tény, a látható, a konstatálható, csak az, hogy még elszórva, időnkint sem próbál valamely tárlaton bemutatkozni. Visszavonultan él s éppen csak egy kis szűkebb társadalom ismeri közelről: a hetedik kerületi gimnázium tanári kara és növendékei. Biczó Géza 1853-ban született Nagykőrösön. Elvégzi a budapesti mintarajziskolát, aztán kimegy a müncheni akadémiára a halasi református egyházközség ösztöndíjával. A rajztanári pályát Halason kezdi. Innét rövidesen fölkerül a budapesti VII. kerületi főgimnáziumba, ahol egész haláláig marad. Meghalt 1907 november 4-én.http://www.mke.hu/lyka/07/060-072-kronika.htm
Tanulmányait a bp.-i Mintarajzisk.-ban végezte, majd 1876-77-ben mint katona Bécsben látogatta a képzőművészeti ak.-t. 1877-től a kiskunhalasi gimn. rajztanára. Később a müncheni képzőművészeti ak.-n folytatta tanulmányait. Visszatérve 1885-ig ismét Kiskunhalason, majd haláláig Bp.-en főgimn. tanár. 1880-tól képeit több ízben a Műcsarnokban kiállításon mutatta be. Főként a nép életét ábrázoló zsánerképeket, valamint számos arcképet festett (Balassa Bálint, Hunfalvy Pál, Szily Kálmán, Arany János arcképe az MTA tulajdonában van). Két évtizeden át a Vasárnapi Újság illusztrátora volt. Számos könyvhöz is készített illusztrációt.

Bornemisza Péter (1535-1584)

Bornemisza Péter nemesi rangú, de polgári életmódot folytató család sarjaként született Pesten 1535. február 22-én.
Szüleit Pest török kézre kerülésekor, 1541-ben elvesztette, és ezután felvidéki rokonai nevelték. Kassán volt diák, de tizennyolc éves korában egy Habsburg-ellenes élű diákcsíny miatt börtönbe csukták, majd amikor sikerült megszöknie, a Felső-Tisza vidékére menekült. 1557-ben elbúcsúzott hazájától, és külföldre ment. Előbb Padovában tanult, majd a humanista filológia egyik fellegvárában, Bécsben. 1558-ban itt készült Szophoklész-átdolgozása, a magyar Élektra. Később Wittenbergben a reformáció eszméinek harcosa lett.
A hatvanas évek elején hazatért, és világi értelmiségiként próbált boldogulni. Egy ideig Huszár Gál mellett volt nyomdászsegéd, majd Ferdinánd bécsi kancelláriáján dolgozott. Végül 1564-ben prédikátor lett Balassi János zólyomi udvarában, és egyúttal a két Balassi-fiú, Bálint és Ferenc nevelője. Mikor 1569-ben Balassi Jánost koholt vádak alapján letartóztatták, Bornemisza Julius Salm gróf szolgálatába szegődött. Előbb Galgócon, majd a Salm-uradalom központjában, Semptén működött mint prédikátor. A környék protestáns papjai nemsokára szuperintendensükké választották. Semptén Bornemisza könyvnyomtató műhelyt rendezett be, és harcolt Telegdi Miklós nagyszombati katolikus püspökkel, aki nagy eréllyel szervezte az ellenreformációt
http://enciklopedia.fazekas.hu/palyakep/magyar/Bornemisza.htm .

<center> Február 23.
Mátyás király születésének évfordulója

</center> Kolozsvár 1443. február 23. Mátyás király Hunyadi János és Szilágyi Erzsébet másodszülött fia.

