Gyermekdalok, versek, mesék, találós kérdések.. I.

gyerek matek

Kedves Csipkebogyó! Nagyon jókat teszel fel!
Tetszenek ezek a gyakorló feladatok.

Segítséget is szeretnék kérni. Nincs valakinek olyan anyaga, amiben nagyobb ovisok, vagy kisiskolások számára is megoldható matematikai logikát fejlesztő szöveges feladatok vannak?

mondok két példát:
Vezetsz egy repülőt, azon utazik Bruce Lee, Kovács János és Tóth István. Ki a pilóta?

Egy ember menekül a maffia elől. 3 napja autózik, és végül fáradtan kivesz egy szobát egy hotelben. Elkezd kipakolni, mikor valaki kopogtat, benyit majd azt mondja: -Elnézést, azt hittem ez az én szobám. Eltévesztettem az ajtót. -majd kimegy.
Megtaláltak. Gondolja emberünk. Gyorsan visszacsomagol, és tovább menekül.
Honnét tudta?

Előre is köszönöm.

mesék

A szomorú királykisasszony
Három kívánság

A kolozsvári biró

inen szedtem le képekben meg csináltam PPS-ben remélem nem gond
feldolgozás allat van kis muk a kincses barlang is amit szintén inna szedtem le képekben ha valaki már dolgozik rajta szoljon nem akarok snekinek sem a munkájába beleturkálni sem peig leveni másol az alkotást
Üdv csigafi

Szalai Borbála:Mogyorót szedtem

Zöld erdőbe mentem,
mogyoróra leltem.
Ettem is, szedtem is,
megtömtem a zsebem is.
Ami pedig ott maradt-
mókusoknak hagytam azt.


Köszönöm Dorina, aranyos vagy.

Kis állat a hangya,
de nagy a szorgalma.
Szorgalmas a méh is,
ilyen leszek én is.

Sziasztok, azt szeretném kérdezni nincs-e valakinek audio cd-ről mp3 készítő softvere, mert akkor én is tudnám a zenei anyagot is bővíteni talán.
Köszi
Bori

Sziasztok!Gábornak hivnak.Még uj tag vagyok.Holnap hozok magammal pár verset és leirom majd nektek.

Szia Bori!Ha a gépeden van néró iróprogram,pl a 7es változat.Akkor megnyitod a nérót.Ott rámész az audióro,ott pedig a:convert audio cds tu
audio files ikonra.igy megnyitod a programot.Naked már csak annyi a dolgod hogy kijelölöd azt a meghajtót amiben van az audió cd és a tovább gombra kattintasz.elméletiled a dokomentumok mappába konvertálja.

csipkebogyo írta:

KIFESTŐK közel 1OOO db
-Barbie, Alvin és a Mókusok, állatok, cirkusz..


[URL]http://www.mammutmail.com/?action=download&sid=9956b04324b58642d26353181cdad1d06326[/URL]

Kattints a kibontásához...

Kedves Csipkebogyó!
Elég rég nem jártam erre, volt néminemű műszaki problémam...most találtam erre a bejegyzésedre, és nagyon megörültem neki.De már nem tölthető le!
Nem lehetne-e mégis ismét....?
Kislányom most kezd ilyesmik után érdeklődni.
Ha mégis , akkor ezer köszönet!
Üdv!Rucerka4

Na azért nem jöttem üres kézzel...íme néhány őszi vers:


Csanádi Imre: Szüret után



Kányádi Sándor: Ősz volna még



Csanádi Imre: Őszköszöntő

vasziliy írta:

Szia Bori!Ha a gépeden van néró iróprogram,pl a 7es változat.Akkor megnyitod a nérót.Ott rámész az audióro,ott pedig a:convert audio cds tu
audio files ikonra.igy megnyitod a programot.Naked már csak annyi a dolgod hogy kijelölöd azt a meghajtót amiben van az audió cd és a tovább gombra kattintasz.elméletiled a dokomentumok mappába konvertálja.

Kattints a kibontásához...

és mi lesz a kiterjesztés?

<TABLE cellSpacing=0 cellPadding=0 width="98%" align=center><TBODY><TR><TD class=idezet style="PADDING-BOTTOM: 6px" align=middle colSpan=3>Juhász Magda versek:
Libanóta
Gágog a sok kis liba gá, gá, gá,
ráfelel liba mama gá, gá, gá,
a nap is rájuk nevet,
oly vidám ez a sereg,
mondd te is utánuk, hogy gá, gá, gá!

