Ajándék pillanatok Neked...

gyöngyesz · 2009 Augusztus 13

Csanádi Imre : Nyármarasztaló

Szól a rigó: de jó,
Érik a dió,
Millió,
Millió!
Útra kel a fecske,
Jajgat a fürjecske:
Pitypalatty,
Pitypalatty,
Nyár, nyár,
Itt maradj!

Évicus · 2009 Augusztus 14

Baranyiné Miks Mária

Arcok

Arcok bukkannak eléd:
régholt élőké,
élő régholtaké,
arcok mindenhonnan:
időt, teret cserbenhagyva
a tompaélű tegnapokból
s a gyorsléptű jelenből.
Arcok keverednek,
égő és leégetett arcok,
rendületlen és megrendült arcok,
agyonsimogatott és pofozott arcok,
kiélt és felélt arcok,
felszabadult és elszabadult arcok,
bezárt és kizárt arcok,
kétarcú arcok,
orcátlan arcok
álarcok.
Elédbukkannak, összekeverednek,
s már te is ott tolongasz
arcok közt, arcomban.

Évicus · 2009 Augusztus 14

Bényei józsef

Tárgyaim

Leltározom ismerős tárgyaim:
hogy boldogulunk egymással mi ketten,
ha nem szolgál már többé a szemem.
Ez irgalmas lesz, amaz ott kegyetlen,

ez ujjaimhoz hűséggel simul,
lopakodik, hogy könnyen megtaláljam,
ételt és italt juttat árva számhoz,
s elfödi arcom vér- és hóhullásban.

Vigyázzatok rám, szobasarki árnyak!
Ti lesztek majd a menedék, a mentség.
A vak ember az ürességbe bámul,
mint eretnek, ha véresre kövezték.

Ti térjetek ki, sarkok, szögek, élek,
ha nincs élő, ki ösvényen vezessen!
Vén fiókok türelmes polcai,
szekrények, könyvek, vigyázzatok engem!

Ti őrzitek a régi arcot, álmot,
s amit a porban csillagoknak láttam.
Irgalmatok majd hallani fogom
minden mesélő bútorropogásban.

S míg beföd együtt minket a homály,
egymáshoz érünk: vak tárgyak, vak ember.
Śgy üzenünk a roppantó időnek
láthatatlan, rejtelmes ős-jelekkel.

Évicus · 2009 Augusztus 14

Szent-Gály Kata

A HALLGATÁS DICSÉRETE

Minek beszélni, minek is magunkról,
minek is szólni, ha valami fáj:
a belső bánat sose való másnak,
a belső bánat jobb, ha maga jár.
Más úgysem érti, csak úgy tapogatja,
vagy mint a harkály, sebet üt, nagyot,
mikor a fáknak kérgét hasogatva
megtalál olykor egy kis kukacot.

Évicus · 2009 Augusztus 14

[FONT=verdana,geneva]

[/FONT]
[FONT=verdana,geneva][/FONT]
[FONT=verdana,geneva]Nagy bandó András[/FONT]

Magányosan
[FONT=verdana,geneva][/FONT]
[FONT=verdana,geneva]Néptelen utcán halkan lépdelek,
senki sem hallja kongó léptemet.[/FONT]

[FONT=verdana,geneva]Nem ülnek mellém, ha szépen kérem is,
magam maradtam a játszótéren is.[/FONT]
[FONT=verdana,geneva] [/FONT]
[FONT=verdana,geneva]Magányos vagyok reggel, s délben is,
várom az estét, és néha félek is. [/FONT]

[FONT=verdana,geneva]Sötétben fekszem színes ágyamon,
magamba fojtom minden bánatom. [/FONT]

[FONT=verdana,geneva]Első a munka, én a második,[/FONT][FONT=verdana,geneva]
apám csak megy, hajt, és többről álmodik. [/FONT]

[FONT=verdana,geneva]Anyám meg főz, mos, esténként kivasal,
cseppet sem érdekli, énmellém ki hasal. [/FONT]

[FONT=verdana,geneva]Jövök majd! – mondja, örökké hiteget.
Oh, bár csak jönnétek! Szeretlek titeket[/FONT]

gyöngyesz · 2009 Augusztus 14

Lelkes Miklós: Mindennapjaim

Van úgy: a tárgyak visznek.
Van úgy: én viszem őket.
Minden nap nekivágunk
semmi-útnak: Időnek.

Van úgy, hogy öröm díszít,
e lepkeszárnyú ékszer,
s megannyi mai bánat
kigyúlt tüzében ég el.

Ritkák az ilyen percek.
Jön új kereszt, új bánat,
s vigyázót, nem vigyázót
egyaránt megalázhat.

Én vigyáznék, ha tudnék.
Nem szólnék, ha tehetném.
Égboltban fürdő fák közt
nézném elképzelt estém,

hallgatnám azt a Csendet,
amely a messzeségből
csendül csillagos szívvel,
míg szív a szívvel békül.