A magyar és szomszédos népek folklórjának kiemelkedő hőse. Szólásokat, meséket, sőt balladát is ismerünk Mátyás királyról. Mivel az irodalmi változatok mellett a magyar nyelvterületen hosszú ideig viszonylag kevés eredeti Mátyás király mondát jegyeztek fel, kialakult az a vélemény, hogy a róla szóló történetek csak a 18. sz. folyamán terjedtek el nálunk európai anekdotás könyvek alapján. Bár némely változatnak feltételezhetően ez a forrása, mégis bizonyosra vehetjük, hogy Mátyás király neve halála óta a szóhagyományban is fennmaradt. Benczédi Székely István Világkrónikájában 1558-ban már megemlítette, hogy Mátyás királyról több trufa járt közszájon. A legutóbbi években történt gyűjtések azt bizonyítják, hogy a szóhagyományban még ma is bőségesen találhatók Mátyás királyról szóló mondák és anekdoták. Az egész magyar nyelvterületen, de különösen a Csallóközben, Mátyusföldén, Gömörben és a Bácskában népszerű folklórhős. – A mondakör gyakoribb típusai: Mátyás királlyá választása. Egyszerű szolgalegény, gazdájával együtt végzi a mezei munkát, majd fordított vasekéről fogyasztja el az ebédet, amikor híre jön a királyválasztásnak. Olyan királyt választanak, aki vasasztalról eszik. További jelei elhivatottságának: a szára ág kivirágzik; a korona a fejére száll. (Mindkettő nemzetközi vándormotívum.) Ez a típus Mátyás király nevével kapcsolatosan a szlovák és rutén mondákban is elterjedt. Korábban a cseh-morva Libusa-Przemyśl mondakörben már szerepelt. – A mondák legnagyobb csoportja Mátyás igazságos voltát igazolja. Álruhában járja az országot, hátrahagyott írásából tudják meg kilétét. Máskor elővillanó királyi öltözete árulja el. Szőlőben kapáltat az urakkal, maga is velük dolgozik. Közös bográcsból kanalaz az öreg juhásszal, aki kezére üt, amikor előle is eleszi a húst. Inasruhában Bécsbe megy, hogy kikémlelje az ellenséget, maga előtt nagy kereket görgetve. – Több emlékhelyhez is fűződik a neve. Így Pest megyében kastélyokról, erdészlakokról stb. állítják, hogy Mátyás király ott pihent meg vadászat közben, ott mulatozott társaival. A Mátyás királyról szóló magyar folklór nemzetközi összehasonlító vizsgálata viszonylag részletesen kidolgozott. Tanulsága szerint a magyar Mátyás király-hagyományok jelentős hányadának kapcsolata van az ókori keleti, ill. a középkori európai folklórral és irodalommal. Más része helyi fejlemény. – A szomszédos szláv népek Mátyás király hagyománya rendkívül gazdag. A rutén és szlovák népmondákban a magyarokhoz hasonlóan a királlyá választás és az álruhás „jó király” motívumai dominálnak. Tündérmesei hősként is ismerik. A szlovének Mátyás király mondaköre igen gazdag és telítve van hősepikai motívumokkal. Mátyás király életének számos jelentős mozzanatáról tudnak, ciklusszerűen mutatják be



Mátyás király aláírása






A Magyar Királyság Mátyás halálakor

Fazekas Mihály

(Debrecen,1766.január 6. - Debrecen, 1828. február 23.)



<table border="0" width="100%"> <tbody> <tr> <td width="100%"> Ének a hosszú télhez

</td> <td>
</td> <td> </td> <td>
</td></tr></tbody></table>
Óh, meddig kell még a nyers szél
Dérdúrságát szenvednünk!
Engedd már óh makrancos tél,
Zúzos lárvád elvetnünk!
Vidd el rólunk vad honjába
A mord éjszak tunya seregét:
Hadd láthassuk pompájába
A vidító kikelet egét!
A gémbergő természetnek
Engedj egy kis tágúlást;
A sok béburkolt életnek
Lágy szellőtől újúlást.
A madár hadd csimpalykódzon
A bimbózó csere tetején;
Egy kis fűszál hadd nyújtódzon,
S egy szem harmat legyen a helyén
Akkor mink is megfrissűlvén
A tavasz jóvoltából,
S új lélekkel felperdűlvén
A sut rekkent zugjából,
A zsendűlő természetbe
Víg énekkel ki-kiszaladunk:
S egy-két verset tiszteletbe,
Csak halj meg tél, neked is adunk


Fazekas Mihály szülőháza