Keresztenyzene ,vers, hit, Biblia

stefike0

Állandó Tag
Állandó Tag
Napi áhitat

Az asszonyok gyalázata
"16Ezt mondta az ÚR: Mivel Sion leányai büszkélkednek, fejüket fenn hordva, szemükkel kacsingatva járnak, kényeskedve lépegetnek, és lábpereceikkel csilingelnek, 17ezért kopasszá teszi az Úr Sion leányainak a fejét, és fölnyíratja halántékukat az ÚR. 18Azon a napon eltávolítja ékszereiket az Úr: a lábpereceket, a napocskákat és holdacskákat, 19a függőket, karpereceket és fátylakat, 20a fejdíszeket, lábláncokat, díszes öveket, az illatszeres szelencéket és a talizmánokat, 21a gyűrűket és orrpereceket, 22a díszruhákat, köpenyeket, sálakat és tarsolyokat, 23a tükröket, az alsóruhákat, a turbánokat és vállkendőket. 24Akkor a balzsamillat helyén bűz lesz, az öv helyén kötél, a fodorított haj helyén kopaszság, a díszköpeny helyén daróc, a szépség helyén szégyenbélyeg. 25Embereid fegyvertől hullnak el, vitézeid a harcban. 26Szomorkodnak és gyászolnak a kapukban, és kifosztva ülnek a földön. 1Hét asszony ragad majd meg egy férfit azon a napon, és ezt mondják: A magunk kenyerét esszük, a magunk ruhájába öltözünk, csak viselhessük nevedet. Vedd le rólunk a gyalázatot!" (Ézsaiás 3,16-4,1 (3,17-28))

Mit vársz ma a legjobban? Mi fontos neked mostanában? Ha Istenről szólnak ezek a vágyódások, hiszem, hogy nem kell csalódnod. Ha Isten hegyére szeretnél feljutni, ha vele szeretnél találkozni, ha az ő országát szeretnéd építeni, hiszem, hogy vágyaid teljesülnek. Amit Jézus nevében kérsz, megkapod (Mt 21,22). De a mi vágyunk sokszor másfelé vezet: "jöjjön el a mi országunk, legyen meg a mi akaratunk, miként a földön, úgy a mennyben is!" Persze sosem mondanánk így ki, de szeretnénk céljaink támaszául hívni az égieket. A pogányok teszik ezt. De Istent nem fogjuk tudni meggyőzni arról, hogy a mi vágyaink legyenek az övéi is. És már növekszenek is a hegyek Isten körül. Ez nemcsak minket zavar, mert nem látjuk Istent, hanem őt is. És időről időre közbelép. Fájdalmas, de kegyelmi napok ezek. És pont ott lép közbe, ahol nem szeretnénk, mert annak a hegynek kell leomlania, amely felnövekedett. Amihez a legjobban ragaszkodtunk, pont attól akar Isten megszabadítani. Bűnné váló szépség, munka, nemiség, pénz? "Mert aki meg akarja menteni az életét, elveszti, aki pedig elveszti az életét énértem, megtalálja." (Mt 16,25) Benne kerül minden a helyére. /BD/


Nehéz idők
"1Azt pedig tudd meg, hogy az utolsó napokban nehéz idők jönnek. 2Az emberek ugyanis önzők, pénzsóvárak lesznek, dicsekvők, gőgösek, istenkáromlók, szüleikkel szemben engedetlenek, hálátlanok, szentségtelenek; 3szeretetlenek, kérlelhetetlenek, rágalmazók, mértéktelenek, féktelenek, jóra nem hajlandók, 4árulók, vakmerők, felfuvalkodottak, akik inkább az élvezeteket szeretik, mint az Istent. 5Az ilyenek a kegyesség látszatát megőrzik ugyan, de annak az erejét megtagadják. Fordulj el tehát ezektől. 6Mert ezek közül valók azok, akik belopakodnak a házakba, és rabul ejtik a bűnökkel terhelt és sokféle vágytól űzött asszonykákat. 7Ezek mindig tanulnak, de az igazságot sohasem ismerik meg. 8Ahogyan Jannész és Jambrész ellenszegültek Mózesnek, úgy álltak ellent az igazságnak ezek a megromlott értelmű, hit szempontjából megbízhatatlan emberek is. 9De nem jutnak messzire, mert esztelenségük nyilvánvaló lesz mindenki előtt, mint ahogy amazoké is az lett. 10Te azonban követőjévé lettél az én tanításomnak, életmódomnak, szándékomnak, hitemnek, türelmemnek, szeretetemnek, állhatatosságomnak, 11üldöztetéseimnek, szenvedéseimnek, amelyek Antiókhiában, Ikóniumban, Lisztrában értek. Milyen üldöztetéseket viseltem el, és mindegyikből megszabadított az Úr! 12De mindazokat, akik kegyesen akarnak élni Krisztus Jézusban, szintén üldözni fogják. 13A gonosz emberek és ámítók pedig még tovább mennek a rosszban, tévelyegve és másokat is megtévesztve. 14De te maradj meg abban, amit tanultál, és amiről megbizonyosodtál, tudván, kiktől tanultad, 15mivel gyermekségedtől ismered a szent írásokat, amelyek bölccsé tehetnek téged az üdvösségre a Krisztus Jézusba vetett hit által." (2Timóteus 3,1-15)

A Római Birodalom virágzása idején csak hit és kijelentés által lehetett látni a jövőt, mindenek felbomlását. Ma már benne élünk. Ma már a nem hívő ember is tudja, hogy baj van, hogy baj jön ránk. Nézzünk csak bele a napilapokba vagy a jövőről szóló filmekbe! Nyoma sincs derűnek. Ma is tapasztalhattuk mindezt: keménység, szeretetlenség, istentelenség. Mégsem az a vágya a Mindenhatónak, hogy a problémák és "mások bűneinek" sorát nyújtsuk, kiszínezzük, piaci csacsogássá züllesszük. Ehhez nem kell hinni. De ahhoz igen, hogy személyes életünk elszakadjon a világétól, hogy miközben annak kétes fénye kialszik, bennünk világosság ébredjen. Ehhez ma este is kell bűnvallás: igen, én is a világ része vagyok, onnan származom érzéseimmel, gondolataimmal, cselekedetemmel. Kell kiáltás, megtérés, és Istennél van a kegyelem. Kell megújulás, megtisztulás, elhatározás. Hagyd el a süllyedő hajót, ne láncold magad korlátaihoz! Lépjünk Isten fényébe, amely új életet és reményt nyit. Nagy kincs az istenfélelem, hogy a világgal együtt el ne vesszünk, hanem örök életünk legyen (Jn 3,16). /BD/
 

Mosoly1

Állandó Tag
Állandó Tag
Napi evangélium


2009. április 29. – Szerda, Sienai Szent Katalin szűz és egyháztanító, Európa társvédőszentje Abban az időben Jézus megszólalt, és ezt mondta: Magasztallak téged, Atyám, ég és föld Ura, mert elrejtetted mindezt a bölcsek és okosak elől, és kinyilatkoztattad a kicsinyeknek! Igen, Atyám, így tetszett ez neked! Az én Atyám mindent átadott nekem, és nem ismeri a Fiút senki más, csak az Atya, s az Atyát sem ismeri más, csak a Fiú, és akinek a Fiú ki akarja nyilatkoztatni. Jöjjetek hozzám mindnyájan, akik fáradtak vagytok, és terhek alatt görnyedtek: én felüdítlek titeket! Vegyétek magatokra igámat, és tanuljatok tőlem, mert én szelíd vagyok és alázatos szívű, és nyugalmat talál lelketek. Mert az én igám édes, s az én terhem könnyű.
Mt 11,25-30

Elmélkedés: Jézusnak a mai evangéliumi részben elhangzó szavaihoz a megértés kulcsa az, hogy különbözik az evilági bölcsesség és az Isten szerinti bölcsesség. Az előbbi inkább az ember természetes tudását jelenti, az utóbbi azt az igazi bölcsességet, amely Isten ajándéka. Ebben azért részesül az ember, hogy az igazságot és a legfőbb igazságot, Istent keresse. Ezt a bölcsességet nem képes senki csupán emberi erőfeszítéssel megszerezni, hanem csak azok részesedhetnek belőle, akiknek Isten kinyilatkoztatja magát. Miközben cselekedeteinket állandóan az isteni bölcsességhez igazítjuk, állandóan érjük ezt az adományt az Istentől.
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Fogadd szívesen, Uram, Istenem, fölajánlásomat és végtelen dicséretedre, fogyhatatlan magasztalásodra irányuló vágyódásomat, hiszen ezek kijárnak neked, mert kimondhatatlanul nagy és hatalmas vagy.
Ezzel fordulok hozzád és szeretnék hozzád fordulni minden nap, minden időben, és arra kérek minden mennyei lelket, minden benned hívőt, hogy velem együtt adjon hálát neked és dicsőítsen téged.
 

kata53

Állandó Tag
Állandó Tag
NAPI ÁHÍTAT

A BIZONYTALANSÁGBAN KEGYELEM VAN

"Még nem lett nyilvánvalóvá, hogy mivé leszünk" (1Jn 3,2).
Természetünk hajlamos arra, hogy számítgassunk és mérlegeljünk, ezért a bizonytalanságban rosszat látunk. Úgy képzeljük, hogy valamilyen célra kell törnünk, pedig a szellemi életnek nem ilyen a természete. A szellemi élet természete az, hogy bizonyosságunk van a bizonytalanságban is, ezért sehol sem rakunk fészket. A józan ész azt mondja: "Tegyük fel, hogy ha ilyen helyzetben lennék..." Nem tudjuk belegondolni magunkat olyan helyzetbe, amiben még nem voltunk.
A józan eszünk szerinti élet egyik ismertelőjele a bizonyosság: de a szellemi életben ott van a bizonytalanság kegyelme. Ha bizonyossággal építünk Istenre, ez azt jelenti, hogy minden utunkban bizonytalanok vagyunk, nem tudjuk, mit hoz a holnap. Szomorú sóhajtozással szokták ezt így mondogatni, pedig inkább a lélegzetelállító várakozás kifejezése lehetne ez. Bizonytalanok vagyunk következő lépésünk felől, de bizonyosak vagyunk Istenben. Amint Istenre hagyatkozva megtesszük legközelebbi kötelességünket, Ő elhalmozza életünket meglepetésekkel. Ha bizonyos hitbeli irányt akarunk képviselni, valami meghal; már nem Istenben hiszünk, csak a benne való hitben. Jézus mondja: "Ha olyanok nem lesztek, mint a kis gyermekek..." A szellemi élet a gyermek élete. Nem vagyunk bizonytalanságban Isten felől, de bizonytalanok vagyunk abban, mit tesz Ő legközelebb. Ha csak a hitünkben vagyunk bizonyosak, szigorúak és méltóságteljesek leszünk. Nézeteinken pedig a végérvényesség átka van. Ha helyes viszonyban vagyunk Istennel, életünk tele van örvendező bizonytalansággal és várakozással.
"Higgyetek énbennem" - mondta az Úr Jézus. Nem azt mondta: "Higgyétek el ezt meg ezt felőlem". Bízd rá az egész életedet! Dicsőségesen bizonytalan, hogy hogyan, de Ő jönni fog. Maradj hű hozzá!

Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvéből


Ebben az Áhitatban itt a válsz.

Nincs jogom emberek felett ítélet mondani, a cselekedetét meglehet ítélni.
Én nem láttam így nem tudok bővebben hozzászólni csak az írásodhoz.
Szeretettel
Kata


Imre Albert
Miért féltek?



Miért csap le úgy a tóra
Néha egy-egy viharzóna?
Félek. Egyszer bajt okoz.
Ki az, ki így ostoroz?

Nézd! A Péter kis hajója,
Mintha csak egy inga volna,
Jobbra-balra ingadoz,
Mint egy kicsiny fadoboz.

Tudják ők, hogy hol a „bója”,
S meddig tart a viharzóna,
S hol a part? Én nem tudom.
Sötét van a partokon.

„Hol van Jézus? Talán alszik?
Tombol a szél, zúg, morajlik!
Jaj! Nézzétek! Süllyedünk!
Siess! Segíts! Mesterünk!”

Kiáltoztak szaggatottan,
Holtfáradtan, egyre jobban:
„Nem bánod, ha elveszünk?
Ne hagyj! Nézd, hogy szenvedünk!”

Jézus pihent a fejaljon,
De, hogy egy is meg ne haljon,
Szólt a szélnek: - Csend legyen!
S béke lett a tengeren.

Aztán ott – a hullámhalmon –
Szólt szelíden – most is hallom:
„Miért féltek? Higgyetek!
Én itt vagyok veletek!”
 
Utoljára módosítva a moderátor által:

Mosoly1

Állandó Tag
Állandó Tag
Napi evangélium


2009. április 30. – Csütörtök A kenyérszaporítás utáni napon Jézus így szólt a sokasághoz: „Senki sem jöhet hozzám, ha nem vonzza az Atya, aki küldött engem. Én feltámasztom őt az utolsó napon. A prófétáknál ezt olvassuk: „Mindnyájan Isten tanítványai lesznek.” Mindaz, aki hallgat az Atyára, és tanul tőle, hozzám jön. Nem mintha az Atyát látta volna valaki. Csak aki Istentől való, az látta az Atyát. Bizony, bizony, mondom nektek: Aki hisz bennem, annak örök élete van. Én vagyok az élet kenyere. Atyáitok mannát ettek a pusztában, és mégis meghaltak. Itt a mennyből alászállott kenyér, hogy aki eszik belőle, meg ne haljon. Én vagyok a mennyből alászállott élő kenyér. Aki e kenyérből eszik, örökké él. A kenyér, amelyet adni fogok, az én testem a világ életéért.”
Jn 6,44-51

Elmélkedés: Nem véletlen, hogy a szentmise lényegi részét, az átváltoztatást követően hitünk szent titkának nevezzük az Oltáriszentséget. Titokzatos már maga a történés is, amikor a miséző szavára a kenyér az Úr testévé, a bor az ő vérévé változik át, de titokzatos a mi Urunk jelenléte is az átváltozott kenyérben és borban. Mindezt csak hittel tudjuk elfogadni, az emberi ész és értelem ugyanis korlátokba ütközik. Az átváltoztatásban az Egyház több évszázados hite fogalmazódik meg, amely magába foglalja az én személyes meggyőződésemet is arról, hogy Krisztus valóságosan jelen van az Oltáriszentségben. Krisztusnak a szentmisében jelenvalóvá váló áldozata arra irányul, hogy a szentáldozás által bensőséges kapcsolat jöjjön létre az Úr és a hívő ember között. S itt külön hangsúlya van a „hívő” szónak, hiszen e kapcsolat csak akkor jöhet létre, ha valaki hittel fogadja az Oltáriszentségben jelen lévő Jézust. A kenyérben önmagát adja nekünk a mi Urunk.
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Hálát adunk neked, Atyánknak,
az életért és az ismeretért,
amelyet nekünk, szolgáidnak
Krisztus által kinyilatkoztattál;
dicsőség legyen neked mindörökké!
Ókeresztény ima
 
Utoljára módosítva a moderátor által:

stefike0

Állandó Tag
Állandó Tag
Akik fel vannak írva az élők közé
"2Azon a napon ékes és dicső sarjat ád az ÚR, a föld gyümölcse pedig pompás és díszes lesz azoknak, akik Izráelből megmaradnak. 3Akkor szentnek mondják majd azt, aki megmarad a Sionon, és életben marad Jeruzsálemben, aki csak föl van írva az élők közé a jeruzsálemiek közül. 4Ha lemossa az Úr Sion leányainak a szeny . nyét, és leöblíti Jeruzsálem vérét ítélő lelkével, megtisztító lelkével, 5akkor teremt az ÚR a Sion-hegy egész területe és a gyülekezet fölött nappal felhőt és ködöt, éjjel pedig lángoló tűz fényét. Mindezek fölött az ÚR dicsősége lesz az oltalom. 6Sátor lesz árnyékul nappal a hőség ellen, menedék és rejtekhely a zivatar és az eső ellen." (Ézsaiás 4,2-6 (1-5))

Mintha a mennyei nyomdász véletlenül kitörölt volna a Bibliából egy néhány oldalt, olyan hirtelen toppan elénk ez a bátorító ige. Mintha nem tegnap olvastunk volna arról, miként rombolja le Isten mindazt, amit nélküle emeltünk.
Ma pedig megerősít bennünket, hogy szeretete állandó, védelem alatt, elrejtettségben élhetünk. Hogy változhat meg minden, mi történik a kettő között? Isten sarjat ad az övéinek, ami jelentheti Jézus Krisztust, aki új alap, aki Kőszikla, akiben van bocsánat és örök élet, aki által Atyának nevezhetjük a Mindenhatót. Akire életünk épülhet, aki az első, aki a Golgota hegyén minden magaslat fölé emeltetik. És jelentheti a sarj az új kezdetet, lenullázott, majd Istenben felépített életünket, várakozásainkat, vágyainkat, jelentheti az életet, melyben mindenekfölött az Úréi vagyunk. Milyen jó, hogy nála egy nap annyi, mint ezer esztendő - ha most elé jövünk bűnbánattal, lerombolva bálványainkat, megfordul az életünk egy "igevers", azaz egy pillanat alatt. Attól kezdve az ő oldalán állunk, feliratkoztunk az élők közé, ő pedig barátunk, atyánk, megváltónk, védő pajzsunk. Mi ér fel ezzel? Mi jobb vagy értékesebb ennél? Isten győzzön meg téged erről, te pedig engedd magad meggyőzni! /BD/

A gazdagság csábítása megfojtja az igét
"0Amikor egyedül maradt, a körülötte levők a tizenkettővel együtt megkérdezték őt a példázatokról. 11Jézus így szólt hozzájuk: "Nektek megadatott az Isten országának titka, de a kívülvalóknak minden példázatokban adatik; 12hogy akik néznek, nézzenek ugyan, de ne lássanak, és akik hallanak, halljanak ugyan, de ne értsenek, hogy meg ne térjenek, és bűneik meg ne bocsáttassanak." 13Azután így szólt hozzájuk: "Nem értitek ezt a példázatot? Akkor hogyan fogjátok megérteni a többit? 14A magvető az igét veti. 15Akik az útfélen vannak: oda hull az ige; de amikor meghallják, azonnal jön a Sátán, és kiragadja a beléjük vetett igét. 16Akiknél a mag a sziklás talajra hullott: amikor meghallják az igét, azonnal örömmel fogadják, 17de nem gyökerezik meg bennük, ezért csak ideig való, és ha nyomorúságot vagy üldözést kell szenvedniük az ige miatt, azonnal eltántorodnak. 18Másoknál a tövisek közé hullott a mag: ezek meghallják az igét, 19de e világ gondja, a gazdagság csábítása, vagy egyéb dolgok megkívánása megfojtja az igét, úgyhogy ez sem hoz termést. 20Akiknél a jó földbe hullott a mag: ezek hallgatják az igét, befogadják, és az egyik harmincszoros, a másik hatvanszoros és némelyik százszoros termést hoz."" (Márk 4,10-20)

Eltelt egy újabb nap. Peregtek az események, feldolgozni is alig tudjuk. Fel tudnád gondolkodás nélkül sorolni, merre jártál ma, mit csináltál, kikkel találkoztál? Nem könnyű feladat. Ma nem én, hanem Isten teszi fel ezt a kérdést: "Velem találkoztál? Bennem növekedtél? Belefértem az életedbe?" Ámokfutó életünkből Isten sokszor kimarad. Van, létezik valahol messze, távol, hiszünk benne, de munkájának nincs nagy foganatja. Pedig az ő terve felnövekedni, kiteljesedni bennünk és általunk. Mennyire engedjük ezt? (1) Csak átfutjuk az igét, a magyarázatot, az imádkozást, aztán hajrá tovább, hiszen van még feladat elég? Azonnal kiragadja a sátán a magot. (2) Egyetértünk Istennel, minden szimpatikus, csak ne jönne az a sok holnapi nyűg. Eltántorodnak a pillanatnyi helyzetben, elszárad a csíra. (3) Növekszik bennünk az ige, az ismeret - de növekszenek a terhek is, a sok megragadni való lehetőség. Szárba szökken, de megfullad. (4) Figyelünk, vágyódunk, döntünk - és cselekszünk megtisztulva, jó szándékkal. Felnő az Istenben elrejtett életünk, napvilágra kerül, termést hoz. Gondozd önmagad! /BD/
 

kata53

Állandó Tag
Állandó Tag
Ne add fel!
Ha ellenség törne rád vagy akármi gond, bánat,
teret ne engedj ezeknek, nyisd ki Bibliádat!
De ha éppen nincsen nálad, akkor sincs gond semmi,
szájad kéznél, Atyád felé kezd el nyitogatni.

