Ha már jeleztem, hogy vannak ellentmondások, akkor sorolok néhányat a teljesség igénye nélkül.
- Hány Isten van? "Egy az Isten és mindeneknek Atyja, a ki mindeneknek felette van és mindenek által és mindnyájatokban munkálkodik." [Efezus 4:6] v.ö. "És monda az Úr Isten: Ímé az ember olyanná lett, mint mi közűlünk egy..." [Gen 3:22]. Az egy Isten megjelelölésére a héber Elohim (אֱלהִים) kifejezést használja a szöveg sok helyen. A legtöbb tárgyilagos kutató afelé hajlik, hogy egy régebbi, politeikus hitvilág maradványa. Mások igyekeznek vagy a Szentháromságot vagy a királyi többest ezekbe a mondatokba belevetítetni. Mind a zsidóság, mind a kereszténység hite egyistenhit. A bibliai szöveg viszont csak akkor tekinthető ellentmondásmentesnek, ha jóindulatúan nem vesszük észre vagy figyelmen kívül hagyjuk vagy átértelmezzük a többes számot.
- Hány éves lehet egy ember? "És monda az Úr [az özönvíz előtt] : Ne maradjon az én lelkem örökké az emberben, mivelhogy ő test; legyen életének ideje száz húsz esztendő." [Gen 6:3] vö "Éle pedig Noé az özönvíz után háromszáz ötven esztendeig" [Gen 9:28]. Nem az évek száma annyira érdekes itt, mint hogy egyazon könyvön, a Teremtés Könyvén belül található az ellentmondás.
- Pál társai a damaszkuszi úton láttak vagy hallottak? "A vele utazó férfiak pedig némán álltak, hallva ugyan a szót, de senkit sem látva." [ApCsel 9:7] v.ö. "A kik pedig velem valának, a világosságot ugyan látták, és megrémültek; de annak szavát, a ki velem szól vala, nem hallották" [ApCsel 22:9].
- Honnan ered a gonosz? "Ki a világosságot alkotom és a sötétséget teremtem, ki békességet szerzek és gonoszt teremtek; én vagyok az Úr, a ki mindezt cselekszem!" [Ézs 45:7] "Nem teremhet jó fa rossz gyümölcsöt; romlott fa sem teremhet jó gyümölcsöt." [Mát 7:18]
...
Kedves FagyisSzent!
Egyáltalán nem állt szándékomban indulatos levelet írni, úgyhogy én kérem a Te elnézésedet. Az biztos, hogy korán volt, és még álmos is voltam, a vége pedig az lett, hogy elkéstem, pedig igyekeztem gyorsan írni.
Az első felvetésedre azt tudom mondani, hogy a Jahve Elohim valóban többesszám. Az Elohim az Eloah többesszáma. Egyesek szerint az Eloah arab változata az Allah, de mivel erről nem sokat tudok, ez csak megjegyzés, mert az is lehet, hogy nem így van. Én nem lennék meglepve, ha igaz volna, hiszen az arab nép is a sémi népcsoporthoz tartozik, vagyis Noé fiától, Sémtől származik. Ráadásul az arabok és a zsidók is Ábrahámtól származnak. Csak míg Izmáel és Izsák békében éltek egymással, a leszármazottak kevésbé, különösen az elmúlt száz évben.
Az ún. fejedelmi többes jellegzetesen európai találmány, talán francia,úgyhogy én biztos vagyok abban, hogy nem erről van szó. Én azokkal értek egyet, akik szerint ez a Szentháromságra utal. Nincs szükség semmiféle átértelmezésre. Az eredeti többesszámot használ, és semmi okunk arra, hogy ettől eltérjünk. Az általad említett tárgyilagosnak aposztrofált tudósok abból indulnak ki, hogy a Biblia emberi iratgyűjtemény, nem pedig isteni eredetű. Akkor lennének tárgyilagosak, vagy inkább objektívek, ha nem ez volna a kiindulási alapjuk, hanem ezt is , vagyis az eredetet is, vizsgálódásuk tárgyává tennék. Annyira, mint ők, szerintem én is tárgyilagos vagyok, csak ellenkező előjellel, de erről nem szeretnék külön vitát nyitni. A Szentháromság valójában nem Újszövetségi tanítás, hanem végigvonul az egész Biblián. Ha megnézzük a második mondatot, abban már kiemeli az Írás Isten Szellemét, Aki nem más, mint a Szent Szellem, vagyis a Szentháromság harmadik teljes jogú tagja. A Bibliát ismerő emberek általában megegyeznek abban, hogy a példabeszédek könyvében Bölcsességként bemutatkozó személy a Messiás, a Krisztus, azaz a Felkent. A leírásból az is kitűnik, hogy Ő tevékeny résztvevője volt a teremtésnek is. Számomra teljesen nyilvánvaló, hogy valóban egy személyről van szó, nem metaforikusan, hanem valóságosan. Én nem tudom elképzelni, hogy a bölcsesség, mint fogalom, elv, lényeg, szubsztancia, képes lenne játszani, vagy gyönyörködni bármiben, szeretni vagy akár gyűlölni.
