nitton
Jelenleti iv II.
- Téma inditó Melitta
- Kezdés dátuma
tjugo
E!
A jó- és rossz kedv
Egyszer volt, hol nem volt... volt a jó kedv. Találkozott a rossz kedvvel. Köszönt neki -szia, jó kedvet! De az gorombán visszaszólt -Mi a jó Neked benne? Mitől örülsz Te folyton? A nap olyan melegen süt, hogy az már borzasztó. A virágok meg csak ontják ezt a bódító illatot. Szinte beleszédülök. Minden fáj, minden rossz. -mondta keserűen. Jó kedv rá mosolygott. Egyáltalán nem bántotta a rossz és sértő hang. -figyelj csak rossz kedv. -húzódott közelebb...-hallgasd a madarakat. Egész nap csak repkednek. Etetik a kicsinyeiket, szállni tanítják Őket. A fák otthont adnak Nekik. S tisztítják a levegőt. Szívd be jó mélyen. Pezsegjen fel a véred tőle. A rossz, nem azért rossz, hogy még rosszabb legyen nekünk. Hanem, hogy meglássuk benne a jót. A virág igaz.. bódító és élénk színű. De ha a méhecske nem érzi meg messziről, vagy nem látja meg rikító fényét sosem talál rá. Virágpora az elenyészeté lesz. S úgy hal majd meg, hogy senkinek nem kellett. És a nap- nézett fel az égre- igaz, hogy melegen süt. De ha nem tenné, akkor meg fáznál. Igaz... fellehet öltözni, de mégiscsak jobb, ha sugarával simogat. Képzeld el, hogy többet nem kel fel. Milyen boldogtalan lenne ez a világ.
A rossz kedv, elgondolkodott. Miért is van neki mindig rossz kedve. Sose kérdezte még magától, s most sem tudta rá a választ. Talán mert csak a neve volt rossz kedv. Talán Ő is érezheti a napot, a virágot, láthatja a madarakat boldognak. S egyszeriben rájött, hogy hiszen Ő boldog... Maga mellé nézett... de jó kedvet már sehol nem látta. Viszont érezte... magában.
Egyszer volt, hol nem volt... volt a jó kedv. Találkozott a rossz kedvvel. Köszönt neki -szia, jó kedvet! De az gorombán visszaszólt -Mi a jó Neked benne? Mitől örülsz Te folyton? A nap olyan melegen süt, hogy az már borzasztó. A virágok meg csak ontják ezt a bódító illatot. Szinte beleszédülök. Minden fáj, minden rossz. -mondta keserűen. Jó kedv rá mosolygott. Egyáltalán nem bántotta a rossz és sértő hang. -figyelj csak rossz kedv. -húzódott közelebb...-hallgasd a madarakat. Egész nap csak repkednek. Etetik a kicsinyeiket, szállni tanítják Őket. A fák otthont adnak Nekik. S tisztítják a levegőt. Szívd be jó mélyen. Pezsegjen fel a véred tőle. A rossz, nem azért rossz, hogy még rosszabb legyen nekünk. Hanem, hogy meglássuk benne a jót. A virág igaz.. bódító és élénk színű. De ha a méhecske nem érzi meg messziről, vagy nem látja meg rikító fényét sosem talál rá. Virágpora az elenyészeté lesz. S úgy hal majd meg, hogy senkinek nem kellett. És a nap- nézett fel az égre- igaz, hogy melegen süt. De ha nem tenné, akkor meg fáznál. Igaz... fellehet öltözni, de mégiscsak jobb, ha sugarával simogat. Képzeld el, hogy többet nem kel fel. Milyen boldogtalan lenne ez a világ.
A rossz kedv, elgondolkodott. Miért is van neki mindig rossz kedve. Sose kérdezte még magától, s most sem tudta rá a választ. Talán mert csak a neve volt rossz kedv. Talán Ő is érezheti a napot, a virágot, láthatja a madarakat boldognak. S egyszeriben rájött, hogy hiszen Ő boldog... Maga mellé nézett... de jó kedvet már sehol nem látta. Viszont érezte... magában.
egy másik történet
[FONT="]A vonat lassan közeledett az állomás felé. Mindenki izgatottan várta, hogy hazaérkezhessen.
Feltűnt nekem egy fiatalember, aki idegesen tekintett ki az ablakon. Miután szóba elegyedtem vele, feltárult előttem szomorú élettörténete.
Fiatalon szülei ellen lázadva megszökött otthonról. Nem bírta a szülői ház légkörét. Új barátaival mindent kipróbált, amitől otthon óvták, intették.
Hamarosan börtönben találta magát, ahol nagyon megbánta addigi életét.