Imádkozz és dicsérd, vígan énekelj Uradnak!
Meglátod, hogy békéd megjő, s nem bajok uralnak.
Mert a Szentet, Jézus lényét nem állja a gonosz,
Elfut tőled, ha ellenállsz, jó csomót nem bogoz.

Ha az Urat hűn követed, a gonosz mindig les rád,
próbál hálót szövögetni, s felállítgat csapdát.
Rendjén van ez, így ahogy van, ne essél kétségbe,
Jézus lábát, kezét öleld, tedd fejed keblére.

Nyugtat, békét csak tőle kapsz, Ő vesz védelembe,
fuss hozzá, ha űz a gonosz, vigasztalódj benne.
Láttad-e már a tyúkanyót ahogy kiscsibéket védett?
Csak Jézus Krisztus szárnya alatt találsz menedéket.

De ha te összevissza elfutkosol néha,
a ragadozók előtt így vagy szabad préda.
Bölcsen válaszd meg a menekülő utat,
engedd rajtad segíteni a megmentő Urat.
 
Utoljára módosítva a moderátor által:

kata53

Állandó Tag
Állandó Tag
Vallas04.gif











<link rel="File-List" href="file:///C:%5CDOCUME%7E1%5Ckata%5CLOCALS%7E1%5CTemp%5Cmsohtml1%5C01%5Cclip_filelist.xml"><link rel="Edit-Time-Data" href="file:///C:%5CDOCUME%7E1%5Ckata%5CLOCALS%7E1%5CTemp%5Cmsohtml1%5C01%5Cclip_editdata.mso"><!--[if !mso]> <style> v\:* {behavior:url(#default#VML);} o\:* {behavior:url(#default#VML);} w\:* {behavior:url(#default#VML);} .shape {behavior:url(#default#VML);} </style> <![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml> <w:WordDocument> <w:View>Normal</w:View> <w:Zoom>0</w:Zoom> <w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone> <w:Compatibility> <w:BreakWrappedTables/> <w:SnapToGridInCell/> <w:WrapTextWithPunct/> <w:UseAsianBreakRules/> </w:Compatibility> <w:BrowserLevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel> </w:WordDocument> </xml><![endif]--><style> <!-- /* Style Definitions */ p.MsoNormal, li.MsoNormal, div.MsoNormal {mso-style-parent:""; margin:0cm; margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:12.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-fareast-font-family:"Times New Roman";} h1 {mso-margin-top-alt:auto; margin-right:0cm; mso-margin-bottom-alt:auto; margin-left:0cm; mso-pagination:widow-orphan; mso-outline-level:1; font-size:24.0pt; font-family:"Times New Roman"; font-weight:bold;} p {mso-margin-top-alt:auto; margin-right:0cm; mso-margin-bottom-alt:auto; margin-left:0cm; mso-pagination:widow-orphan; font-size:12.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-fareast-font-family:"Times New Roman";} @page Section1 {size:595.3pt 841.9pt; margin:70.85pt 70.85pt 70.85pt 70.85pt; mso-header-margin:35.4pt; mso-footer-margin:35.4pt; mso-paper-source:0;} div.Section1 {page:Section1;} --> </style><!--[if gte mso 10]> <style> /* Style Definitions */ table.MsoNormalTable {mso-style-name:"Normál táblázat"; mso-tstyle-rowband-size:0; mso-tstyle-colband-size:0; mso-style-noshow:yes; mso-style-parent:""; mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt; mso-para-margin:0cm; mso-para-margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:10.0pt; font-family:"Times New Roman";} </style> <![endif]--> NAPI ÁHÍTAT
<!--[if !supportLineBreakNewLine]-->
<!--[endif]--><o></o>
A SZERETET SPONTÁN<o></o>

"A szeretet hosszútűrő, kegyes..." (1Kor 13,4-<o></o>
A szeretet nem fontolgat előre, hanem szabadon, váratlan és szokatlan úton tör elő. Pál szeretetfogalmából hiányzik a számító bizonyosság. Nem mondhatjuk: "Ezentúl semmi rosszat nem gondolok; mindent hinni fogok". A szeretetre jellemző az önkéntesség. Jézus kijelentéseiből nem csinálhatunk szabványt; de mikor a Szent Szellem az Ő útján járat minket, akkor önkéntelenül is az Ő követelményei szerint járunk és ha visszanézünk, csodálkozunk a meghitt érzés önzetlenségén, amely bizonyítja, hogy az igazi szeretet kényszer nélkül való.<o></o>
A szeretet forrásai Istenben vannak, nem bennünk. Képtelenség Isten szeretetét a saját természetes szívünkben keresni; csak akkor van ott, mikor a Szent Szellem kiárasztotta ránk.<o></o>
Ha bizonygatni próbáljuk Istennek, mennyire szeretjük Őt, ez biztos jele annak, hogy nem szeretjük Őt. Iránta való szeretetünket a teljes önkéntesség bizonyítja, az magától értetődően jön. Visszatekintve nem tudjuk megmondani, miért tettünk bizonyos dolgokat: a kényszer nélküli szeretet hozta létre őket. Isten élete ilyen kényszer nélküli módon szabadon nyilvánul meg, mert a szeretet forrásai a Szent Szellemben vannak (Róm 5,5).<o></o>
<hr align="center" color="red" size="1" width="100%" noshade="noshade">
Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvéből<o></o>
<o></o>
Kissné Tünde<o></o>
<o></o>
A keskeny útra léptem…
<o></o>
Uram, én drága Istenem,
Mily csodás dolgokat tettél énvelem!
Hála a szívemből, mint kút fakad
Igéd éltető édes jó falat.

Kivezettél engem először halálból,
Régtől hordott bűneim elvetetted távol.
Oly sok évig voltam mégis félhomályban,
Csalárd tévtanítók pszichés ostromában.

Te voltál, ó Mester, ki megfogtad kezemet,
Keskeny utadra lábamat helyezted.
Hogy járjak azon a Te kegyelmedből
Erődben megállva, Benned szeretetből.

Uram, Te láttad a keserű napokat,
Kerestem, kutattam mindig nyomdokodat.
Szent életre, tisztaságra nevelő Igédet
Szomjazza szívem hallani beszéded.

S most távol a tévelygő évek útjától
Tisztítod elmém is annak múltjától.
Bár magam maradtam a régi sokaságból,
Fényt gyújtottál nekem a ködös félhomályból.

És Te eléd, Jézus a földre borulok,
Szeretlek jó Atyám, benned megnyugodok.
S ahogy bennem, hatalmast munkált kezed:
Ilyenképpen áradjon másokra szellemed.

Hogy felocsúdjanak „rózsika” álmukból,
Sziklára álljanak kényelmes ágyukból.
Kövessenek Téged keresztet hordozva,
Úgy mint Igéd nékünk, az Írásban megmondja.
<o></o>
<o>
</o>
<o></o>
Nem félig

Szeresd az urat, teljes szívedből – egy ige.
De a valóságban csakugyan éljük-e?
Földi létünk tele van rablókkal, kik a szívet kérik,
érzelem katonák darabokra tépik.

Az Úr Jézus pedig az egészet akarja,
nem elég neki fél, vagy csak a harmadja.
Mint a tortát, cikkekre vágva,
a meghívottakat végig kínálva.

Talán jut még Urunknak egy szelet,
mikor már megelégedett a vandégsereg.
Pedig Őt szeressük előbb szeretteinknél,
elsőként szeressük gyermekeinknél.

Van erre is útmutatásunk,
ott van megírva hithű Ábrahámunk.
Bizonnyal Jó Urunk nem késői gyermekünk,
de gondolatba venni hasznos lehet nekünk.

Tudod-e Őt úgy szeretni,
hogy ezt soha ne előzze senki?
Mikor a szerelem lángja izzítja szívedet
ne feledd akkor sem, első Ő! Istened!
<o></o>
Vagy mikor bármi más, világnak kedve
behálózza szemed, tested kötözgetve.
Látod-e akkor Urad szelíd szemeit
melynek bús tekintete hozzád közelít?

Teljes elménkből Őt szeretni
gondolatait is Benne cselekedni.
Körülötte forogjon minden időben,
minden útainkban, ránézve erősen.

Akkor is mikor jő bú és gyötrelem,
betegség, ínség, Benne van győzelem.
Olyan jó róla gondolkodni,
teljes erőből hozzá folyamodni.

Minden erőből szeretni Őt,
gyengeségemben Ő ad erőt.
És ad hozzá mennyei támaszt,
hogy az út futása meg nem fáraszt.

Erősen megállva Néki engedni
kísértőnek ésszel ellene menni.
Megfutamítva ellenség táborát,
hisz körülvesz nap mint nap megannyi Góliát.

Nem könnyű feladat, s lehetetlen lenne
ha engem is Szelleme körül nem venne.
Hogy ne tudja ruhámat semmi beszennyezni,
ezt ugyan ember meg nem tudja tenni.

