Ajándék pillanatok Neked...

gyöngyesz · 2009 Augusztus 30

Lackfi János : FAGGATÓ

Mitől old el a mai est
mihez köt majd a reggel
s a közti vízből rád mi les
éjszaka mondd mi veszt el
lesz-e átvinni még hajó
láncot csörgetni révész
partot ér-e a korhadó
vagy majd keresse régész
s ha csónakodnak bérlete
lejár újítni hol kell
mondd tudod-e mi köt ide
tudod-e majd mi old el?

gyöngyesz · 2009 Augusztus 30

Nemes Nagy Ágnes :
Fügefák

Csenevész
Fügefák
Mozdulatlan holdvilág

A fák alatt a hold alatt
Egy csengős kecskenyáj halad
Most a fügék is konganak
Öblükben csengenek a magvak
Már csak az óriási ég
Fekete-bronz döngése hallgat

Ércből
Rezeg a
Csönd

gyöngyesz · 2009 Augusztus 31

Gottfried Keller: Az éjszaka csöndje

Üdv, harmatittas réteken
tündöklő éj! Köszöntelek,
ki játszadozva ringsz a menny
ívén, arany csillagsereg!

Körül az őshegység, akár
éji fohászom, hangtalan,
és messze túl a tengerár
rémlik, hogy partnak rohan.

Szellők szárnyán nyugat felől
fuvola édes hangja száll,
és keleten az égre tör
a nap halvány sejtelme már.

Tűnődöm: távol, meglehet,
most hal meg egy emberfia -
s most tart győzelmi menetet
a várva várt hős dalia.

De mint a ködlő földi völgy
nagy hallgatása, én olyan
könnyű vagyok, s akár a föld,
olyan jó, olyan szótalan.

Szívem mélyén a maradék
maró sajgás is elcsitul.
Mintha előttem ős nevét
végre kimondaná az Úr.

/Ford.: Lator László/

gyöngyesz · 2009 Augusztus 31

Nagy Gáspár : Az éjszakában

Saint-Exupéry emlékének

Néma trombitaűrben
fölgyúl szívemnek pora;
látok, hallok az éjszakában,
bár zárva arcom ablaka.

Később dobverőkínban
reszket bőröm börtöne;
borul reám az éjszakában
csillagok kopott öltönye.

Egyszál repülőhitben
remény nélkül nem vagyok;
kopogtatás az éjszakában:
Hercegem sálján por ragyog.

gyöngyesz · 2009 Szeptember 1

Nagy Gáspár : Más szomjúság

Naponta jön
és megzsarol
felhőket küld
esőt ígér

aztán csak zöld
vak szomjúság
káprázatát
teríti szét

mozdulatlan
vibrál a lég
amíg lecsap
a böjti szél :

de nem a száj
nem is a föld
szomját oltja: a
l é l e k é t .

gyöngyesz · 2009 Szeptember 2

Fülöp Kálmán : A dér porából

A dér porából hajnalok születnek,
s én ott a parton kutatom a fényt,
halódó mélyét ronggyá gyűrt egeknek,
hallom a felhők szél tépte énekét.
Lennék reszketeg lantos, vén poéta,
megénekelnék mindent, ami szép;
az őszi pára illanó varázsát
s a halak hithű, tiszta életét.
Vagyok csak ember, itt, az emberek közt,
becsülöm, ami másnak is becses –
szerelmet vallok a székely hegyeknek,
s ha hív a távol, tudom: nem megyek…
(Nagykend, Erdély)

gyöngyesz · 2009 Szeptember 5

Theodor Storm: Jer, játssz velem

Hogy illan minden bájával a nyár!
Már érdes ősz fúj. Lesz-e tavasz újra?
Fakó napcsóva omlik le a porba -
Jer, játssz velem, te hamvas pilleszárny!

Jaj, nincs szegfű már, se rózsa már:
az égen hideg fellegfalka jár!

Hogy illan minden bájával a nyár!
Ó jer! Hol vagy te hamvas pilleszárny?

/Ford.: Petra-Szabó Gizella/

gyöngyesz · 2009 Szeptember 5

Balázs Danó Tímea : A nyár áldomása

Bárhová is léptem a Szeretet
mindig, mindenhol rám talált.
Megfordult a világ, nem értem…
Ő miért mosolygott épp rám?
Te is látod?… ránk nevet az Ég!
Nem tudom, mit tehettem,
új dimenzióba ért az életem,
minden más lett,
a világra szivárvány lepel hullott,
a lelkem fényes lett és nyugodt.