Éppen ma szabadult. Nem volt hová mennie, ezért írt a szüleinek, hogy bocsássanak meg neki, és fogadják vissza a szülői házba. Azt is megírta, hogy megérti, ha nem tudnak neki megbocsátani. A délutáni vonattal fog érkezni.
Ha szülei készek visszafogadni, kössenek a kert végén lévő diófára egy fehér kendőt, amit ő a vonatról láthat, különben tovább utazik. Amikor a vonat a kanyarhoz közeledett, a fiún egyre nagyobb feszültség lett úrrá.
Arra kért, hogy nézzem meg, ott van-e a fán a megbocsátást jelentő kendő. A kanyarban feltűnt a vén diófa. Felkiáltottam a látványtól. A fa tele volt kendőkkel, sőt lepedőkkel, nehogy a fiú tovább utazzon. [/FONT]
[FONT="]A fehér kendő[/FONT][FONT="][/FONT]
Feltűnt nekem egy fiatalember, aki idegesen tekintett ki az ablakon. Miután szóba elegyedtem vele, feltárult előttem szomorú élettörténete.
Fiatalon szülei ellen lázadva megszökött otthonról. Nem bírta a szülői ház légkörét. Új barátaival mindent kipróbált, amitől otthon óvták, intették.
Hamarosan börtönben találta magát, ahol nagyon megbánta addigi életét.
Éppen ma szabadult. Nem volt hová mennie, ezért írt a szüleinek, hogy bocsássanak meg neki, és fogadják vissza a szülői házba. Azt is megírta, hogy megérti, ha nem tudnak neki megbocsátani. A délutáni vonattal fog érkezni.
Ha szülei készek visszafogadni, kössenek a kert végén lévő diófára egy fehér kendőt, amit ő a vonatról láthat, különben tovább utazik. Amikor a vonat a kanyarhoz közeledett, a fiún egyre nagyobb feszültség lett úrrá.
Arra kért, hogy nézzem meg, ott van-e a fán a megbocsátást jelentő kendő. A kanyarban feltűnt a vén diófa. Felkiáltottam a látványtól. A fa tele volt kendőkkel, sőt lepedőkkel, nehogy a fiú tovább utazzon. [/FONT]
[FONT=&]Bruno Ferrero: A két jégtömb[/FONT]
[FONT=&]Volt egyszer két jégtömb. A hosszú télen keletkeztek egy sziklás, bozóttal körbevett üregben, a hegyoldalt beborító erdő közepén. Makacs közönyösséggel méregették egymást. Viszonyuk meglehetősen hűvös volt. Néhány "jó Napot", egy-két "jó Estét". Semmi több. "Jégtörésről szó sem volt. Mind a ketten azt gondolták a másikról: - Igazán eljöhetne hozzám! De a jégtömbök egyedül nem tudnak elmozdulni a helyükről. Így nem történt semmi és a jégtömbök még jobban önmagukba zárkóztak.
Az üregben lakott egy borz, aki egy nap így fakadt ki:
- Milyen kár, hogy itt bent kell lennetek! Gyönyörűen süt a nap odakint!
A két jégtömb feljajdult. Kiskoruk óta tudták, hogy a nap a legnagyobb veszélyt jelenti számukra.
Meglepő módon azonban, most az egyik jégtömb azt kérdezte: - Milyen a nap?
- Csodálatos... Maga az élet. - válaszolta zavartan a borz.
- Csinálhatnál egy kis rést az odú tetején... Szeretném látni a napot! - mondta a másik.
A borz nem várta meg, amíg megismétli. Fúrt egy kis lyukat a gyökerek közé és a nap meleg, enyhe fénye aranysugárként hatolt be az üregbe.
Néhány hónappal később egyszer délben, ahogy a napfény felmelegítette a levegőt, az egyik jégtömb észrevette, hogy olvadni kezd és kis patakká változik. Másképpen érezte magát, nem volt már többé ugyanaz a jégtömb, ami eddig. A másik jégtömb is ugyanezt érezte. Pár nap múlva a jégtömbökből két kis folyócska kezdett csordogálni. Ki is folytak az üregből és nem messze onnan, csillogó kis tavat alkottak, amelyben az ég kékje tükröződött.
A két jégtömb még érezte saját hidegségét, de ezzel együtt a törékenységét és a magányt. A közös aggodalmat és bizonytalanságot is. Felfedezték, hogy keletkezésük egyforma és valójában szükségük van egymásra.
Jött két tengelice és egy pacsirta, hogy szomjukat oltsák. A rovarok ott zümmögtek a tó körül, egy puha, hosszú farkú mókus pedig megfürdött benne.
