Jeles napok, évfordúlók
- Téma inditó bogyomama
- Kezdés dátuma
1935 (72 éve)
Megszületett Elvis Presley a rock and roll koronázatlan királya.
Megszületett Elvis Presley a rock and roll koronázatlan királya.
Nagyon szépen köszönjük.
Január 18. Piroska
(Ókeresztény vértanú, imádságára a pogány kőbálványok és templom összeomlott. A császár különb-különb kínzásokba részesíti, egyebek között az oroszlánok (!) elé veti, majd fejét veszi.)
A névnek és a napnak Piroska, Szent László lánya, a bizánci kereszténységnek Iréne néven tisztelt szentje adott hazai tekintélyt. Kiszomborban azt tartották, aki a szent tiszteletére piros kendőt köt a nyakába, még abban az esztendőben férjhez megy. Szegedi regula: „Piroska napján ha fagy, negyven napig el nem hagy."
Január 18. Margit
(Árpád-házi Szent Margit, 1242-1271; IV Béla királyunk lánya, Szent Erzsébet unokahúga.)
Margit a tatárjárás idején fogant. Hetedik gyermekként született; királyi atyja engesztelésül Istennek ajánlotta. Margit a Nyulak szigetén emelt Boldogasszony kolostorban anyanyelvén ismerkedik meg a Bibliával és a szentek legendáival. Jézus szenvedése tölti be életét. Alázatra törekszik, vállalja a legmegalázóbb, legszennyesebb munkát is. Sanyargatja magát tövises vesszővel, sündisznó bőréből csinált ostorral is. Életét, a középkorban Ráskai Lea írja le. Ikonográfiájának jellemzője, hogy fekete fátylát és köpenyét csillagok díszítik, kezében liliomot, olykor könyvet is tart. Koronája az ábrázolásokon rendesen a földön hever; ha három koronát látunk alakja mellett, a kikosarazott három királyi kérőt jelentik azok.
Margit hőse számos modern regényünknek, de a néphagyomány nem tartja számon. Oka ennek föltehetően az, hogy kegyetlenül kínozta magát, s az önkínzás népünk lelkületétől mindig is távol állott; de talán éppen az önkínzás miatt a nagy ünnepeken magát máig ostorral kínzó itáliai ember kedvenc szentje.
T
TH6777
Vendég
Ma negyven éve halt meg Kozma István, a legendás birkozó!
A Vasas birkózó szakosztálya megemlékezést tartott pénteken a kétszeres olimpiai bajnok Kozma István halálának 40. évfordulóján, a legendás versenyző sírjánál.
A Rákoskeresztúri új köztemetőben Bódi Jenő szakosztályigazgató mondott beszédet, a Magyar Birkózó Szövetség, a Budapesti Birkózó Szövetség, illetve a Magyar Olimpiai Akadémia pedig koszorút helyezett el a sírra.
Kozma István a világ egyik legjobb birkózója volt, két olimpiai bajnoki címe mellett három világ- és egy Európa-bajnoki elsőséget szerzett.
1970. április 9-én, öt nappal autbalesete után belehalt sérüléseibe.