...de visznek tárgyak, percek:
rossz percek, napok, évek.
Nem akarják, hogy halljak
csendülő Messzeséget.

Nem akarják, hogy lássam:
lepkeszárny, légi ékszer,
mint ragyog, ha kigyújtja
a Perc piciny kezével,

s leszek, mint annyi más is,
vándora semmi-útnak,
vesztese céltalanban
békének, háborúnak.

gyöngyesz · 2009 Augusztus 14

Lelkes Miklós: Hallgatás

Hangszöget vert a fába
harkály csőre, s a csend
visszafoglalta újra
az erdős végtelent.

Fent az ég kéklő ujján
járt egy felhőgyerek.
Lent pókhálók ragyogtak:
fényből szőtt ékszerek.

Még hittem azt, hogy élek,
s egyszer felel nekem
e táj, hegyekkel ékes
zöld szépség-végtelen.

Kérdésként földben, fában,
vízben futott tova
létet eljátszó Látszat
kigyúlt csillagsora.

Ám a zöld árnyat váltott,
s a kék is színt vele,
s tovább őrizte titkát
a hallgató mese.

gyöngyesz · 2009 Augusztus 14

Károlyi Amy: Ablak

Az ablak fontos. A van-nal, nincs-csel
kapcsol össze, a bent-tel, kint-tel.
Pár millió fényévet enged
besugározni a padlóra,
mintha a sugár végcélja volna,
hogy hozzád jusson -
Gondold meg, kéz,
ki az ablakot csukod,
tárod,
milyen kozmikus mozdulat,
mellyel a mindenséget kirekeszted,
bebocsátod

gyöngyesz · 2009 Augusztus 14

Móra Magda : A könyv az olvasóhoz

Ha engem forgatsz, soraimat nézed,
sok halott verssor új életre éled,
sok szürke szóban fáklyás fények gyúlnak,
és visszahozzák elfelejtett múltad.
Itt megtalálod önmagadnak mását,
a diákévek messze tűnt varázsát,
a hivatásod sok küzdelmét, harcát
s az égi Mester rád tekintő arcát.
Sárgult lapokról itt elédbe tárul
az ezer színben pompázó Dunántúl,
napfényes dombok, vadvirágos völgyek
és kenyértermő drága búzaföldek,
kék tavak tükre, nádasok a parton,
akácvirágos júniusi alkony,
jószagú rétek, nyájak halk kolompja,
aranyló mézet rejtő hársak lombja,
dús jázminágak, liliomos oltár,
tükörből néz rád, aki vagy és voltál.
Őrzöm múltadnak halkuló emlékét,
gazdag jövődnek idézgetem képét,
itt bennem él a nyugalom és béke,
a földi élet égi bölcsessége.

gyöngyesz · 2009 Augusztus 15

Simon István: Csendes nyári ének

Szép most a nyár. A virág
virít kinn a dombon,
üldögélek és merengek
száraz fűz dorongon.

Engem perzsel itt minden
sugara a napnak.
Furulyázó kukoricák
búsan pislogatnak.

Bánatomat, ami nagy,
elfújom a szélnek,
csengő-bongó harangocskák
mind rólam mesélnek.

Sütkérezek a nyári nap
rekkenő hevében...
Ezer szirmú dalvirágok
szállnak el a légben.

Hűs, borongós, bús világ
a szívemre lépett,
engem paskolsz én pedig most
kikacaglak élet...!

gyöngyesz · 2009 Augusztus 15

Faludy György: Marokkó. XLIII. Déltől alkonyig (részlet)

Ha délben átsétálsz a kerten,
skarlát kendőket ráz a nyár,
csuklód mellett a rügy kipattan,
bokád előtt a fű feláll.

Tüzijáték vagy: fénycsóvákat
s lángnyelveket szórsz szüntelen;
szépséged elrejt, megvilágít,
lesújt a porba s felemel...

Évicus · 2009 Augusztus 15

Hegedűs Géza

A költészet magasztosságáról

Verses szöveg: szavak ünnepnapokra szánt,
gondosan jólvasalt és kényes díszruhája!
Magát gyalázza az, ki elzüllött gyanánt
szándékolt mocskosan gyűrt öltönyt ölt magára.

A választékos ész versláb-ütemre járva
kerüli kényesen a prózai talán-t
s a végérvényesek útjára eltalálva
viszi és hirdeti a nagy közös magányt.

Ki versekig felér - az közös gondok őre
és közös célokért magában lép előre
s a mocskos úton is tisztán előkelő.

A közös célokat magányosan betöltő,
mindenkivel rokon idegen lény a költő,
ha az igéje vers és szép szava erő.

gyöngyesz · 2009 Augusztus 15

Tóthárpád Ferenc : SZENTJEIM KÖZÉ FOGADLAK

Skarlát kendőket ráz a nyár*.
Egy szombat esti fénysugár

Az arcodra vetődik, és
Hamvas pírja megáld. Kevés,

Mi szép, ennyire szép lehet:
Egy tünde szűz, a feszület,

S a szikrázó rózsaablak.
Szentjeim közé fogadlak!

