Folytatsd a verset!

...
Ez országnak minden lakója
Egymást szeresse, védje, óvja:
Naggyá ország csak így lehet -
- Csudát művel a Szeretet

Benedek Elek

-------------------------------------------------------------

Szép Tündérország támad föl szívemben
Ilyenkor decemberben.
A szeretetnek csillagára nézek,
Megszáll egy titkos, gyönyörű igézet,
Ilyenkor decemberben.

...Bizalmas szívvel járom a világot,
S amit az élet vágott,
Beheggesztem a sebet a szívemben,
És hiszek újra égi szeretetben,
Ilyenkor decemberben.

...
 
// Benedek Elek: Csudát művel a Szeretet
----------------------------------------------------------------------------

...
…És valahol csak kétkedő beszédet
Hallok, szomorún nézek,
A kis Jézuska itt van a közelben,
Legyünk hát jobbak, s higgyünk rendületlen,
S ne csak így decemberben.

Juhász Gyula: Karácsony felé
------------------------------------------------------------


Nappalra fekete lovat adj
hogy kitessék a fehér fényben
És fehér legyen a ló
ha ránk szakad a fekete éjjel

ha a gyeplőt elejteném
a fekete akkor is haladjon
Ha álmodozva elkószálnék
a fehér az úton marasszon

versenylovak kíméljenek
cirkuszi ló sem kell
megedződött hátaslovunk
elbír a tereppel
...
 
...
a fekete a sorompót tiszteli
de a fehér átröpül rajta
félni csak az félhet
aki a lovakat hajtja

váltott lovak: de egy nyereg
huszonnégy óránk gyorsan lepereg
Csak a ló pihen az ember soha
felette csattog Isten ostora

Jókai Anna: A lovas imája
~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~


Ma elmosogattam éppen este nyolcra,
Rakosgatom fel a bögréket a polcra.
Kettő van fületlen, de elölről szépek,
Egészen olyanok, mint a többi épek.
Csak a fületlen részt hátulra kell tenni,
S nem kell azt a hibát úgy szemügyre venni!
(...)
 
...
Most jut eszembe sok felebarátom,
Hogyha képletesen fületlennek látom.
Úgy teszem-e őket életem polcára,
Hogy ne lássak mindig arra a hibára?
Hanem csak a szépre, hanem csak a jóra?
Mert ha így térek egykor nyugovóra,
Akkor tesz el úgy az igazságos Isten,
Ahogy a bögréket rakosgatom itt lenn,
A mennyei polcra nagy irgalmú szemmel,
Hátrafelé az én letörött fülemmel.

Túrmezei Erzsébet: A fületlen bögre
--------------------------------------------------------------------


Jó itt télen, jó itt nyáron,
nincs is jobb hely a világon,
itt ringatózni lehet,
hallgatni szép éneket.
Mikor vidám kedvem támad,
vagy ha rám tör a búbánat,
oh milyen jó itt nekem,
nyugalmat lel a szívem.
...
 
...
Olyan meleg, olyan puha,
jó az öledben anyuka.
Átölellek, hozzád bújok,
a füledbe titkot súgok,
hogy szeretlek Édesanyám,

Juhász Magda: Anyu ölében

----------------------------------------------------------------

Mért vagy oly szomorú, mikor
itt mindenki nevet ?
Valld csak be: sírtál, biztosan;
mutatja a szemed.

S ha sírtam is, elbújva - az
nekem volt fájdalom;
s oly édesen szakad a könny:
könnyít a kínomon.

Barátok vidám köre hív,
ne vesd meg a szívét,
s ha vesztettél, közöld velünk,
mi az a veszteség.

Ti mulattok, s nem sejtitek,
engem, szegényt, mi bánt.
Nem veszteséget siratok,
csak egy, csak egy - hiányt.

Akkor meg rázd föl magadat !
Fiatal vagy. A te
korodnak van még mersze és
küzdeni ereje.
...
 
...
- Azt megszerezni nem tudom,
ahhoz kevés vagyok.
Úgy ragyog, és oly messze, mint
fönt az a csillag ott.

- Csillagra nem vágyunk. Ha szép,
hát örülünk neki,
s a derűs éjben jólesik
rá föltekinteni.

- Tekintek én rá, napra-nap
s ez minden gyönyöröm;
de éjeim hadd sírjam át,
míg jólesik a könny.