[SIZE=+0]KOZMA ISTVÁN[/SIZE]
Született: 1939. november 27., Budapest
Elhunyt: 1970. április 9., Budapest
Fogásneme: kötöttfogás
Egyesülete: Vasas SC
Edzôje: Keresztes Lajos
Legjobb eredményei: 2x olimpiai bajnok (1964 – Tokió, 1968 – Mexikóváros), olimpiai 4. (1960 – Róma); 3x világbajnok (1962 – Toledo, 1966 – Toledo, 1967 – Bukarest), vb-2. (1965 – Tampere), vb-3. (1961 – Jokohama), vb-5. (1963 – Helsingborg); Európa-bajnok (1967 – Minszk), 2x Eb-2. (1966 – Essen, 1968 – Västeras); 15x magyar bajnok (10x kötött-, 5x szabadfogásban, 1959–68)
A palánkok világában is jól érezte magát, de igazi otthonra a karfiolfülűek között lelt. Az egész Keresztes Lajos érdeme. Az amszterdami olimpia könnyűsúlyú bajnoka csábította le ugyanis a Ganz Mávag 17 éves, ifjúsági válogatott kosárlabdázóját, Kozma Istvánt a Vasas birkózócsarnokába. Sokan ekkor még tamáskodtak a tizenötödik magyar ötkarikás arany tulajdonosának döntése kapcsán, hiszen a "nagy melák”, mindenki Picije meglehetősen szerényen, csendesen viselkedett a vagányok között, hogy aztán 1957-ben, élete első versenyén csattanós választ adjon a kétkedőknek: fantasztikus elánnal küzdve megnyerte az ifjúsági bajnokságot. Két esztendő múlva már a felnőttek között is a hon legjobbjának bizonyult, és bemutatkozott a nemzetközi mezőnynek: bár kikapott, meghidaltatta a következő évben a római olimpián szabadfogásban arany-, kötöttben ezüstérmes német Wilfried Dietrichet, és legyőzte az előbbiben Melbourne-ben győztes török Hamit Kaplant.
Nem meglepő, hogy ezek után titkos favoritként utazott az Örök Városba, ám a Tevere partján, a Massanzio bazilikában még lemaradt a dobogóról – az amerikai Lewist, az olasz Bulgarellit és a lengyel Sosnowskit legyőzte, viszont kikapott a bolgár Kaszabovtól –, "csak” a negyedik helyen zárt.
"A fiatal, mindössze három éve versenyző Kozmától ez nagyon szép eredmény. Ez volt az első világversenye, és a nagyon erős mezőnyben – különösen a verseny második felében – igen jól megállta a helyét, neves birkózókat utasított a háta mögé” – írta róla a Népsport.
Egy évvel később, Jokohamában már érdekelt volt az eredményhirdetésnél, ám némileg keserű szájízzel vette át a bronzérmet, ugyanis veretlenül, testsúlykülönbséggel szorult a szovjet Ivan Bogdan és a már említett Kaplan mögé. Hogy aztán 1962-ben, az Egyesült Államokban, közelebbről Toledóban már neki gratuláljon mindenki. Pedig rosszul indult számára a vb, hiszen a versenyek előtt megroppant a térde, pokoli kínok gyötörték meccsről meccsre. Az igazi szenvedést azonban ő okozta a riválisoknak, a szovjet – a későbbiekben a legnagyobb vetélytárssá előlépett – Anatolij Roscsin és Dietrich nem tudott mit kezdeni a rohamaival.
"Kozma önmagát múlta felül ezen a mérkőzésen – írta a döntőt követően a Népsport –, végig űzte-hajtotta Dietrichet, akit menekülésért megintettek. Az ezzel járó egy ponttal nyert Kozma.”
Tokióban pedig még kisebb különbséggel, és még nagyobb bravúrral. Az amúgy balul sikerült 1963-as helsingborgi vb-t követően – csak az ötödik helyet csípte el – az olimpia előtt ismét megsérült, s amíg a társak a reptér felé, addig ő a kórház felé vette az irányt.
"Nem azért akarok kimenni Tokióba, hogy lássam a Fudzsijamát – könyörgött az orvosoknak –, győzni szeretnék, hiszen olyan jól felkészültem.”
Doktorai féltették, csak a sokadik konzílium mondta ki a várva várt boldogító szót: "Utazhat!”.
A térdére azonban különösen figyelnie kellett. A Komazava-csarnokban sérülten, bicegve haladt a nagydöntő felé, legyőzte a japán Szugijamát, Kaplant, Dietrichet. A Roscsin elleni aranycsata előtt különös gonddal fáslizta be a fájó testrészt.
