Kanada

A harmincéves gimnáziumi érettségi találkozónkat egyébként, valójában a nagy, városi nyomda alatt, egy jó hírű belvárosi étteremben tartottuk. Az egész úgy kezdődött el, hogy nem tudtam belépni a terembe, mert az előtérből nyíló dupla faajtóban ott állt háttal egy férfi, nem fértem el mellette. Ismerősnek tűnt a figura, nagyon ismerősnek, talán a barátom lehetett valaha, de abban valamiért biztos voltam, hogy soha nem volt az osztálytársunk.

Öleljük egymást, tényleg barátok voltunk. A szomszéd osztályba járt, de mindig közénk tartozott. Huszonöt év Kanada után nemrég tért haza Magyarországra. Az öröme nagy. De nem ismer itt már senkit. Hallott róla, hívták is,ráparazitázott az osztálytalálkozónkra. Azt mondta, minden úgy lett, ahogy tervezte: szépen elvégezte a szegedi konzervatórium zongora szakát. Csak utána vitték volna el katonának. Megvolt a sorozás, kijelölték a laktanyát, adott volt a bevonulási dátum.

Egyedüli gyerek volt, sokáig ült a fonott székben a szülei külvárosi, kertes házában, nézte az augusztusi, zsongó kertet, gondolkodott. Attól félt, hogy ha bevonul, el fog benne törni valami. Kibírja ő azt az időt, helyt fog állni, de eltörik majd benne valami, és attól elromlik a billentése. Nem fogja tudni helyrehozni. Odalesz a billentyűbillentése, a megfeszített húroknak az a precíz, csak őrá jellemző érintése, egész élete addigi munkája. Arra jutott, hogy ezt nem engedheti meg. Nem engedheti meg nekik. Nem szabad bevonulnia.

Ha viszont elmegy, abba a szülei fognak belerokkanni.

Ült hát a fonott széken, gondolkodott, nézte a zsongó kertet. A szülei megnyugtatták. Menjen csak el. Ha vigyáz magára, ők sem fognak tönkremenni. Nem hitt nekik, de meggyőzték.
Ezért aztán másnap hajnalban megölelték egymást, a fiú kigyalogolt a pályaudvarra a csöves hátizsákjával, elvonatozott Ausztriába, és a menekülttáborok után hirtelen kint találta magát Kanadában.

Hívták, várták, szerették ott az idegent. Gordon beszélt már akkor angolul, amikor kikérdezték, azt mondta, politikai menekült: nem akar elmenni magyar katonának. És művész. Zeneművész. Magasan képzett zongorista, jó billentéssel és hasznosítható pedagógiai ismeretekkel. Hosszan nézte a hivatalnoknő Gordont. Bizalom volt a szemében, egy emberséges hivatal jó szándékú ígérete, rengeteg kíváncsiság. Mégsem volt lefutva az ügy.

Gordon úgy érezte, mondania kellene valamit. Hallgatott, átgondolta a lehetőségeit, úgy érezte, van rá ideje. Aztán elmondta a hivatalnoknőnek a hazatérő angolok történetét. 1980, Magyarország. A fegyverrel harcoló, legendás, 1956-os emigráns két gimnazista fia hazalátogat. A nyelvet nem beszélik. Masíroznak befelé az apa városába. Az apjukat talán Ladiknak hívták. Őket már nem. A tervük az, hogy majd a Fiume szállóban szállnak meg. Már nem létezik.

A magyarok leitatják őket az első kocsmában, aztán a házi szállásukon megkínálják őket két cigány kisfiúval. Fotók, felhasználási javaslatok, konkrét árak. Ugyan már, mi a baj, hiszen ezek a brazilkák nem is emberek.
Sikító menekülés, vissza a fővárosba, vissza Londonba. Eltelik majd harminc év, és senki nem fogja tudni, hogy ilyenek voltunk. Hogy mindenki sikítva menekül el onnan. Ez a helyzet.

