Szóval mindhármótoknak...
Az az alapvető baj, hogy ti soha nem foglalkoztatok, nem tanultatok filozófiát, ezért nem is értitek, hogy mit mondok. Elvakít benneteket az a félelem, hogy most itt van egy pacák, aki meg akar benneteket győzni Isten, vagy akármilyen felső hatalom létezéséről. Pedig nem erről van szó.
Nyilván elkerülte figyelmeteket az, hogy amikor materializmusról beszéltem, akkor azt mondtam, hogy az az igaz materializmus ami a lombikban van. Magam ezen az alapon vagyok materialista. Nem sejtéseken, valószínűségeken, hipotéziseken, ex katedra kijelentések alapján. Hanem bizonyságokon. És ha már a hit: akkor Tamás.
Miután nem értitek a filozófiát, ezért azt sem értitek, hogy miben különbözik alapvetően az idealista ill. a materialista világnézet. Filozófiai síkon és nem a lombikban. És mi a kettő között az alapvető eltérés. Hogy van egy felső hatalom, amely "mindent elintéz", vagy nincs ilyen és az anyag és energia mozgása, egymásba történő átalakulása az alapja a viláégmindenségnek. Hogy az egyén tudata az, ami meghatározó, hogy a világ létezése kizárólag tudatunktól függ, azaz ha meghalunk, vége a világnak, vagy a világ tudatunktól függetlenül (tovább) létezik. Ezek a választóvonalak nagyjából, amely a két világnézetet - az idealizmust a materializmustól - elválasztja filozófiai megközelítésben.
A fentiek alapján mindössze arra akartam felhívni a figyelmet, hogy bármely világnézetet valljuk is magunknak, a materialistáknak is el kell fogadni azt, hogy van olyan alaptétel, ami nem igazolható. nem bizonyítható, hanem tényként - igen, axiómaként - el kell fogadni. Ha tetszik, ha nem. Attól még senki nem lesz Istenhívő, ha ezt belátja. Sejtések, hipotézisek, feltevések, ezek megújítása, a régiek felülírása újabbakkal, majd az újabbak elvetése egy még újabb miatt stb., ugyan ez egy természetes folyamat, mégis nem ad választ olyan alapvető - filozófiai - kérdésre, amely mind az istenhívőket, mind a materialistákat foglalkoztatja: Hogyan jött létre az univerzum, hogyan keletkezett az élet?
A vallás ezt egyszerűen elintézi egy mondattal. A materialisták filozófiai és természettudományos síkon ezt elvetik. Ugyanakkor egyik filozófiai irányzatnak sincs erre pontos válasza: sem a vallásos hitnek, sem a természettudományos gondolkodásnak sincs. Az utóbbinak csak sejtés, valószínűsítés, közelítés, hipotézisek. Amelyek állandóan változnak. A lomb ik materializmusában nincs ilyesmi. Konkrétum van.
Ugyanakkor ez nem változtat azon a tényen, hogy materialistának tartom magam és azt hiszem, hogy szakmámnál fogva ez kötelező is. Ugyanakkor nem fogadom el azokat a válaszokat, amelyek sejtések, valószínűségek , hipotézisek ezekben az alapkérdésekben. De nem is akarom megválaszolni. És el sem kerülni, mint ahogyan ti is teszitek. Megvallom őszintén: nem tudom a választ. Veletek ellentétben, akiket kielégít az, hogy vannak hipotézisek... Amik viszont nem konkrétumok, hanem spekulációk bizonyos tudományos eredmények alapján. Ám, ez nem válasz!
Ami meg a szilícium lényeket és egyebeket illeti. Nem állítom, hogy léteznek ilyenek, de ugyanakkor nem is zárom ki, hogy más körülmények között ilyenek nem létezhetnek. Nem veszem magamnak a bátorságot, hogy tudásom, ismereteim alapján más élettípusok - közte más alapú élettípusok - létét valahol az univerzumban totálisan kizárjam. Bár minden bizonnyal nem fogom megérni, azért nem szeretném, ha olyanokkal kerülnék egy nevezőre, akik a levegőnél nehezebb tárgyak repülését kizárták. Pedig ez földi viszonyok között történt.