"
Én bölcsesség lakozom az eszességben, és a megfontolás tudományát megnyerem. Az Úrnak félelme a gonosznak gyűlölése; a kevélységet és felfuvalkodást és a gonosz útat, és az álnok szájat gyűlölöm. Enyém a tanács és a valóság, én vagyok az eszesség, enyém az erő. Én általam uralkodnak a királyok, és az uralkodók végeznek igazságot. Én általam viselnek a fejedelmek fejedelemséget, és a nemesek, a földnek minden birái. Én az engem szeretőket szeretem, és a kik engem szorgalmasan keresnek, megtalálnak. Gazdagság és tisztesség van nálam, megmaradandó jó és igazság. Jobb az én gyümölcsöm a tiszta aranynál és színaranynál, és az én hasznom a válogatott ezüstnél. Az igazságnak útán járok, és az igazság ösvényének közepén. Hogy az engem szeretőknek valami valóságost adjak örökségül, és erszényeiket megtöltsem. Az Úr az ő útának kezdetéül szerzett engem; az ő munkái előtt régen. Örök időktől fogva felkenettem, kezdettől, a föld kezdetétől fogva. Még mikor semmi mélységek nem voltak, születtem vala; még mikor semmmi források, vízzel teljesek nem voltak. Minekelőtte a hegyek leülepedtek volna, a halmoknak előtte születtem. Mikor még nem csinálta vala a földet és a mezőket, és a világ porának kezdetét. Mikor készíté az eget, ott valék; mikor felveté a mélységek színén a kerekséget; Mikor megerősíté a felhőket ott fenn, mikor erősekké lőnek a mélységeknek forrásai; Mikor felveté a tengernek határit, hogy a vizek át ne hágják az ő parancsolatját, mikor megállapítá e földnek fundamentomait: Mellette valék mint kézmíves, és gyönyörűsége valék mindennap, játszva ő előtte minden időben. Játszva az ő földének kerekségén, és gyönyörűségemet lelve az emberek fiaiban. És most fiaim, hallgassatok engemet, és boldogok, a kik az én útaimat megtartják. Hallgassátok a tudományt és legyetek bölcsek, és magatokat el ne vonjátok! Boldog ember, a ki hallgat engem, az én ajtóm előtt virrasztván minden nap, az én ajtóim félfáit őrizvén. Mert a ki megnyer engem, nyert életet, és szerzett az Úrtól jóakaratot. De a ki vétkezik ellenem, erőszakot cselekszik az ő lelkén; minden, valaki engem gyűlöl, szereti a halált! " ( Péld 8,12-36 )
Ezen kívül az Új szövetség úgy mutatja be a Krisztust, mint 'Logosz', vagyis 'Szó', 'Beszéd', Károlinál 'Ige'. Amikor az Atya szól, azt a Krisztuson keresztül teszi. Amikor az Atya szólt, hogy legyen világosság, akkor azt a Krisztuson keresztül tette. Az Atya képes arra, hogy szóljon maga is, de amikor Isten leszállt a Sinai hegyre és közvetlenül szólt Izrael népéhez, akkor kérték, hogy ne szóljon közvetlenül hozzájuk, hanem csak Mózesen keresztül, mert annyira rettenetes volt a hangja, és a hegyre leereszkedő erő. Pedig Ő még csak nem is az Atya volt, hanem a Krisztus, vagyis a Messiás. Jesse DuPlantis úgy írja le az Atyát a mennyei beszámolójában, mint Aki a trónon ül, és egy nagyon határozott, erős, vibráló erőtér veszi körül. Amikor az Atya megmozdította a kisujját, akkor az egyik angyal egy láthatatlan falnak ütközött. Persze, a Mennyben nincs halál vagy sérülés, úgyhogy az az angyal egész biztos, hogy jól van, de az Atya közvetlen környezetében körültekintőnek kell lenni. Ha Ő szólna közvetlenül, azt még a mennyei lények is nehezen viselnék el. A földi ember a maga bűnös állapotában nem élné túl az Atya jelenlétét, hanem szénné égne.
