Gyermekdalok, versek, mesék, találós kérdések.. I.

Státusza
További válaszok itt nem küldhetőek.
Kányádi Sándor:
Szeptember

Tele a hombár,
tele a raktár,
tele a kaptár,


tele a csűr.
Rászáll a nyár a
legelső sárga
levélre, s elrepül.

 
RADNÓTI MIKLÓS: Október

Hûvös arany szél lobog,
leülnek a vándorok
Kamra mélyén egér rág,
aranylik fenn a faág.

Minden aranysárga itt,
csapzott sárga zászlait
eldobni még nem meri,
hát lengeti a tengeri.<O:p</O:p
 
Folker együttes: Kecsketánc- zenés csángó mese, felcsiki és csángó gyerekdalokkal


Segitsetek! Nem tudom feltölteni az mp3-as fajlokat,vajon mi lehet az oka? Elkezdi a csatolasi manager tölteni, aztan egyszercsak kiirja, hogy az üzenet nem talalható.

Köszi[


Ha erre gondolsz, megelőztelek...de a többit szeretettel várjuk. Javaslom, használd a keresőt...

FOLKER

KECSKETÁNC
http://www.hangveto.hu/kepek/892_inf...321=7140882901

Nincs alkalmasabb zene a néptánc tömeges megszerettetésére és tanítására, mint a gyimesi és moldvai csángó, valamint a felcsíki muzsika. Ez az a hangzás- és dallamvilág, amit a soronkénti és szakaszonkénti ismétlés sem tesz unalmassá, mert képes egyszerre ötven, vagy akár száz lábat táncra indítani, s bár látszólag ezek a mozdulatsorok inkább hasonlítanak a lánc- és körjátékhoz, mire az ember megtanulja, rájön, hogy tulajdonképpen táncol. Ez a táncos játék egyformán szórakoztatja a gyermekeket és felnőtteket, kezdőket és haladókat. Ezért, aki ehhez a muzsikához és tánctanítási formához nyúl, szinte biztosra veheti a megérintett közösség szeretetét.
Az a hangzóanyag, amit a népzene- és néptánckedvelő jelenleg a kezében tart, azt fejezi ki leginkább, hogy a legegyszerűbb kis ritmusjáték, csúfolódó, erdőt-mezőt dicsőítő, kecskét, bárányt, gólyát sirató, Napot, Holdat hívogató dal/dalocska miként válhat a tömegek baráttá nemesülésének eszközévé.


01 - A tavasz ébredése
02 - A kecske nyomában
03 - Hol jártál te báránykám
04 - Aluszol-e te juhász
stb.....

http://www.canadahun.com/forum/showpost.php?p=635990&postcount=1949
 
Jánk Károly : Gombászni nagyon jó

Három lyukas mogyorón
civakodik két manó!

Erdőt, mezőt járni jó
hátizsákkal,
kis kosárral,
teleszedjük mind gombával!
Szedünk bele tinórit,
fülőkét két kilónyit,
kucsmagombát,
császárgombát,
tőkegombát,
tintagombát,
tölcsérgombát
s halványsárga
gerebent
szed, aki nem
eszement,
csiperkét egy egész zsákkal,
szegfűgombát három szákkal,
nem kell nekünk szömörcsög,
hogy vinné el az ördög!
Rókalyukba belesünk,
rókagombát keresünk,
galambfészken galambgombát,
szarvas nyomán szarvasgombát,
lovasúton lóposzátát,
gombákat a gombok hátán –
mert gombászni nagyon jó.

Három lyukas mogyorón
civakodik két manó!

S ha ezzel is megleszünk,
akkor még tovább szedünk:
őzlábgombát tizenhármat,
piruló galócát százat,
pereszkét vagy hetvenhármat,
korallgombát
meg vargányát,
tuskó hátán
sárga gévát,
csavart szárú
csigagombát,
ánizs- és fok-
hagymagombát,
aranybarna rizikét,
amivel a lista kész!

Kész a gombász induló,
ó, gombászni nagyon jó…
Három bánatos manó
civakodik két makkhéjon:
osztozik a maradékon!
WEB_www.kepfeltoltes.hu_.jpg

 
Erre gondoltam, köszi Csipkebogyó, hogy szóltál! Valóban meglepő, hogy mindig jelen vagy és nagyon sok jó dolgot tettél fel!
 
Ez jutott eszembe az Október kapcsán (megnéztem a keresőben, remélem nincs meg).

Radnóti Miklós: A mécsvirág kinyilik


A mécsvirág kinyilik
s a hunyó láthatárnak
könyörög a napraforgó;
a tücskök már riszálnak,
odvában dong a dongó
s álmos kedvét a bársony
estében égre irta
egy röppenő pacsirta;
s ott messzebb, kint a réten,
a permeteg sötétben
borzong a félreugró
nyulak nyomán a fűszál,
a nyir ezüstös ingben
immár avarban kószál,
s holnap vidékeinken
újból a sárga ősz jár.
 
László Noémi:

Tócsa tükrén szellem ül,
fűzfaág hajol,
karimátlan kalapot
hajigál a Hold.
Fél szemére Bánat ir
koromkarikát,
ázó sugárlábakon
hurcolja magát.