Gágognak hajnal óta, gá, gá, gá,
szép ez a libanóta gá, gá, gá,
meglátod te is tudod,
ha velük együtt fujod,
mondd te is utánuk, hogy gá, gá, gá!



</TD></TR><TR><TD align=left> </TD><TD class=idezet align=middle></TD></TR></TBODY></TABLE>

Őszi szél
Udud István

Szél, szél, fut a szél,
fakó felhőn vágtat,
odacsördít ostorával,
csapkodja a fákat.

- Szél, szél, hova szállsz?
- Hét határon túlra.
- ha odaérsz, mit csinálsz?
- Visszajövök újra.

Ősszel az erdő
Veress Csilla

Ősszel az erdő
mindig oly különös,
dér csillan a fákon
s a reggel már ködös.

Szőlő leve csordul,
száll az ökörnyál is,
vadludak vonulnak,
velük megy a nyár is.

Fázik a föld, reszket
- levél hull le rája,
télig melegíti
sárga új ruhája.

A fa
/ kis mese/

A fa úgy döntött egy nap, hogy felébred.
Utoljára októberben volt ébren,
és a kialvatlanság hosszú
álmot bocsátott rá.
A márciusi szelek
lágyan simogatták.
Ágaiban furcsa bizsergést érzett.
Kipattantak a visszatartott rügyek.
Aztán apró levelet bontottak ,
és boldogan viritottak a holnapra.
Kicsit zavarta a fát ez az egyhangúság
s beboritotta koronáját számtalan virág.
Illat és méhek, boldogan ontotta
a nektárt és a mézet.
Mint egy délceg dalia roskadozott termése alatt.
S ahogy a gyümölcsök fejlődtek,
szívták az erejét el.
Amire beértek, a fán a levél kevés lett.
Búsan felnyögött, amikor a madárhad elköltözött.
Gyümölcseitől megfosztva,
fáradtan gondolt a holnapra.
Ebergényi N.Magda

Almaszüret
Veress Csilla

Almafánknak aranyága
rőt gyümölcsöt termett,
itt az idő, nosza pajtás
töltsük meg a vermet.

Sárga húsú piros alma
húzza le az ágat,
magas fáról le ne pottyanj,
ki ne törd a lábad.

Alkonyatra készen leszünk,
tele lesz a láda,
kamra polca nem lesz üres
Fagy-apóra várva.