És ebben a boldogságban ott tükröződött a két jégtömb, akik most szívet találtak maguknak. [/FONT] [FONT=&]Olykor elég egy [/FONT][FONT=&] Egy [/FONT][FONT=&]kedves szó[/FONT][FONT=&]. Egy [/FONT][FONT=&]köszönés[/FONT][FONT=&]. Egy [/FONT][FONT=&]simogatás[/FONT][FONT=&]. Egy [/FONT][FONT=&]mosoly[/FONT][FONT=&]. Ilyen kevés dolog elég ahhoz, hogy boldoggá tegyük azokat, akik körülöttünk élnek. [/FONT] [FONT=&]Akkor hááát..., [/FONT][FONT=&]R A J T A ! [/FONT]
"A szeretet az egyetlen
Kell egy tiszta vizű tó, egy óriási rét,
Ahol a gondolat nincs gúsba kötve, hol sárkányt fúj a szél
Kell egy sűrű lombú erdő, sok énekes madár
Ott rejtőzhetsz a bánatoddal hogy új erőt találj.
Kell egy égig érő hegycsúcs, kell mély szakadék
Ott értelmet kap minden perced, mely porrá hullna szét
Kell egy mindent rontó nagy vihar, egy őszinte világ
Ahol a csodákat mit elképzeltél együtt éljük át.
Kell egy hely az otthonod, egy asztal és egy szék
S az érzés mi halva volt a napban olvad szét
Kell egy ember is egy óriás s az együtt mondott szó
Hogy a szeretet az egyetlen mi neked is nekem is jó.
Ha a kérdésedre nincsen válasz nincsen felelet
Egyszerű, csak arra gondolj legyen szeretet
És az égből az angyalok úgy néznek majd reád
Megszületett prófétájuk az új emberkirály.
Ha a kérdésedre nincsen válasz nincsen felelet
Olyan egyszerű csak arra gondolj legyen szeretet.
Ha a kérdésedre nincsen válasz nincsen felelet
Olyan egyszerű csak arra gondolj legyen szeretet.
Ha a kérdésedre nincsen válasz nincsen felelet
Olyan egyszerű csak arra gondolj legyen, legyen, szeretet."
Kell egy tiszta vizű tó, egy óriási rét,
Ahol a gondolat nincs gúsba kötve, hol sárkányt fúj a szél
Kell egy sűrű lombú erdő, sok énekes madár
Ott rejtőzhetsz a bánatoddal hogy új erőt találj.
Kell egy égig érő hegycsúcs, kell mély szakadék
Ott értelmet kap minden perced, mely porrá hullna szét
Kell egy mindent rontó nagy vihar, egy őszinte világ
Ahol a csodákat mit elképzeltél együtt éljük át.
Kell egy hely az otthonod, egy asztal és egy szék
S az érzés mi halva volt a napban olvad szét
Kell egy ember is egy óriás s az együtt mondott szó
Hogy a szeretet az egyetlen mi neked is nekem is jó.
Ha a kérdésedre nincsen válasz nincsen felelet
Egyszerű, csak arra gondolj legyen szeretet
És az égből az angyalok úgy néznek majd reád
Megszületett prófétájuk az új emberkirály.
Ha a kérdésedre nincsen válasz nincsen felelet
Olyan egyszerű csak arra gondolj legyen szeretet.
Ha a kérdésedre nincsen válasz nincsen felelet
Olyan egyszerű csak arra gondolj legyen szeretet.
Ha a kérdésedre nincsen válasz nincsen felelet
Olyan egyszerű csak arra gondolj legyen, legyen, szeretet."
a vízhordó története
egy vízhordónak volt két nagy cserépedénye.annak a botnak egy-egy végén lógtak,amit a nyakában hordott.
Az egyik edényen volt egy repedés,míg a másik egy tökéletes edény volt,és mindig egy teljes adag vizet szállított.
A pataktól a házig tartó hosszú séta végén,a megrepedt edény csak félig volt vízzel.
Két teljes évig ez így ment,minden nap.-a vízhordozó már csak másfél edény vizet szállított vissza a házba.
Természetesen a tökéletes edény büszke volt a teljesítményére,hisz tökéletesen tette a dolgát,de a szegény törött cserép szégyellte,a tökéletlenségét,és nyomorultnak érezte magát,hogy csak fele annyit tudott teljesíteni.
A két év keserűség után,egyik nap megszólította a vízhordozót a pataknál.
-szégyellem magam,mert a víz szivárog egész úton hazafelé.
A vízhordozó így válaszolt a cserépnek:
- észrevetted,hogy a virágok az ösvényen csak a te oldaladon teremnek,s nem a másik cserép oldalán?