Johann Wolfgang Goethe: Könnyek vigasza (Szabó Lőrinc fordítása)
-----------------------------------------------------------------------------------------------------


Én is csak egy ábrándos, naiv ember voltam,
ki örök tavaszt várt a hideg tél helyett,
ki nem hitte, hogy az ősz minden napsütést
jégkristályos hópihéjű avarba temet.

Én is álmodoztam, mint annyian mások,
kiknek vágyuk volt az, hogy szeretve legyenek,
egyszerű érzésekkel, de kiteljesült szívvel,
mely egy életre szóló boldogság lehet.

Én is úgy képzeltem, mint milliónyi társam,
ha majd reám lelnek, sosem hagynak el,
s úgy vigyázzák bennem jóravaló lelkem,
hogy az ne sérülhessen, ha könny szakítja fel.
(...)
 
...

Én is bíztam abban, sosem marad nyomtalan
az összegyűjtött emlékek színes halmaza,
mert abban a halmazban mindig lesz egy perc,
mely a múló évek szépségét visszaadhatja.

Én is úgy reméltem, virágzó tűz-nyaram,
hervadásig óvja meg két ölelő tenyér,
s majdan úgy szorítja magához le-lehulló szirmát,
hogy az-az elmúlással is méltán megbékél.

Kun Magdolna: Talán nem volt hiába

-------------------------------------------------------------------

Minek nevezzelek,
Ha a merengés alkonyában
Szép szemeidnek esti-csillagát
Bámulva nézik szemeim,
Mikéntha most látnák először...
E csillagot,
Amelynek mindenik sugára
A szerelemnek egy patakja,
Mely lelkem tengerébe foly –
Minek nevezzelek?

Minek nevezzelek,
Ha rám röpíted
Tekinteted,
Ezt a szelíd galambot,
Amelynek minden tolla
A békeség egy olajága,
S amelynek érintése oly jó!
Mert lágyabb a selyemnél
S a bölcső vánkosánál –
Minek nevezzelek?

Minek nevezzelek,
Ha megzendűlnek hangjaid,
E hangok, melyeket ha hallanának,
A száraz téli fák,
Zöld lombokat bocsátanának
Azt gondolván,
Hogy itt már a tavasz,
Az ő régen várt megváltójok,
Mert énekel a csalogány –
Minek nevezzelek?

...
 
...
Minek nevezzelek,
Ha ajkaimhoz ér
Ajkadnak lángoló rubintköve,
S a csók tüzében összeolvad lelkünk,
Mint hajnaltól a nappal és az éj,
S eltûn elõlem a világ,
Eltûn elõlem az idõ,
S minden rejtélyes üdvességeit
Árasztja rám az örökkévalóság –
Minek nevezzelek?

Minek nevezzelek?
Boldogságomnak édesanyja,
Egy égberontott képzelet
Tündérleánya,
Legvakmerõbb reményimet
Megszégyenítõ ragyogó valóság,
Lelkemnek egyedûli
De egy világnál többet érõ kincse,
Édes szép ifju hitvesem,
Minek nevezzelek?

(Pest, 1848. január.)
Petőfi Sándor - Minek nevezzelek
* * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * *


Cinkék, cinegék, feketerigók,
megosztom veletek e fél cipót,
megosztom az én olyan-amilyen
éneken-szerzett kenyerem.

Csettegess, rigóm, járd a kerteket,
jöjjetek, csókák, varjak, verebek:
vendégül látok minden itt maradt,
velünk telelő madarat.
(...)
 
...
Terítve már patyolat abroszom,
kenyeremet elétek morzsolom.
Nem várok érte, nem kell félnetek,
ordas télben ujjongó éneket.

Ha majd tavasz lesz, és én hallgatok,
akkor zendüljön a ti hangotok,
hírrel hirdetve, hogy az emberek
télen se voltak embertelenek.

Kányádi Sándor: Madáretető
------------------------------------------------------


Legyen minden nap karácsony,
minden óra a szereteté.
Legyen Béke a nagyvilágon.
Legyen a szíved mindenkié.

A mosolyod legyen a hirnök,
és bátran nyújtsd a kezed,
Szálljanak el a gond felhők,
fújja világgá szereteted.

Legyen végre az egész világunk
egy hatalmas nagy család
és öltöztessünk fel, amerre járunk
minden élő fenyőfát.
...
 
