Keresztenyzene ,vers, hit, Biblia
- Téma inditó kata53
- Kezdés dátuma
kiss
Megváltónk kérünk téged! Adj érző, meleg szívet!
Áldj meg minket jó szóval, Egymást vigasztalóval!
Ne legyen hangunk érdes, Ítélő felsőbbséges!
Te töltsd meg szeretettel, A szívünk égi Mester!
Mert annyi még a sebzett, A fáradt, reményvesztett.
Kit kemény szó megbántott, És nem lel orvosságot.
Gyógyító igét kérünk: Add békédet nékünk.
Mely szívbe árad. S felüdül minden fáradt!
kiss
Megváltónk kérünk téged! Adj érző, meleg szívet!
Áldj meg minket jó szóval, Egymást vigasztalóval!
Ne legyen hangunk érdes, Ítélő felsőbbséges!
Te töltsd meg szeretettel, A szívünk égi Mester!
Mert annyi még a sebzett, A fáradt, reményvesztett.
Kit kemény szó megbántott, És nem lel orvosságot.
Gyógyító igét kérünk: Add békédet nékünk.
Mely szívbe árad. S felüdül minden fáradt!
kiss
keresztényvers zene
LÉPÉSRÕL LÉPÉSRE
Mindent szétosztva
egyre gazdagabbá válni.
Jelen lenni a Mindenség
lélegzetében , ígéretében.
Alázatban növekedni,
növekedve kisebb lenni.
A kitárulkozó Igét
tettekben továbbadni.
Alászállva emelkedni,
ajándékozva gazdagodni.
Ifj.Balázs Károly
LÉPÉSRÕL LÉPÉSRE
Mindent szétosztva
egyre gazdagabbá válni.
Jelen lenni a Mindenség
lélegzetében , ígéretében.
Alázatban növekedni,
növekedve kisebb lenni.
A kitárulkozó Igét
tettekben továbbadni.
Alászállva emelkedni,
ajándékozva gazdagodni.
Kedves Walsz, nagyon szép. Koszonom!
Orommel teljel és szerencsés napokat kívánok neked! :..: Anuska
Ne hagyj elesnem, felséges Istenem, keserűségemben!kiss
Te szent Fiadért légy segítséggel,
ne essem kétségbe, Mert mindenestől,
látod, Úristen, vagyok kísértésben.
Az Írás rólad, felséges Isten, bizonnyal azt mondja,
Hogy valakinek tebenned vagyon
szíve bizodalma. Az olyan ember
meg nem szégyenül, mert te vagy oltalma.kiss
Te szent Fiadért légy segítséggel,
ne essem kétségbe, Mert mindenestől,
látod, Úristen, vagyok kísértésben.
Az Írás rólad, felséges Isten, bizonnyal azt mondja,
Hogy valakinek tebenned vagyon
szíve bizodalma. Az olyan ember
meg nem szégyenül, mert te vagy oltalma.kiss
keresztényvers zene
</O
REMÉNYIK SÁNDOR
<O</O
MALOMKÖVEK KÖZÖTT <O</O
A búzaszem, az megőröltetik. <O</O
Aminthogy én is megőröltetem. <O</O
Tompán dübörgik a malomkövek: <O</O
Hogy nincsen, nincsen, nincsen kegyelem. <O</O
A búzaszem, az megőröltetik. <O</O
Vajon mit gondol? - Már semmit talán... <O</O
Vérzőn tapad meg összeroncsolt teste <O</O
Valamelyik malomkő oldalán. <O</O
Mindig, mindig malomkövek között... <O</O
Őrlődve, törve, mint a búzaszem. <O</O
Megújulón, meghalni-nem-tudón, <O</O
Elátkozottan, pihenéstelen. <O</O
Mindig, mindig malomkövek között... <O</O
Zordon hatalmak kis játékszere, <O</O