Tényleg nem szeretnék veletek - legalábbis ebben a témában - tovább vitatkozni, mert nem hiszem, hogy újabbat tudnátok nekem mondani - legfeljebb a kifejezések hangsúlya erősödne, vagy színezete lenézővé válna. Arra meg sem mi szükségem nincs. És eddig sem értettétek, s nem látom , hogy a továbbiakban megértenétek.
S ezúttal tényleg lezárom veletek ezt a társalgást.
Oké, nyertél. Elismerem, én is HISZEK: Én nem TUDOM azt hogy léteznek elektronok, csak HISZEM ezt. Hiszem, mert elhiszem amit a tudomány állít, ugyanakkor BIZTOS nem lehetek benne, mert nem végeztem el magam is az elektronok létét igazoló kísérleteket!
Hit ez? Igen, hiszen nem TAPASZTALAT az amivel rendelkezem. Elvileg nem kizárható, hogy több mint 100 éve már folyamatosan minden tudós a világon összeesküdött, és hazugságokat terjeszt az elektronokról, hamis kísérleti eredményeket írnak le, s így megtévesztenek engem, meg mindenkit aki erről óhajt informálódni. S amikor valaki laikus mégis elvégzi e kísérleteket, s rájön hogy hoppá itt összeesküvés van és elektronok nem léteznek, akkor a gonosz összeesküvők őt elhallgattatják - megölik, internálják, vagy megvesztegetik...
Szóval ez mind LEHETSÉGES. Na de mekkora ennek a VALÓSZÍNŰSÉGE?! Ilyen pici esély esetén a tévedésre én azt mondom, hogy ez a valószínűség amivel állíthatom hogy elektronok igenis léteznek, számomra egyenértékű a BIZONYOSSÁGGAL és a TUDÁSSAL.
Matematikai értelemben persze valóban nem azonos ez a tudással, hiszen tényleg lehet hogy tévednek a tudósok akiknek HISZEK. Vagy hazudnak, vagy akármi. Tehát a világképem alapvetően valóban HITEN alapul. Ez a hit azonban - a hit a TUDOMÁNYBAN - mégis alapvetően különbözik a vallásos hittől, amiatt, mert megvan legalább az ELVI lehetőségem arra, hogy a hitem alapját igazoljam, vagy cáfolni próbáljam, azáltal, hogy elvégzem a szóbanforgó KÍSÉRLETEKET. Igaz hogy ezeket nem végeztem még el, részben lustaságból, részben meg mert nincsenek meg hozzá a drága eszközeim. ELVILEG azonban ezt megtehetném, akár még a drága kísérletek esetén is, hiszen spórolhatnék a műszerekre, kiharcolhatnám hogy beengedjenek egy részecskegyorsítóba és személyesen ellenőrizzek mindent, stb.
A vallásos hit esetén ilyesmi elvileg lehetetlen. Direkt úgy van kitalálva minden vallás, hogy lehetetlen legyen ellenőrizni. Hogyan végezhetnél el kísérleteket mondjuk angyalokkal? Hogyan igazolod a tisztítótűz létét? Stb.
A tudományos hit esetében - amivel én rendelkezem - akadnak állítások, melyek valószínűsége kevesebb, mint az elektronok esetében. Minden tudós, vagy egyszerű „tudományban hívő nyárspolgár” esetén máshol van az a határ a valószínűséget illetően, amikortól a számára már ez magabiztos hitté válik, azaz többé nem kételkedik benne, hanem az ő számára ez egyenértékű a tudással, mert elfogadja, s beépíti ezen információt a világképébe. Ennek ellenére, ha idővel jön valami olyan információ, ami miatt el kell vetnie mégis azt a hitet abban a részletkérdésben, erre kész. Ez a tudományos paradigmaváltások alapja is. A vallásoknál ilyen sincs: a vallások nem változnak, csak kihalnak, ha kihal minden követőjük, vagy leszakad egy kis csoport a régi egyházról, ezeket eleinte eretnekeknek nevezik, majd szektának, majd ha nagyon elszaporodnak netán, ők is egyház lesznek, idővel akár állami támogatást is kaphatnak... (A kereszténység is eleinte csak egy kis zsidó szektaként indult, és még ma is az lenne (ha nem hal ki) ha Pál apostol észre nem veszi a nagy bizniszt benne, és nem kezdi el menedzselni... Nézz utána, ha kételkedel ebben!) A vallások osztódással szaporodnak mint a baktériumok... (és éppoly károsak). A tudomány azonban egy és oszthatatlan, legfeljebb a határterületein vannak erősen eltérő vélemények, de ott nem is helyes ha a hétköznapi laikus elkezd komolyan hinni bármely nézetben is, mert legalább 50% az esély rá hogy téved, és különben sincs meg a képzettsége ahhoz, hogy érdemben állást foglaljon. E nézetekről azonban a tudósok is elismerik, hogy vitatottak.
