Szervusztok!
Geszter23-nak kerestem verseket-de emellett ajánlanám Petőfi Sándor:Anyám tyúkja, Szabó Lőrinc:Ima a gyermekekért, József Attila:Mama című versét.
Még néhányat találtam pl.:
Bodó János: Szeretet-országban
Szeretet-országban
Van egy virágoskert-
Sőt, az egész ország
Halom virágot rejt!
Az ország közepén
Két szál piros rózsa-
Mind a két virágnak
Csodaszép a bokra.
Terem az virágot
Midegyik külön is,
Hanem a két bokor
Összenőtt maga is.
Szeret-orszában
Igy történt az eset:
Szeretet-virágból
Szerelem született!
Orbán Nikolett: A szeretet
A szeretet melengeti a szívedet,
amit érzel ha meglátsz egy szerettet,
ha megérzed a sütemény illatát,
mit neked szeretettel süt az anyukád.
A szeretet nélkül üres lenne az élet,
az tölti be melegséggel a szíved.
Szinte az tartja benned a lelket,
egy kéz, mely el sosem eresztett,
s az anya, aki szült e világra,
az apa ki óvón néz a családra,
s a szerelmed ki harcol érted,
mert az igaz szeretet, az az Élet.
A legjobb haverom című Finn gyermekversek kötetben találtam:
Minna Lindfors: Én nem tudtam…
Én nem tudtam,
mi a szeretet,
míg egy reggel
a buszban
meg nem láttam,
hogy adta át az ülőhelyét
egy fiatal
egy öregnek.
Ágai Ágnes:Kamaszságok című kötetéből
Ősszel vigasztalom a fát:
ne búsulj,tavasszal újból virágba borulsz.
De ő csak a vállát vonogatja:
Az a virág, akit szerettem,
tavaly lehullott,
állítólag konzervgyári
ringló lett belőle.
Szeretném, ha mindenki szeretne:
A postás,az eladó,az autóbuszvezető,
a szomszéd és az igazgató bácsi.
de csak átnéznek rajtam,
vagy veszekednek velem.
Néha az az érzésem,
az egész világ haragban van egymással.
Szeretem a jószagú nyári estét,
Olyan,mint a kiságyban volt a takaró alatt.
Szeretem a csillagokat,
Mert mindig visszanéznek rám.
Szeretem a zümmögő bogarakat,
Mert álomba szolmizálják a világot.
Seres Laszló: Ez a szeretet!
Ezt a verset neked írom,
S dátum szerint fel is írom,
Hogy sosem feledd, mi is az a szeretet!
Először is úgy kezdődik,
Mikor az ember megszületik.
Na az a szeretet a való,
De csak anyáknak adható.
A másik az baráti,
Azzal nem érdemes variálni.
Az jön, és elszalad,
A jó barát az megmarad.
Az utolsó az szerelem,
Az is kéne énnekem.
Azt nehéz találni,
Bár lehet benne botorkálni.
De az igazi szerelmet
Ki kell érdemelni.
S csak úgy lehet értékelni,
Ha már megleled,
Olyan, mint a kikelet.
Kinyílsz, mint a virág,
Elmúlik feletted ember és világ.
Halász István: A labda röppen
A labda röppen,
a nagyi szökken.
Az unoka dobja,
a nagyi elkapja,
azaz csak elkapná, ha tudná,
de kissé kevés a reménye rá!
Mégis játszanak önfeledten
a nappaliban Ők, mind a ketten!
Ám nemcsak a játékköti Őket össze,
hanem együtt élnek példás szeretetben!
Közös játékukat nézni nagyon jó,
mondhatom, ezt látni is boldogító!
.... : De édes
„Anya”, ez egy szó a sok közül,
mégis bárki meghallja, örül.
Szebb, ékesebb, sokkal fényesebb,
Emberi testet öltött lélek.
Ki segít, ha baj van,
Velem örül, figyel rám.
Gondoskodik rólam.
Míg kicsi voltam óvott a széltől is,
Ám az idő szele felnevelt engem is.
Kislányból, nagyobbacska lánnyá lettem,
Idővel ifjú lánykává serdültem.
Mindvégig mellettem állt és fog állni,
Míg csak élek fog rám vigyázni.
Sugárzó szeretete még most is ég,
Mely anyai és baráti kötelék.
S ez a szeretet addig köt össze bennünket,
Míg vígan, s búsan élünk, s míg még mindig sok mindent remélünk!
Buda Ferenc: NE REJTŐZZ EL
/Ne rejtőzz el, úgyis látlak
Rád csukom a szempillámat.
Bent zörömbölsz a szívemben,
S elsimulsz a tenyeremben.
Elsimulsz az arcom bőrén,
mint vadvízen a verőfény.
Nagyon jó vagy, jó meleg vagy,
nagyon jó így, hogy velem vagy.
Mindenekben megtalállak,
s öröm markol meg ha látlak.
Nézz rám! Szólok a szemednek,
ne fuss el! Nagyon szeretlek.
Mama
Hány karod van még ahova férünk.
Mondjál mesét még egyet kérünk.
Mondjunk imát, amit szoktunk.
Tudom már sokszor elmondtuk.
Most ölelj engem én vagyok soron.
Nem bírod már öreg vagy tudom.
Most én alszok veled én fogom nyakad.
Nekem suttogsz én hallom szavad.
Most én szavalok hallgasd meg hangom.
Engem szeress csókold meg arcom.
Most mondjad nekem taníts meg engem.
Hogyan lehet majd mindig szeretnem.
Most te figyelj ránk a mennyből a földre.
Itt vagy szívünkben: velünk, örökre.
B.Magdolna:Egyetlen fiamnak
Hiába mosolyogsz,
Úgyis látom rajtad,
Csak megálljt parancsolsz
A nagy könnypataknak.
Hiába lázadsz,
S birkózol magaddal,
Hogy bánatot okozz
Nekem a szavakkal.
Hiába próbálod
Megtagadni véred,
Az élet pofonja
Lesz érte a béred.
Hiába teszel úgy,
Mintha süket lennél,
Meghallod hangomat
Bárhová is menjél.
(Ordíthatsz teljes torokból
A kegyetlen világba,
Kapaszkodhatsz kézzel-lábbal
A matériába...
Hiába...
Súgd meg nekem inkább,
Szívedet mi bántja.
Remélem valamelyik megtetszik vagy más is talál és közreadja.