De nem kényszer és nem dicséretem,
ha Benne élhetek, s cselekedhetem.
Megalázva magam borulok Elébe
hálát adva neki minden időbe.<o></o>


<o></o><o></o><o></o>
4_table_rock_and_low_tide_reflections_oregon_islands_oregon.jpg
 

stefike0

Állandó Tag
Állandó Tag
Napi áhitat

A terméketlen szőlő feletti ítélet
"1Dalt éneklek kedvesemről, szerelmesem szőlőjéről! Szőlője volt kedvesemnek kövér hegyoldalon. 2Fölásta és megtisztította a kövektől, beültette nemes vesszővel. Közepére tornyot épített, sajtót is vágatott benne. Várta, hogy jó szőlőt teremjen, de vadszőlőt termett! 3Most azért, Jeruzsálem lakói és Júda férfiai, tegyetek igazságot köztem és szőlőm közt! 4Mit kellett volna még tennem szőlőmmel, amit meg nem tettem? Vártam, hogy jó szőlőt teremjen, miért termett vadszőlőt? 5Most én megmondom nektek, mit teszek szőlőmmel: lerombolom a kerítését, hogy lelegeljék, kidöntöm a kőfalát, hogy összetiporják! 6Hagyom, hogy elvaduljon: nem metszik, nem kapálják, fölveri a tövis és a gaz. Megparancsolom a felhőknek is, hogy ne adjanak rá esőt! 7A Seregek URának szőlője: Izráelnek háza, és gyönyörű ültetvénye: Júda férfiai. Törvényességre várt, és lett önkényesség, igazságra várt, és lett kiáltó gazság! 8Jaj azoknak, akik házat házhoz ragasztanak, és mezőt mező mellé szereznek, míg hely sem marad másnak, és csak ti laktok ebben az országban! 9Ezt hallottam a Seregek URától: Az a sok ház romba dől majd, a nagyok és szépek lakatlanná lesznek. 10Tíz hold szőlő csak egy bat bort terem, tíz véka vetőmag csak egy vékát terem! 11Jaj azoknak, akik korán reggel ital után járnak! Estig elmulatnak, bor hevíti őket. 12Citera és lant, dob, fuvola és bor mellett lakmároznak, de az ÚR tetteit nem veszik észre, kezének munkáját nem látják meg. 13Ezért megy fogságba népem, bár még nem tudja. Éhen halnak előkelői, a tömeg szomjan eped el. 14Ezért tátja ki torkát a sír, fölnyitja száját mérhetetlenül. Odakerül az előkelő és a tömeg, a zajongók és a vigadozók. 15Meg kell hajolnia az embernek, megalázkodnia a halandónak, meg kell alázkodniuk a kevély tekintetűeknek. 16De magasztos lesz a Seregek URa, mikor ítéletet tart, és a szent Isten szentnek bizonyul, mikor igazságot tesz. 17Bárányok legelnek ott a legelőkön, és a gazdagok romjain jövevények élősködnek. 18Jaj azoknak, akik a gonoszság kötelein húzzák maguk után a bűnt, és a vétket kötélen, mint a kocsit, 19akik ezt mondják: Siessen, cselekedjék hamar, hadd lássuk már! Teljesedjék be mielőbb Izráel Szentjének terve, hadd ismerjük meg! 20Jaj azoknak, akik azt mondják, hogy a rossz jó, és a jó rossz, és akik azt állítják, hogy a sötétség világosság, és a világosság sötétség; azt állítják, hogy a keserű édes, és az édes keserű! 21Jaj azoknak, akik bölcseknek képzelik magukat, és magukat tartják okosnak. 22Jaj azoknak, akik hősök a borivásban és vitézek az italok keverésében, 23akik megvesztegetésért igaznak mondják a bűnöst, de az igazak igazát elvitatják. 24Ezért ahogyan a tarlót megemésztik a lángnyelvek, és a széna összeroskad a tűzben, úgy korhad el gyökerük. Viráguk elszáll, mint a por, mert megvetik a Seregek URának tanítását, és utálják Izráel Szentjének beszédét. 25Ezért gerjedt haragra népe ellen az ÚR, kinyújtja kezét és megveri. Megrendülnek a hegyek, és annyi lesz a hulla, mint a szemét az utcán. Mindezzel nem múlt el haragja, és keze még ki van nyújtva. 26Jelt ad egy távoli népnek, magához szólítja a föld végéről, s az sietve, gyorsan ott terem. 27Nem lesz közte fáradt és botladozó, nem szunnyad egy sem és nem alszik, nem oldódik meg derekán az öv, és nem szakad el saruszíja. 28Nyilai élesek, minden íja felvonva. Lovainak patája, mintha kova volna, kerekei, mint a forgószél. 29Ordítása, mint az oroszláné, ordít, mint az oroszlánkölykök, morog és zsákmányt ragad, elviszi menthetetlenül. 30Rámordul azon a napon, mint a morajló tenger. Ha rátekint valaki az országra, sötétséget és nyomort lát, a világosság sötétséggé lesz a viharfelhőktől. " (Ézsaiás 5)

Nagyon szeretjük a szép, kedves igéket. Szívesen idézzük fel magunkban vagy fennhangon, miként áldja meg a Kegyelem Ura az övéit. És nem hibázunk ezzel, ő tényleg megáldja az övéit, és igaz rájuk minden csodás ígéret. Már csak egyetlen kérdés maradt hátra: kik az övéi? Lelkesen olvastuk a tegnapi igéket, de meg is tettük azok feltételeit? Övének lenni csak bűnbánattal, megtérő szívvel lehet, elhagyva gonoszságokat, igazságtalanságot, tisztátalanságot. Azután lehet csak megragadni az ígéreteket, örömmel várva beteljesülésüket. A zsidó ember tudta mindezt, időről időre belelovalta magát a megtérés és kegyelmi érzetek hullámaiba, de az élete nem változott. Így Isten áldásai, melyeket Mózesnek és népének ígért és adott, ellenségeikre szállnak (nem kopik le a saru, csak most az ellenség sarujáról van szó). Ugye nem hagyjuk, hogy Isten ereje elhagyjon bennünket? Ugye többet ér ez, mint vacak bűnöcskékben elvérezni? Imádkozzunk ezért a küzdelemért, mert Isten nélkül nem fog menni a változás! De nélkülünk sem, Isten nem csak imákat, üres ígéreteket, elvi állásfoglalásokat vár, hanem hogy az ő erejével változtassuk meg a viselkedésünket. /BD/


Mindenkor az Úrral leszünk
"13Nem szeretnénk, testvéreink, ha tudatlanok lennétek az elhunytak felől, és szomorkodnátok, mint a többiek, akiknek nincs reménységük. 14Mert ha hisszük, hogy Jézus meghalt és feltámadt, az is bizonyos, hogy Isten az elhunytakat is előhozza Jézus által, vele együtt. 15Azt pedig az Úr igéjével mondjuk nektek, hogy mi, akik élünk, és megmaradunk az Úr eljöveteléig, nem fogjuk megelőzni az elhunytakat. 16Mert amint felhangzik a riadó hangja, a főangyal szava és az Isten harsonája, maga az Úr fog alászállni a mennyből, és először feltámadnak a Krisztusban elhunytak, 17azután mi, akik élünk, és megmaradunk, velük együtt elragadtatunk felhőkön az Úr fogadására a levegőbe, és így mindenkor az Úrral leszünk. 18Vigasztaljátok tehát egymást ezekkel az igékkel." (1Thesszalonika 4,13-18)

Először egy ellenőrző kérdés: hoztál termést tegnap óta? Csak elhatározások, elméleti növekedés, csak a szár nyúlt meg a tövisekkel együtt, vagy táplálék, eledel? Mert eltelt egy újabb nap. Nem baj. Telnek az évek. Születnek és meghalnak emberek. Ez sem baj. A baj ott kezdődik, ha csak eltelik az idő, és nem megtelik, betelik. A thesszalonikai testvérek ezt még nem tudták, helyette abban a jó szándékú tévhitben éltek, hogy minden megtért hívő megéli Krisztus visszajövetelét. Amikor némelyek meghaltak, rémülten kérdezgették, hogy mi lehetett a baj, mi volt a bűne, hogy meghalt. Nem gonosz hit ez, csak téves. Engednünk kell, hogy Isten korrigálja vallási tévedéseinket, különben azok rossz gyümölcsöket teremnek (kutakodás, vádaskodás). Az azóta eltelt évezredekben világossá lett, hogy a hívő emberek élete is lejár egyszer. Nem baj. A baj az, ha elfelejtjük, mi jön utána. Isten előtt számot ad minden ember arról, hogy megtért-e Krisztushoz. De számot ad arról is, mit termett ebben az életben. Ott találkozzunk majd, de ne úgy érkezzünk a mennybe, mint akik épphogy csak átfutottak a tűzön (1Kor 3,12-15)! /BD/
 

Mosoly1

Állandó Tag
Állandó Tag
Napi evangélium


2009. május 1. – Szent József, a munkás Tanító körútján Jézus az ő városába, Názáretbe érkezett, és ott tanított a zsinagógában. Hallgatói csodálkoztak, és így beszéltek róla: „Honnan van ennek a bölcsessége és csodatevő ereje? Hát nem az ács fia ez? És nem Mária az anyja? Nemde Jakab, József, Simon és Júdás az (unoka)fivérei? És nem itt élnek-e közöttünk az (unoka)nővérei is? Honnét vette hát mindezt?” És csak botránkoztak rajta. Jézus erre így szólt: „Sehol sem becsülik kevesebbre a prófétát, mint szülőföldjén és otthonában.” Hitetlenségük miatt nem is művelt ott sok csodát.
Mt 13,54-58