Ez azért van így,mert én mindig tudtam,a hibádról,és virágmagokat szórtam az ösvénynek erre az oldalára.
Te locsoltad őket,amíg visszasétáltunk.
Két éve leszedem ezeket a virágokat,hogy az asztalt díszítsem velük.
Ha nem lennél olyan,amilyen vagy,akkor ez a gyönyörűség nem ragyogná be a házamat.
Szeretnéd tudni mi ebből a tanulság?
Mindannyiunknak megvan a saját maga hibája.mi is mindannyian törött cserépedények vagyunk.de ezek a törések,és hibák,amik mindannyiunkban megvannak,teszik az életünket olyan érdekessé,és értékessé.
Csak el kell fogadnunk mindenkit olyannak amilyen,s a jót meglátni másokban.addig nem lehetsz boldog,amíg nem tanulsz meg önzetlenül szeretni,és amíg nem találod meg a helyed a világban
egy vízhordónak volt két nagy cserépedénye.annak a botnak egy-egy végén lógtak,amit a nyakában hordott.
Az egyik edényen volt egy repedés,míg a másik egy tökéletes edény volt,és mindig egy teljes adag vizet szállított.
A pataktól a házig tartó hosszú séta végén,a megrepedt edény csak félig volt vízzel.
Két teljes évig ez így ment,minden nap.-a vízhordozó már csak másfél edény vizet szállított vissza a házba.
Természetesen a tökéletes edény büszke volt a teljesítményére,hisz tökéletesen tette a dolgát,de a szegény törött cserép szégyellte,a tökéletlenségét,és nyomorultnak érezte magát,hogy csak fele annyit tudott teljesíteni.
A két év keserűség után,egyik nap megszólította a vízhordozót a pataknál.
-szégyellem magam,mert a víz szivárog egész úton hazafelé.
A vízhordozó így válaszolt a cserépnek:
- észrevetted,hogy a virágok az ösvényen csak a te oldaladon teremnek,s nem a másik cserép oldalán?
Ez azért van így,mert én mindig tudtam,a hibádról,és virágmagokat szórtam az ösvénynek erre az oldalára.
Te locsoltad őket,amíg visszasétáltunk.
Két éve leszedem ezeket a virágokat,hogy az asztalt díszítsem velük.
Ha nem lennél olyan,amilyen vagy,akkor ez a gyönyörűség nem ragyogná be a házamat.
Szeretnéd tudni mi ebből a tanulság?
Mindannyiunknak megvan a saját maga hibája.mi is mindannyian törött cserépedények vagyunk.de ezek a törések,és hibák,amik mindannyiunkban megvannak,teszik az életünket olyan érdekessé,és értékessé.
Csak el kell fogadnunk mindenkit olyannak amilyen,s a jót meglátni másokban.addig nem lehetsz boldog,amíg nem tanulsz meg önzetlenül szeretni,és amíg nem találod meg a helyed a világban
Az idős ács Az idős ács egy szép napon úgy döntött, ideje nyugdíjba vonulni. Főnökének elmondta, hogy bár hiányozni fog a kereset, amit a munkájáért kapott, mégis otthagyja a házépítést, mert többre értékeli a szabadidőt, amit az évtizedek során szép nagyra nőtt családjával tölthet.
- Valahogy majd csak elleszek; mondta. A főnök nagyon sajnálta, hogy elveszíti legjobb ácsmesterét, s arra kérte őt, hogy utoljára segítsen felépíteni neki még egy házat. Az ácsmester ráállt, de nem telt el sok idő, és máris látni lehetett, hogy az utolsó házába a szívét már nem tette bele. Az elvégzett munka hanyag volt, a felhasznált anyagok minősége silány. Szomorú befejezése volt ez egy egyébként kiváló és elkötelezett ácsmester szakmai életének.
A ház átadására megjelent a főnök is, aki magával hozta a ház kulcsait, s azokat átadta az ácsmesternek.
- Ez a Te házad - mondta. - Ezt én adom ajándékba.
- Valahogy majd csak elleszek; mondta. A főnök nagyon sajnálta, hogy elveszíti legjobb ácsmesterét, s arra kérte őt, hogy utoljára segítsen felépíteni neki még egy házat. Az ácsmester ráállt, de nem telt el sok idő, és máris látni lehetett, hogy az utolsó házába a szívét már nem tette bele. Az elvégzett munka hanyag volt, a felhasznált anyagok minősége silány. Szomorú befejezése volt ez egy egyébként kiváló és elkötelezett ácsmester szakmai életének.
A ház átadására megjelent a főnök is, aki magával hozta a ház kulcsait, s azokat átadta az ácsmesternek.