Asszonyom, nekem ilyen a hazám. Ez az otthonom. Kérem, ha teheti, ne küldjön vissza. Kérem, fogadjanak be. Itt akarok élni. Kérem. A hivatalnoknő hosszan nézi Gordont. Pecsétet választ. Beüti.

Nevet. Szeretettel üdvözöljük, uram.
Sok szerencsét Kanadában. Gordont először azok a magyar közösségek karolták fel, ahol a templomban volt még orgona. Játszott az istentiszteleteken, vezette a kórust, tanította a gyermekeket, aztán amikor megunták egymást, ment tovább. Így telt el húsz év. Körbejárta a fél földrésznyi országot.

Magyarok, kanadaiak, indiánok, ami a csövön kifér. Bejárt mindent Új-Skóciától Alaszkáig. Érzett hideget és meleget. Saskatoon városa lett a kedvence. Személyesen ismerte Margaret Atwoodot, néha zongorázott neki. Gordon mindvégig pompásan érezte magát Kanadában.

És teljesen bizonyos volt benne, hogy az ő feladata elsősorban az, hogy ne érezze magát emigránsnak. A régiek úgy gondolták, hogy a haza nélkül az egésznek semmi értelme. Ezt kellene neki most valahogyan másképpen elgondolnia.
Negyvenéves kora körül egyszer magáról kellett volna beszélnie egy született kanadainak. Meg kellett volna értetnie vele, hogy valójában ki is lenne ő. Megpróbált neki elénekelni néhány remek Cseh Tamás-dalt, de az idegennek semmit sem mondtak a Bereményi-szövegek. Ültek, beszéltek, és a kanadai nem látott Gordonból semmit. Senki sem ott él, ahol megszületett. Idegenekkel kell magát megértetnie. Másik földön, mindenféle gyökerek nélkül.

Mert Magyarországon mindenki Cseh Tamás.

Nagyon be kellett rúgnia, mire megértette, hogy Tolsztoj marad neki, F. Scott Fitzgerald, a Csillagok háborújának korai három része, továbbá Ludwig van Beethoven, op. 132-jének utolsó előtti tétele. Ezek a kommunikatív lehetőségei. Eltelt még néhány év. Aztán amikor a szülei tényleg elgyengültek, összeszedte a cuccait, és végleg visszaköltözött hozzájuk. Egyedüli gyerek volt, sokáig ült a fonott székben a szülei külvárosi, kertes házában, nézte az augusztusi, zsongó kertet, gondolkodott. Nem tört el semmi, erre kellett jutnia.

Szülővárosunk zeneiskolájában kapott állást. Nagyon büszkék voltak ők is a kanadai vendégművészre, befogadták. Gordon felvételizőket készít elő, örül a feladatának. S ha úgy adódik, a nagyobb ünnepeken az evangélikus nagytemplomban is ő orgonál, vendégművészként. Nem egyszerű a hazai kommunikáció, azt mondja. Idegenekkel kellene magát megértetnie. Olvasni nem olvasnak. A nagy Gatsbyt esetleg filmen látták. Ritkán beszél hozzájuk. Beethovent játszik nekik meg Bachot.

Nem találta közöttünk sem a helyét. Inni nem volt kedve, hamar hazament. Mielőtt elindult volna, egy nagyon vicces legény előgurította neki a báltermi zongorát. Gordon nevetett. Dolgozott szorgalmasan.

Mulatós zenét játszott nekünk, régi Korál- meg Piramis-számokat, és közkívánatra a székely himnuszt is, szép billentésekkel, csak utána indult el gyorsan haza.
A nagyon vicces legény csak ekkor üzemelte be a zenegépet. Ütötte, belerúgott, és aztán tényleg beindult a muzsika.