A tudományban való hit és a vallásos hit közt tehát ez a különbség: hogy a tudomány ELVILEG igazolható vagy legalábbis cáfolható. Ne engem taníts tehát filozófiára, te nézz utána kérlek e dolgoknak, kezdve Lakatostól, ő hangsúlyozta ki alaposan a cáfolhatóságot mint a tudományosság kritériumát.
Létezhet-e egyszarvú? Igen. meglehetősen lószerű állat. Miért is ne lehetne! Lehet hogy régen létezett is, vagy majd a jövőben létezni fog, ha a génsebészek megalkotják. Most azonban én az egyszarvútagadóak vallását vallom: nem hiszek benne hogy JELENLEG létezik. Lehet hogy tévedek, s él mégis mondjuk Borneó őserdőiben. De erre az esély igen kevés, mert amennyien laknak a Földön, egy ekkora állatot már szerintem észrevettek volna. Tény, hogy nem tudom igazolni e NEM-HITEMET matematikai alapossággal, mert valaminek a nemlétét sokkal nehezebb bizonyítani mint a létét, hiszen ehhez az kéne hogy a Föld minden nagyjából 2 négyzetméteres területét átvizsgáljuk, mert hátha épp ott van egy egyszarvú, sőt, ezt egyidőben kéne végeznünk az összes 2 négyzetméteres területtel, nehogy azt mondhasd, az egyszarvú mindig olyan helyre mászkált épp amit vagy még, vagy már nem vizsgáltunk meg. És a vízfelszínt is át kéne vizsgálnunk ugyanakkor, mert hátha épp az egyszarvúak két sziget közt úsztak át.
Tehát efféle érveket fel lehet sorakoztatni mindig a tudomány állításai ellen, ettől azonban még tény marad, hogy a tudomány az állításait sokkal alaposabban igazolja, mint a vallások vagy az áltudományos nézeteket szajkózók, emiatt sokkal előnyösebb HINNI a tudományban, mert nagyobb eséllyel lesz igaza az ebben hívőknek. Még akkor is, ha azt hiszi el amikor a tudomány olyasmit állít, hogy ez vagy az NINCS, vagy LEHETETLEN.
Igaz: megtörténhet hogy amire azt mondja lehetetlen, mégis tévedés, azaz lehetséges. De erre igen csekély az esély.
Egyelőre azt igazolja a Történelem, hogy az isten(ek) léte egyre „távolabbra szorul” mint lehetőség, e hipotézis igazára az esély egyre kisebb. Eleinte az Olümposz hegyen tételezték fel, de azt megmászták bátor emberek. Aztán az égbe került, de jöttek a repülők, s nem ütköztek össze vele... Most már valamiféle másik dimenzióba teszik, vagy teljesen „szelleminek” gondolják meg ilyesmi... Eleinte meséltek sztorikat hogy az isten megdugott nőket (Zeusz), ma már ezt se hiszik (állítólag Máriával se testileg közösült). Eleinte a villámokat, járványokat, stb isten bizonyítékaként fogták fel, ma már más a nézet. Azaz egyre kevesebb dolog az, aminek a magyarázására isten egy alkalmas vagy szükséges teóriának tűnik. E folyamatot extrapolálva pedig feltételezhető, hogy jóeséllyel semmire se szükséges előkapnunk e hipotézist, mert ha valamire nem is tudjuk a választ MOST MÉG, később megleljük majd rá a választ, ami szintén nem az isten lesz.
A történelmi tapasztalatok erre tanítanak.
Lehet, hogy tévedünk ebben?
Lehet. De egyelőre rém csekélynek tűnik a lehetőség arra, hogy tévedünk.
