Én speciel nem erre gondoltam, hanem arra, amikor azt mondja: "Vagy azt gondolod, nem kérhetném Atyámat, hogy most azonnal adjon mellém tizenkét légió angyalnál is többet? De akkor miként teljesednének be az Írások, hogy ennek így kell történnie?" Az általad említett példák szerintem más lapra tartoznak. Pl. a betlehemi gyermekgyilkosságok kérdése nagyon egyszerűen megoldható: meg kell kérni az egyik havert, hogy találjon ki valami jól eladható sztorit, amit nem hogy a korabeli források, de még a többi evangelisták sem erősítenek meg, aztán aki nem hiszi, járjon utána. Hasonló a helyzet a többi "jövendöléssel" is. Ha valaki valamikor tévedésből úgy fordította, hogy szűztől kell születnie, akkor ő szűztől fog születni, ha a fene fenét eszik is.
.
Először is, Jézus kezdettől tisztában volt azzal, hogy róla szólnak az Ószövetségi próféciák. Azzal kezdte a szolgálatát, hogy ezt bejelentette, miután felolvasta a zsinagógában Ézsaiás könyvéből az egyik Őrá vonatkozó részt. Számos próféciát tudatosan teljesített be, a többi Tőle függetlenül teljesedett be az életében.
A héber eredetiben az
almah szó áll, ami egy olyan fiatal korú nőt jelöl, aki már termékeny korban van, de még nem szült. Ilyen értelemben az
almah lényegében szűz hajadont jelöl, mivel az akkori erkölcsi normák és a jogszokás szerint a lányoknak szűzen kellett férjhez menni, ezért aki még hajadon volt, az szűz is volt. Jelölhetne ugyan még várandós fiatal nőt is, de ebben az esetben logikátlan lenne a szöveg, hiszen aki várandós, az már fogant, tehát nem fog terhesen újra foganni.
Bizonyára ez az oka, hogy a Septuaginta fordítói is szűznek fordították a görög szövegben, és az az arámi nyelvű szóbeli zsidó hagyomány is szűzként őrizte meg a kifejezést.
Az Ézsaiás 7,14 próféciájában tehát egy szűzről van szó, nincs semmiféle fordítási hiba.
Amúgy mit gondolsz, miért kellett szűztől születnie a Messiásnak? Van-e máshol is utalás arra az Ószövetségben, hogy a Messiás szűztől fog születni? Elárulom: van.
A Názáret-kérdés is problémás, hiszen egyrészt a történettudomány adatai nem támasztják alá, hogy Jézus idejében lett volna ilyen nevű település Galileában, ill. hogy a mai Názáret helyén akkor lakott település lett volna. Másrészt az Újszövetség legkorábbi görög forrásaiban az annak megfelelő helyeken szereplő szavakból a "názáreti"-t nyelvtanilag szabályosan levezetni aligha lehet. Az már csak hab a tortán, hogy a Máté által említett próféciát, miszerint a Megváltót názáretinek fogják nevezni, még a legöregebb indián sem látta.
Sok dolgot sokáig nem támasztott alá a történettudomány abból, ami a Bibliában van, aztán a régészet szép lassan alátámasztotta. Nyugodt lehetsz abban, hogy volt Názáret nevű település Galileában Jézus idejében.
1961-ben Caesareában találtak a tenger alatt egy feliratot, amely a Galileában letelepedett zsidó papi családokat sorolja fel, és egyértelműen bizonyítja, hogy Názáret nevű település más az ókorban is létezett. Az is kiderült a feliratból, hogy a Názáret nevet nem is „z”-vel, hanem „c”-vel ejtették valahogy úgy, hogy Nácáret, ez pedig a nécer héber szóra utal, amely sarjat, csemetét, vesszőszálat jelent.
Elég fura, ha úgy gondolod, hogy Máté nem ismerte az ószövetségi próféciákat, sőt nem csak Máté, hanem az apostolok sem, sőt Pál apostol sem. Igazából ilyen hozzáállással nem is biztos, hogy érdemes vitatkozni.
Nézz utána, hogy hogyan hangzik héberül a Csemete szó a Zakariás 6,12-ben, illetve az a vesszőszál az Ézsaiás 11,1-ben (a két szó ugyanannak a héber szónak a fordítása egyébként).