Szilasi László
zongora.jpg
 
Néhány helyen ugy éreztem, hogy az én Kanadában élö gimnaziumi osztálytársamrol van szo aztán a többi ismerös is gyanuba keveredett.
-
Bizony több embert ismerek aki a katonakötelesség elöl menekült nyugatra. Bayorország még Amerikai dezertört is befogadott aki nem akart Irakba menni, csak azt találjuk furcsának ha egy Syriai nem akar IS zászlok alatt szolgálni. De ez egy más téma.
-
Nem is tudom mit emeljek ki a fenti cikkböl ami nagyon tetszett. Gordont nemcsak idegenben nem ismerték hanem fogadok a gimnaziumi osztálytársak sem. Hasonlo élményben nekem is részem volt, a korábbi csinyekre mindenki emlékezett de honnan indultunk, mi volt a hátterünk... nem tudtunk semmit.
-
A történet szomoru hangulatban végzödik, azt lehetne gondolni kudarcot valott a föszereplö na és hogy hangzik azok története akikben nem volt meg az elszántság egy uj ut kiprobálásához, akik nem járták meg a világot?
 
Az írás elolvasása után felidéződött bennem milyen érzés volt mikor három éve a lányunk elindult külföldre.Biztattuk induljon,próbálja ki magát, itthon a végzetségéhez kevés volt a lehetőség. Nagyon tisztelem a kitartásodért és a szorgalmáért, büszke vagyok rá!
 
A szomoru, hogy sokan még akkor is elhagyják az országot, nem térnek vissza ha odakint egyetemi végzetségük ellenére egyszerü szakmunkásként kell dolgozniuk mélyen a qualifikátiojuk alatt.
-
Nem a magasabb bér ami itt tartja öket hiszen az ugyis rögtön elmegy a magasabb lakbérre, regie-re, hanem az atmosphera. Nekem pl. fizikai fájdalmaim vannak ha a hirekben csak egy narratort hallok az államilag fizetett mediákban, aki még azt is elmondja mit gondol a világ rolunk. Ott ugy érzem senki se jut szohoz akinek más véleménye van mind a kormány.
-
Ha pedig igen akkor csak olyan ügyben ami nem tartozik a témához, amivel a személyiségét lehet gyalázni.
 
Én már nagyon rég jöttem ki - nekem sem mond semmit Cseh Tamás - ettõl még magyarnak érzem magam. Nagy bajnak is tartanám, ha ez csak egy Cseh Tamáson múlna.
Immár több mint 50 éve érettségiztem le - románul - egy erdélyi városkában, ahol (annak idején még) mindenki kissebbségi volt - román, magyar, zsidó, ukrán. Nem kellett megmagyarázzam, mit jelent magyarnak lenni - tudták.
Most már háromévenként találkozunk (már aki megmaradt) - nagytöbbségünk kivándorolt, haza-hazarepûl, egyre fáradtabban de rendületlenül. Egyik-másikunk óriási kariert futott be, de mi nem errõl beszélgetünk, hanem családaink-/unokáinkról. Fényképek galore.
No meg "tennivalókról": nincs több zsidó a városkában, gondozó kellene a hátrahagyott temetõjükhöz; a református templom olyan szegény, hogy az egerek is kiköltöztek belõle; a magyar gyerekek kulturális klubjához kellene vendégtanár (MO-ról); a malomkerti park kezdi elveszteni régi-régi hangulatát - nosza panaszt emelni a városházánál - és mind ilyen.
Nekem, a fenti írás nagyon lehangolónak tünt: nincs benne semmi szikra, semmi "upbeat" elem.
:(
 