Napsugár lettem, nézz rám!
Megáldott a Nyár…

gyöngyesz · 2009 Szeptember 5

Utassy József: Szép napkeltő holnap

Hová röpítitek
ifjúságom,
percek?

Meg-megáll a tollam,
töpreng,
tovaserceg.

Én az elmúlásnak
vagyok fia,
herceg:

bánattal oltom be
büszke rózsakerted.

Add meg piros hitét,
hitelét dalomnak,

lámpásomul
lengess
nagy,
virrasztó holdat,

csillag-drótsövényen
ha kell,
átragyogjak

hozzád,
egyetlenem:

szép napkeltő holnap!

gyöngyesz · 2009 Szeptember 5

Monostori H. Kamilló : Vers a versről

Ó, versek gyásza, fájó, tiszta gyász
Ó, vers, érzések drága váza, te,
Színekbe zárt, külszínesebb fele,
Kaleidoszkóp, kúszált, festett varázs!

Ó, gondolatnak gyászos végzete,
Kit rímbe zárva félszeg vers aláz,
Érzés fölébe festett cifra már,
Rímek zenéje, ritmus tengere;

Játék szavakkal, könnyed és merész, -
Csengő sorokba vágyak titka vész.
Ó, versek színe, színes, tiszta vers,

Ki szíveket kettős bilincsbe versz, -
S ó szív, kit rímek fájó terhe nyom,
És versek gyásza, festett fájdalom.

gyöngyesz · 2009 Szeptember 6

Jevgenyij Vinokurov : A végtelenség szomja

A végtelenség szomja ez: gyalog
nekivágni! Dűlő, domb, árok, mezsgye...
Utakat róni nagyszerű dolog.
Hogy megadta a sors, milyen szerencse!

A járás jó zamatát ízleled.
Eredj, ha csábít bújával a térség!

A hajnalon ha pipacs szendereg,
reggel már úgy köszönt, mint ismerősét.

Mi az út? Rakosgatod lábadat,
arra, hol felhőtrón magaslik égnek.
Mégy, fenséges vagy, magányos, szabad,
és mélyükre szívnak a messzeségek.

Magadban érzed lüktetésüket
s beleoldódol lassan az egészbe.
Láthatatlan leszel. Vak és süket.

De ezt már nem veszed magad sem észre.

/Rab Zsuzsa fordítása/

gyöngyesz · 2009 Szeptember 6

Merengő
Sz. Szécsényi Barbara és Bódai-Soós Judit közös verse

Talán ha csillagnak születtem volna,
vagy selyem-vizű erdei pataknak,
nem járnék folyton elbotolva,
s gátat sem építnék álmaimnak.

Talán, ha fészekben ringat az élet,
bízhatnám: egész lehet a részünk,
s ha a szó nem elhaló ígéret,
öröknek hinném, mit kőbe véstünk.

gyöngyesz · 2009 Szeptember 6

Mészáros Ferenc : Mesének mesélő

Alkonyi csendben, hófehér ágyon
Csillagmesében úszik a párom
Csillagmesében, visz magával
Alkonyi csendben sóhajával

Sóhaja fátyol, lebben a szélben
Ezüstös felhő csillagmesében
Ezüstös fátyol hajnali álma
Lélegzetemet magába zárja

Magába zárja, csöndes mesébe
Hófehér lelke tengerébe
Hófehér lelke felold magában
Ezüstös fátyol-templomában

Alkonyi csendben, hófehér ágyon
Mesében old fel, ölel a párom
Mesében old fel, sóhaja ének
Időtlen időkig benne mesélek

gyöngyesz · 2009 Szeptember 6

Mészáros Ferenc : Szív és lélek

Éjjel nem alszik a szív,
Mellé bújik a lélek,
Mesél egy másik világról,
Ahol a szív mindig lángol,
S álmot hoznak a fények,
Lélekbe rejtett meséket.

gyöngyesz · 2009 Szeptember 8

JOHANN LUDWIG TIECK : ÉJ

Vándor lopakszik a csendes éj
szélfútta leple alatt,
sóhajt és sír, motyorogva beszél,
s így szólít csillagokat:

Keblem dobog, szívem nehéz,
magányom mostoha;
jón-rosszon az út, de honnan, és
azt sem tudom, hova.
Ó, apró, arany csillagok,
fényetek oly távol ragyog,
máshol vagyok,
tőletek oly távol vagyok!