- Ez a Te házad - mondta. - Ezt én adom ajándékba.
[FONT="]VIHAR[/FONT]
A kétségbeesett férfi nem engedte lerázni magát. addig dörömbölt, amíg ajtót nyitottak neki. Az utaskísérő még segített is neki felszállni. Nagyot nézett, amikor meglátta, hogy a kitartó férfi nem más, mint a repülő pilótája.[/FONT]
[FONT="]Azt kérded ki az igazi, ki a valódi barát?
Az, akinek megérted minden kimondott és hang nélküli szavát.
Kinek szemébe nézve meglátod minden apró baját,
kit csendesen megvigasztalsz, ha könny borítja arcát,
ha ok nélkül bezárkózik, te átmászod hallgatása falát.
Kinek nem hagyod, hogy egyedül vívja kilátástalan harcát.
Kinek villanásnyi mosolya, apró kis öröme elűzi minden bánatod,
s köztetek nincs olyan, hogy alulmúlod őt, vagy túlszárnyalod.
Kinek látványa szívedet és lelkedet melengeti,
kivel jó a csend szavát hallgatni s együtt merengeni.
Kinek nem számít, mit vétesz, kis-e vagy nagy hibát,
kivel, ha beszélhetsz könnyebbé, válik ez a nehéz világ.
Az, az igazi barát, kit szeretsz, tisztelsz, csodálsz,
s ha választásra kerül sor, te szó nélkül mellé állsz.
Az a barát, kinek egy kedves szava többet ér,
a világ összes, minden kincsénél.
Az a barát, kinek öröme az örömöd, bánata a bánatod,
kinek barátságát minden körülmény közt vállalod.[/FONT]
Az, akinek megérted minden kimondott és hang nélküli szavát.
Kinek szemébe nézve meglátod minden apró baját,
kit csendesen megvigasztalsz, ha könny borítja arcát,
ha ok nélkül bezárkózik, te átmászod hallgatása falát.
Kinek nem hagyod, hogy egyedül vívja kilátástalan harcát.
Kinek villanásnyi mosolya, apró kis öröme elűzi minden bánatod,
s köztetek nincs olyan, hogy alulmúlod őt, vagy túlszárnyalod.
Kinek látványa szívedet és lelkedet melengeti,
kivel jó a csend szavát hallgatni s együtt merengeni.
Kinek nem számít, mit vétesz, kis-e vagy nagy hibát,
kivel, ha beszélhetsz könnyebbé, válik ez a nehéz világ.
Az, az igazi barát, kit szeretsz, tisztelsz, csodálsz,
s ha választásra kerül sor, te szó nélkül mellé állsz.
Az a barát, kinek egy kedves szava többet ér,
a világ összes, minden kincsénél.
Az a barát, kinek öröme az örömöd, bánata a bánatod,
kinek barátságát minden körülmény közt vállalod.[/FONT]
[FONT="]UTOLSÓ ÍTÉLET[/FONT]
[FONT="]Amikor az öregasszony egy dolgos, de egyszerű élet végén meghalt, rögtön ott volt a hosszú sorban és nyugodtan haladt ő is a legfőbb Bíró felé. Amint a célhoz közeledett, egyre inkább tisztán hallotta az Úr szavait.
Az egyikhez így szólt: - segítségemre siettél, amikor az autósztrádán megsebesültem és bevittél egy kórházba, gyere be a Paradicsomba!
Egy másiknak pedig ezt mondotta: - Te uzsora kamat nélkül kölcsönöztél egy szegény özvegynek, ezt is nekem tetted, gyere be Te is.
A következőhöz pedig így szólt: Te több embert megoperáltál súlyos esetekben, így tulajdonképpen nekem segítettél, térj be te is a Mennybe.
Ez így ment hosszú időn át.
A szegény asszonyt elfogat a félelem. Amint hallotta a sok jótettet, akármennyire is gondolt vissza életére, nem jutott eszébe, hogy valami rendkívüli jót tett volna. Másokat is előre engedett és erősebben kezdett gondolkozni, de hiába, semmire sem emlékezett. Már éppen vissza akart fordulni, amikor egy angyal jóságosan mosolyogva, de nagyon határozottan visszatessékelte. Szíve a torkában dobogott, amikor megállta az Úr előtt. érezte, hogy Ő kedvesen rámosolyog.
- Te mindig kivasaltad az ingemet... Gyere be te is az Örökkévalóságba.
Néha nagyon nehéz elképzelni, mikor tettünk rendkívüli jót vagy mikor viselkedtünk közömbösen.