Elmélkedés: A becsületesen és lelkiismeretesen végzett munka az embert Isten felé viszi közelebb. Sokan persze azt gondolják, hogy ügyeskedéssel és gazemberséggel is lehet pénzt szerezni, sőt, sokszor könnyebben és többet, mint munkával, de az ilyen emberek talán nem is akarnak közelebb kerülni Istenhez. A becsülettel végzett munka ugyanakkor biztosítja a család fenntartását és kifejezi a család iránti szeretetet. Szent József napján hasznos arra is gondolnunk, hogy a munkára való hivatkozással nem szeghetjük meg vallási kötelességeinket. Az a munka, amelyik megakadályozza az embert vallásának gyakorlásában, például azért mert vasárnap van, s emiatt eltávolít Istentől, legfeljebb embertelen kényszermunkának tekinthető. Szent Józsefnek, a munkások védőszentjének napján együttérzéssel gondoljunk azokra, akik az elmúlt hónapokban veszítették el állásukat, s imádkozzunk értük, hgy mihamarabb munkához jussanak.
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Miasszonyunk, Istennek szent Anyja, minden asszonyok között első, aki fogadalommal az Úrnak szentelted szüzességedet, kérlek téged, nyerd meg nekem szent Fiadtól azt a kegyelmet, hogy a mai naptól kezdve ő legyen lelkem jegyese.
Megígérem neked és neki, hogy soha nem lesz más jegyesem, mint ő, és mindent megteszek, ami tőlem függ, hogy tisztán és folt nélkül őrizzem meg magam, egyedül neki, napjaim során életem alkonyáig.
Sziénai Szent Katalin
 

kata53

Állandó Tag
Állandó Tag
1513.jpg










<link rel="File-List" href="file:///C:%5CDOCUME%7E1%5Ckata%5CLOCALS%7E1%5CTemp%5Cmsohtml1%5C01%5Cclip_filelist.xml"><link rel="Edit-Time-Data" href="file:///C:%5CDOCUME%7E1%5Ckata%5CLOCALS%7E1%5CTemp%5Cmsohtml1%5C01%5Cclip_editdata.mso"><!--[if !mso]> <style> v\:* {behavior:url(#default#VML);} o\:* {behavior:url(#default#VML);} w\:* {behavior:url(#default#VML);} .shape {behavior:url(#default#VML);} </style> <![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml> <w:WordDocument> <w:View>Normal</w:View> <w:Zoom>0</w:Zoom> <w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone> <w:Compatibility> <w:BreakWrappedTables/> <w:SnapToGridInCell/> <w:WrapTextWithPunct/> <w:UseAsianBreakRules/> </w:Compatibility> <w:BrowserLevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel> </w:WordDocument> </xml><![endif]--><style> <!-- /* Style Definitions */ p.MsoNormal, li.MsoNormal, div.MsoNormal {mso-style-parent:""; margin:0cm; margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:12.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-fareast-font-family:"Times New Roman";} h1 {mso-margin-top-alt:auto; margin-right:0cm; mso-margin-bottom-alt:auto; margin-left:0cm; mso-pagination:widow-orphan; mso-outline-level:1; font-size:24.0pt; font-family:"Times New Roman"; font-weight:bold;} p {mso-margin-top-alt:auto; margin-right:0cm; mso-margin-bottom-alt:auto; margin-left:0cm; mso-pagination:widow-orphan; font-size:12.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-fareast-font-family:"Times New Roman";} @page Section1 {size:612.0pt 792.0pt; margin:70.85pt 70.85pt 70.85pt 70.85pt; mso-header-margin:35.4pt; mso-footer-margin:35.4pt; mso-paper-source:0;} div.Section1 {page:Section1;} --> </style><!--[if gte mso 10]> <style> /* Style Definitions */ table.MsoNormalTable {mso-style-name:"Normál táblázat"; mso-tstyle-rowband-size:0; mso-tstyle-colband-size:0; mso-style-noshow:yes; mso-style-parent:""; mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt; mso-para-margin:0cm; mso-para-margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:10.0pt; font-family:"Times New Roman";} </style> <![endif]--> NAPI ÁHÍTAT
<!--[if !supportLineBreakNewLine]-->
<!--[endif]--><o></o>
A BELÁTÁS NEM ÉRZELEM<o></o>

"Mert hitben járunk, nem látásban" (2Kor 5,7).<o></o>
Egy ideig tudatában vagyunk annak, hogy Isten törődik velünk, csak amikor Isten elkezd bennünket felhasználni vállalkozásaiban, szánalmas képet vágunk, próbákról és nehézségekről beszélünk. Holott Isten egész idő alatt a kötelességünket végezteti velünk, jelentéktelen emberekkel. Senki nem szeretne szellemileg jelentéktelen lenni, ha segíteni tudna magán. De elvégezhetjük-e kötelességünket, amikor Isten már bezárta az üdvösség kapuját? Sokan közülünk mindig szeretnének dicsfényben kivilágított szentek lenni, túláradó ihletettséggel, hogy Isten angyalai folyton velünk foglalkozzanak. Az aranyba metszett szent nem jó semmire; nem igazi, nem alkalmas a hétköznapi életre. Mi itt férfiak és nők vagyunk, nem földre szállt angyalok, hogy elvégezzük a munkát a világon, mégpedig azzal a végtelen hatalommal, amely szembe tud nézni a nehézségekkel, hiszen felülről születtünk.<o></o>
Ha megpróbáljuk visszaidézni az ihletettség ritka pillanatait, ez annak a jele, hogy nem Istent magát keressük. Bálványunkká lettek azok a pillanatok, amikor Isten jött és beszélt hozzánk, és makacskodunk, hogy tegye meg újra, holott Isten azt kívánja, hogy hitben járjunk. Sokan közülünk leheveredve megállapítjuk: "Addig mit sem tehetek, míg Isten nem jelenik meg nekem". Nem fog megjelenni, és ihletettség nélkül kelünk majd fel anélkül, hogy Isten csak átfutóan is érintett volna. De azután meglepődünk: "Ó, hiszen Ő egész idő alatt itt volt és én nem is vettem észre". Ne élj a ritka pillanatoknak, azok csak meglepetések. Isten megérint majd minket sugallatával, amikor látja, hogy már nem vagyunk abban a veszélyben, hogy az elfordítana minket tőle. Nem kell szabályt csinálnunk a sugalmazás pillanataiból; szabályunk a kötelességteljesítés.<o></o>
<hr align="center" color="red" size="1" width="100%" noshade="noshade">
Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvéből<o></o>
<o>
</o>
<o></o>
AMÍG LEHET <o></o>
<o></o>
Ha édesanyád is öreg lett, <o></o>
és te magad is „öregebb“,<o></o>
ha - miket addig meg se érzett - <o></o>
nem bírja már a terheket...<o></o>
ha kedves hű szeme se lát úgy<o></o>
az életbe, mint azelőtt,<o></o>
ha lába ügyefogyottan<o></o>
nehezebben hordozza őt:<o></o>
legyen támasza erős karod,<o></o>
és kísérése örömed!<o></o>
Üt az óra, amikor sírva<o></o>
utoljára kísérheted.<o></o>
<o></o>
És ha kérdez, felelj a szavára!<o></o>
Ha újra kérdez, akkor is!<o></o>
Ne türelmetlenül! Gyengéden,<o></o>
ha megkérdez, harmadszor is! <o></o>
Magyarázz meg mindent derűsen,<o></o>
ha valamit nehezen ért!<o></o>
Üt az óra, melyben <o></o>
tőled többé semmit se kérd.<o></o>
németből: Túrmezei E.<o></o>
<o></o><o></o><o></o><o></o>



virag-076.jpg
 

kutymuty

Állandó Tag
Állandó Tag
Egy magyar származású német író a „Hintajáték” c. elbeszélésében egy szobrászt beszéltet, aki egy éjszakai sétán - amikor könnyebben megnyílik a szív, és őszintében ejtik a szavakat - ezzel a kérdéssel fordult kísérőjéhez:
--Ha valaki arra kér, hogy kísérj el egy mérföldre, - menj el vele két mérföldre, - tudja, hol van?
--Tudom! Felelte a kísérője.
--És ha valaki köpenyedet kéri, add hozzá a ruhádat is, - azt is tudja, ez hol van?
--Ez is ugyan ott. Hangzott a válasz.
Mire rövid hallgatás után így sóhajt fel a szobrász: „Istenem, mindenki tudja, mit kell tennie, - akkor miért nem teszi?
A probléma nem a megértésükben van, hanem a gyakorlásukban. Ne csak tudjuk, mit kíván és mit vár az Úr tőlünk, hanem cselekedjük is meg. Éljünk teljesen odaszánt, hiteles hívő életet.
 

kutymuty

Állandó Tag
Állandó Tag
1./ A szeretet képmutatás nélküli legyen

Nyilván nem véletlenül áll az első helyen figyelmeztetésül, hogy a szeretet képmutatás nélkül való legyen. Tehát ne csak egy szerep, amit szükség esetén megjátszik az ember. Ne csak olyan álarc legyen, amit fel lehet tenni, és le lehet vetni, aszerint hogy mire van éppen szükség. Ne csak póz vagy látszat, ami mögött nincsen semmi. Ne csak udvariasság, jólneveltség legyen, ami jó dolog, ha megvan. Ez még nem szeretet! Össze ne tévesszük a keresztyén szeretetet a jó modorral, a természetes kedvességgel. Azt gondoljuk, hogy vannak olyan szerencsés természetű emberek, akiknek könnyebben megy megvalósítani az igazi szeretetet. Nem! Az igazi szeretetet Jézus tudja csak megvalósítani bennünk. Az az igazi szeretet, amelyet mi is úgy kapunk Istentől. Őszinte, hátsó gondolat nélküli. „Mégis; annak ellenére való szeretet.”
Kain szívébe belopta magát a harag, a gyűlölet, s ez az arckifejezésében is meglátszott. A szeretet is látszódjék meg rajtunk, sugározzuk.

2./ Iszonyodjatok a gonosztól, ragaszkodjatok a jóhoz.

Jóbról azt olvassuk, hogy bűngyűlölő volt. Nem alkudott meg vele. Nem mézes-mázos, mindent elnéző, mindenre fátylat borító lelkület. Sokan a bűn következményét utálják, s nem magát a bűnt.
Az Efézusi gyülekezetről az olvasható, hogy nem szenvedhette el a gonoszt. Nem volt megalkuvó!!!
Valaki így fakadt ki: „Majd én megmondom neki a magamét.” - Nos, a magadét semmiképpen se mondd, mert az biztos, hogy nem használ. Csak akkor szólj, ha Krisztusét tudod mondani. Mert csak az használ.
Amit jónak felismertél, ahhoz 10 körömmel ragaszkodj, nehogy a Gonosz elrabolja tőled. Féltett kincsként őrizd, vigyázz rá...

3./ Testvéri szeretettel egymás iránt gyöngédek.