Lélek, kit százfelé tép száz erő, <O</O
És minden erő mást akar vele. <O</O
A búzaszemből finom por szivárog, <O</O
A lelkemből a lelkem lisztje hull, <O</O
Mit kiőröltek a malomkövek <O</O
Belőle lassan, irgalmatlanul. <O</O
Aranypor-e, vagy fekete hamu: <O</O
Ez a kérdés. De mindegy már nekem. <O</O
Ami bennem volt: kiőrölte
<O
<TABLE cellSpacing=0 cellPadding=0 border=0><TBODY><TR><TD>
</TD><TD vAlign=top background=images/siteImages/dropshadow/ds_right.gif>
</TD></TR><TR><TD background=images/siteImages/dropshadow/ds_bottom.gif>
</TD><TD>
</TD></TR></TBODY></TABLE>
</O
</O
REMÉNYIK SÁNDOR
<O
</OMALOMKÖVEK KÖZÖTT <O
</OA búzaszem, az megőröltetik. <O
</OAminthogy én is megőröltetem. <O
</OTompán dübörgik a malomkövek: <O
</OHogy nincsen, nincsen, nincsen kegyelem. <O
</OA búzaszem, az megőröltetik. <O
</OVajon mit gondol? - Már semmit talán... <O
</OVérzőn tapad meg összeroncsolt teste <O
</OValamelyik malomkő oldalán. <O
</OMindig, mindig malomkövek között... <O
</OŐrlődve, törve, mint a búzaszem. <O
</OMegújulón, meghalni-nem-tudón, <O
</OElátkozottan, pihenéstelen. <O
</OMindig, mindig malomkövek között... <O
</OZordon hatalmak kis játékszere, <O
</OLélek, kit százfelé tép száz erő, <O
</OÉs minden erő mást akar vele. <O
</OA búzaszemből finom por szivárog, <O
</OA lelkemből a lelkem lisztje hull, <O
</OMit kiőröltek a malomkövek <O
</OBelőle lassan, irgalmatlanul. <O
</OAranypor-e, vagy fekete hamu: <O
</OEz a kérdés. De mindegy már nekem. <O
</OAmi bennem volt: kiőrölte
<O</O
</O<O
<TABLE cellSpacing=0 cellPadding=0 border=0><TBODY><TR><TD>
</O
keresztényvers zene
<TABLE cellSpacing=0 cellPadding=0 border=0><TBODY><TR><TD>
</TD><TD vAlign=top background=images/siteImages/dropshadow/ds_right.gif>
</TD></TR><TR><TD background=images/siteImages/dropshadow/ds_bottom.gif>
</TD><TD>
</TD></TR></TBODY></TABLE>
<O></O>
Az Igaz szó
Fûzzük a szót, mint gyermek a láncot.
Egyik gyöngyöt a másik után.
Ha betelik a szál megkötjük szépen
És nyúlunk egy másik után.
És fûzzük, és kötjük,
Vagy lebontjuk éppen.
Az egyik könnyû gyöngy,
Csillog a fényben.
A másik nehéz kõ, lehúz egészen.
Gúzsba köt, leláncol,
Bilincs a kézen.
Az Igaz szó gyémánt.
Mely fényben szikrázik,
És sorba fûzve messzire világít.
Nem fakul, nem törik és megbonthatatlan.
Aki igazat szól, megingathatatlan.
Hamis gyöngyöt fûzni egyszerûnek látszik,
De hordani nehéz.
Fényben sem világít.
Talmi csillogása erejét is veszti,
Ha az igazgyöngyöt maga mellett érzi.
Ki kötöd és fûzöd a szavaknak láncát,
Választ jól gyöngyöd, mi a szálra kerül.
Lelked könnyû, szabad madár lesz,
Lábadra béklyó sosem feszül.
Ha szemed az Igazit bizton meglátja,
Láncod fûzére fennen ragyog.
Értéke hatalmas, helyét megállja.