Utoljára módosítva:
Szervusz Burgum ,
már megbocsájts , de nem csak Neked mint Erdélyi Magyarnak nem mond sokat Cseh Tamás . Aztán Ö akkor kezdett ca. amikor Te elhagytad gondolom Romániát vagy pár évvel késöbb, hiszen nálunk Magyarországon is kevesen hallgatták öt hiszen nem a menök közé tartozott abban az idöben. Aztán nem az a lényeg hogy ismered e , de hogyan akarsz valakinek róla mesélni aki aztsem tudja néha , hogy Magyarország hol terül el ! 1954 Bern-röl napokat tudnak beszélni , de esetleg Wiechman Tamásról vagy Magyar Zoltánról ki az ? még nem is hallottak róluk . Hogyan mesélj el egy Magyar viccet hogy megis értsék ?? Nem ez volt szerintem az irás mondani valója , hiszen nem Cseh Tamás határozza meg mivoltunkat , lehet annélkül is Magyarnak lenni e , hiszen sokan talán Verseghy Ferencet sem ismerik vagy nem voltak Bélepátfálvan sem mégis Magyarok nem ??? Az igaz hogy lehangoló , de sok a valóság benne vagy az emberiség ?? Hiszen mindenki máskép itéli meg sorsát , mert nagyon is mennö dolog sokhelyen Templomi muzsikusnak lenni még manapság is csak tudod nem vagyunk egyformák . Aztán gondolom ha az ember egyedül van akkor is másabb ez mint családdal ahol támaszt tudsz kapni . De azért már elnézést , de aki a katonaság elöll menekült nyugatra , hát nem is tudom ?! Szerintem több Magyar fiatal halt meg Vietnámban egy állampolgárság reményében mint itthon a gyakorlótéren , igaz esetleg ez elveszett két év volt már akinek de ezt nagyon is jól tudom , hogy mondjuk a zenészek , sportolok esetleg még a táncosok is különleges kedvezményekben részesültek . Meg aztán hogyan is van ? Mindenki a saját szerencséje kovácsa. ;)
Ps. Mérairól ,Wassról meg pár évvel ezelött hallottam és Kortárs Magyar irót meg nem is ismerek, mégis Magyarnak tartom magam .
 
Utoljára módosítva:
Teljesen mindegy kit ismersz kit nem Származásnak,semmi jelentősége.Ha már alig beszélnél írnál magyarul..Magyarnak lenni vállalás kérdése. Kedves Gyula ha Magyarnak érzed magad akkor Magyar vagy !
 
Magyarnak lenni vállalás kérdése.
ez egy jo nagy patetikus dogmaduma
addig vagy magyar mig magyarul almodsz !!
attol a perctol mikor almodban NEM magyarul beszelsz (fuggetlenul ,hogy a valosagban tudsz magyarul beszelni )
a magyarsagodat HA be nem is vallod DE eltavolodtal tole, onnettol mar nem foglalkozol ilyenteri gondolattal.
(boseges tapasztalat ami nem csak magyarok koreben jelentkezik ,minden nacio igy eli meg )
 
ez egy jo nagy patetikus dogmaduma
addig vagy magyar mig magyarul almodsz !!

attol a perctol mikor almodban NEM magyarul beszelsz (fuggetlenul ,hogy a valosagban tudsz magyarul beszelni )
a magyarsagodat HA be nem is vallod DE eltavolodtal tole, onnettol mar nem foglalkozol ilyenteri gondolattal.
(boseges tapasztalat ami nem csak magyarok koreben jelentkezik ,minden nacio igy eli meg )
En láttam a hétvégén embereket az Okoberfest-en akik egy korso sör után elfelejtették az anyanyelvüket.
-
Bastian_Fischer_Oktoberfest_edit.jpg

-
A lányok nemzetisége nemjátszik szerepet, ez is a keresztény kultura egy része, ha szeretjük ha nem.
 
ez egy jo nagy patetikus dogmaduma
addig vagy magyar mig magyarul almodsz !!

attol a perctol mikor almodban NEM magyarul beszelsz (fuggetlenul ,hogy a valosagban tudsz magyarul beszelni )
a magyarsagodat HA be nem is vallod DE eltavolodtal tole, onnettol mar nem foglalkozol ilyenteri gondolattal.
(boseges tapasztalat ami nem csak magyarok koreben jelentkezik ,minden nacio igy eli meg )

Liszt Ferenc mit álmodott?
 
