Még új vagyok itt, nézzétek el, hogy csak így... rátok rontok
Nagyon magával ragadott a pozitív szemlélet, ahogy visszaolvastam a bejegyzéseiteket, és valami arra ösztönöz, hogy elmondjam, mit gondolok:
Gyerekkorom óta teljesen egyszerű, átlagos életet élünk, körülöttem mindenki dolgozik. Soha nem éheztünk, mindig mindenre tellett - igaz, az igényeinket igazítottuk mindig a pénztárcánkhoz.
Amikor felnőttem, azt vettem észre, hogy mindenkinek a karrierépítés és a pénzszerzés lett a célja, és már senki nem akar tanító néni vagy masiniszta lenni... Persze , sodródtam az áramlattal, és építettem karriert - de mikor felépült, nem tetszett. Gazdag nem lettem belőle, csak egy időre merészebb álmaink is lehettek.
Aztán mikor már ismét nyomasztó mértéket öltött magam körül szegénység, elkezdett foglalkoztatni a meggazdagodás. Nem akarlak fárasztani titeket a fázisokkal, amiken elmélkedés közben keresztül mentem, hiszen látom a fórumból, hogy több utat is láttok, ami a pénzhez vezet, inkább azt mondom el, hogy mit ismertem fel, amikor azt boncolgattam, hogy akkor vajon miért nem lesz mindenki gazdag?
Természetesen a legegyszerűbb és legnyilvánvalóbb válasz az, hogy el sem kezdik a szellemi utat, a gyakorlatokat, amik oda vezetnek.
És vannak, akik elkezdik, csak megtorpannak.
És vannak, akik csinálják, de nem működik nekik.
Most akkor zsákutca lenne a hit és a pozitív gondolatok hatalma?
Úgy vélem, nem az. AZ EGYETLEN kiút a gondolataink megválasztása. A viselkedésünk megválasztása....
A hibát, hiányosságot abban látom, hogy a gazdagságot az elménk valami édeni állapotnak tekinti, ahol nincs többé kötelezettségünk és felelősségünk.
A pénz akkor jön, ha nem "kivásárolni" akarjuk vele a feladatainkat, hanem eszközként fel tudjuk használni JÓL mind a magunk, mind a más életének a javításához.
Szerintetek jó úton járok az elmlkedésben?
