Sziasztok!
Jo regen jartam erre. Bocsanat ha megszakitom az elozo temat, de gondoltam itt a legjobb tanacsot kerni.
Olvastam sokszor, hogy a valosagunkat a gondolataink teremtik. Anyukammal kapcsolatban kerdeznem a velemenyeteket.
O nem vegezte el a domjan fele tanfolyamot, de elvegzett egy csomo mast es spiritualis dolgokban sokkal kepzettebb mint en. (pl szellemgyogyaszat, taltosiskola, karma, regresszios hipnozis stb). Az eletemben en is megis sokkal jobban alkalmazom a kevesebb tudasom, rajta meg ugy tunik, semmit nem tanult.
Ugy ertem, hogy nem alkalmazza a tudasat es az elete szinte romokban hever. Idegileg megint teljesen kesz van, szerintem depresszios (sokszor volt es ez a hullamvolgy azota tart miota az eszemet tudom). A csaladja teljesen elfordult tole, csak akkor keresik ha penz kell. Mindig segitett masokon, de foleg anyagilag.Mivel szinte mindenkit verig sertett (volt h korbetelefonalta az egesz csaladot es mindenkit leorditott meg elhordott mindennek) es most csodalkozik h senki fel nem hivja, meg nem latogatja. A legnagyobb baj hogy a tesomekkal is igy tett, a sogornom a labat a hazaba nem teszi a tesom megy a gyerekkel majdnem minden vasarnap. Nem az a reakcioja hogy szeretetet csak szeretet adasaval lehet kapni hanem mindenkire panaszkodik, csak a negativum arad belole.
En sokszor probaltam neki segiteni, es amikor "normalis" akkor hallgat ram es mondja h csak en allok mellette, de van amikor olyan mintha nem is vele beszelnek hanem valami idegennel. Olyankor az arca is eltorzul, es kiabal meg atkozodik. Tegnap ram is megsertodott es olyankor ugy tesz mintha nem erdekelne mi van velem. Most keszulok hazalatogatni masfel ev utan, julius vegen. Nagyon var, es mondta is h attol szebbek a napjai hogy tudja jvok haza. En erre mar mondtam hogy csak az az ember lehet igazan boldog aki kepes a sajat maga tarsasagat elvezni. Tegnap viszont ugy alakult a beszelgetes h azt mondta "maradhat mindenki a sajat lakasaban". Ha tenyleg nem mennek haza, akkor tudom h nagyon megszenvedne es en is. En mar volt hogy lemondtam volna rola, de jott egy hang h ne. Most is kuldtem neki egy smst h akkor is szeretem ha 100x belem kot. Tudom h emiatt is sirni fog mert utana mindig lelkifurdalasa van. Az onvad, az onsajnalat, a masok irant erzett harag, meg nem bocsatas (20-30 eves serelmeket cipel)teljesen tonkretette az eletet.
Megszakad a szivem de mindenkinek neki kell akarnia a valtozast. Nem tudom mi lesz ha hazamegyek mert most ugy tunik velem is baja van (igazabol nem velem hanem masokkal, csak ram kivetiti es rajtam csattan meg apukamon, mivel mi allunk meg vele szoba es tamogatjuk). Viszont nem hiszem hogy nekem pedig kotelessegem elturnom az ilyen banasmodot meg ha az anyam is. Azt is sokszor olvatstam h a mergezo kapcsolatokat vegervenyesen meg kell szakitani. Neha tenyleg nem tudom, de elgondolkodom, hogy ezt a sajat anyankkal is megtehetjuk? Azt viszont tudom hogy annak mas sulyosabb kovetkezmenyei is lehetnek. Nem hiszem h egyutt tudnek elni ezzel. Az se veletlen h a sors a leheto legmesszebre sodort tole, de meg ennyi sok km-bol is ki tud kesziteni (o az egyetlen ilyen ember). Mar hazalatogatni sincs kedvem pedig sok mast is szeretnek latni.
Elnezest a hosszu beirasert, de nem tudtam rovidebben leirni
Ti mit kezdenetek egy ilyen helyzettel? Szeretnem h jobb legyen neki es legalabb egymast szeressuk de o mindekit eltaszitott magatol es azon van h engem is ellokjon. Mar egyszer csinalta de nem hagytam mert tudom h valojaban szeretethianya van es nem azt akarja igazan hogy sose lasson ujra. Az Ak-s tudasom most cserben hagyott, aludni nem alszol jol es a tanacsadoim is hallgatnak. Ti mit reagaltok? Minden otletet es valaszt nagyon koszonok.