"Indulás előtt az orvosok megígértették velem, vigyázok a térdemre – pikírtkedett a sordöntő összecsapás előtt –, még azt is előírták, milyen mozdulatokat szabad tennem, és milyenektől tartózkodjak. Most meg kimegyek a nehézsúly olimpiai döntőjére. Hát majd vigyázok…”
Rögtön támadni kezdett, kétszer is a földre vitte a szovjetet, ám a bíró nem díjazta az alakítást. Harmadjára éppen a dudaszó pillanatában fogtak talajt, ismét Kozma érkezett felülre, ám a jutalom ezúttal is elmaradt. Illetve mégsem…
"Amikor a bíró mindkét versenyző kezét felemelve kihirdette a döntetlen eredményt, Zsivótzky, Varjú, Eckschmidt és a birkózók berohantak a szőnyegre, hogy Kozmát a magasba dobálják – állt a Népsport hasábjain. – Ez azonban még ennyi erős embernek sem sikerült.”
Az olimpiai bajnok rajtuk is kifogott.
Mint ahogyan rajta Nyikolaj Smakov. A szovjet óriás ugyanis egy évvel a diadalt követően kétvállal verte a tamperei vb-döntőben az 1965-ös idényre kissé leeresztő angyalföldit, aki így ezüsttel tért haza Finnországból. Smakov királysága azonban nem tartott sokáig, Kozma a következő esztendőben visszavágott neki. Méghozzá – vélhetően – egyik kedvenc városában, Toledóban. Pici egy Eb-ezüsttel a tarsolyában érkezett első nagy sikere helyszínére – a kontinensbajnoki aranyat Roscsin orozta el előle –, és egy pillanatig sem hagyott kétséget felőle, hogy egészségesen, normális felkészülés után senki sem állhat az útjába.
A toledói győzelem egyébként egy hatalmas, több mint két évig tartó veretlenségi sorozat első állomása is volt egyben. Az 19676-es minszki Eb-n ismét Smakov itta meg a levét Kozma klasszisának – a döntőben egész egyszerűen összecsuklott a kimerültségtől –, majd a bukaresti vb-n Roscsin és a cseh Petr Kment gratuláltak savanyú arccal a dobogó tetején álló magyarnak. Utóbbi egyébként mindent elkövetett a végső sikerért, a számára vereséggel véget érő derbi után ugyanis megóvta a meccset – döntetlennél ő örülhetett volna, míg Kozma csak bronzérmes…
"Íme, Kozma István – olvasható a másnapi Népsport címlapján a cseh próbálkozásának "eredménye” –, akiről lassan a világ valamennyi sportrajongója megtanulja, hogy 1939-ben született, 140 kilós és 50-es cipőt hord. Annál is inkább, mert a sportrajongók a világ minden részén kénytelenek ezt tudomásul venni. Évente kétszer. Eb-k és vb-k után. Olimpiai aranyérme és 2 világbajnoki első helyezése mellé most újabbat szerzett a legnemesebb fémből.”
S ugyanezen anyagból készült az a medália is, mellyel a mexikóvárosi olimpiáról térhetett haza. Az már szinte nem is meglepő, hogy ezúttal is sérülten kellett végigküzdenie a viadalt. Már kint, az akklimatizációs időszakban történt, hogy valaki rácsapta a kezére az autóbusz ajtaját – a körme begyulladt, gennyesedni kezdett, műteni kellett. A szakvezetők féltették, hiszen a térde is hozta a szokásos formáját, azaz cipó nagyságúra dagadt mire a szőnyegre lépett. A meccsek alatt azonban egy pillanatra sem látszott meg rajta, hogy esetenként a kínok kínját jelenti számára egy-egy mozdulat. A román Busoi, a japán Iszagoi, a finn Uytterhägha és a bolgár Petrov csak ideig-óráig tanúsítottak ellenállást vele szemben. Az ötödik körben ismét Roscsin következett. Eredetileg csak elődöntőt birkóztak volna, ám Kment visszalépett, így a régi riválisok, akárcsak Tokióban, ismét az aranyért csatáztak, s ahogyan a japán fővárosban, úgy a döntetlen ezúttal is Picinek kedvezett volna.
Az összecsapás negyedik percében aztán távolodni látszott a duplázás lehetősége, a bíró ugyanis passzivitásért a magyart intette. Mintha egy megvadult bika szabadult volna el a karámból, a hátralévő időben Kozma rohant előre, Roscsin viszont minden fogást bontott. Huszonöt másodperccel a vége előtt a bíró is megunta a szovjet hátrálását, őt is megintette, így a dudaszó pillanatában Kozma kétszeres olimpiai bajnoknak vallhatta magát.
