Vértes Edit (szerk.)
Hadmenet, nászmenet
Irtisi osztják mesék és mondák
(Népek meséi sorozat)
——— epub formátum ———
Az anyó meg a fiának a fia csak élt-éldegélt, nappalokon át, éjszakákon át, a holdat sem látták, a napot sem látták. Egy nap azután úgy esett, hogy az unoka kilépett a házból. A fagyos vizű tenger túlsó felén volt egy se vége, se hossza nagy város. Mikor az unoka megpillantotta a holdat, mikor megpillantotta a napot, elvágódott. Holdat nem látott férfi volt a Kerítés-anyó-fiának-a-fia. Amint meglátta a holdat, meghalt, amint meglátta a napot,1 meghalt. Hosszú ideig feküdt behunyt szemmel, vagy rövid ideig feküdt lehunyt szemmel, aztán felriadt. Az egyik keze mintha vértócsában feküdt volna, a másik keze mintha zöld vizű tavacska tócsájában feküdt volna.
– Öreganyám, süss nekem zabdaralepényt.
Öreganyja sütött neki zabdaralepényt. Megragadta öreganyja tenyerét, s a forró fazék fenekére nyomta. Az öreganyja felkiáltott:
– Jujj, elégetem a kezem.
– Adj nekem nevet!2
Az anyó szólt:
– Nevet adok neked, adtam neked nevet. Egyik neved legyen: Holdat-nem-látott-napot-nem-látott-varázs-hősként-nem-látott, másik neved legyen: Alpane-volha-tokhalat-nem-látott.
Köszönet a nyersanyagért Biseka fórumtársnak.