En láttam a hétvégén embereket az Okoberfest-en akik egy korso sör után elfelejtették az anyanyelvüket.
-
Bastian_Fischer_Oktoberfest_edit.jpg

-
A lányok nemzetisége nemjátszik szerepet, ez is a keresztény kultura egy része, ha szeretjük ha nem.
Ernoe
A kép és vastagon kiemelt megjegyzésed.Találgatni tudom mi is volt a szándékod.A kép mitől érdekes bárhol készülhetett. Keresztény kultura része! Végül is konkrétan mire gondolsz? A céllövődére ?
 
Ernoe
A kép és vastagon kiemelt megjegyzésed.Találgatni tudom mi is volt a szándékod.A kép mitől érdekes bárhol készülhetett. Keresztény kultura része! Végül is konkrétan mire gondolsz? A céllövődére ?
Kedves Tipasa
-
Arrol van szo, hogy sok ember görcsösen keres érveket a menekültek diszkriminálására ugyanakkor szemethunynak a saját hagyományaikkal járo nemkivánatos jelenségek felett.
-
Nemcsak a menekültek hagynak maguk után szemetet ha hirtelen felkell szedniük a sátrakat, nézz meg egy templomi bucsut, egy karnevált vagy ne adj isten egy focimérközést.
-
Nézzd meg a magyar bérházak ajtobejáratait kovácsoltvas rácsokkal dupla wertheim-zárakkal, még a börtöncellák is jobban néznek ki. A rácsokat nem most a Syriaiak miatt tették fel, a saját állampolgáraiktol rettegnek joggal.
-
De nem akarom a napjaink témáját ide is exportálni, nekem is vannak történeteim osztálytalálkozokkal, honvággyal, visszapillantással, legközelebb arrol, az közelebb van a témához. :)
 
Utoljára módosítva:
Ernoe: "nekem is vannak történeteim osztálytalálkozokkal, honvággyal, visszapillantással"

Érdekes lenne....
Mert én, csak arra emlékszem hogy '90-ben, mikor elõször jártam MO-on, elkapott a közeg gyorshajtásért. Én pedig, hallván hogy magyarul beszél hozzám - elérzékenyültem. (Azután persze, akárhányszor kaptak el, MO-on vagy akárhol, csak bosszankodni tudtam rajta, mint minden normális ember. :) )
Az osztálytalálkozóim nem magyarul tartattak, úgyhogy nem érdekes. Ugyanakkor, küllön találkoztam magyar évtársaimmal is, amelyek meglehetõsen bensõséges hangulatban folytak le - talán ez jelentené a magyarságunkat? Ha arra gondolok, hogy magyar anyanyelvû zsidó barátaink is velünk voltak, talán igen.
 
a magyarság vagy bármilyenség a valahová tartozás érzelmi energiája
ha nem a jelen közeged, ha nem támogat, nem tudsz benne előbbre jutni hasznos tagja lenni,nincs benne kontroll számodra
( igenedben ritkán )
egyedüllétet kitaszítottságot,élsz meg olyan közösséghez tartozónak érezi magad akivel nincs dolgod
eltávolít a jelen helyzetedtől
azoktól akiket észere kéne venned, akikkel közösséget kéne alkotnod..nincs fejlődésedet segítő,ellenvélemény
vagyis a kivádoló gyakran száműzi magát...

