Gaál Mózes : Magyar hősök és királyok
FIAMNAK Megígértem, hogy mesélek neked a magyar hősökről; megtartom a szavamat. A magyar ember mindig megtartja a szavát. Te is magyar fiú vagy, s illendő dolog, hogy megismerd a magyar hősöket. Ha megismered, meg is szereted őket, édes fiacskám.
Eddig, ha mesélt az édesanyád tündérekről, sárkányokról, mindig azt kérdezted:
„De igazán, vajon éltek-e azok?” És édesanyád azt mondotta neked, hogy azok csak a mesékben éltek. Te pedig szeretted volna, hogy éljenek igazán.
Hallgasd most meg az én meséimet. Ezek igaz mesék lesznek; a hősök mind egy szálig éltek, csakhogy régen… régen.
Meghaltak mind – és mégis élnek. Amíg magyar ember lesz a földön, élni fognak mindig, mert mesélünk róluk.
Ülj az ölembe, kisfiam, és hallgass reám. Amint te szereted az édesanyádat és az édesapádat, úgy szereti a magyar ember a magyar hősöket; s éppen úgy szerették a magyar hősök a mi édes, szép hazánkat.
És te nem fogod elfelejteni ezeket a meséket soha, míg élsz, ugye?… Akkor is eszedbe jutnak, mikor én már Isten jóvoltából fehér hajú, reszkető kezű öregember leszek.
Akkor te meséld el a te kis fiacskádnak.
Ha én ezt megérem – milyen nagyon boldog leszek.
Kezdem, fiacskám, kezdem a mesét!…