Könyv születik- Irj Te is egy sort hozzá!

..egy fehér egér rákacsintott az ágy alól és egy darab sajtot tolt a megdöbbent férfi felé.
-Mi a fene...-gondolta félig kábán, aztán kinyújtotta kezét az egér felé, aki erre elvigyorodott...

és felfalta a sajtot, majd énekelni kezdett

Angyalian tiszta volt a hangja.

A dallamok rég elfeledett emlékeket idéztek fel a férfiben. Kezével a szeméhez nyúlt, lassan elmorzsolt egy könnycseppet.

De az egér mintha csak erre várt volna. Hirtelen...

Emberi hangon szólt a férfihoz:ne félj tőlem!!!!

A nő ujján áramütésszerű érzés futottt keresztül. Meglepődött, ilyen már nagyon régennem történt vele.

-

De aztán észhez tért.

Mi vagy te? Hogy hogy tudsz beszélni? Kérdezte kicsit megszeppenve. És miért vagy itt?

Ez jó kérdés . Ezt én is kérdezhetném töled - mondta az egér .

-Én mindenesetre nem tudom, és választ várok tőled -szólt a férfi, és hangjában türelmetlenség csendült.

-Ez a kérdetösködés olyan unalmas . Én egér vagyok te ember.
- Ez elég értelmesnek hangzik egy egér szájából.
- Jól van - cincogta az egér ami már nevetésnek is tünhetett. Ha már túl estünk a formaságokon , mi volna ha mind a ketten valami értelmessel törödnénk ?

-Beszéljünk inkább az új tetkómról, ami persze egy telefonszám, és amit előreláthatólag nem fogok tudni levakarni magamról az az elkövetkezendő földi pályafutásom során!

Az egér töprengőnek tűnt, vagyis a bajuszának mozgása erre engedett következtetni.
- megtudod magyarázni ,hogy miért ezt a számot tetováltattad magadra?- kérdezte és összefonta mellső mancsait.
kísértetiesen Freud-i ez a viselkedése - mélázott el főhősünk. még a végén azzal jön hogy szerelmes voltan a mostohaanyámba ...
- az voltál? - fogta vallatóra az egér.
- dehogy is..! én.. ÉN nem is mondtam ki!- háborodott fel.
- én az elméd szülötte vagyok egyértelmű hogy tudom mire gondolsz- válaszolt bölcsen az egér.
- te nem létezel? - nyitotta tágra szemét a férfi.
- miért mit hittél? léteznek beszélő egerek?
- én... hát..
- te elhitted!? - kacagott fel az egér idegesítő vékony hangon - te elhitted hogy van beszélő egész és az PONT veled áll szóba! nevetnek kell! Hát ez igazán mulatságos. - azzal megrázta fehér bajszát és gyorsan elszaladt.

Remélem soha nem tér vissza ,mondta a férfi!

A férfi elgondolkodva simogatta az állát.
Meg kellene borotválkoznom- gondolta a sercegő hangot hallgatva. Beballagott a fürdőszobába, de mielőtt belekezdhetett volna e férfiak által oly kedves elfoglaltságba újra megszólalt a csengő....

Lecsapta borotvát, kirobogott a nappaliba és dühösen feltépte az ajtót, aztán meghökkenve meredt maga elé. Az ajtó előtt nem állt senki. Kilépett és mindkét irányba végignézett a sötétbe vesző homályos folyosón, de nem mozdult semmi.Visszament a lalásba és lassan bezárta a háta mögött az ajtót.

Ahogy szétnézett a lakásban bosszúsan ráncolta a homlokát. A szoba úgy nézett ki mint egy iskolai öltöző egy különösen szeles nap után, mindenféle ruhadarabok hevertek szerteszét.Egy pillanatig eljátszott a gondolattal, hogy felhívja a bejárónőt, de aztán eszébe jutottak a részletes beszámolók amiket a bejárónő tartott különböző betegségeinek éppen aktuális alakulásáról és úgy döntött mára elég a saját fejfájása. Nem kellett volna tegnap az az utolsó whisky- gondolta miközben a kezét a lüktető fejére szorította.Hirtelen kaparászást hallott az ajtó felől és megpördült. Az hirtelen mozdulattól élesen belehasított a fájdalom fejébe, de rögtön elfelejtkezett róla, ahogy észrevette a lassan kinyiló ajtót. Nyirkos tenyerét a nadrágjába törölte és lassan elindult előre, de mielőtt elérte az ajtót...

... az lassan szélesre tárult.
Az egér volt az. vörös brokát házikabátban és helyre papucsban, egy pipával a szájában.
- hogy vagyunk, hogy vagyunk ma? - érdeklődött kedélyesen. miközben nagyot szívott a pipájából. - jöjjön csak be kedves barátom. igaz korábban jött de amint látja ráérek. - invitáló mozdulattal betessékelte a házba, az ő házában.
- én itt lakom.

Belépett . Szemébe tünt az ablakokat beborító vérvörös brokátfüggöny, mely szinben harmonizált az egér köntösével
-Itt??? Hiszen ez a Regényíró háza, álmomban már jártam itt.
Ő találkozásunk során mondta nekem, hogy a regényírók egyetlen, megmásíthatattlan igazsága: „Bonyolultabbak a dolgok, mintsem hiszed.” A regényíró, amikor a lét igazságát kutatja, nem válaszokat ad, hanem kérdéseket tesz fel, mert minden válasz definíció szerint új öltést tesz hozzá a szép hazugságok függönyéhez.