pl amikor családot alapítunk nem akkor válik családdá, amikor megkapjuk a papírt,
hanem amikor közös történetünk lesz
együttes feladatunk és közös tervünk ennek fényében, érthető a fenti idegenség érzés is
 
a magyarság vagy bármilyenség a valahová tartozás érzelmi energiája
ha nem a jelen közeged, ha nem támogat, nem tudsz benne előbbre jutni hasznos tagja lenni,nincs benne kontroll számodra
( igenedben ritkán )
egyedüllétet kitaszítottságot,élsz meg olyan közösséghez tartozónak érezi magad akivel nincs dolgod
eltávolít a jelen helyzetedtől
azoktól akiket észere kéne venned, akikkel közösséget kéne alkotnod..nincs fejlődésedet segítő,ellenvélemény
vagyis a kivádoló gyakran száműzi magát...

pl amikor családot alapítunk nem akkor válik családdá, amikor megkapjuk a papírt,
hanem amikor közös történetünk lesz
együttes feladatunk és közös tervünk ennek fényében, érthető a fenti idegenség érzés is
pl amikor családot alapítunk nem akkor válik családdá, amikor megkapjuk a papírt,
-
Ezzel nagyon egyetértek, én még a gyerekeimmel is igy voltam. A születésükkor csak a felelöségérzet volt bennem és azota naprol napra, évröl évre közelebb kerültünk egymáshoz.
-
Az otthon (haza) az nem egy helység (ország) hanem egy érzelmi állapot, ugyan igy van ez a "magyarsággal" is. Ezért nem értem miért nem lehet elképzelni, hogy egy mondjuk Syriában született emberben ugyanolyan érzések lángolhatnak fel egy szép napon mindha itt látta volna meg a napvilágot?
-
Megmondom öszintén engem és különösen a feleségemet anyira meghatotta Németország segitökészsége, ahogy a Magyarországrol kiutált menekültekett befogadták, hogy iparkodnak nekik biztonságot egy jövöt teremteni, hogy könybelábadt a szeme, és azota azt sem tudja hol adakozzon.
-
Ugyanakkor összetört a szivében egy darabka az én szülöhazám irányába, a televizioban látott nemszép jeleneteknél kérdöen nézett rám: "Te is magyar vagy nem? Nem értem. Te nem vagy ilyen..." és könyezett a brutalitás, a közömbösség láttán. Különösen a nagy vezér, a "Határvédö-kapitány" buta megjegyzései nem tetszettek neki.
-
Az az érzésem idén a karácsonyt itt fogjuk tölteni, nem lesz szaloncukor. :(
 
Én is hajlok "most" definicióját fogadni el, mely szerint haza/honvágy az egy képzelt/valós csoporthoz tartozás érzése, illetve annak emléke. Minnél dúsabb, annál erõsebb (talán). Azért mondom hogy "képzelt", mert mikor hazalátogatok, keresem azt amit otthagytam anno - és persze hogy nem találom (esetleg ideig-óráig), hisz' õk is megváltoztak 40 év alatt....
(Ami pedig azt az "magyarul álmodom" mesét illeti, nem tudom mit mondjak. Én sok nyelvet beszélek (álmomban is), de megtörtént már, hogy hirtelen felébredvén, emlékeztem még az utolsó mondatomra - és semmi értelme nem volt. Pedig álmomban igen.)
 
Tökéletesen igaznak érzem amit írsz!
Nem itt születtem mégis magyarnak vallom, és érzem magam. Soha nem tudtam más nyelven megszólalni, ha álmodom a helyszín bárhol is van, a szöveg, a beszéd akkor is magyarul történik ha a kurd származású férjemről álmodom, vagy ha az édesanyja szól hozzám.
Sokszor elgondolkodtam már ezen hogy hogy is van az egész, a múltam, az emlékeim más országokhoz kötődnek, de valahogy az amit az apámtól kaptam magyarrá tett. Szerintem egy ember bárhol él a magyarságát nem tudja elfelejteni.
És itt nem hangzatos szavakra gondolok!
Vannak gyönyörű országok, talán szebbek is mint Magyarország, de, sehol nincs olyan szép búzaföld mint itt, az esőnek sehol máshol nincs olyan szaga, mint itt, az erdőben az avar csak nálunk olyan puha, a virágos réten csak nálunk nyílik a pipacs, a margaréta. . .
Bennem ezek és az ehhez hasonló apróságok és talán giccses dolgok azok amik a magyarságomat jelentik.