Nem gyenge, hanem gyengéd. Ez egészen más. Vannak olyan sebzett lelkek, akikkel olyan gyengéden lehet csak bánni, mint egy fájó sebbel. Bárhol érnek hozzá, följajdul.—Erre valóban egyetlen gyógyír van: a gyöngéd szeretet. A krisztusi szeretet minden fájdalmat enyhít, sőt gyógyít.
Vannak fagyos lelkek, akiket csak a gyöngéd szeretet tud felmelegíteni. Valaki szinte belefagyott a saját keserűségébe. A krisztusi szeretetre mosoly fakadt az arcán.



4./ A tiszteletadásban egymást megelőzők.

Általános tiszteletlenség: gyerekek—szülők—idősek—tanár—lelkipásztor—Isten felé. Ez gyakran külsőségekben is megnyilvánul: kézfogásnál, köszönésnél elfordítom a fejem; beszélünk valakivel, s közben rágózunk, kezet zsebre teszem, s úgy beszélek; másikat szinte fellököm, hogy én mehessek ki előbb az ajtón.
Ennek a követelménynek a világosságában figyelemreméltó, hogy mi, mai emberek, mily meggondolatlanul tudunk elbánni a másik ember méltóságával. Hogy személyes és nyilvános beszélgetésekben kölcsönösen mennyire sárba tiporjuk egymás becsületét, mennyire ártunk egymás nevének, híresztelt féligazságokkal és hazugságokkal. - A zsidók az ócsárlást és az egymásról való beszéd elburjánzását különleges bűnnek érezték. A mások becsületének bemocskolása gonoszabb volt, mint a házasságtörés, nagyon megközelíti a gyilkosságot.
Isten az embert az Ő képmására teremtette. Azért a tiszteletadásban egymást megelőzők legyünk.
Felsőbbség iránti tiszteletadás. Megadom a másiknak azt, ami jár.

5./ Lélekben buzgók legyetek.

Buzgó = lángolás; parázs. Laodiceai állapot: langyosság; minden mindegy.
Mi az, ami tűzbe hoz téged? Pénz - üzlet - sport - siker - szerelem -karrier stb.
Krisztus forró szeretettel szeret téged, te pedig langyos szeretettel lennél iránta?
Lélektelen szolgálatok vagy buzgóságos szolgálatok? „Légy buzgóságos azért és térj meg”, üzeni az Úr a Laodiceai gyülekezetnek (3,19).
Isten szeretete lobog: Te jó vagy rossz hővezető vagy? Hogy elkezdjen olvadni a fagyos szív, kell a forróság. (Kazánban 80 C van - a szobában 20 c.). Hőmérő vagy hősugárzó, vagy a gyülekezetben?

6./ Az Úrnak (időnek) szolgáljatok.

Két szöveg variáns van: a.) Úrnak: nem embereknek szolgálunk. Kol.3,23: „Amit tesztek, jó lélekkel végezzétek, úgy, mint az Úrnak, és nem úgy mint az embereknek.”
Éheztem, szomjaztam — Velem cselekedtétek meg. (Mt. 25,40). Ahogy egy ismeretlen Jézus rendelkezésére bocsátotta a felső termet, a szamarát; mások pénzükkel támogatták.
b./ Időnek: Ügyeljetek az alkalmakra (Ef. 5,16). Ragadjatok üstökön minden alkalmat! Régit elevenítsétek fel - újat tanuljatok! Aminek az ideje van, azt most tenni. (És. 55,6). Mert az időt el is lehet szalasztani. Legrettenetesebb szavak egyike: késő. Rabbik azt mondták: 3 dolog soha nem tér vissza: 1./ A kilőtt nyílvessző; 2./ a kimondott szó; 3./ az elszalasztott alkalom.

7./ Ne engedd, hogy a gonosz legyőzzön!

A gonosz fertőző, mint a gonosz betegség. „Ahogy te nekem, úgy én neked”. Sokan hordozunk sebeket, sérelmeket; sokunkban lappang a harag; esetleg bosszú gondolatok foglalkoztatnak. - De mi jól nevelt vallásos emberek vagyunk, s ezeket magunk előtt is titkoljuk. Ritkán vagy egyáltalán nem merjük nevén nevezni. S amikor Isten Szentlelke a felszínre hozná, s megadná a lehetőséget, hogy megtisztuljunk, akkor görcsösen ragaszkodunk sérelmeinkhez. Mert mink marad, ha már sérelmeink sincsenek. Féltve őrzött kincsként őrzi az ember a sérelmeit, s ugyanakkor fortyog benne a gyűlölet, a bosszúvágy.
Isten csodája az, ha megszabadít ettől. S ezt a szabadítást akarja végezni Isten közöttünk és bennünk. Sötét indulatok helyett kapjunk szeretetet, békességet.
Ahhoz elég vallásosnak lenni, hogy valaki azt mondja: csak azért akarok bosszút állni, amit velem tettek. Kívánom, hogy ő is élje át azt, amit én. Ő is tudja meg, mit jelent az, hogy szenvedni.
A krisztusi ember ettől többet ismer. Erre a többre akar elsegíteni minket Isten. Jellé akar tenni a családon belül, a világban. Szabad megbocsátani, nem kötelező a gyűlöletet melengetni. Telik a megbocsátásra.
A TÖBB: Neki ne legyenek átsírt éjszakái. Szeretném, ha megértené, neki is megbocsátott az Isten. - Én is megbocsátok. Nem megy ez könnyen, keményen meg kell harcolni.
Ef. 4,24-27: Nem az a bűn, hogy haragra lobbanunk. Ez sajnos, mindannyiunkkal előfordulhat. Akkor válik bűnné, amikor táplálom magamban, - s ha nem akarok szabadulni tőle, konzerválom, esetleg még büszkélkedem is vele. Ez bűn. Ez azt jelenti, hogy az ördögnek helyet adtam magamban. Ő nem akarja, hogy szeressük egymást.
Nem őrizgetünk-e haragot a szívünkben: családok között, gyülekezetben stb. Így helyet adunk az ördögnek. Inkább Isten Lelkének adjunk helyet. Minden megváltozik akkor körülöttünk.
„Ha éhezik a te ellenséged, adj ennie...? Példa: Egy testvérnő mondta el, hogy ifjú korában, amikor a gyülekezetbe ment, valaki mindig kiállt az utcára, s mindenfélét kiabált reá. Amennyire lehetett kikerülte, de ő mégiscsak kereste az alkalmat a gúnyolódásra. Egyszer megállt mellette, s azt mondta: Én nem haragszom rád. Szeretnék még az életben neked kenyeret adni. Isten meghallgatta a kérését. Nehéz időben ez az asszony valóban nála kopogtatott kenyérért. Ő pedig szívesen adta.
„Ne győzzön le téged a gonosz, hanem te győzd le a rosszat jóval.” Egy orosz rendőr Sergej Kourdakov „Bocsáss meg nekem Natasa” c. könyvében leírja, hogy ő a fiatal keresztyén Natasát a razziák után ismételten brutálisan megütötte. De a hithűségével és szeretetével a fiatalasszony legyőzte a rendőrt.
b./ Persze, az ellenség szeretete nem rizikómentes. Németországban a fordulat évében egy lelkész házaspár fogadta magához Honecker házaspárt. Emiatt sok meg nem értésben, vádaskodásban volt részük. Ennek ellenére a magatartásuk jel arra, hogy keresztyénségük hiteles. Jel arra, hogy a szeretet parancsát komolyan vették.
Mit értsünk ezen: eleven szenet gyűjteni a fejére? Ő rosszat tesz - én jót teszek. Ezzel megszégyenítem, mintegy égesse a szégyen pírja? Minthogyha égő parázs lenne a fején. S ez talán megváltoztatja. Szégyenletében jobb belátásra jut. Ő velem rútul elbánt, én pedig jót teszek vele, ezzel megszégyenítem.—Keresztyén bosszú.
Nagyon érdekes ennek a képnek a jelentése. Az ókorban nagy kincs volta a tűz, a parázs. Nem gyufával gyújtottak tüzet. Nehéz volt tüzet csiholni. Minden házban tartogattak egy kis parazsat, amit újra lángra lobbantottak, hogy újra kezdődhessék az élet.
Nos, valaki elutazott valahová, a tüzet el kellett oltani, nehogy tűz keletkezzék, s leégjen a ház. Amikor hazajöttek, nagy ajándék volt, ha valamely szomszédtól parazsat, tüzet kérhettek. Ez azt jelentette, az emberek segítséget adtak egymásnak az élet tovább folytatásához. - De mi van akkor, ha haragos a szomszéd? Hányadik szomszédba kell menni parazsat kérni?
Aki parazsat, eleven szenet ad a másiknak, az lehetőséget ad az új életre, az új kezdésre. S általában fejükön vitték a parazsat, vastag agyagedényben. Eleven szenet gyűjteni = függetlenül attól, hogy ő miként viselkedett, te adsz neki, mert szüksége van rá. S ezzel lehetővé teszed az újrakezdést számára.
Nincs itt szó megszégyenítésről, hogy azért teszek jót, hogy aztán szégyellje magát. Emögött még mindig ott van a rejtett bosszú. Nem akarom megszégyeníteni. Egyszerűen segítem. Ide akar eljuttatni, felszabadítani a mi Urunk. Én akkor is adok neki parazsat, hogyha én eddig tőle csak rossz szót és gáncsoskodást kaptam.
 

kutymuty

Állandó Tag
Állandó Tag
A Havannacsoport lapján olvastam:

Szeretetből fakadó sebhelyek

Néhány éve, egy forró nyári napon, Dél Floridában, egy kisfiú úgy döntött, hogy úszik egyet a házuk mögötti régi kis tóban. Sietve, hogy minél hamarabb a hűvös vízbe ugorhasson, kiszaladt a hátsó ajtón,maga mögött hagyva cipőt,zoknit és inget, ahogy futott. Repült a vízbe, nem véve észre, hogy amint ő úszik a tó közepe fele, egy alligátor épp a part fele úszott. Apja, aki a kertben dolgozott, észrevette, hogy a kettő egyre közelebb és közelebb kerül egymáshoz. Rémülten rohant a vízhez, kiabálva a fiának amilyen hangosan csak bírt. Apja hangját hallva a kisfiút aggódás fogta el és gyorsan megfordult és a part fele úszott apjához. De már túl késő volt. Amint elérte apját az alligátor is elérte őt. A partról az apa megragadta kisfiát a karjától pont abban a pillanatban mikor az alligátor annak lábait ragadta meg. Ez egy hihetetlen huzavonához vezetett a kettőjük közt. Az alligátor erősebb volt az apánál, de az apa túl szenvedélyes volt ahhoz, hogy elengedje fiát. Egy gazda épp arra vezetett és a sikoltozásokat hallva, autójától odarohant, célzott és lelőtte az alligátort. Rendkívüli módon, több hetes kórházi tartózkodás után, a kisfiú életben maradt. A lábát hatalmas sebhelyek torzították az állat erőszakos támadása révén. És a karján, mély karmolások voltak, ahol apja körmei húsába vájtak a kétségbeesett erőfeszítésben, hogy megtartsa az ő szeretett fiát. Az riporter az újságtól, aki a trauma után meginterjúvolta a fiút, megkérdezte, ha láthatná a fiú sebhelyeit. A fiú felhúzta a nadrágszárát. És utána, nyilvánvaló büszkeséggel, így szólt a riporterhez: De nézd a karjaimat! Nagy sebhelyek vannak a karjaimon is. Azért vannak, mert Apám nem engedett el!
Te és én azonosulhatunk ezzel a kisfiúval. Nekünk is vannak sebhelyeink. Nem, nem egy alligátortól, hanem egy fájdalmas múlt sebhelyei. Némelyek azok közül a sebhelyek közül csúnyák és mély megbánást okoztak. De, némely sebhelyek barátom azért vannak, mert Isten visszautasította, hogy elengedjen. A vívódásaid közepette Ő ott volt és beléd kapaszkodott. Az Ige arra tanít, hogy Isten szeret téged. Te Isten gyermeke vagy. Ő meg akar védeni és gondodat viselni minden nap. De néha meggondolatlanul veszélyes helyzetekbe gázolunk, nem tudva hogy mi vár ránk. Az élet tava tele van veszélyekkel és mi elfelejtjük, hogy az ellenség lesben áll, hogy ránk támadjon. Ekkor kezdődik el a huzavona, és ha az Ő szeretetének a sebhelyei a karodon vannak légy nagyon, nagyon hálás!
Ő eddig sem és ezután se fog soha elengedni!
Isten megáldott, hogy te mások számára áldás lehess. Sose tudhatod, hol van egy-egy ember az ő életében és min megy épp keresztül. Soha ne ítéld egy másik ember sebhelyeit, mert nem tudhatod, hogy kapta őket...
 

kutymuty

Állandó Tag
Állandó Tag
Egy nem mindennapi igaz történet a testvéri szeretetről, és az önfeláldozásról...

Van egy igaz történet egy kisfiúról, akinek a húga vérátömlesztést kellett,hogy kapjon. Az orvos elmagyarázta a kisúnak, hogy a húgának ugyanaz a bertegsége, mint amiből a kisfiú két évvel ezelőtt felépült. A kislánynak úgy van esélye a túlélésre, hogy vérátömlesztést kapjon olyan valakitől, aki ezt a gyilkos kórt már legyőzte. Így a kisfiú ideális donornak bizonyult.
-Adnál vért a kishúgodnak? - kérdezte a fiút az orvos
A kisfiú kicsit elgondolkodott, majd így válaszolt az orvosnak:
- A húgomért igen,doktor bácsi.
Megtörténtek a szükséges vizsgálatok, és eljött a nagy nap.
Betolták a két gyereket a kórterembe. Johnny erős és egészséges volt,Mary sápadt és sovány. Mikor tekintetük találkozott, Johnny bíztatóan mosolygott Maryre. Mikor a nővérke beleszúrta Johnny kezébe a tűt, a mosoly lehervadt a kisfiú arcáról és némán figyelte, ahogy átfolyik a vére a csövön. Egy kis idő múlva Johnny reszkető hangja törte meg a csendet.
- Doktor bácsi mikor fogok meghalni? - kérdezte félénken
Az orvos csak ekkor értette meg, hogy miért tétovázott egy kicsit a gyerek, amikor megkérdezte tőle, hogy adna-e vért a testvérének. És azt, hogy milyen önfeláldozás volt ez a kisfiú részéről, hiszen ő valóban azt hitte, hogy meg fog halni ha ezt megteszi. Az életét adta volna oda a testvéréért.
Ekkor elmagyarázta neki az orvos, hogy nem fog meghalni, viszont a testvére meg fog gyógyulni az új vértől.
Érted ki adná oda az életét? Ezek azok az emberek, akiket érdemes, és meg is kell becsülnünk, és nekünk is meg kell tennünk értük mindent, amit csak tudunk, és amíg lehetőségünk van rá! Néhány dolog, amire most törekszel, akkor üresnek fog tűnni. Néhány dolog, ami most felzaklat, akkor jelentéktelennek fog tűnni, tehát hozd ki a lehető legtöbbet minden pillanatból! Hozz létre olyan emlékeket, melyeket aztán kincsként őrizhetsz.
Mert ők pótolhatatlanok! Ezt csak akkor értjük meg amikor már nem lesznek. Cselekedjünk tehát amíg nem késő!
 

kutymuty

Állandó Tag
Állandó Tag
Maradj tanítható!

A taníthatóság nem a tehetségről nem a hozzáértéséről, de még csak nem is az értelmi képességről szól! Sokkal inkább a hozzáállásodról, és arról, hogy mindig égő vágyat érezz az új dolgok elsajátítása, új ismeretek megszerzése iránt! A taníthatóság nem más mint a felfedezés, és a növekedés utáni vágy! Csak ha tanítható maradsz akkor növekszel tovább, és akkor gyakorolhatsz hatást másokra!

Ha öntelt vagy, nehézséget okozhat számodra az, hogy tanítható maradj. Az öntelt emberek néha úgy viselkednek, mintha már mindent tudnának. Ez szó szerint gátolja őket a fejlődésben!

Ahhoz, hogy tanítható maradj két dolgot kell megértened!

Semmi sem érdekes, ha nem mutatsz érdeklődést!
Az emberi magatartásra vonatkozóan van egy olyan szemlélet, miszerint az emberek tudat alatt gátolják a saját fejlődésüket! Mikor már eligazodnak a világ dolgaiban, felhagynak a tanulással, és az agyuk "üres járatban" fut életük végéig. Lehet, hogy nagyon ambíciózusak, lehet, hogy éjjel-nappal dolgoznak, lehet, hogy szervezés kérdésében a legjobbak, de többé már nem tanulnak.Tragédia, ha belekeveredünk egy kerékvágásba, és soha nem kecmergünk ki belőle! Ezzel elmulasztjuk a legjobbat, amit Isten nekünk szánt. Ezzel szemben a tanítható emberek teljesen elfoglalják magukat az életben. Ők tűzbe jönnek bizonyos dolgoktól. Érdekli őket a felfedezés, és a növekedés!

A sikeres emberek másképp tekintenek a tanulásra, mint azok akik sikertelenek. Ha meg van benned a vágy, és a fegyelmezettség, akkor képes leszel átnevelni magad arra, hogy másképp gondolkodj! A tanítható emberek mindig nyitottak új ötletekre, és hajlandóak bárkitől tanulni, ha van mit!

A győztes tudja, hogy mennyi mindent kell még tanulnia, még ha mások szakértőnek tartják is! A vesztes azt szeretné, ha mások szakértőnek tartanák, még mielőtt eleget tanult volna ahhoz, hogy tudja milyen keveset tud!

A másik nagyon fontos dolog a taníthatósággal kapcsolatban, hogy azok a dolgok az életben amik kezdetben sikeressé tesznek, nem biztos, hogy fenn is tartják a sikert! Ezért továbbra is nyitottnak kell lenned új ötletekre, és késznek lenned új dolgok elsajátítására! Ha nem vagy tanítható, a tehetség nem segít rajtad! Ha nem vagy tanácsolható, nem számít semmit, hogy van jövőd! Ha nem vagy kitartó, nem sokat ér, hogy van terved. A tanulásnak, egy egész életen át tartó törekvésnek kell lennie!
Közülünk túl sokan eseményként tekintenek a tanulásra, és nem folyamatként! A tanulás olyan tevékenység, amit nem határoz meg az életkor. Az élet minden szakasza szolgál megtanulandó leckével!

A döntés a miénk! Dönthetünk úgy is, hogy taníthatóak leszünk, és tovább folytatjuk a dolgok megtanulását, vagy lehetünk bezárt elméjűek, és akkor megállunk a fejlődésben!
 

danorb

Állandó Tag
Állandó Tag
"Ne dicsekedjék bölcsességével a bölcs, ne dicsekedjék erejével
az erős, ne dicsekedjék gazdagságával a gazdag!
Aki dicsekedni akar, azzal dicsekedjék, hogy érti és tudja rólam, hogy én vagyok az Úr...!" Jeremiás 9:22-23
kep.php
 

danorb

Állandó Tag
Állandó Tag
Félelem a félelemtől <table border="0" cellpadding="0" cellspacing="0" width="100%"><tbody><tr> <td colspan="3" width="100%"> </td> </tr> <tr> <td colspan="3" width="100%"> </td> </tr> <tr> <td width="1%"> </td> <td width="98%">
,,Ne félj tőlük, mert én veled leszek, és megmentelek: - így szól az Úr" (Jer 1, 8).