A közömbösség a legnagyobb ellensége a Szeretetnek.[/FONT]
Az idős ács Az idős ács egy szép napon úgy döntött, ideje nyugdíjba vonulni. Főnökének elmondta, hogy bár hiányozni fog a kereset, amit a munkájáért kapott, mégis otthagyja a házépítést, mert többre értékeli a szabadidőt, amit az évtizedek során szép nagyra nőtt családjával tölthet.
- Valahogy majd csak elleszek; mondta. A főnök nagyon sajnálta, hogy elveszíti legjobb ácsmesterét, s arra kérte őt, hogy utoljára segítsen felépíteni neki még egy házat. Az ácsmester ráállt, de nem telt el sok idő, és máris látni lehetett, hogy az utolsó házába a szívét már nem tette bele. Az elvégzett munka hanyag volt, a felhasznált anyagok minősége silány. Szomorú befejezése volt ez egy egyébként kiváló és elkötelezett ácsmester szakmai életének.
A ház átadására megjelent a főnök is, aki magával hozta a ház kulcsait, s azokat átadta az ácsmesternek.
- Ez a Te házad - mondta. - Ezt én adom ajándékba.
Az ácsmester meg volt döbbenve. Milyen kár... Ha tudta volna, hogy a saját házát építi, egészen másképp dolgozott volna. Így van ez mindnyájunkkal. Építgetjük életünket nap-nap után, de sokszor nem éppen a lehető legjobbat adjuk magunkból. És aztán jön a hidegzuhany, amikor rádöbbenünk, hogy nekünk kell majd laknunk abban a házban, amit magunknak építettünk. Ha újra kezdhetnénk, egészen más életet építenénk. Tehát nincs visszaút. Te is építőmester vagy. Te is nap, mint nap kalapácsot fogsz kezedbe, hogy szöget verj be a falba, léceket illesztesz egymáshoz, falakat húzol fel. Egyszer valaki úgy fogalmazott, hogy: "az élet egy csináld magad vállalkozás". Ahogy ma állsz a dolgokhoz, és ahogy ma döntesz, az szabja meg, hogy holnap hogyan élsz majd.
Építkezz okosan. Ne feledd: Úgy szeress, mintha senki nem bántott volna meg! Úgy dolgozz, mintha nem lenne szükséged a pénzre! Úgy táncolj, mintha senki sem figyelne!
- Valahogy majd csak elleszek; mondta. A főnök nagyon sajnálta, hogy elveszíti legjobb ácsmesterét, s arra kérte őt, hogy utoljára segítsen felépíteni neki még egy házat. Az ácsmester ráállt, de nem telt el sok idő, és máris látni lehetett, hogy az utolsó házába a szívét már nem tette bele. Az elvégzett munka hanyag volt, a felhasznált anyagok minősége silány. Szomorú befejezése volt ez egy egyébként kiváló és elkötelezett ácsmester szakmai életének.
A ház átadására megjelent a főnök is, aki magával hozta a ház kulcsait, s azokat átadta az ácsmesternek.
- Ez a Te házad - mondta. - Ezt én adom ajándékba.
Az ácsmester meg volt döbbenve. Milyen kár... Ha tudta volna, hogy a saját házát építi, egészen másképp dolgozott volna. Így van ez mindnyájunkkal. Építgetjük életünket nap-nap után, de sokszor nem éppen a lehető legjobbat adjuk magunkból. És aztán jön a hidegzuhany, amikor rádöbbenünk, hogy nekünk kell majd laknunk abban a házban, amit magunknak építettünk. Ha újra kezdhetnénk, egészen más életet építenénk. Tehát nincs visszaút. Te is építőmester vagy. Te is nap, mint nap kalapácsot fogsz kezedbe, hogy szöget verj be a falba, léceket illesztesz egymáshoz, falakat húzol fel. Egyszer valaki úgy fogalmazott, hogy: "az élet egy csináld magad vállalkozás". Ahogy ma állsz a dolgokhoz, és ahogy ma döntesz, az szabja meg, hogy holnap hogyan élsz majd.
Építkezz okosan. Ne feledd: Úgy szeress, mintha senki nem bántott volna meg! Úgy dolgozz, mintha nem lenne szükséged a pénzre! Úgy táncolj, mintha senki sem figyelne!
[FONT="]Húsvét előtt (Kincses Zoltán verse)
Boldogtalan ember, egy percre állítsd meg utad,
Fékezd tekinteted, mely messze távolba kutat,
Lassítsd le lépteid, és tárd ki kebledet,
És ölelj meg mindenkit, ki biztosan szeret,
Majd lépj tovább egy aprót, csupán egy rövidet,
S zárd szívedbe akkor minden ellenségedet.