Ezt is rosszul tudod. A Kr. e. 250 körül keletkezett Septuaginta eredetileg csak az Ótestamentum öt első könyvét tartalmazta, később fokozatosan bővítgették. A legkorábbi nyoma benne Dániel könyvének Kr. e. 100 körülről származik. A Kr. e. 200 körüli héber bibliai kánonban viszont még bizonyíthatóan nem szerepelt.
A Septuagintát 70 írástudó fordította 72 napon át. Nyilván Mózes könyveivel kezdték, mivel azzal kezdődik, de a teljes Ószövetséget lefordították a diaszpórában élő zsidóság számára.
Mi a bizonyítéka annak, hogy Kr.e 200 körül Dániel még nem tartozott a héber szent iratok közé, és nem volt benne a Septuagintában?
Arra viszont több bizonyíték is van, hogy Dánielt már jóval korábban is prófétának tekintették. Ezékiel, a fogság másik prófétája is tesz Dánielre utalást, (Ezék 14,14; 14,20; 28,3), mint elismert prófétára.
Plusz Josephus Flavius írása szerint amikor Nagy Sándor bevonult Jeruzsálembe, Kr.e 332-ben, a főpap megmutatta neki Dániel könyvéből a rá vonatkozó próféciát.
Ettől függetlenül nem ez a lényeg. Hanem az, hogy biztosan Krisztus előtt keletkezett, márpedig pontos idői próféciát tartalmaz Krisztus fellépéséről Jeruzsálemben, a Messiás megöléséről, és utána Jeruzsálem lerombolásáról.
A könyv szerzőjének Kr. e. VI. sz.-i perzsa és babilóniai viszonyokban való jártassága pedig költői túlzás.
A történettudomány mai állása szerint "Baltazár" nem "Nabukodonozor" fia, hanem unokája volt, nem a médek, hanem a perzsák győzték le, és nem a "méd Dárius", hanem Kürosz vezetésével. Nincs nyoma "Ahasvérus" nevű királynak sem, aki a szintén ismeretlen "méd Dárius" apja lett volna. Nincs nyoma "Nabukodonozor" hét éves távollétének sem, viszont a fia, "Nabunáj", valóban évekig távol volt birodalmától, igaz, a történeti források szerint nem azért, mintha megőrült volna.
Na, akkor nézzük sorra. A Biblia a "fia" szó alatt legtöbbször "utódot" ért, és nem az első generációt, így lehetnek a zsidók is Ábrahám fiai, vagy Jézus Dávid fia, stb. Tehát a lényeg, hogy Belsaccár, akinek korábban a létezését is kétségbevonták a bibliakritikusok, Nabukodonozor utóda volt. Arról pedig, hogy van köztük egy generáció, mi sem tanúskodik jobban, mint hogy Belsaccár Dánielt "harmadik embernek" teszi meg a birodalmában, amikor a falon az írást megfejti. Másodiknak ugyanis nem tehette meg, mivel az Belsaccár volt, az első pedig az ő apja volt, Nabunaid, aki valóban nem tartózkodott az országban. A Biblia nem ír arról, hogy Nabunaid miért volt távol.
Amúgy Nabunaidról a történészek sokáig nem is tudtak, és nem értették, miért "harmadiknak" tette meg Belsaccár Dánielt, miért nem másodiknak. Hát most már mi is tudjuk.
És hogy ki győzte le Belsaccárt? Ez az egyik legfőbb bizonyíték arra, hogy Dániel könyvének a kor viszonyaiban való jártassága nem költői túlzás. "Naubnaid krónikájából tudjuk, hogy a várost nem közvetlenül Kürosz, hanem az egyik méd tábornoka, bizonyos Gubaru (vagy Ugbaru) foglalta el. Maga Küszor csak három héttel a város bevétele után vonult be a városba., és kinevezte Gubarut kormányzónak. Gubaru neve az uruki táblákon i.e. 535–525 között mint "Babilón és az Eufráteszen túli területek kormányzója" jelenik meg. Minden bizonnyal őt jelöli Dániel "méd Dareiosz" megnevezése. A lényeg, hogy valóban nem Kürosz foglalta el a várost, hanem egy méd hadvezére. Ezt pedig máshonnan aligha tudhatta Dániel, hanem személyesen látta az eseményeket.
Az, hogy Ahasvérust a mai történetírás nem találja ezen a néven, nem jelenti azt, hogy nem létezett. Belsaccárt se találták sokáig, aztán mégis meglett. Lehet, hogy valóban valamelyik Xerxész az.