...
És égjen a házunkban adventi gyertya
és sohase aludjon el,
mert Hitnek, Békének, s a Szeretetünknek
örökké élnie kell!

A remény lesz benned az útmutató
az iránytű szemed elé,
Bár hová mész, bár merre indulsz
az utad a szereteté.

A boldogság legyen örökös vendég,
s az ország egy nagy család.
Ha szeretetünkkel gazdaggá tennénk,
olyan szép lenne ez a világ.

Legyen minden nap karácsony,
minden óra a szereteté.
Legyen Béke a nagyvilágon.
Legyen a szíved mindenkié.

Aranyosi Ervin: Legyen minden nap karácsony...

---------------------------------------------------------------------------

A karácsony, a karácsony.
olyan mint egy tündér-álom.
Fehér hó hull nagy pelyhekben,
ajándék van a kezemben.
Ez a város olyan szép ma,
jól esik egy csöndes séta.
Kérlek, fogd meg a kis kezem,
ma én viszlek, gyere velem!
Lábnyomaink gyűlnek sorban,
egy irányba a friss hóban.
A főtérre sok nyom vezet,
oda mennek a gyerekek.
Mindenki karácsonyfája
csodálóit oda várja.
Felénk tárja sok szép ágát,
lássuk mi is ragyogását!

,,,
 
...
Látod milyen szép és mily nagy?
Talán egyszer verset írnak
erről a szép fenyőfáról,
s körötte a téli tájról.

Feldíszítve az ünnepre
itt fénylik ő versbe szedve.
Én csodálom, csak csodálom,
a karácsony tündér-álom!

Esik a hó, lágyan, puhán,
fehér lett a sapkám, ruhám.
De a szemem fénylik, ragyog,
orcám piros, boldog vagyok!

A karácsony, a karácsony,
olyan mint egy tündér-álom.
Fehér hó hull, nagy pelyhekben,
ajándék van a kezemben.

Szuhanics Albert:
Mindenki karácsonyfája
-------------------------------------------------------



Mikor a hervadás varázsa
megreszket minden őszi fán,
gyere velem a hervadásba
egy ilyen őszi délután!

Ahol az erdők holt avarján
kegyetlen őszi szél nevet,
egy itt felejtett nyár-mosollyal
szárítsuk fel a könnyeket!

Hirdessük, hogy a nyári álom
varázsintésre visszatér,
s a vére-vesztett őszi tájon
csak délibáb-varázs a vér!

Hirdessük,hogy még kék az égbolt,
ne lásson senki felleget,
hazudjuk azt, hogy ami rég volt,
valamikor még itt lehet!
...
 
...
Ha mi már nem tudunk remélni,
hadd tudjon hinni benne más:
hogy ezután is lehet élni,
hogy tréfa csak az elmulás.

A nyári álmok szemfedője
övezze át a lelkedet,
amíg a tölgyek temetője
hulló levéllel eltemet.

Wass Albert: Őszi hangulat
------------------------------------------------

Idén a Karácsony szeretetben teljen,
minden szerető szív fényben ünnepeljen!
Legyen időnk végre egymásra figyelni,
rohanó világban, békét ünnepelni!

Kapjon könnyed szárnyra karácsonyi ének,
teljen meg örömmel a szív, és a lélek!
Színes gyertyák lángja fényesen lobogjon,
minden szerető szív boldogan dobogjon!

Legyen a karácsony gyógyító, szép ünnep,
mikor félelmeink messzi múltba tűnnek!
Elment szeretteink újra visszatérnek,
feltörnek lelkünkből csodaszép emlékek.

...
 
...
Ne csak étkezéskor terüljön az asztal,
ülj le beszélgetni, van, kit megvigasztal,
a család tagjai kapjanak figyelmet,
legyen meglett korú, felnőtt, avagy gyermek.

Legyen a Karácsony végre igaz ünnep,
hol a sérelmeink elfogynak, eltűnnek!
A bánat helyébe, végre jó kedv lépjen,
s ez a boldog ünnep, véget sose érjen!

Aranyosi Ervin: Legyen a Karácsony
---------------------------------------------------------------



Téli estén szívemben kigyúlt a fény,
a legszebb emlékét ma is őrzöm én.
Odakint nagy pelyhekben hull a hó,
kristályosan, fagyosan csillogó.