A hazug mellõle eloldalog.
<O></O>
<O></O>
<O></O>
<TABLE cellSpacing=0 cellPadding=0 border=0><TBODY><TR><TD>
Szakácsné Vígh Andrea <O</O
</O<O
></O>Az Igaz szó
Fûzzük a szót, mint gyermek a láncot.
Egyik gyöngyöt a másik után.
Ha betelik a szál megkötjük szépen
És nyúlunk egy másik után.
És fûzzük, és kötjük,
Vagy lebontjuk éppen.
Az egyik könnyû gyöngy,
Csillog a fényben.
A másik nehéz kõ, lehúz egészen.
Gúzsba köt, leláncol,
Bilincs a kézen.
Az Igaz szó gyémánt.
Mely fényben szikrázik,
És sorba fûzve messzire világít.
Nem fakul, nem törik és megbonthatatlan.
Aki igazat szól, megingathatatlan.
Hamis gyöngyöt fûzni egyszerûnek látszik,
De hordani nehéz.
Fényben sem világít.
Talmi csillogása erejét is veszti,
Ha az igazgyöngyöt maga mellett érzi.
Ki kötöd és fûzöd a szavaknak láncát,
Választ jól gyöngyöd, mi a szálra kerül.
Lelked könnyû, szabad madár lesz,
Lábadra béklyó sosem feszül.
Ha szemed az Igazit bizton meglátja,
Láncod fûzére fennen ragyog.
Értéke hatalmas, helyét megállja.
A hazug mellõle eloldalog.
<O
></O><O
></O><O
></O>
keresztényvers zene
John Greenleaf Whittier (amerikai, 1807-1892):
ÖREGKOR
Már messze szállt, mint álmok halk szava,
a gyermekkor dala,
de zengi még az őszi lomb feléd
az este énekét.
Az óra jön és minket ott talál
az örök kapunál.
Kezünk üres lesz, ajkunk hallgatag,
és végül elmarad
a sok dicsekvés, lelkünk didereg,
mert csak a szeretet
számít Annál, ki mindennel felér,
s élünk, mert Ő is él.
(Sándor Ernő fordítása) </O<O</O
John Greenleaf Whittier (amerikai, 1807-1892):
ÖREGKOR
Már messze szállt, mint álmok halk szava,
a gyermekkor dala,
de zengi még az őszi lomb feléd
az este énekét.
Az óra jön és minket ott talál
az örök kapunál.
Kezünk üres lesz, ajkunk hallgatag,
és végül elmarad
a sok dicsekvés, lelkünk didereg,
mert csak a szeretet
számít Annál, ki mindennel felér,
s élünk, mert Ő is él.
(Sándor Ernő fordítása) </O
<O</O
Bocsásd meg Úristen, ifjúságomnak vétkét,kiss
Sok hiteltelenségét, undok fertelmességét.
Töröld el rútságát,minden álnokságát.
Könnyebbítsd lelkem terhét.
Az én bús lelkem én nyomorult testemben
Tétova bujdosik, mint madár a szélvészben.
Tőled elijedett, tudván, hogy vétkezett.
Akar esni kétségbe.
Akarna gyakorta hozzád ismét megtérni.
De bűnei miatt nem mér elődbe menni.
Tőled oly igen fél, reád nézni sem mér,
Színed igen rettegi.
Semmije sincs néki, mivel elődbe menjen.
Mivel jóvoltodért viszont téged tiszteljen.
Nagy alázatosan méltó haragodban
Tégedet engeszteljen.
Bátorítsad, Uram, azért bíztató szóddal!
Mi használsz szegénynek örök kárhozatjával?
Inkább hadd dicsérjen e földön éltében.
Szép magasztalásokkal!kiss
Sok hiteltelenségét, undok fertelmességét.
Töröld el rútságát,minden álnokságát.
Könnyebbítsd lelkem terhét.