Én bizonyítottnak látom a Bibliából, hogy a Szentháromság mindhárom Személye ott volt a teremtésnél. A három pedig indokolja a többesszámot. A Szentháromságot ugyanúgy képtelen az ember megérteni, mint az örökkévalóság fogalmát. Amit értünk, az az, hogy Isten három személy: Atya, Fiú és Szent Szellem. Hogy ez hogyan lehetséges, azt nem tudom, de erre nincs is szükség. Mégis, az Atya és a Názáreti Jézus Krisztus olyan mértékben egyek, hogy Jesse DuPlantis mennyei látomásában a Krisztus simán besétált az Atyába, majd kisétált belőle. Hogyan lehetséges ez? Nem tudom. De a hit, megelégszik azzal, amit Isten mond. Az Újszövetségben sokkal határozottabban ki van jelentve a Szentháromság, noha ilyen elnevezés nincs a Bibliában.
Az, hogy hány éves lehet az ember, hasonló kérdés a számomra, mint a gadarénus. Isten az özönvíz előtt mondta a százhúsz évet, majd az özönvíz által olyan módon avatkozott be a Föld klímájába, hogy az ember élettartama drasztikusan lecsökkent. Hogy ez nem történt meg azonnal, azt nem látom akkora problémának. Az egyértelműen látható, hogy az özönvíz után ez egy folyamatos életkor-csökkenést idézett elő. Például Ábrahám apja Táré kétszáztíz évig élt, Ábrahám százhetvenöt évig, Jákob százhuszonöt évig, Mózes százhúsz évig. Ez odáig ment, hogy Dávid az egyik zsoltárában már csak hetven, vagy nyolcvan évet mondott. Az ember életkora maximálva van a százhúsz évben, ami alól biztos nem túl sok kivételt fogsz találni. Ugyanakkor vannak olyan dolgok, amelyek megrövidítik az ember életét. Például az egyik zsoltárban azt mondja Dávid, hogy a vérszopó és álnok emberek életüknek felét sem élik meg. Ez érthető életminőségben is, de életidőben is. Az ember számára van egy kijelölt idő, amikor el kell hagynia a világot. Ez azonban nem egy fix időpont, hanem ez rövidülhet is és hosszabbodhat is. Sok ember jóval a kijelölt idő előtt hal meg. Hogy tovább ne menjek, gondolj csak az abortuszokra. Azok az ún. magzatok, már sokkal többet jelentenek puszta lehetőségnél. Azok már valódi csecsemők, akik még nincsenek teljesen kifejlődve. Van szellemük, lelkük és testük. Isten szemében az abortusz ugyanolyan gyilkosság, mint amikor a kánaánita nemzetek feláldozták a gyermekeiket a Moloch-nak, vagy beépítették őket a ház falába, mint Kőműves Kelemen balladájában. Azzal a különbséggel, hogy most nem Moloch oltárán áldozzák fel őket, hanem a kényelem, az ésszerűség, a karrier, a jó hírnév, a szabadság, a testével rendelkező modern nő oltárán, kinek melyik az istene. Persze, ezek a gyerekek valójában nem járnak rosszul, hiszen őket az angyalok azonnal elviszik a Mennybe, ahol felnevelik őket. De meg lettek fosztva attól, hogy Isten akaratát elvégezzék a Földön. Igaz, a bukás lehetőségétől is meg lettek fosztva, ami az ő szempontjukból jó dolog, de senki ne gondolja azt, hogy aki az abortuszban részt vesz, az valójában egy jó ügyet szolgál. A Sátán nem akarja, hogy ezek a gyerekek megszülessenek, valamint a világ sem akarja. Egyébként a tapasztalat azt mutatja, hogy az abortusznak sokszor vannak visszavonhatatlan, vagy csak nehezen orvosolható következményei az anya, vagy a később születő gyermek életében. Például, ha valaki, akin korábban abortuszt végeztek megtér Istenhez, és gyermeket szeretne, gyakran kell szabadító szolgálatot végezni érte, hogy megszabaduljon a meddőség, vagy a halál szellemétől. Mert sok esetben nem tud az anya teherbe esni, vagy rendszeresen elvetél, amíg