Fiókom rejtekén, oly drága kincs,
rongybaba, mit gyermekként kaptam rég.
Lehunyom szemem, ölembe veszem,
puha testét magamhoz ölelem.
...
 
...
Lelkem öröm, melegség járja át,
akitől kaptam, ő már messze jár.
Képzeletem madárszárnyon száll,
átölel a múlt, már semmi nem fáj.

Horváth M. Zsuzsanna: Téli emlékeim
--------------------------------------------------------------

Mint egy virág, olyan vagy,
oly tiszta, szép, szelíd.
Elnézlek, és szivemhez
a bánat közelít.
...
 
...
Kezem véd könyörögve,
meghallgat tán az ég:
ilyen maradj örökre,
ily kedves, tiszta, szép.

Heinrich Heine: Mint egy virág, olyan vagy - Képes Géza fordítása
* * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * *


A puha hóban, csillagokban,
az ünnepi foszlós kalácson
láthatatlanul ott a jel,
hogy itt van újra a karácsony.

Mint szomjazónak a pohár víz,
úgy kell mindig e kis melegség,
hisz arra született az ember,
hogy szeressen és szeressék.
(...)
 
...
S hogy ne a hóban, csillagokban,
ne ünnepi foszlós kalácson,
ne díszített fákon, hanem
a szívekben legyen karácsony.

Szilágyi Domokos: Karácsony
-------------------------------------------------

Ballag már az esztendő
vissza-visszanézve,
nyomában az öccse jő
vígan fütyörészve.
Beéri az öreget,
s válláról a terhet
legényesen leveszi,
pedig még csak gyermek.
...
 
...
Lépegetnek szótlanul
S mikor éjfél eljő,
Férfiasan kezet fog
Múlttal a jövendő.

Kányádi Sándor: Ballag már
-------------------------------------------


Egy lány hajába hullt,
A véletlen, a szél
Hozta. Gyűrött kis múmia-levél,
A sötét fürtök közt pihen:
Vándor, különös, oda nem való,
Szomorú idegen,
Egy lány hajába hullt, most ott pihen.
(...)
 
...
A lelkem is, ha lány hajára száll,
Ott úgy pihen,
Mint ez a vándor,
Ez a szomorú, száraz idegen.
Hogy megpihent: tán maga sem hiszi,
Egy pillanat - s a szél tovább viszi,
Tovább, tovább...

Reményik Sándor: Száraz levél
>< o >< o >< o >< o >< o >< o ><


Új esztendő érkezik,
szóra nyílik szája,
bárcsak teljesülne
minden kívánsága:

- Lányok mindig nevessenek!
- Fiúk bajuszt növesszenek!
- Asszony, férfi boldog legyen,
másnak rosszat sose tegyen!
(...)
 
...
Valósággá váljon
igaz és szép álom,
hű béke honoljon
kis-hazányi tájon.

Devecsery László: Szilveszteri bohóságok
------------------------------------------------------

Levéltelen, magányos ágak,
csontváza alvó, néma fának,
ha hull a hó, csak hófogók,
ha fúj a szél sivalkodók.
Tavaszra váró hosszú percek,
ilyenkor lassan, lomhán telnek,
teendő itt csak egy marad,
etetni pár kis madarat.
Etető lóg az egyik ágról,
apró kis emlék még a nyárból,
amikor volt még élelem,
és nem volt fagy, se félelem.
...
 
...
Terülj kis asztal fenn az ágon,
repülj csak erre kis barátom,
tömd meg begyed, van itt mit enni,
tudom nehéz most madárnak lenni.
Tavaszig tán kihúzod így,
s ha rügy fakad, s a nap vakít,
dalold majd el a nagy világnak,
itt télen is ebéddel vártak.

Aranyosi Ervin: Téli ebéd
_._._._._._._._._._._._._._._



Nem kívánok senkinek se
különösebben nagy dolgot.
Mindenki, amennyire tud,
legyen boldog,
érje el, ki mit szeretne,
s ha elérte, többre vágyjon,
s megint többre.
Tiszta szívből ezt kívánom!
Szaporodjon ez az ország
emberségbe’, hitbe’, kedvbe’,
s ki honnan jött,
soha-soha ne feledje.
Mert míg tudod, ki vagy, mért vagy,
vissza nem fognak a kátyúk…
(...)
 
Vissza
Oldal tetejére