Az én bús lelkem én nyomorult testemben
Tétova bujdosik, mint madár a szélvészben.
Tőled elijedett, tudván, hogy vétkezett.
Akar esni kétségbe.
Akarna gyakorta hozzád ismét megtérni.
De bűnei miatt nem mér elődbe menni.
Tőled oly igen fél, reád nézni sem mér,
Színed igen rettegi.
Semmije sincs néki, mivel elődbe menjen.
Mivel jóvoltodért viszont téged tiszteljen.
Nagy alázatosan méltó haragodban
Tégedet engeszteljen.
Bátorítsad, Uram, azért bíztató szóddal!
Mi használsz szegénynek örök kárhozatjával?
Inkább hadd dicsérjen e földön éltében.
Szép magasztalásokkal!kiss
Napi áhitat
Álmélkodni, félni, de õt követni
" 32Mikor pedig felfelé mentek a Jeruzsálembe vezető úton, Jézus előttük haladt. Akik vele voltak, álmélkodtak; akik pedig mégis követték, féltek. Ekkor újra maga mellé vette a tizenkettőt, és beszélni kezdett nekik arról, ami vele történni fog: 33"Íme, felmegyünk Jeruzsálembe, és az Emberfia átadatik a főpapoknak és az írástudóknak, halálra ítélik, és átadják a pogányoknak, 34kigúnyolják és leköpik, megkorbácsolják és megölik, de három nap múlva feltámad." " (Márk 10,32-34)
Az Úr Jézus tudatosan készült utolsó jeruzsálemi útjára. Megpróbálta felkészíteni a tanítványokat is mindannak elfogadására, ami õrá vár. Ebben az elõkészítésben az Úr Jézus három különbözõ alkalommal beszélt arról, hogy milyen szenvedések várnak rá. Mindhárom alkalommal konkrétan elmondta, hogy megölik õt, de majd harmadnapon feltámad a halálból (Mk 8,31-33; 9,30-32). Egyik alkalommal sem értette a tizenkét tanítvány, mirõl is beszélt nekik Jézus. Valamilyen módon azonban mindhárom alkalommal reagáltak rá. Elsõ alkalommal Péter próbálkozott. Félrevonta Jézust a többiektõl, és meg akarta dorgálni. Máté evangéliumában azt is megtaláljuk, hogy mit mondott Péter: "Isten mentsen, Uram, ez nem történhet meg veled!" (Mt 16,22) Valószínû, hogy Péter az Úr Jézus szenvedéseire és halálára gondolva mondta ezt. Végig se gondolta, amit hallott, annyira megdöbbentették Jézus szavai. Második alkalommal megpróbálták megérteni, mit is jelenthet a feltámadás, amirõl Jézus beszélt, de nem értették, tõle pedig féltek megkérdezni. Vajon milyen félelem lehetett ez? Végül, amikor Jézus rövid idõn belül harmadszor beszélt errõl a tanítványoknak, akkor Zebedeus két fia, Jakab és János - a szeretett tanítvány és annak testvére - témafelvetése jelzi, hogy egészen másra gondoltak õk, hogy mi vár az õ Urukra, és mi várhat õreájuk! (37. v.) Ha õk ennyire nem értették meg Jézust, mennyire nem értették azok, akik nem voltak hozzá ilyen közel, akik "csak" követték Jézust mindenhova. Amik Jézus körül történtek (csodái), álmélkodást váltottak ki belõlük, máskor félelmet (pl. ördögûzései), mégis követték õt. Valamiért ragaszkodtak hozzá!