Lehetsz te akár bűnös vagy bűntelen,
Rád is kisugárzik az isteni kegyelem,
Mert egykor egy férfi - a nevét ismered -,
Ezredévek előtt éretted szenvedett.
Felvitte keresztjét a hosszú Golgotán,
Könnyes szemekkel a világ hajnalán.
Megmászta mint Sziszüphosz a maga hegyét,
Míg a száraz fa feltörte kérges tenyerét,
A hátán csíkokban az ostornak nyoma,
Jelezve, hogy az ember olykor mily ostoba.
A fejébe nyomtak tövisből koronát,
S szögekkel verték át reszketeg corpusát.
Csak a tekintete maradt tiszta és gondtalan,
Mert tudta, a rá kimért sorsnak itt és most vége van.
Megtette azt, amit tenni csak lehetett,
Szívéből ezer helyt gyúlt lángra szeretet,
Mint megannyi pásztortűz mélysötét éjszakán,
Apró fények égnek mindenhol nyomdokán.
Most rajtunk a sor, hogy kövessük lépteit,
Csökkentsük a világ felsebzett kínjait.
Mert bizony van dolgunk millió s számtalan,
Míg felénk nyújtja kezét ezernyi hontalan,
Míg az utcákon éhezik anya és gyermeke,
S míg felsebzi a földet az önzés fegyvere.
Boldogtalan ember, egy percre állítsd meg utad,
Ne legyen benned többé már indulat.
Tárd ki kebledet, és lassítsd lépteid,
Gyarapítsd már te is a szeretet híveit.
Húsvét előtt hallgasd, mert itt az üzenet:
Szeresd felebarátodat, s majd a világ is szeret[/FONT]
Boldogtalan ember, egy percre állítsd meg utad,
Fékezd tekinteted, mely messze távolba kutat,
Lassítsd le lépteid, és tárd ki kebledet,
És ölelj meg mindenkit, ki biztosan szeret,
Majd lépj tovább egy aprót, csupán egy rövidet,
S zárd szívedbe akkor minden ellenségedet.
Lehetsz te akár bűnös vagy bűntelen,
Rád is kisugárzik az isteni kegyelem,
Mert egykor egy férfi - a nevét ismered -,
Ezredévek előtt éretted szenvedett.
Felvitte keresztjét a hosszú Golgotán,
Könnyes szemekkel a világ hajnalán.
Megmászta mint Sziszüphosz a maga hegyét,
Míg a száraz fa feltörte kérges tenyerét,
A hátán csíkokban az ostornak nyoma,
Jelezve, hogy az ember olykor mily ostoba.
A fejébe nyomtak tövisből koronát,
S szögekkel verték át reszketeg corpusát.
Csak a tekintete maradt tiszta és gondtalan,
Mert tudta, a rá kimért sorsnak itt és most vége van.
Megtette azt, amit tenni csak lehetett,
Szívéből ezer helyt gyúlt lángra szeretet,
Mint megannyi pásztortűz mélysötét éjszakán,
Apró fények égnek mindenhol nyomdokán.
Most rajtunk a sor, hogy kövessük lépteit,
Csökkentsük a világ felsebzett kínjait.
Mert bizony van dolgunk millió s számtalan,
Míg felénk nyújtja kezét ezernyi hontalan,
Míg az utcákon éhezik anya és gyermeke,
S míg felsebzi a földet az önzés fegyvere.
Boldogtalan ember, egy percre állítsd meg utad,
Ne legyen benned többé már indulat.
Tárd ki kebledet, és lassítsd lépteid,
Gyarapítsd már te is a szeretet híveit.
Húsvét előtt hallgasd, mert itt az üzenet:
Szeresd felebarátodat, s majd a világ is szeret[/FONT]
[FONT=&]Igaz barát TESZT![/FONT][FONT=&]
Ez jó... remélem visszakapom!
Különösen az utolsó mondat tetszik!
Az egyszerű barát, mikor meglátogat, úgy viselkedik, mint egy vendég.
Az igaz barát kinyitja a frigót és kiszolgálja magát, és egy cseppet sem érzi különösnek, hogy a végén a lábával csapja be az ajtaját.
[/FONT][FONT=&]Az egyszerű barát sohasem lát sírni téged.
Az igaz barát válla nedves a könnyeidtől.
[/FONT][FONT=&]Az egyszerű barát nem tudja a szüleid kereszt nevét.
Az igaz barát tudja a telefonszámukat is.[/FONT]
[FONT=&]Az egyszerű barát egy üveg bort hoz a bulidra.
Az igaz barát korábban jön, hogy segítsen főzni és tovább marad, hogy segítsen takarítani.[/FONT]
[FONT=&]Az egyszerű barát gyűlöli, ha álmából fölköltöd.