Hall akkor csengő hangokat,
s az éj felfényesül;
s érzi, szivéről súly szakad,
lelke ébred s derül:

Ember, távol vagy és közel,
de nem vagy egyedül,
bízz! halk fényünk sosem hagy el,
égünk hű jeleidül.
Mi, apró, arany csillagok
nem leszünk örök távolod;
ragyog, ragyog:
fényünk gondol rád, tudhatod.

TANDORI DEZSŐ

gyöngyesz · 2009 Szeptember 8

JOHANN LUDWIG TIECK : A TÜNDÉREK DALA

Fuss, víz; habod jön és illan,
égre villan
tükröd egyre fényesebben,
lágy alkonyi pára lebben,
s a madarak dala szól
a fenyvesből, a hegyek alól.

Rőt és arany a fonálunk,
amit villogtat a cséve
s belebocsátunk
virágok harmat-vizébe;
majd ha rokkánkon forog,
még fényesebben ragyog.

S ha minden fényt együvé fonánk,
szövünk belőle szövedéket,
sok munkával díszes éket,
el is készült ünneplő ruhánk,
felöltjük, s nézünk a nap sugarára;
ring alattunk virágok szirma, szára,
míg az égen dereng az esti pára.

MÁRTON LÁSZLÓ

gyöngyesz · 2009 Szeptember 8

Bella István: Panka levelet ír Áni Máninak

Most rajzolok egy rajzlapvilágot,
rajzlaprétre rajzlapvirágot,
rajzlapvirágra rajzó méhet,
színeket, bozsgó fényességet.

Rajzlaprétek nagyon esősek,
rajzlapréten nagy esők nőnek,
földtől égig növők fakadnak,
földtől égig kalászosodnak.

Kell egy nap is, suhog, aranylik,
fénye lombja földre lehajlik,
hűsén egy jószívű, ártatlan
farkas alszik virágkalapban.

gyöngyesz · 2009 Szeptember 8

EÖTVÖS JÓZSEF : HOLDVILÁG

Ha a nap leszállva eltűnt,
Mint egy fényes képzelet,
S a sötét éj fátyolával,
Elterűl a föld felett:

Szívesen andalgok akkor
A harmattelt réteken,
És a hallgató természet
Nyúgodalmat ád nekem.

Mint ha aggnak homlokára
Hint ezüstöt az idő,
S nyúgodalmat nyer végtére
A sokáig szenvedő:

Úgy talál e föld nyugalmat,
Ha a nap lement,
És a holdvilág magasról
Rá ezüstöt önt.

Évicus · 2009 Szeptember 8

Seres László

Tekints fel a csillagokra...

Annyi mindent mondhatnék el még neked
hogy csillapodjon szomjazó vágyam
de tudod mind, őrzöd az emlékeket
makacsul minden szívdobbanásban

Neved fénylő ünnep, járhatsz akárhol
a cilinderből még pereg a dob
előhúz nekem a sors, s elvarázsol
a ki nem mondott szó, ha hallgatok

Így találok rád a szavak csendjében
érted némulnak el a harangok
tekints fel a csillagokra éjjel
ajtót nyitok, s ha nem jössz, belehalok

gyöngyesz · 2009 Szeptember 8

ZELK ZOLTÁN : MESEBELI TÓ

Láttad az éjszaka tavát?
Láttad-é mondd, az éjszakát,
amint a tónak remegő
árnyas vizéből bújt elő?
Láttad-é mondd, ezt a tavat,
amint a lenge pirkadat
kikelt vizéből s elszaladt
mezítláb, a hegyek felé?
Az est tavát, amint színén
kibontott hajjal járt a fény…
S láttad-é, mondd, a víz alatt
bújó Napot és Holdakat?
Elátkozott királyfiak
aranyhaja lenn az iszap,
láttad-é, mondd, hogyan ragyog?
Itt alszanak a napszakok…
Száz erdőt járj be s száz hegyet,
ezt a tavat nem láthatod.

Ajándék pillanatok Neked...

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Hasonló témák