Ez egy sikeres kerület, a XIII. polgármestere, Tóth.
Persze, végig kell olvasni, mit mond.
Nem rövid, de a lényeg benne van.
"Tóth József (TJ): A Magyarország helyi önkormányzatairól szóló törvény parlamenti vitájában megfogalmazott aggályaink 10 év távlatából nézve – sajnálatos módon – teljesen megalapozottak voltak. Amitől tartottunk, amit addig elképzelhetetlennek tartottunk, az napjainkra valósággá vált. Az európai értelemben vett önkormányzatiság alapfogalmainak - autonómia, gazdasági önállóság, szubszidiaritás - tartalma kiüresedett. Az Alaptörvény elfogadásával megszűntek az önkormányzatok alkotmányos alapjogai, látszólagossá vált azok alkotmánybírósági védelme. Az önkormányzatokat érintő jogalkotás mellőzi a velük való érdemi egyeztetést, az önkormányzati érdekszövetségek súlytalanná, a velük való egyeztetés fóruma (ÖNÉT) formálissá, elsődlegesen nem a párbeszéd, hanem a kormányzati szándék közlésének intézményévé vált. A kormány tudatosan teszi súlytalanabbá a települési önkormányzatokat a helyi közügyek körét szűkítő feladat- és hatáskörök államosításával. Így vonta ki az önkormányzati feladatkörből az alap- és középfokú oktatást, az önkormányzat jegyzői által gyakorolt hatáskörök közel felét, a személyi okmányok kiadásától kezdve a szabálysértések szankcionálásán keresztül az építésügyi hatósági hatáskörökig. Mindig a szakszerűbb, egységes színvonalú feladatellátásra, a gyorsabb ügyintézésre, a hatékony működtetésre hivatkoztak, de az elmúlt években a közoktatás minőségét jelző mutatószámok romlanak, az építésügyi hatósági hatáskörök egyre kevésbé biztosítják az önkormányzatok településfejlesztési terveinek megvalósulását. Torzó maradt az önkormányzat alapfeladatai tartalmi követelményeinek meghatározása, a differenciált feladat- és hatáskör-telepítés jogszabályi követelményének érvényesítése. Elmaradt a kötelező feladatok ígért, teljes körű feladatfinanszírozása. A kormány az önkormányzati saját bevételek, az önkormányzati vagyon elvonásában igazán kreatív. Gondoljunk csak az úgynevezett „szolidaritási hozzájárulás” egyre növekvő mértékére, az állam által működtetett iskolák infrastruktúrájának rohamosan romló állapotára, a „különleges gazdasági övezet”, helyi bevételt az adott településtől elvonó intézményére, az önkormányzatok magasépítési fejlesztéseinek elvételi lehetőségére, ha ahhoz akárcsak 1 Ft állami támogatás kapcsolódik. Az államigazgatási hatósági jogkörök járási hivatalokhoz centralizálása, a közös hivatalok létrehozásának kényszere, a közszolgáltatások egyes intézményeinek körzetesítése a kisebb lélekszámú településeken élőktől távolabb vitte mindennapos ügyeik intézését, az itt működő képviselő-testületek helyi közügyekben való döntési lehetőségeit kiüresítette. Én azt látom, hogy a legfelsőbb kormányzati döntéshozóknak egyfajta „önkormányzati fóbiája” van. Félnek az önkormányzatoknak a demokratikus államokat jellemző hatalommegosztásban betöltött ellensúlyától. Az önkormányzatokat a kormány szolgálójának tekintik. Saját tévedhetetlenségük tudatában nem tartják szükségesnek az önkormányzatokat érintő döntések meghozatala előtt a velük való érdemi, a döntések hatását, végrehajthatóságát előzetesen felmérő párbeszédet, pláne az együttműködést. A kormányhivatalok, a járási/kerületi hivatalok a településekben csak az illetékességi területet látják, csak aktákat látnak az emberek helyett. A mai államigazgatás elfelejtette a tevékenységének lényegét, azt, hogy az emberekért van, az ő adóforintjaikból működik, nekik tartozik elsődlegesen felelősséggel."