Jo regen jartam erre. Bocsanat ha megszakitom az elozo temat, de gondoltam itt a legjobb tanacsot kerni.
Olvastam sokszor, hogy a valosagunkat a gondolataink teremtik. Anyukammal kapcsolatban kerdeznem a velemenyeteket.
O nem vegezte el a domjan fele tanfolyamot, de elvegzett egy csomo mast es spiritualis dolgokban sokkal kepzettebb mint en. (pl szellemgyogyaszat, taltosiskola, karma, regresszios hipnozis stb). Az eletemben en is megis sokkal jobban alkalmazom a kevesebb tudasom, rajta meg ugy tunik, semmit nem tanult.
Ugy ertem, hogy nem alkalmazza a tudasat es az elete szinte romokban hever. Idegileg megint teljesen kesz van, szerintem depresszios (sokszor volt es ez a hullamvolgy azota tart miota az eszemet tudom). A csaladja teljesen elfordult tole, csak akkor keresik ha penz kell. Mindig segitett masokon, de foleg anyagilag.Mivel szinte mindenkit verig sertett (volt h korbetelefonalta az egesz csaladot es mindenkit leorditott meg elhordott mindennek) es most csodalkozik h senki fel nem hivja, meg nem latogatja. A legnagyobb baj hogy a tesomekkal is igy tett, a sogornom a labat a hazaba nem teszi a tesom megy a gyerekkel majdnem minden vasarnap. Nem az a reakcioja hogy szeretetet csak szeretet adasaval lehet kapni hanem mindenkire panaszkodik, csak a negativum arad belole.
En sokszor probaltam neki segiteni, es amikor "normalis" akkor hallgat ram es mondja h csak en allok mellette, de van amikor olyan mintha nem is vele beszelnek hanem valami idegennel. Olyankor az arca is eltorzul, es kiabal meg atkozodik. Tegnap ram is megsertodott es olyankor ugy tesz mintha nem erdekelne mi van velem. Most keszulok hazalatogatni masfel ev utan, julius vegen. Nagyon var, es mondta is h attol szebbek a napjai hogy tudja jvok haza. En erre mar mondtam hogy csak az az ember lehet igazan boldog aki kepes a sajat maga tarsasagat elvezni. Tegnap viszont ugy alakult a beszelgetes h azt mondta "maradhat mindenki a sajat lakasaban". Ha tenyleg nem mennek haza, akkor tudom h nagyon megszenvedne es en is. En mar volt hogy lemondtam volna rola, de jott egy hang h ne. Most is kuldtem neki egy smst h akkor is szeretem ha 100x belem kot. Tudom h emiatt is sirni fog mert utana mindig lelkifurdalasa van. Az onvad, az onsajnalat, a masok irant erzett harag, meg nem bocsatas (20-30 eves serelmeket cipel)teljesen tonkretette az eletet.
Megszakad a szivem de mindenkinek neki kell akarnia a valtozast. Nem tudom mi lesz ha hazamegyek mert most ugy tunik velem is baja van (igazabol nem velem hanem masokkal, csak ram kivetiti es rajtam csattan meg apukamon, mivel mi allunk meg vele szoba es tamogatjuk). Viszont nem hiszem hogy nekem pedig kotelessegem elturnom az ilyen banasmodot meg ha az anyam is. Azt is sokszor olvatstam h a mergezo kapcsolatokat vegervenyesen meg kell szakitani. Neha tenyleg nem tudom, de elgondolkodom, hogy ezt a sajat anyankkal is megtehetjuk? Azt viszont tudom hogy annak mas sulyosabb kovetkezmenyei is lehetnek. Nem hiszem h egyutt tudnek elni ezzel. Az se veletlen h a sors a leheto legmesszebre sodort tole, de meg ennyi sok km-bol is ki tud kesziteni (o az egyetlen ilyen ember). Mar hazalatogatni sincs kedvem pedig sok mast is szeretnek latni.
Elnezest a hosszu beirasert, de nem tudtam rovidebben leirni
Ti mit kezdenetek egy ilyen helyzettel? Szeretnem h jobb legyen neki es legalabb egymast szeressuk de o mindekit eltaszitott magatol es azon van h engem is ellokjon. Mar egyszer csinalta de nem hagytam mert tudom h valojaban szeretethianya van es nem azt akarja igazan hogy sose lasson ujra. Az Ak-s tudasom most cserben hagyott, aludni nem alszol jol es a tanacsadoim is hallgatnak. Ti mit reagaltok? Minden otletet es valaszt nagyon koszonok.