<!-- alcim vege --><!-- torzs --> Osztálytársaim, Füttyrefütty, Körte Törpe és Szuszimuszi voltak nálam vendégségben. Bújócskáztunk a házban. Amikor megelégeltük, kiszaladtunk a kertbe. Mielőtt kiléptem volna a szobámból, a tanulóasztalkámra esett a pillantásom.Asztalomon mindig ugyanabban a sorrendben feküdtek ceruzáim, színeseim. Észrevettem, hogy valamelyik vendégem rendetlenséget csinált. Rendet raktam, de rendcsinálás közben észrevettem valamit: az asztalról eltűnt a szép, fából faragott sípom. Az egyik nagybátyám, Fürge bácsi hozta ajándékba, s rá volt faragva: "Mátrai emlék".
Bármennyire nehéz volt is elképzelnem, amint valamelyik vendégem zsebre dugja, kénytelen voltam megállapítani, hogy ez történt. De vajon melyikük tette? Míg töprengtem, a többiek már kiáltoztak:
- Moha! Hol maradsz? Gyere már!
Kiszaladtam, s labdázás közben kigondoltam, mit tegyek. Lakott a szomszédunkban egy hároméves kistörpe, Potyogós. Észrevettem, hogy van egy szép pálcája. A bátyja vágta, és ki is cifrázta díszesre.
Odafutottam a kerítésünkhöz:
- Potyogós! Légy szíves, gyere ide!
Készségesen odaügetett: lovaglást játszva jött, csapkodta a cifra pálcával a képzelt lovat. Így szóltam:
- Milyen szép lovaglópálcád van! Hadd nézzem meg! - Bizalommal átdugta a lécek között, elvettem, majd kijelentettem: - Ez a vessző a mi mogyoróbokrunkról való, tehát a miénk, és én meg is tartom.
Potyogós azonban kiabált:
- Nem a ti bokrotokról való! Tessék visszaadni! - majdnem sírt is. De én most már a vendégeimet figyeltem.
Füttyrefütty elkomorodott:
- Hogy tehetsz ilyet, Moha?! Add vissza neki, akkor is, ha a ti bokrotokról való!
Szuszimuszi nagyokat szusszantva így szidott:
- Nahát, Moha! Nem ismerek rád! Azonnal add vissza neki!
Harmadik vendégem, Körte Törpe azonban letorkollta őket:
- Miért adná vissza? Jól tette, hogy elvette! Tartsd csak meg, Moha!
Most már majdnem bizonyos voltam benne, hogy Körte Törpe vette el a sípot. Már csak azért is, mert odasúgta nekem:
- Csapj a kezére a pálcával!
Most már egészen bizonyos voltam a dolgomban. Potyogós kezére természetesen nem csaptam rá, hanem egészen határozottan megígértem neki, hogy kap majd valamit a pálca helyett. És csak azon járt az eszem, mit tegyek Körte Törpével.
Egyszerre csak eszembe jutott, hogy ugyanilyen sípot kapott Fürge bácsitól Gyopár bátyám is. Beszaladtam a házba, kivettem a sípot Gyopár fiókjából, rákötöttem egy szál hosszú, fekete cérnát, felkaptam egy nagy képeskönyvet, és visszafutottam. Felmutattam vendégeimnek a kicifrázott botot:
- Tudjátok, milyen pálca ez? Varázspálca! És én most rögtön varázsolok is vele. Üljetek le erre a padra! - A pad mellé állítottam egy kicsiny kerti asztalt, és felmutattam nekik a sípot: - Ezt fogom eltüntetni, nézzétek meg! Az van ráírva: "Mátrai emlék."
Körte Törpe megdöbbenve bámult a sípra, és megtapogatta a jobb zsebét. Letettem a sípot az asztalra, és felkértem Szuszimuszit:
- Állítsd elé a képeskönyvet! Én már a közelébe sem akarok menni!
A cérna vége a kezemben volt. Szuszimuszi felállította a könyvet, és az eltakarta a sípot a pad felől. Miután visszaült, hátrálni kezdtem az asztaltól:
- Bizonyságul, hogy nem szemfényvesztés, hanem igazi varázslás, el is távolodom tőle.
Miközben ezt mondtam, a hátrálással egyidejűleg a cérna lehúzta az asztalról a sípot. Nem vették észre, hogy leesik, mert magas fű nőtt az asztal körül. Elengedtem a cérnát, a vesszőt kinyújtottam:
- Hókusz-pókusz, kókusz-fókusz, mákos málé, mókás mókus!
Füttyrefüttyöt kértem fel, hogy vegye el a könyvet. Nevetgélve lépett az asztalhoz, de aztán elkomorodva bámulta az üres asztallapot. Körte Törpe nyugtalanul izgett-mozgott.
- Most pedig megtudjátok, hová varázsoltam a sípot. Egyikőtök zsebébe! Aki megtalálja magánál, meg is tarthatja. Neki ajándékozom.
Szuszimuszi és Füttyrefütty rögtön kutatni kezdte zsebeit. Körte Törpe ellenben nyakig elvörösödött:
- Szamárság! Csalás az egész! Én hazamegyek...!
- Maradj még egy kicsit - kértem -, hiszen épp a te zsebedbe varázsoltam! Szuszimuszi, kérlek, vedd ki!
Szuszimuszi kivette, én meg Körte Törpe kezébe nyomtam a sípot:
- Fogadd el varázslásom emlékére.
Haragosan kiáltotta:
- Nem kell! Tudok én magamnak sípot venni!
- Akkor ajándékozd Potyogósnak!
Potyogós kiáltozni kezdett:
- Hozd ide, Körte Törpe! Hozd ide!
Körte Törpe kelletlenül a kerítéshez ment, és átdugta a sípot Potyogósnak. Én meg odavittem a cifra vesszőt:
- Tessék, Potyogós! Amire kellett, az már megtörtént.
Együtt néztük Potyogóst, mennyire örül a sípnak. Körte Törpe arcáról lassan eltűnt a pirosság. Odasúgta:
- Nagy kópé vagy, Moha, annyi bizonyos! - Majd azt rebegte, hogy csakugyan várják otthon, és zavartan elindult. Nem mert sem rám nézni, sem kezet nyújtani nekem. Én azonban megráztam a kezét:
- Szervusz, Körte Törpe! Gyere ám holnap délután is! Várlak!
Ekkor hálásan rám pillantott, hangja megcsuklott egy kicsit:
- Eljövök. Köszönöm a... meghívást.
Miután elment, Füttyrefütty megkérdezte:
- Miért súgta, hogy nagy kópé vagy?
- Hát... lehet, hogy azt hiszi, turpisság volt a varázslásban.
Szuszimuszi nagyot szusszantott:
- Volt benne turpisság, az kétségtelen, de én úgysem tudom kitalálni. Hát nem vagyok bolond, hogy fárasszam az eszemet! Elég lesz majd ősztől! Most szünet van! Pihenni kell!