A kormányzat szerepfelfogásából egyenesen következik, hogy az önkormányzatoknak csak végrehajtói szerepet szán, az önkormányzati tisztségviselőktől, képviselőktől vazallusi hűséget vár el. Látom, hogy a jelenlegi kormányzat második ciklusától kezdve egyre többször megjelenik a kormányhoz lojális polgármesterek, képviselők részéről is a kritikus hang, észrevétel. Számomra ez azt mutatja, hogy a kormánynak már a saját politikai köréhez tartozó polgármesterekkel való döntések előtti egyeztetés is nehezére esik. Nagy érdeklődéssel olvasom az egyes önkormányzatoknak nyújtott külön kormányzati támogatásról rendelkező kormányhatározatokat. Nem nehéz észrevenni, hogy még mindig „nagy a kísértés az alázatra”, hogy a kezdetben kritikus hang csendes „fejingatássá” szelídül egy külön támogatásról szóló döntés után, vagy azt röviddel megelőzően. Ez egy ideig működhet, de a választókat az adott településen hosszútávon nem lehet becsapni.
A veszélyhelyzet időszakának történései valóságos esettanulmányként vizsgálhatók. Olyan kormányzati döntések születtek, amelyek „köszönő viszonyban” sem voltak a járvány elleni védekezéssel. Ilyen az ingyenes parkolás elrendelése, amely a fővárosban, így nálunk is közlekedési káoszt okozott. Az iparűzési adó csökkentése is álságos, különösen úgy, hogy differenciáltan kompenzálják a településeket. Veszélyhelyzetben természetes lenne az önkormányzatokkal való együttműködés, a közös fellépés. Nálunk nem ez történt. Mindent rajtunk kívül, nélkülünk döntöttek el. A lakosok ugyanakkor ránk szorultak. Az itt élők nem a kormányhivatal „kormányablakán”, hanem az önkormányzat „ajtaján”, a polgármesternél kopogtattak segítségért, legyen szó megelőző intézkedések megtételéről, a járvány miatt elvesztett munkahely, családi bevételkiesés okozta krízishelyzetről, a házi karantén alatti bevásárlásról, halaszthatatlan ügyintézésről, stb. A kormánymegbízott-tól adatokat kértünk a házi karanténban lévőknek legalább a számáról, azt válaszolta, hogy az önkormányzatnak nincs ezekre az adatokra szüksége. Amikor ez év elején a szakrendelőnkben oltópontot alakítottunk ki, a kormánymegbízott közölte: az önkormányzatoknak nincs ilyen feladata.
Majd márciusban elrendelte az oltópont működését.
A kormányhivatal a járvány időszakában egyetlen egyszer sem tartotta fontosnak a polgármesterek tájékoztatását, az intézkedések összehangolásáról szóló egyeztetést, pedig a polgármester náluk jobban ismeri a kerületet, ő napi kapcsolatban van az emberekkel.
Tettük a dolgunkat magunk, megvalósítva elsődleges célkitűzésünket: az önkormányzati közszolgáltatások folyamatos elérhetőségének biztosítását. A pandémia 2020-ban 4 milliárd forinttal, 2021-ben várhatóan 8 milliárd forinttal csökkenti költségvetési forrásainkat. A kormányzati intézkedések (ingyenes parkolás, adók, vagy egyrészük megfizetése alóli mentesítés, a bérletidíj emelési moratórium, a teraszok, a közterületek engedély nélküli használatának biztosítása) elsődlegesen az önkormányzatok megregulázását szolgálták. Ezt bizonyítja, hogy a XIII. kerület és a többi ellenzékinek számító önkormányzat egyetlen fillért sem kapott, holott a kormányzat részleges kompenzációról beszélt. Többletkiadásainkat az idei évre tervezett fejlesztéseink elhagyásával, átütemezésével tudtuk fedezni. Igazolja a kormányzat önkormányzat-ellenességét, hogy a védekezésben résztvevő egyes foglalkoztatottak 10 napos pótszabadságáról kiadott kormányrendelet diszkriminatív módon kizárta – az egészségügyi, a szociális intézmények szakdolgozóin kívül – az önkormányzat munkavállalóit."
1681510797133.png