És, ha kiátkoznak, ’miért
Gyilkolnék is kegyeidért,

S örök tűzre kárhoztatok –
Skarlátfényed ott is ragyog.

* Faludy György egy sora a Déltől alkonyig c. versből.

gyöngyesz · 2009 Augusztus 16

Fodor Ákos : Közmondás-változat

Amit ma letehetsz,
ne cipeld holnapig!

gyöngyesz · 2009 Augusztus 16

Sárhelyi Erika : A föld felé

Augusztusban, mikor enyhülnek az éjek,
csillagok hozzák az álmaink elénk.
Zuhannak, majd mikor szívünkig elérnek,
gyönyörű fényük a távolságba ég.

Ha szökik egy levél, követi a másik,
sárgára aszalva csillámló nyarunk.
Látod, minden szépség a föld felé vágyik,
mi mégis folyton az égre bámulunk.

gyöngyesz · 2009 Augusztus 16

Fodor Ákos : Este

visszasugárzom,
amit kaptam. Mint a kő
a Nap melegét

gyöngyesz · 2009 Augusztus 16

Szilágyi Domokos : RAGYOGJ

Elaludtak a fák
a levelek libegnek
az álmok tudnak várni
az álmok nem sietnek

Tudjál álmokra várni
ahogy ők tudnak várni rád
az éber
csak így nem csalja meg magát

A levelek fölött
álmodó fények úsznak
az álmok fölragyognak
a fények elalusznak

Aludj fényekkel együtt
ragyogj álmokkal együtt

gyöngyesz · 2009 Augusztus 16

Kányádi Sándor : Sirálytánc

Sirályok táncoltak, keringőztek
a víz fölött.
S az öreg tenger - a maga módján -
gyönyörködött,

gyönyörködött bennük, s olykor egy-egy
bárány-szép habot
a kecsesen reálibbenő sirályok
alá ringatott.

Szép is volt ez a szinte magáért való
lengő játék.
Ha sirály volnék - gondoltam -, én is
így csinálnék.

Mert szép is az: a magasság s mélység
peremén
táncolni, keringőzni kecsesen,
könnyedén.

Megbűvölten csodáltam én is ez
ördögi, víg
kenyérkereset szórakoztató,
új cseleit.

És értettem már az egész táncos
ceremóniát:
ki-ki megfogta véle a maga
kis vagy nagy halát.

De nem bántott e szép haszonlesés,
csak akkor szomorodtam el,
mikor a tenger birkózni kezdett
a szelek seregeivel,

s a sirályok, ó, a sirályság, össze-
s szétriadt;
jóllakottan és veszekedve keresték
az árbocokat.

Tágult, s majd elfért egy vitorlában
az egész láthatár.
Nem volt köztük egy égre kiáltó bátor
viharmadár.

gyöngyesz · 2009 Augusztus 16

Birtalan Ferenc : Altató

Vaserdő, rézerdő, aranyerdő.
Szemedre álom száll,
mesefelhő.

Csillagot, holdat jár csodatáltos.
Köszöntsd az Éj-királyt,
koronát oszt.

Szellőlány ölel át simogatva.
Gyémántos köpenyét
neked adja.

Tűzmadár tolla hull, szedegesd fel.
Szórjad az égre, és
jön a reggel.

gyöngyesz · 2009 Augusztus 18

Zas Lóránt : VERSEIMHEZ MENEKÜLÖK
Egyed Attilának

Verseimhez menekülök. Nyárvégi
eső mossa a kövezetet és kis-
macska szalad. Megálljt parancsolnék
az elmúlásnak, égigérő
létrát készítenék, fogaimmal
szaggatnám szét a leselkedő vihar-
felhőket, kiállnék lantosnak a
tér közepére. Szavaimból lángolna
a közeledő ősz, imáim zuha-
tagában melegednének át a ház-
falak, észak és dél közeledne:
megkondulna a harang. Rorátéra
szól, fiúk és leányok sorakoznak.
Látni szeretném újból azokat az
arcokat, hallani volna jó az
áhítat litániáit, szagolni a
melegedő tej illatát. Édesanyám
hív, kutyám ugat a kertben: otthon
vagyok. Maradnom kellett volna,
ülni a diófa árnyékában? A nyugta-
lanság évei azok, amik fel-
repítenek, hogy szelesedj és borzongj
a felhők alatt. Akácfavirág és
orgona, mondanám, de hibiszkusz
és pálma bólogat, a tenger és a
sivatag kontúrjai nagyok.
Miért hallgattok és miért
kiabálok? Miért halok?

Ajándék pillanatok Neked...

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Hasonló témák