Az igaz barát azt kérdi, miért vártál ilyen sokáig a hívással?
Az egyszerű barát azért keres, hogy beszéljen veled a gondjaidról.
Az igaz barát azért keres, hogy segítsen megoldani azokat.
Az egyszerű barát csodálkozik a romantikus múltadon. (történeteiden vagy történelmeden)
Az igaz barát zsarol velük!
Az egyszerű barát azt gondolja, hogy a barátság végetér egy vitával.
Az igaz barát fölhív a bunyó után.
Az egyszerű barát reméli, hogy mindig ott leszel ha szüksége lesz rád.
Az igaz barát reméli, hogy mindig ott lehet, ha szükséged lesz rá. [/FONT][FONT=&]
Az egyszerű barát elolvassa ezt az írást és törli.
Az igaz barát átfut rajta és vissza ír neked kedves szavakat.
[/FONT]
Ez jó... remélem visszakapom!
Különösen az utolsó mondat tetszik!
Az egyszerű barát, mikor meglátogat, úgy viselkedik, mint egy vendég.
Az igaz barát kinyitja a frigót és kiszolgálja magát, és egy cseppet sem érzi különösnek, hogy a végén a lábával csapja be az ajtaját.
[/FONT][FONT=&]Az egyszerű barát sohasem lát sírni téged.
Az igaz barát válla nedves a könnyeidtől.
[/FONT][FONT=&]Az egyszerű barát nem tudja a szüleid kereszt nevét.
Az igaz barát tudja a telefonszámukat is.[/FONT]
[FONT=&]Az egyszerű barát egy üveg bort hoz a bulidra.
Az igaz barát korábban jön, hogy segítsen főzni és tovább marad, hogy segítsen takarítani.[/FONT]
[FONT=&]Az egyszerű barát gyűlöli, ha álmából fölköltöd.
Az igaz barát azt kérdi, miért vártál ilyen sokáig a hívással?
Az egyszerű barát azért keres, hogy beszéljen veled a gondjaidról.
Az igaz barát azért keres, hogy segítsen megoldani azokat.
Az egyszerű barát csodálkozik a romantikus múltadon. (történeteiden vagy történelmeden)
Az igaz barát zsarol velük!
Az egyszerű barát azt gondolja, hogy a barátság végetér egy vitával.
Az igaz barát fölhív a bunyó után.
Az egyszerű barát reméli, hogy mindig ott leszel ha szüksége lesz rád.
Az igaz barát reméli, hogy mindig ott lehet, ha szükséged lesz rá. [/FONT][FONT=&]
Az egyszerű barát elolvassa ezt az írást és törli.
Az igaz barát átfut rajta és vissza ír neked kedves szavakat.
[/FONT]
[FONT="]Két farkas.
Egy este az öreg cherokee indián mesélni kezdett az unokájának arról a csatáról, ami minden emberben zajlik.
Azt mondta: ' Fiam, a csata két farkas között zajlik, akik mindannyiunkban ott lakoznak.
Egyikük a Rossz. - A düh, irígység, féltékenység, sajnálat, szánalom, kapzsiság, erőszak, önsajnálat, bűntudat, harag, kisebbrendűség, hazugság, hamis büszkeség, felsőbbrendűség és az ego.
Másikuk a Jó. - Az öröm, béke, szeretet, remény, nyugalom, alázat, kedvesség, jóindulat, empátia, nagylelkűség, igazság, együttérzés és a hit. '
Az unoka elgondolkozott egy pillanatra, majd megkérdezte nagyapját: ' És melyik farkas győz? '
Az öreg indián mosolyogva válaszolt: ' Az, amelyiket eteted. '[/FONT][FONT="] [/FONT]
Egy este az öreg cherokee indián mesélni kezdett az unokájának arról a csatáról, ami minden emberben zajlik.
Azt mondta: ' Fiam, a csata két farkas között zajlik, akik mindannyiunkban ott lakoznak.
Egyikük a Rossz. - A düh, irígység, féltékenység, sajnálat, szánalom, kapzsiság, erőszak, önsajnálat, bűntudat, harag, kisebbrendűség, hazugság, hamis büszkeség, felsőbbrendűség és az ego.
Másikuk a Jó. - Az öröm, béke, szeretet, remény, nyugalom, alázat, kedvesség, jóindulat, empátia, nagylelkűség, igazság, együttérzés és a hit. '
Az unoka elgondolkozott egy pillanatra, majd megkérdezte nagyapját: ' És melyik farkas győz? '
Az öreg indián mosolyogva válaszolt: ' Az, amelyiket eteted. '[/FONT][FONT="] [/FONT]