mások nem imádkoznak érte. Persze, ez van a keresztényeknél. De mi van az ún. világi embereknél? Az orvos megállapítja, hogy az abortusz során olyan mértékben károsodott az anya teste, hogy nem lehet gyereke. Vagy veszélyeztetett terhesként a hátán fekve kell eltöltenie a terhességének a nagy részét, és még így is előfordul, hogy elvetél. Persze, ez olyan nőknél is előfordul, akik nem vetették magukat alá abortusznak, de az ő esetükben is hasonló szellemek okozzák. Sokszor az ő anyjuk, vagy akár nagyanyjuk esett át abortuszon. A Biblia tanítása az, hogy minden csepp kiontott vér kiált Istenhez, méghozzá bosszúért kiált. Egyedül a Názáreti Jézus Vére beszél jobbat az Ábel vérénél, mert Jézus Vére kegyelemért kiált és egyedül benne van elég erő, hogy a bűnöket eltörölhesse a következményeivel együtt. ( Új Exodus , 2006.december 10. - Ruff Tibor: A vér kiáltása )
Amit Pállal kapcsolatban írtál, az számomra megint csak hasonló a gadarénus esetéhez. Az egész ApCsel-t Lukács írta. Gondolod, hogy ellentmondásba került önmagával? Mivel az van a Bibliában, hogy Istentől ihletett, de emberek jegyezték le, nem csoda, hogy kiütközik alóla az, hogy azok akik lejegyezték, nem voltak hibátlanok. Mégis, a kijelentés, ami benne van a Bibliában, az abszolút tiszta, mert erről Isten gondoskodott. "
Az Úr beszédei tiszta beszédek, mint földből való kohóban megolvasztott ezüst, hétszer megtisztítva." ( Zst 12,7 ) Ezek olyan agyagkemencék, amelyekben az ezüstöt úgy tisztították, hogy megolvasztották,és a szennyeződéseket lehalászták. A Biblia szerint, ezt az Úr hétszer megcsinálta, amikor az embereken keresztül átadta a Beszédét.Az emberek képviselik az agyagkemencét, az ezüst az Úr kijelentését, a tűz pedig a Szent Szellemet. Az ezüst nem az agyagkemencétől lesz tiszta, hanem a tűztől. De ez nem változtatja meg az agyagkemence lényegét, és tisztává sem teszi.
Az is benne van a Bibliában, hogy benne lettek hagyva olyan dolgok, amelyek arra valók, hogy akik nem kellő alázattal közelednek az Íráshoz, azok megbotoljanak bennük. Például, Bálám tanácsára Bálák, a moábiták királya a moáb leányait küldte Izrael fiaihoz, hogy azokkal paráználkodjanak, hogy Isten védelme lemenjen Izraelről. Válaszul olyan csapás érte Izraelt, hogy aznap huszonnégyezer ember halt meg. Pál mégis úgy utal erre az esetre, hogy huszonháromezer ember halt meg. De ebben valódi ellentmondás van? Az Írás, már akkor is megvolt. Pál akármikor leellenőrizhette. De ezt nem tette meg, hanem huszonhárom ezret mondott, de mellényúlt. De vajon ez mennyit vesz el a mondanivalója lényegéből? Olvass utána, szerintem semmit!
Egyébként azt is el tudom képzelni, hogy az általad említett esetben az történt, hogy Pál kísérői látták a fényességet, de nem látták Jézust, hallották a hangját, de nem értették meg, vagy akár azt is el tudom képzelni, hogy még csak fel sem ismerték azt, hogy valaki beszél, csupán mennydörgést hallottak. János a Jelenések könyvében úgy írja le a Krisztus hangját, mint sok vizek zúgása. Ha pedig így történt, akkor valójában mindkét megfogalmazás pontos, csak más szempontok alapján, ami arra jó, hogy a kritikusok kapaszkodókat találjanak, ez azonban nem baj. Például az a mondat, hogy "aki nincs velem ellenem van", vagy az a mondat, hogy "aki ellenünk nincs az velünk van" tulajdonképpen ugyanazt az igazságot mondja ki, csak más megközelítéssel. Írd fel egyenlet formájában, és azt fogod látni, hogy matematikailag egyenlő!