Ha félelmünkben megtántorodunk, közel annak a veszélye, hogy bűnbe esünk. Félnünk kell az önteltségtől is, de még jobban féljünk a gyávaságtól. Merj Dánielként viselkedni! Vezérünknek bátor katonákra van szüksége.
Minden okunk megvan a bátorságra. Isten azokkal van, akik Vele tartanak. Soha nem hagy magunkra a küzdelem órájában. Fenyegetnek? Hát olyan ember vagy, akinek egy halandótól félnie kellene? Attól tartasz, hogy elveszted állásodat? Istened, akit szolgálsz, gondoskodik ételedről és italodról, bízzál hát benne. Kigúnyolnak? Ezzel szinte összetörik belső tartásodat? Viseld el Krisztusért, sőt, örvendezzél rajta.
Isten az igazzal és a szenttel van, hogy megszabadítsa, és megszabadít téged is. Emlékezz, hogyan jött ki Dániel sértetlenül az oroszlánok verméből, és a három ifjú is a tüzes kemencéből. A te helyzeted nem oly reménytelen, mint az övék volt: de, még ha az is lenne, az Úr átsegít, és győzelmessé tesz. ,,Ezért félj a félelemtől". Ez leggonoszabb ellenséged, amelyet önmagadban hordasz. Térdelj le, kiálts segítségért, azután kelj fel és mondd: ,,Bízom, nem félek"!

smile018.gif


Ki Istenének átad mindent !Link
m11.gif


picture.php
</td></tr></tbody></table>
 

Mosoly1

Állandó Tag
Állandó Tag
Napi evangélium


2009. május 2. – Szombat Abban az időben, amikor Jézus Kafarnaumban az élet kenyeréről beszélt, tanítványai közül, akik (szavait) hallották, többen azt mondták: „Kemény beszéd ez. Ugyan ki hallgatja?” Jézus tudta, hogy tanítványai méltatlankodtak miatta, azért így szól hozzájuk: „Ez megbotránkoztat titeket? Hát ha majd azt látjátok, hogy az Emberfia fölmegy oda, ahol azelőtt volt! A Lélek az, ami életre kelt, a test nem használ semmit. A szavak, amelyeket nektek mondok, Lélek és élet. De vannak közöttetek, akik nem hisznek.” Jézus ugyanis kezdettől fogva tudta, hogy kik nem hisznek benne, és hogy ki fogja őt elárulni. Aztán így folytatta: „Ezért mondtam nektek, hogy senki sem jöhet hozzám, hacsak az Atya meg nem adja neki.” Ettől kezdve tanítványai közül sokan visszahúzódtak, és többé nem jártak vele. Jézus ezért a tizenkettőhöz fordult: „Ti is el akartok menni?” Simon Péter ezt válaszolta neki: „Uram, kihez menjünk? Az örök élet igéi nálad vannak. Mi hittünk, és tudjuk, hogy te vagy az Isten Szentje.”
Jn 6,60-69

Elmélkedés: Az élet kenyeréről mondott beszéd vízválasztó volt, melynek hatására egyesek elhagyják Jézus. Nem arról van szó, hogy a hallgatóság nagyobb tömegéből némelyek elfordulnak tőle, hanem arról, hogy olyan tanítványok, akik korábban hittek benne, most mégsem tudják hittel fogadni a most hallottakat. Valószínűleg nem is értik pontosan, hogy mit takar Jézus azon kijelentése, hogy ő az élet kenyere.
Az elutasításokkal szemben János evangélista Péter apostol példáját állítja elénk. Talán ő maga sem a többi apostol sem értették mesterük beszédét, mégis vele maradnak. Nem távoznak, mert felismerik, hogy Jézus szavai igazak, s tanítása az örök élet felé irányít.
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Szeretett Jézusom imádásra méltó Arca!
Imádlak és szeretlek Téged lelkem minden erejével.
Alázattal kérlek, hogy Isten képét állítsd helyre bennem.
Tiszta szívet teremts bennem, Istenem!
Ne vess el engem színed elől! Minden Általad történjék bennem,
Érted ó Jézusom, a Te dicsőségedre, Irántad való szeretetből.
 

kata53

Állandó Tag
Állandó Tag
biblia5.gif




<link rel="File-List" href="file:///C:%5CDOCUME%7E1%5Ckata%5CLOCALS%7E1%5CTemp%5Cmsohtml1%5C01%5Cclip_filelist.xml"><link rel="Edit-Time-Data" href="file:///C:%5CDOCUME%7E1%5Ckata%5CLOCALS%7E1%5CTemp%5Cmsohtml1%5C01%5Cclip_editdata.mso"><!--[if !mso]> <style> v\:* {behavior:url(#default#VML);} o\:* {behavior:url(#default#VML);} w\:* {behavior:url(#default#VML);} .shape {behavior:url(#default#VML);} </style> <![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml> <w:WordDocument> <w:View>Normal</w:View> <w:Zoom>0</w:Zoom> <w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone> <w:Compatibility> <w:BreakWrappedTables/> <w:SnapToGridInCell/> <w:WrapTextWithPunct/> <w:UseAsianBreakRules/> </w:Compatibility> <w:BrowserLevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel> </w:WordDocument> </xml><![endif]--><style> <!-- /* Style Definitions */ p.MsoNormal, li.MsoNormal, div.MsoNormal {mso-style-parent:""; margin:0cm; margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:12.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-fareast-font-family:"Times New Roman";} h1 {mso-margin-top-alt:auto; margin-right:0cm; mso-margin-bottom-alt:auto; margin-left:0cm; mso-pagination:widow-orphan; mso-outline-level:1; font-size:24.0pt; font-family:"Times New Roman"; font-weight:bold;} p {mso-margin-top-alt:auto; margin-right:0cm; mso-margin-bottom-alt:auto; margin-left:0cm; mso-pagination:widow-orphan; font-size:12.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-fareast-font-family:"Times New Roman";} span.norm {mso-style-name:norm;} @page Section1 {size:595.3pt 841.9pt; margin:70.85pt 70.85pt 70.85pt 70.85pt; mso-header-margin:35.4pt; mso-footer-margin:35.4pt; mso-paper-source:0;} div.Section1 {page:Section1;} --> </style><!--[if gte mso 10]> <style> /* Style Definitions */ table.MsoNormalTable {mso-style-name:"Normál táblázat"; mso-tstyle-rowband-size:0; mso-tstyle-colband-size:0; mso-style-noshow:yes; mso-style-parent:""; mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt; mso-para-margin:0cm; mso-para-margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:10.0pt; font-family:"Times New Roman";} </style> <![endif]--> NAPI ÁHÍTAT
<!--[if !supportLineBreakNewLine]-->
<!--[endif]--><o></o>
A TŰRÉS SZENVEDÉLYE<o></o>

"Ha késik is, bízzál benne" (Hab 2,3).<o></o>
A tűrés nem közönyösség. A tűrés erős sziklához hasonlítható, amely minden viharral szembenéz. A tűrés forrása az, ha látjuk Istent, mert ez belsőleg megvilágosít. Mózes nem azért tartott ki, mert helyes fogalmai voltak a jogról és a kötelességteljesítésről, hanem mert látta Istent. "Erős szívű volt, mintha látta volna a láthatatlant" (Zsid 11,27). Aki látja Istent, az nem egy ügynek vagy külön célnak szolgál: magának Istennek szolgáltatja ki magát. Hogy egy indítás Istentől van-e, azt abból tudod meg, hogy az Ő Szelleme sugallja. Azok a dolgok naggyá és erőssé lesznek az életedben, mert Isten erősíti és eleveníti meg őket. Ha Isten szellemi értelemben átvezet a pusztai megkísértésen (mint ahogyan Fiát valóságosan is átvezette rajta), anélkül, hogy egy szót is szólna, tarts ki; lesz erőd a kitartásra, mert látod Istent.<o></o>
"...ha késik is, bízzál benne" (Hab 2,3). Az az igazi látás próbaköve, ha többre igyekszünk, mint amit már elértünk. A szellemi elégültség a gonosztól van. "Mivel fizessek az Úrnak?" - mondja a zsoltáros. - "A szabadulásért való poharat felemelem" (Zsolt 116,12-13). Hajlamosak vagyunk önmagunkban keresni a megelégedést. "Most megkaptam ezt, most már megszentelődtem teljesen, most már kitartok" - így azonnal a romlás útjára jutunk. Többre kell törekednünk, mint amit már elértünk. "Nem mondom, hogy már elértem, vagy hogy már tökéletes volnék..." (Fil 3,12). Ha csak annyink van, mint amennyit megtapasztaltunk, akkor semmink sincs. De ha Isten látomása ihlet meg, akkor többünk van a megtapasztaltnál. Őrizkedj a szellemi elernyedéstől!<o></o>
<hr align="center" color="red" size="1" width="100%" noshade="noshade">
Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvéből<o></o>
<o></o>
Garai Gábor <o></o>
<o></o>
Példázat a szeretetről

A szeretetet szét kell osztani
az emberek között - hogy el ne fogyjon.

Azért teszel félre egy maroknyi kovászt,
hogy kenyeret kelessz és süss belőle,
s azzal egész háznéped jóllakassad.

Ha nem őrzöl meg egy kevés kovászt
utoljára dagasztott kenyeredből,
tékozlásod bélyeget éget
homlokodra, és sorra elhagynak híveid.

utolsó falás kenyered akár
tűzbe is vetheted; ha kovász
ég el, éhenvész házőrző kutyád is.

Ha nem adsz - vagy nem kérsz cserébe
kovászodért - kovászt, s a szomszédod is így tesz,
egész országok elnéptelenednek.

(Persze, a kovász se mindent keleszt meg,
ha sárba gyúrod, abból nem kenyér lesz:
nem osztja szét s nem őrzi meg magát.)

A szeretetet szét kell osztani,
mert természete szerint oszthatatlan;
mikor már másnak nem jut,
magadnak sem marad belőle.<o></o>



12h.JPG
 

Árvai Emil

Állandó Tag
Állandó Tag
internetről

Rakovits István: KERESZTÉNYEK

Sziszegve jött a megváltó halál
Numida harcosok ügyes nyilaiból
A vörösre hízott homok
Még utoljára szörcsögve jóllakott
Nem érdekelte hogy a vér vadállaté
Vagy emberé volt...
Kegyelem az Úrban, dicsőség néked Jézusom!

Magaslatán ült Néró.
Körülötte s lent alább a tömeg
Szeme előtt a csiszolt smaragd
Zölden csillogott - széttépett testek
Élet vagy halál - mind csak
Egy - egy homályos folt...
Kegyelem az Úrban, dicsőség néked Jézusom!

Egy intés - gyors rabszolgakezek
A keresztekre újabb testeket feszítenek
S már lángol az élő fáklya!
Füstölve világít - nedves volt a fa...
Ami az előbb még fénylő emberi élet volt
Az most égett csont
Csupa üszök,hamu és por.
Kegyelem az Úrban, dicsőség néked Jézusom!
 
Oldal tetejére