A kis csillag először körülnézett, hogy nem látja-e senki. Egész kicsi csillag volt, még nem is kapott helyet az égen, igazán nem tartotta szemmel más, csak a csillagok legfőbb bírája, a nap.
De most a nap sem tartotta szemmel, hiába, ő sem tud mindenre figyelni. No meg világos nappal volt, s olyankor a csillagok alig-alig látszanak.
Nemrég még esett, s a kis csillag most sóváran nézte a szivárványt. Aztán meg egyszer körülnézett, hogy nem látja-e senki, és lecsúszott a szivárványon.
Még csak nem is a közepén, a sárga sávon csúszott, hanem a tetején, a piroson. Egyre gyorsabban csúszott, egyre gyorsabban, és sietnie is kellett, mert a szivárvány már vékonyodni kezdett, és félős volt, hogy egyszerre eloszlik.
Így érkezett le a földre. A szivárvány lába éppen egy mocsárba ért, oda csúszott bele a kis csillag. Úszni ugyan nem tudott - a csillagok általában nem tudnak úszni -, de szerencsére a víz nem volt mély.
Kikapaszkodott a partra, és szedegette le magáról a hínárt meg az iszapot. Egyszerre észrevette, hogy a fűből nézi egy béka.
- Megfázom - mondta. - Én leszek a beteg csillag.
- Furcsa - felelte a béka. - Én sose fázom meg a vízben. De menj, kérdezd meg a kígyót. Róla azt tartják, hogy ért a gyógyításhoz, de én nem hiszem.
- Nem tudom, hol a kígyó. Kérlek, vezess oda hozzá.
- Majd bolond leszek! - mondta a béka bosszúsan. - Ne csúfolódj velem - és beleugrott a vízbe.
A kis csillag csodálkozva nézett utána.
"Mi baja lehet? - tűnődött. - Először egész kedves állatnak látszott."
Lassan elindult a fűben. A fű nedves volt, a kis csillag szaporán kapkodta ágait, és úgy érezte, mindjárt fájni fog a feje. De nem fájt.
A fűzbokorból egyszer csak előbukkant egy tapsifüles állat.