Éjféltájban felröpül
három paripa,
zöld viharral álmodik
a búgócsiga,
Szikra-anyót hivja
egy fázó szalmaszál,
szemhéjadra száll ezer
szentjánosbogár.
 
Polányi Zoltán:
December


Veres orral,fagyos kedvvel,
subába bújt a december
s morog, kuncog,fúj a szél,
a kéményben fütyörész.

S néha napján,dunnát rázva,
puha pelyhet ráz a tájra,
s ha elunná tán magát
hát........hóembert fabrikál.

S szilveszterkor,mikor elmegy
nótaszóval,vidám kedvvel,
kinyitja a kulcsra zárt
újesztendő ajtaját.
 
Fecske Csaba: Fák

Kiles a ráncos arcú ősz
a ködvár ablakán -
Ijedten ejti levelét
a földre a platán.

Hatalmas terebélyű
vén tölgy alatt,
svájcisapkában hever
ezernyi makk.

Akáclevél zörren a szélben,
már oda ez a nyár is,
himbálja piros lampionját
búsan a hólyagkláris.

kivilágitják az estét
piros csipkebogyók.
csönd van. A bokrok elrejtik
nyelvük alá a szót.
 
Zelk Zoltán: Varjúnóta

Elmúlt a nyár,
Kár érte, kár.
Sárgul a táj,
Kár érte, kár.
Repülni kél
nagyszárnyú szél,
messzire száll
e csúf madár.
A hegy mögül
felhő röpül-
meg-megered,
már csepereg.
Ősz eső,
fát verdeső,-
fázik a táj,
kár érte, kár.
 
Mester Attila: A téli csillag meséje

Ághegyen csöppnyi csillag ül,
(ma egész nap fagyott)
meg-megrebben, kapaszkodik,
és fázósan ragyog.

El kellett volna mennem,
akár a madarak,
- ám egy csillagnak erre
gondolni sem szabad.

Meg-megrebben, kapaszkodik,
(ma egész nap fagyott)
ül a törékeny ághegyen,
és mégszebben ragyog.
 
Egyed Emese: Új életet kezdek

Már kicsomagoltam bőröndömet!
Sok nyári kincsem pihenni mehet!
Merészen, mint egy hajóskapitány,
hajnalban kelek. Mosdom, azután

mint a felnőttek, munkába megyek.
Emlékeznek rám az erdők és hegyek,
patakmedrek, labdák és vonatok,
de szeptember van... Itthon a nagyok

ajtófélfára jegyzik, hogy növök,
s néha megkérdik véleményemet.
Hajóformájú álmaim fölött
vakáció formájú ég lebeg.
 
Jánky Béla

Az elcsorgott szivárvány

Elporzott már
az utolsó zápor,
elfolyt minden
szin a szivárványból.

Tinta-kékje
szinte észrevétlen
feloldódott
az egek vizében.

Mint a festék,
a méz szinű sárga
rácseppent a
napraforgó-tálra.

Piroslása
ráfolyt a sziromra
lángoljon fel
egyszer még a rózsa.

Csorgó zöldjét
elszivták a rétek,
a átadták a
fűszálak a dérnek.

Hol találok
az ibolya-szinre?
Ráfagyott az
őszi kikericsre.
 
Balla László

Tapsi-titok

Már a nagy rét
kihalt, üres,
nincs ott, csak két
tapsifüles, egy bús őszi
virág mellett
elmélázva
beszélgetnek:
"Érzed?
Már bundánk borzolják
borongó, borzongó
őszi szelek."
 
Piros alma csüng a fán,
szakítsd le te barna lány.
Leszakítom, megeszem,
mert az almát szeretem.

Alma, alma,piros alma,
gurul ,minta pöttyös labda.
 
Buda Ferenc

Alkonyat

Esőt igér
udvara a holdnak -
barátaink
hazabandukolnak.

Kék éjszaka
kúszik föl az égre,
ágyát veti
fél világ sötétje.
 
Süt a pék, süt a pék
K e n y e r e t,
Jó ízűt és meleget.
Gyúrjad, dagaszd,
Tedd a lapátra,
Friss finomság vár a Babára.

Hüvelykujjam almafa,
Mutató ujjam megrázta.
Középső ujjam felszedte,
Gyűrűs ujjam hazavitte,
A legkisebb mind megette,
Megfájdult a hasa tőle.

Kézmozgató mondóka, miközben mondjátok,mindig a szóban forgó ujjat kell mozgatni.

Ez elment az erdőbe,
ez a nyulat meglőtte,
ez hazavitte,
ez megfőzte,
ez a kicsi mind megette.
Megharagudtak, megharagudtak,
az erdőbe kifutottak,
újabb nyulat puffantottak,
puff, puff..
 
Kerekecske-dombocska,
merre fut a nyulacska?
Erre,erre zöld mezőre,
jó forrásra, legelőre.
itt elbújik,itt megbúvik,
itt nem találja meg a kuvik, kuvik, vik, vik, vik...
 
Státusza
További válaszok itt nem küldhetőek.
Oldal tetejére