Mégis, szerinted hol írnak olyat, hogy egy központi vezetésnek tudomása lesz bármiről, vagy központilag engedélyez vagy letilt bármit? Mert a Bibliákban csak az van, hogy "a Fenevad" elrendeli a tilalmat, arról szó sincs, hogy azt - a szó mai értelmében véve - globálisan bárki ellenőrizné, vagy a megszegését szankcionálná. Ezért a szó szerinti értelmezésnek akár a falusi piacfelügyelő is megfelelhet, a te értelmezésedtől viszont még ma is nagyon messze vagyunk. (Szerinted milyen központi vezetés szerezhet tudomást pl. egy pápua felföldi falu minden adás-vételéről, és ki képes letiltani vagy engedélyezni az ottani "kagylópénz" mozgását?)
Lám, lám, és Te mondod nekem, hogy én nem tudok olvasni?
Jel. 13.16
Azt is teszi mindenkivel, kicsinyekkel és nagyokkal, gazdagokkal és szegényekkel, szabadokkal és szolgákkal, hogy az ő jobb kezökre vagy a homlokukra bélyeget tegyenek; s hogy senki se vehessen, se el ne adhasson semmit, hanem csak a kin a fenevad bélyege van, vagy neve, vagy nevének száma."
Ha Te nem tudsz se vásárolni, se eladni semmit a "bélyeg" nélkül, akkor ezt aligha lehet másképp értelmezni, mint úgy, hogy globálisan minden pénzügyi tranzakció, amit indítani kívánsz, egy központi ellenőrzés alatt áll. A szövegösszefüggésből kiderül, hogy ez nem lokális ellenőrzés lesz. És honnan veszed, hogy akkor még lesz "kagylópénz", vagy bármilyen készpénz?
A készpénz teljes megszüntetése nem utópia. Jelenleg folynak erre nézve erőfeszítések. Ami azt illeti, a nemzetközi terrorizmus is erre készteti majd a világot, mivel leginkább a pénzmozgás ellenőrzésével lehet a terrorizmust is visszaszorítani, csakúgy mint a szervezett bűnözést, a csempészést, és még sok nyavalyát. A készpénz megszűnése mégis elsősorban a bankszektor érdeke, akiknek óriási megtakarítást jelentene. Szóval csak várd ki nyugodtan a végét.
Egy érdekes cikk erről:
http://www.atv.hu/kulfold/20160319-2026-ra-tenyleg-megszunhet-a-keszpenz
Mivel a mondatban helyhatározó nincsen, jogod van így érezni, de ez akkor is csak egy érzés marad. És mivel a szöveg egy olyan korban íródott, amikor mind maga az ember, mind az érzékelése erősen helyhez kötött volt, jelezni illett volna, ha valaki eltér az ebből következő értelmezéstől. Az összes "népet, ágazatot, nyelvet" említő megfogalmazás tényleg pontosabb volna, de ez az "összes" tudomásom szerint egyik Bibliában sem szerepel. Sőt, vannak olyan változatok, amik szerint az általad felsorolt (vagy legalábbis hasonló) csoportokból sokan (tehát nem mindenki) látják (vagy nézik) az eseményt, ez pedig még akkor is a globális értelmezés ellen szól, ha ez alatt valami okból csak a Föld bolygó "egész emberiségének" mai fejlett távközlési eszközökhöz rendszeresen hozzáférő részét érted.
Olvasd tovább: Jel. 11.9 "És a népek és ágazatok, és nyelvek és nemzetek közül valók látják azoknak holttestét három és fél nap, és azoknak holttestét nem engedik sírba tenni.
És a földnek lakosai örülnek és örvendeznek rajtok..."
Tehát a "a népek és ágazatok, és nyelvek és nemzetek közül valók" azonosak a "a földnek lakosaival".
Amúgy szőrszálhasogatásnak érzem ezt a problémát, hiszen ha a világ több táján látják egyszerre a megölt próféták holttesteit az utcán, az már épp elég, hogy a mai fejlett távközlési eszközöket feltételezzük. Nem kell, hogy minden egyes ember lássa, hisz a vakok pl. nyilván nem látják.
Ha összevetjük azzal, hogy János apostol korában hetekbe, hónapokba, sőt globálisan tekintve akár évekbe is telhetett, amíg egy információ eljutott egyik helyről egy másikra, akkor különösen meglepő, hogy a próféták megöléséről a föld lakosai napokon belül értesülnek.
Ismét egy újabb hsz-ben folytatom.