"Kozma István, a magyar kötöttfogású birkózás óriása ezt a jelzőt már régen nemcsak átlagon felüli magasságával és súlyával érdemelte ki, hanem azért, mert tudásban és most már küzdőképességben is óriássá nőtt – lelkendezett a Népsport. – A népszerű nehézsúlyúnk még fiatal ember: de máris kétszeres olimpiai, háromszoros világ- és egyszeres Európa-bajnok. Olyan pályát futhat be, mint előtte talán senki más. Várjuk a következő olimpiát, Münchent…”
A bajor városban azonban Kozma már nem lehetett ott. Az 1969-es idényt sérülések és edzői szakdolgozata miatt kihagyta, ám egy év múlva ismét csatasorba állt, elkezdte az olimpiai felkészülést. A Felszabadulási-verseny előtt azonban meghűlt, csak a szőnyeg mellől figyelte a társakat.
A viadal után kocsiba ült, hogy hazafurikázza mesterét, Keresztes Lajost, majd befordult az Alkotmány utcába. A Honvéd utcai kereszteződésben belerohant autójába a 15-ös busz!!!
"Olimpiai, világ- és Európa-bajnok nehézsúlyú birkózónk nagyon súlyos, de nem életveszélyes sérüléseket szenvedett – írta az esetről röviden a Népsport.
– A Mező Imre úti Országos Traumatológiai Intézetben azt a tájékoztatást kaptuk, hogy Kozma István tíz bordája eltörött, vesesérülést szenvedett.”
Napokkal később kiderült, utóbbi igencsak súlyosnak bizonyult, ugyanis Kozmának csak egy veséje volt. Április 9-én, több műtétet követően belehalt sérüléseibe.
A világ bajnoka elment…
2010. április 8 "A legnagyobb magyar" gróf Széchenyi István halálának 150. évfordulója
Holnap ünnepeljük a költészet napját, Jósef Attila születésének 95. évfordulóját.
Emlékezzünk rá: ezzel a pársorral:
Ne légy szeles.
Bár a munkádon más keres -
dolgozni csak pontosan, szépen,
ahogy a csillag megy az égen,
ugy érdemes.
Emlékezzünk rá: ezzel a pársorral:
Ne légy szeles.
Bár a munkádon más keres -
dolgozni csak pontosan, szépen,
ahogy a csillag megy az égen,
ugy érdemes.
Ma van a szüleim 20 éves házassági évfordulója. Számomra ez egy jeles nap
SZEPTEMBER 13.
ARANYSZÁJÚ SZENT JÁNOS (Antiochia, 344–347 között – Komana, 407. szeptember 14.) tizennyolc éves volt, amikor megkeresztelkedett. Lemondott a világi karrierről és el akart vonulni a remeték közé a pusztába, de édesanyja visszatartotta ettől, ezért a város kapujának közelében bérelt lakást, ahol aszketikus élettel a Szentírás tanulmányozásának szentelte napjait. Végül kivonult a hegyek közé, hogy a szerzetesekkel együtt kemény vezeklés és virrasztás közepette szolgáljon az Úrnak. Miután a szerzetesi élet próbáját kiállta, a missziós tevékenység felé fordult. 380-381-ben szentelték diakónussá. Szemléletesen, képszerűen beszélt, ha kellett, maróan gúnyos is tudott lenni. 397-ben meghalt Nektariosz konstantinápolyi püspök, utódjául Jánost választották, akit csak csellel tudtak a városba csalni. Kinevezésével és a székfoglalásával a megpróbáltatások időszaka vette kezdetét. Megújulást akart vinni a fővárosba, a püspöki udvartartást meg akarta szabadítani a fényűzéstől, melyet elődje vezetett be, szigorúan bánt a papokkal és a szerzetesekkel is. Ezért számtalan támadás érte. Theophilosz 403-ban összehívta a Tölgyfa-zsinatot, amely megfosztotta hivatalától Jánost. Számkivetésbe kellett mennie. A nép felháborodása azonban fölülvizsgálatra kényszerítette a császárnét, János visszatért, de Eudókia császárné elhatározta, hogy megszabadul a kellemetlenkedő prédikátortól. A püspököt a húsvéti liturgia végzése közben letartóztatták, egy Kukuszkusz nevű mezővárosba internálták. Közvetlenül a halála előtt érkezett meg Komanába, továbbindult, de öt kilométer megtétele után összeesett. Holttestét nagy ünnepélyességgel vitték vissza székvárosába.