ezek a szép szavak lelked virágai ... más meg másol éli meg ugyanezt...
mondandóm lényege az
! bárki aki nem ott él lelkében is , amit és ahol otthonnak van az nem tevőleges résztvevője csak elszenvedője/ heréje annak
 
-
Ezzel nagyon egyetértek, én még a gyerekeimmel is igy voltam. A születésükkor csak a felelöségérzet volt bennem és azota naprol napra, évröl évre közelebb kerültünk egymáshoz.
-
Az otthon (haza) az nem egy helység (ország) hanem egy érzelmi állapot, ugyan igy van ez a "magyarsággal" is. Ezért nem értem miért nem lehet elképzelni, hogy egy mondjuk Syriában született emberben ugyanolyan érzések lángolhatnak fel egy szép napon mindha itt látta volna meg a napvilágot?
-
Megmondom öszintén engem és különösen a feleségemet anyira meghatotta Németország segitökészsége, ahogy a Magyarországrol kiutált menekültekett befogadták, hogy iparkodnak nekik biztonságot egy jövöt teremteni, hogy könybelábadt a szeme, és azota azt sem tudja hol adakozzon.
-
Ugyanakkor összetört a szivében egy darabka az én szülöhazám irányába, a televizioban látott nemszép jeleneteknél kérdöen nézett rám: "Te is magyar vagy nem? Nem értem. Te nem vagy ilyen..." és könyezett a brutalitás, a közömbösség láttán. Különösen a nagy vezér, a "Határvédö-kapitány" buta megjegyzései nem tetszettek neki.
-
Az az érzésem idén a karácsonyt itt fogjuk tölteni, nem lesz szaloncukor. :(

jah pont ez az úgy vagy magyar h nem vagy immár illetékes,
ha itt lennél akkor nem csak a szenzációhajhász infókat tudnád mi több kijöhettél
volna segíteni most nem lenne benned lesajnáló sanyarúság...

ahol vagy ott van kötelességed- és dolgod, a többi mind önbecsapó pótcselekvés kibúvó a felelős élet alól
 

Hírdetőink

kmtv.ca

kmtv.ca

Friss profil üzenetek

livian wrote on bnrn's profile.
Szia. Csak így ismeretlenül is szeretném megköszönni neked a Sutherland könyvek fordítását, nagyon nagy örömet okoztál a fiamnak. Hétről-hétre várta a fordításodat, napi szinten érdeklődött mindig, hogy van-e új rész. Kicsit szomorú, hogy több rész ebből a sorozatból már nem lesz.
Esetleg megkérdezhetem, tervezel hasonló sorozatot még? Olvashat még tőled fantasy fordítást?

Köszönettel: Livian
beamix wrote on Ajuda67's profile.
Szia,bocs de csak most csatlakoztam,hogyan tudok hozzájutni a fordításaidhoz ? Főképp a Kárpátok vampirjai sorozat 36,37.reszei érdekelnek. Előre is köszönöm az útbaigazítást
Hi! Does anyone here have the easy deutsch books by Jan richter in English?
hanna322 wrote on pöttyösdoboz's profile.
Szia! Érdeklődni szeretnék, hogy az Okosodj mozogva DVD anyagát el tudnád-e küldeni? Sajnos a data linkek már nem működnek. Nagyon köszönöm előre is a segítségedet! Üdv.: hanna322
katuskatus wrote on adabigel's profile.
Szia kedves Abigél! Neked sikerült letölteni Az egészség piramisa c. könyvet? Ha igen, elküldenéd nekem? Szép napot kívánok!

Statisztikák

Témák
38,136
Üzenet
4,803,059
Tagok
615,781
Legújabb tagunk
Plastichfl
Oldal tetejére