- Te vagy a kígyó? - kérdezte a csillag.
- Hát nem látod, hogy nem én vagyok a kígyó? - mondta méltatlankodva.
- Nem látom.
- Én nyúl vagyok.
- Mondd meg, hol találom a kígyót.
A nyúl dühös lett:
- Kérdezd meg a gólyától. A kígyókkal ő foglalkozik.
- És milyen a gólya?
- Hosszú lábú, és nagyon okos.
Azzal a nyúl el is tűnt, s a kis csillag továbbindult.
A nagy madarat a sás mellett már messziről meglátta. "Hu - gondolta -, hosszú lába van, de nem látszik nagyon okosnak!" Azért megszólította:
- Kedves gólya, hol találom a kígyót?
A gólya fél szemmel a fűbe sandított.
- Azt én is szeretném tudni. Te is kígyót eszel?
- Nem - tiltakozott a kis csillag rémülten. - Én fényt eszem. De beleestem a mocsárba, és attól félek, megbetegszem. A kígyó állítólag tud gyógyítani.
A gólya megnézte:
- Egészséges csillagnak látszol, és a kígyó nem tud gyógyítani. De menj a rokonaidhoz, a tengeri csillagokhoz. Azok majd vigyáznak rád. Mit keres egy ilyen kis csillag egyedül a földön?
Csőrével mutatta, hogy merre kell mennie.
A kis csillag elindult. Éjjel-nappal ment, erdőkön, hegyeken, mezőkön át, és sokszor sírdogált, mert félt egyedül. De nappal mindig elbújt a bokrok közé, hogy a nap meg ne lássa, és meg ne büntesse.
Egy bokorban talált rá a katonatiszt, aki lovon arra jött. Leszállt a lóról, és azt mondta:
- Micsoda csillag! Kitűzöm. Ilyen kitüntetése nincs a tábornoknak se. Én leszek most már a tábornok.
A csillag égette az ujját, de azért kitűzte. És egyszerre úgy érezte, mintha kardot döftek volna a szívébe, mert igazi csillagot csak a jók és bátrak viselhetnek, ez a tiszt pedig se jó, se bátor nem volt. Fájt, égette a csillag, de nem akarta levenni. Végül aztán mégsem állta tovább, letépte a melléről, és a porba hajította.
Ott találta meg a színésznő, mikor arra jött kocsiján.
- Csillag! Aranycsillag! Kitűzöm a hajamba, és én leszek a legszebb és legnagyobb színésznő!
Neki is perzselte az ujját, de azért tükörrel a kezében feltűzte. Abban a szempillantásban leégett az összes haja, mert a színésznő bátor volt ugyan, de nem volt jó. A kis csillag leesett a földre.
"Furcsa dolgok - gondolta. - Lehet, hogy mégsem vagyok beteg. Egyszerűen csak csillag vagyok."
Vándorolt tovább. éppen egy nagy város széléhez ért, mikor találkozott a tolvajjal. A tolvaj bátor volt, és jó is lett volna, ha nem lopott volna.
- De szép csillag! - mondta. - Jó volna nekem. De nem tudom, az enyém lehet-e, hiszen nem loptam, hanem találtam. Ámbár - és vállat vont - ha az ember talál valamit, és nem adja vissza a tulajdonosának, az annyi, mintha lopná.
Azzal felvette a csillagot. De a csillag tüzes volt, megégette a kezét, s a tolvaj ujjai úgy elmerevedtek, hogy többé nem tudott lopni. Kénytelen volt rendes munkát vállalni, és beállt egy fatelepre éjjeliőrnek.
A kis csillag pedig csak ment tovább. Most már egyre jobban félt, és egyre inkább szeretett volna hazamenni az égboltra. Fáradt is volt, s imitt-amott be is piszkolódott.
Éppen egy sötét erdőn át vándorolt éjjel, mikor valaki rászólt a magasból:
- Hát te mit keresel itt, kis csillag? - A bagoly volt, az éjszaka vándora.
- Te ismersz engem? - kérdezte a kis csillag örvendezve.
- Persze hogy ismerlek. Eleget láttalak odafönn. Csak azt nem tudom, mit keresel itt. Mindenkinek megvan a maga helye. Nekem például eszembe sem jut, hogy felmenjek az égre csillagnak.
A bagoly szeretett bölcselkedni, de a kis csillagot ez nem érdekelte.
- Rokonaimat, a tengeri csillagokat keresem - mondta. - Nem tudod, hol találom meg őket?
- A tengerhez hamar odaérsz, de a tengeri csillagról nem tudok semmit.
A kis csillag másnap éjjel csakugyan odaért a tengerhez. A nagy víz telides-teli volt a fenti csillagok tükörképével.
- Ó - mondta boldogan a kis csillag -, ti vagytok az én rokonaim!
- Nem - felelték a tükörképek -, mi csak a testvéreid képe vagyunk a vízen. Mi vagyunk a csillagok árnyéka.
- És a tengeri csillagok? - kérdezte a kis csillag elszontyolodva.
- A tengeri csillagok - szólt közbe egy kotnyeles repülőhal - lenn élnek a vízben. Majd szólok nekik.
Alá is merült, és kisvártatva előbukkant a legöregebb tengeri csillag : puha testű, csillagforma, szúrós állat.
- A gólya azt mondta, te vagy a rokonom - fordult feléje a kis csillag. - Tudod, a gólya, az a tudós állat.
- A gólya - legyintett egyik ágával a tengeri csillag. - Nem tudós az, csak nagyképű. Annyit beszél és magyaráz, hogy mindenki tudósnak tartja. Minket sose látott, csak hallott rólunk, s azt hitte, hogy a tükörképek a tengeri csillagok. Ide figyelj, kis csillag, nem mindenki rokonod, aki hasonlít hozzád. Nem vagyunk rokonaid sem mi, sem a hópelyhek, se a csillagvirág. A te rokonaid odafönn vannak.
- És hogy jutok oda? - kérdezte a kis csillag pityeregve.
- Nagyon egyszerű - mondta a tengeri csillag. - Ahogy lejöttél.
- A szivárványon? Hol a szivárvány?
- Ott - mutatott egy sziklán túl a tengeri csillag. - A tengeren mindig van valahol szivárvány.
A szivárvány csakugyan ott emelkedett a magasba.
- Köszönöm - mondta a kis csillag, és elindult fel a szivárványon. De most már alul, a zöld csíkon ment, hogy vissza ne csússzon véletlenül.