Olvastam egy könyvben, remélem használni tudjátok:
„Sosem hittem a vakszerencse ajándékaiban, arra kértem inkább az
istenséget, hogy tartsa távol tőlem ezt a csillagot. Tudtam, ha nagy kegyesen elhalmoz talmi ragyogással -- vagyonnal, méltósággal tekintéllyel --, bármikor elragadhatja azt: hiszen amit ad, visszaveheti -- s hogy kipróbáljon, vissza is veszi.
Tisztes távolból épphogy rápillantottam, és hívó szavára így feleltem: az embert éppolyan jól fedi a szalmatető, mint az arany.
Akik azt remélik, hogy a föld gyönyörűségeit örökké birtokolhatják, hogy a Teremtő Gondoskodás végleg nekik adta ajándékait, tévednek; kis időre megkaparintván azokat, szenvedve válnak meg tőlük...
Aki nem lohol Tükhé istennő elé lihegve, ám ha mégis jönne, szerényen üdvözli adományait, nem fog összedőlni egy kis széltől. Jó sorsban, balsorsban llelke egyaránt rendíthetetlen marad.
Szilárdsága minden próbát kiáll, mert épp a boldogtalanságban ismeri meg a boldogság értékeit, és szerencsétlenségében talál rá a jó gondolat, amely sorsát megfordíthatja...”
Seneca
Köszönjük, Seneca a jó tanácsot, úgy legyen....