A vélekedésemet alátámasztja az a tény, hogy az eredeti szöveg szerint hangot ( phóné ) hallottak, de annak a személynek a hangját ( phóné ), aki Pállal beszélt ( laleó ) nem hallották. A másik kritérium, még magyarul is érthető, látták a fényességet, de nem láttak személyt.
οι δε ανδρες οι συνοδευοντες αυτω ειστηκεισαν εννεοι ακουοντες μεν της
φωνης μηδενα δε θεωρουντες ( ApCsel 9,7 )
οι δε συν εμοι οντες το μεν φως εθεασαντο και εμφοβοι εγενοντο την δε
φωνην ουκ ηκουσαν του
λαλουντος μοι ( ApCsel 22,9 )
Ha nem győztelek meg, azzal a gondolattal együtt tudok élni.
Azt a tevékenységet, amikor az eredeti szöveget visszafejtik, exegézisnek nevezik. Ahhoz azonban pontosan kell érteni az eredeti szöveg nyelvét, ami az Ószövetség esetében a héber és az arám, ezeknek is az ókori változata, de ha ez nem áll rendelkezésre, akkor legalább a mai héber nyelv pontos ismerete kell. Az Új szövetség esetén ugyanez vonatkozik a görög nyelvre. Én sajnos egyiket sem beszélem. Egy időben elkezdtem héberül tanulni, egy olyan héber-magyar nyelvkönyvből, amit a Makkabi kiadó adott ki, de pár hónap után abbahagytam. Ez nem egy tudatos döntés eredménye volt, csak így alakult, és nem tekintem végleges állapotnak. Azt tervezem, hogy folytatom, de most nincs időm. A göröggel még ennyi kapcsolatom sem volt, de rendelkezésemre áll az Újszövetségi Szómutató Szótár, ami tele van görög szavakkal, úgyhogy onnan kikereshetem, hogy adott helyen melyik szó szerepel, és az mit jelent. Ilyen könyvem azonban nem áll rendelkezésre az Ószövetséget illetően, bár nagyon szeretném. Amit idéztél az Ószövetségből az Ézsaiás könyvéből, arra nem tudom a választ, de sokat jelentene, ha tudnám, hogy az eredeti szövegben mit írtak. Sajnos, bármennyire is kedves számomra Károli Gáspár, de a fordítása nem minden esetben pontos - finoman szólva. Ennek nem csupán ő az oka. Ennek részben az is az oka, hogy bizonyos gondolatokat nem jól értett meg, és azokat megpróbálta magyarra átültetni, mintegy tolmácsolni, de nem mindig jól sikerült. A szándékában nem kételkedem, hogy ő a legjobb tudása szerint fordított, és az is igaz, hogy mindezekhez képest a Károli-féle Biblia meglehetősen jó, és lényegi eltérést nem tartalmaz. Azonban az is tény, hogy akkoriban voltak olyan dolgok is, amiket egyház-politikai szempontból nem lehetett beleírni. Például az általam már említett szellem és lélek közötti különbség valami miatt tabu. Annyira az, hogy noha már meg lett ígérve, hogy a lábjegyzetbe bele fogják írni, de mind a mai napig nem tették meg. Én a magam részéről még azt sem tudom felfogni, hogy miért félnek hozzányúlni egy olyan pontatlansághoz, ami teljesen egyértelmű félrefordítás. Számomra úgy tűnik, hogy ezen a területen a protestáns egyház is jobban ragaszkodik a hagyományaihoz, mint a Biblia eredeti szövegéhez.
Az én számomra egyértelmű, hogy a Gonoszt nem Isten teremtette gonosszá, hanem ő döntött úgy, hogy fellázad Isten ellen. Igaz ugyan az is, hogy miután Lucifer fellázadt és Sátánná lett, és fellázította a mennyei angyalok egyharmadát, Isten volt, Aki tüzet hozott ki belőle. Hogy ezt egészen pontosan hogy kell érteni, nem tudom. De az tény, hogy a Sátán és a többi gonosz angyal nem maradt meg az eredeti állapotában, hanem degenerálódtak. Ezt maguknak köszönhetik, de Isten volt, Aki ezt végrehajtotta rajtuk ítéletképpen.
Egyelőre ennyi. Megyek dolgozni.
További szép napot!