1568 óta egyháztanító.
SZEPTEMBER 16. – SZENT KORNÉL ÉS SZENT CIPRIÁN
SZENT KORNÉL(†Centumcellae, 253. szeptember)Fábián pápa vértanúsága után csak egy év elteltével került sor az új pápa megválasztására. Kornélt a római papság köréből választották. Nehéz helyzetben volt: vita robbant ki a hitüket megtagadók visszatéréséről. Kornél szerint a bűnbánók előtt meg kell nyitni az Egyház kapuját. Kornél gyakran váltott levelet Cipriánnal, Karthagó püspökével. Kornélt a Gallus császár idején fellángoló üldözésben elfogták, Centumcellae-be száműzték, itt halt meg 253. szeptember 14-én vagy 15-én.
Kornél (Illusztráció a Pannonhalmán őrzött Legenda Aurea Sanctorum című ősnyomtatvány 1482-es augsburgi kiadásából)
Cipriano (Illusztráció a Pannonhalmán őrzött Legenda Aurea Sanctorum című ősnyomtatvány 1482-es augsburgi kiadásából)
SZENT CIPRIÁN (Karthagó, 200/210. – Karthagó, 258. szeptember 14.)Ügyvédként és a retorika tanáraként kezdett dolgozni szülővárosában. Egy barátja hatására lett hívő, majd megkeresztelkedett. Amikor letette a tisztasági fogadalmat, vagyona jelentős részét eladta és szétosztotta az Egyház szegényei között. 248-ban megválasztották a város püspökének. Épp csak átvette a püspökséget, amikor Decius üldözése lecsapott az Egyházra. A császár a keresztényeket a birodalom ellenségeinek tekintette, ezért ki akarta irtani kőket. Ciprián elhagyta a várost, s egy éven át rejtőzött a környéken, onnan irányította híveit. Egyik diakónusa pártot szervezett, hogy a nem eléggé szigorúnak ítélt püspököt támadja, ellenpüspököt állítottak a városban, majd egy második ellenpüspököt is választottak. Ciprián először türelemmel próbálta ellenfeleit meggyőzni, majd zsinatot hívott össze és kiközösítette őket. Ugyanezen a zsinaton úgy határoztak, hogy a hittagadók, ha életveszélybe kerülnek, akkor is megáldozhatnak, vagyis visszatérhetnek az Egyház közösségébe. A pestisjárvány idején megszervezte a betegápolást, a nyomorba jutottak megsegítését. Amikor Gallus császár újabb üldöző rendeletet adott ki, Ciprián egy afrikai zsinat nevében kinyilvánította, hogy a hittagadók vezeklési ideje befejeződött. Ez újabb vitához vezetett. 257-ben Valerianus császár ismét üldözési hullámot indított el, Cipriánt az elsők között állították a prokonzul elé, aki száműzetésre ítélte a püspököt. Száműzetése helyén Ciprián folytatta munkáját, mígnem egy álomból tudomására jutott, hogy Krisztus vértanújává kell lennie. 258 nyarán Valerianus súlyosbította rendeletét, az új prokonzul visszarendelte Cipriánt Karthagóba, hogy ismét ítéletet tartson felette. Hamarosan le is tartóztatták, a prokonzul megbetegedett, Sextiben tartózkodott, ide vitette a püspököt. Az ítélet kard általi halál volt. Tömeg kísérte Cipriánt a vesztőhelyre és a Sextus mezején lefejezték.
Forrás:Neumann-ház – Irodalmi Szerkesztőség
Hasonló témák
