-Ki vagy te? - kérdezte.
A férfi nem válaszolt hosszú percekig nézték egymást, vagyis csak annak tűnt főhősünknek igazából csak pár másodperc telt el azóta hogy találkozott a különös férfivel.
/"miért kell mindenből horrort csinálni?"-azt hiszem ez nem a könyvünkhöz kapcsolódik. Ha mégis, elnézést! /
"-Ki vagy te? - kérdezte.
A férfi nem válaszolt hosszú percekig nézték egymást, vagyis csak annak tűnt főhősünknek igazából csak pár másodperc telt el azóta hogy találkozott a különös férfivel."
Megpróbált elmenni, de ahogy egy lépést hátrált...
Az idegen közelebb lépett. Nem szól ugyan semmit, de látszott rajta, hogy szeretne valamit..... segítségre lenne szüksége. Az idegen lassan előhúzott a földig érő kapbátja zsebéből egy noteszt és egy ceruzát. Remegő mozdulatokkal rajzolni kezdett.
Főhősünk számára világos lett, hogy a férfi néma....
A Rajzon egy autó szerepelt aminek az egyik kereke kesze-kusza volt.......
Vagy most is álmodom, vagy eddig tartott a csivitelő madarakkal, jókedvvel teli reggel...Kérdően nézett a csuklyás alakra, aki az út szélénél ült összeroskadva. Úgy tűnt nagyon a szívére vette az autója eltűnését...mintha ez a 4 keréken guruló járgány lett volna a mindene. Hősünk együttérzően kuporodott le új ismerőse mellé...
De ekkor a férfi kétségbeesetten megfogta főhősünk válát, és remegő kézzel nyúlt a papírja és tolla felé, hogy leírja, miért ne hívja a rendőrséget. A néma férfi pár perc múlva izgatottan adta oda neki az egyik papírost, amin ez szöveg állt:
Rendben, nekem sem hiányzik most a balhé, elég zűrös az életem így is az álmaimról nem is beszélve...De akkor most hogyan tovább, tudok esetleg valamit segíteni?
A férfi ekkor ismét a papírosra írt valamit. Hosszasan tünődött, majd átnyújtotta, ez állt rajta: Siessünk el innen, mert mindjárt megérkeznek. Kik? Ismét a papír, amin egy szárnyas lény volt kivehető. Ő ki?-kérdezte.
A férfi hevesen bólogatott, és újra írni kezdett:
-A húgomat keresem! Eltűnt egy hónapja, és szükségem van valakinek a segítségére! Még csak tizenkilenc éves. Kérem! Segítsen!
Ne haragudjon, de ez nem fog menni, már így is elég kusza az életem, azt sem tudom, hogy...kész elmebaj! Nem! Ez nem fog menni!
Ne haragudjon- vetette még oda és elindult vissza a ház felé.
Ember! Ne már! Ne csináld! Miért gondoltam, hogy ma jobb napom lesz? Na gyere! Menjünk haza és talájuk ki mi legyen!
Miért gondolom azt, hogy megint ingoványba léptem?!-gondolta magában és elindult a csukjás fazonnal a nyomában a ház felé.
Tájékoztatunk, hogy oldalunk a jobb felhasználói élmény érdekében sütiket használ.
A CanadaHun.com további használatával ezt elfogadod. Az adatvédelmi (GDPR) törvény értelmében, valamit kötelező megjelenítenünk. Valószínű, hogy már 100+ másik ilyet elfogadtál...rajta hát.