Földi Pál - Különleges alakulatok a magyar hadszervezetben
A székely hadosztálytól a Szent László hadosztályig
LOVAGRENDEK
Lovagnak lenni a legmagasztosabb feladatot jelentette: védeni a gyengéket, asszonyokat és árvákat. Az igazi lovag harcban rettenthetetlen, hitében jámbor, győzelmében nemes lelkű. Mindezeknek a tulajdonságoknak természetesen csak a legkiválóbbak felelhettek meg, ezért lovagnak lenni a feudális korszak legnagyobb kiváltságát jelentette. Egy-egy birodalom vagy ország első « lovagja általában maga az uralkodó volt.
Az első lovagnak általában Nagy Károly frank császárt tartják, de a lovagság intézményét nem ő, hanem Madarász Henrik német császár hozta létre, mégpedig éppen a magyarok betöréseinek megfékezésére és visszaverésére.
A lovag első feladata a harc volt, de kiválóan kellett vadásznia és solymásznia, sőt a legtöbbjük lantot pengetve szerelmes, vagy hősi énekeket is előadott, aminek nagy részét saját maguk szerezték. Lovag természetesen csak nemesember lehetett, akinek ki kellett állnia a próbákat, s csak ezután kerülhetett sor a bonyolult és ünnepélyes lovaggá avatási szertartásokra, amely során karddal övezték fel, megkapta az aranysarkantyút, és elmondta a lovagi esküt.
A lovagok között igen nagy hírnévre tett szert a hispán Rodrigo de Vivar, a legendás „Cid”, Nagy Alfréd és Oroszlánszívű Richard angol királyok, Bouillon Gottfried keresztes vezér, Manuel bizánci császár, II. Fülöp Ágost francia uralkodó, Oroszlán Henrik herceg, Edward, a fekete herceg, Bertrand du Guescelin, Bayard, és így tovább. Az utolsó lovagnak I. Miksa német-római császárt tartották.
2003
mega.nz
A székely hadosztálytól a Szent László hadosztályig
LOVAGRENDEK
Lovagnak lenni a legmagasztosabb feladatot jelentette: védeni a gyengéket, asszonyokat és árvákat. Az igazi lovag harcban rettenthetetlen, hitében jámbor, győzelmében nemes lelkű. Mindezeknek a tulajdonságoknak természetesen csak a legkiválóbbak felelhettek meg, ezért lovagnak lenni a feudális korszak legnagyobb kiváltságát jelentette. Egy-egy birodalom vagy ország első « lovagja általában maga az uralkodó volt.
Az első lovagnak általában Nagy Károly frank császárt tartják, de a lovagság intézményét nem ő, hanem Madarász Henrik német császár hozta létre, mégpedig éppen a magyarok betöréseinek megfékezésére és visszaverésére.
A lovag első feladata a harc volt, de kiválóan kellett vadásznia és solymásznia, sőt a legtöbbjük lantot pengetve szerelmes, vagy hősi énekeket is előadott, aminek nagy részét saját maguk szerezték. Lovag természetesen csak nemesember lehetett, akinek ki kellett állnia a próbákat, s csak ezután kerülhetett sor a bonyolult és ünnepélyes lovaggá avatási szertartásokra, amely során karddal övezték fel, megkapta az aranysarkantyút, és elmondta a lovagi esküt.
A lovagok között igen nagy hírnévre tett szert a hispán Rodrigo de Vivar, a legendás „Cid”, Nagy Alfréd és Oroszlánszívű Richard angol királyok, Bouillon Gottfried keresztes vezér, Manuel bizánci császár, II. Fülöp Ágost francia uralkodó, Oroszlán Henrik herceg, Edward, a fekete herceg, Bertrand du Guescelin, Bayard, és így tovább. Az utolsó lovagnak I. Miksa német-római császárt tartották.
2003