A tanítványok nem értették meg, amit Jézus megváltó szenvedéseirõl elõre kijelentett, de vele maradtak kísértéseiben (Lk 22,28). Ma is vannak különbözõ szintû Jézus-követõk. Vannak csodavárók és ámuldozók. Vannak mindenkor rajongók, akik a lényeget azonban nem értik, ki is õ valójában! Vannak, akik félnek Istentõl és az Úr Jézus hatalmától, és félelmet ébresztenek másokban is. Vannak tanítványai, akik hûségesen követik õt mindenen át. Nekünk most az utolsó idõkre vonatkozó jézusi kijelentéseket a legnehezebb megérteni. Antikrisztusi világbirodalom, nagy nyomorúság, rendkívüli mértékû keresztyén mártíromság, elsõ feltámadás, elragadtatás, második halál, utolsó ítélet, új ég és új föld, mennyei Jeruzsálem stb. Lehet, hogy egészen különleges megnyilatkozásaink és cselekedeteink vannak, amelyekkel csak azt "bizonyítjuk", hogy mennyire nem értettük meg Jézust! A legfontosabb mégis az, hogy kövessük õt mindvégig, és akkor vele leszünk örökké! (Mt 24,13) /SzT/
Álmélkodni, félni, de õt követni
" 32Mikor pedig felfelé mentek a Jeruzsálembe vezető úton, Jézus előttük haladt. Akik vele voltak, álmélkodtak; akik pedig mégis követték, féltek. Ekkor újra maga mellé vette a tizenkettőt, és beszélni kezdett nekik arról, ami vele történni fog: 33"Íme, felmegyünk Jeruzsálembe, és az Emberfia átadatik a főpapoknak és az írástudóknak, halálra ítélik, és átadják a pogányoknak, 34kigúnyolják és leköpik, megkorbácsolják és megölik, de három nap múlva feltámad." " (Márk 10,32-34)
Az Úr Jézus tudatosan készült utolsó jeruzsálemi útjára. Megpróbálta felkészíteni a tanítványokat is mindannak elfogadására, ami õrá vár. Ebben az elõkészítésben az Úr Jézus három különbözõ alkalommal beszélt arról, hogy milyen szenvedések várnak rá. Mindhárom alkalommal konkrétan elmondta, hogy megölik õt, de majd harmadnapon feltámad a halálból (Mk 8,31-33; 9,30-32). Egyik alkalommal sem értette a tizenkét tanítvány, mirõl is beszélt nekik Jézus. Valamilyen módon azonban mindhárom alkalommal reagáltak rá. Elsõ alkalommal Péter próbálkozott. Félrevonta Jézust a többiektõl, és meg akarta dorgálni. Máté evangéliumában azt is megtaláljuk, hogy mit mondott Péter: "Isten mentsen, Uram, ez nem történhet meg veled!" (Mt 16,22) Valószínû, hogy Péter az Úr Jézus szenvedéseire és halálára gondolva mondta ezt. Végig se gondolta, amit hallott, annyira megdöbbentették Jézus szavai. Második alkalommal megpróbálták megérteni, mit is jelenthet a feltámadás, amirõl Jézus beszélt, de nem értették, tõle pedig féltek megkérdezni. Vajon milyen félelem lehetett ez? Végül, amikor Jézus rövid idõn belül harmadszor beszélt errõl a tanítványoknak, akkor Zebedeus két fia, Jakab és János - a szeretett tanítvány és annak testvére - témafelvetése jelzi, hogy egészen másra gondoltak õk, hogy mi vár az õ Urukra, és mi várhat õreájuk! (37. v.) Ha õk ennyire nem értették meg Jézust, mennyire nem értették azok, akik nem voltak hozzá ilyen közel, akik "csak" követték Jézust mindenhova. Amik Jézus körül történtek (csodái), álmélkodást váltottak ki belõlük, máskor félelmet (pl. ördögûzései), mégis követték õt. Valamiért ragaszkodtak hozzá!
A tanítványok nem értették meg, amit Jézus megváltó szenvedéseirõl elõre kijelentett, de vele maradtak kísértéseiben (Lk 22,28). Ma is vannak különbözõ szintû Jézus-követõk. Vannak csodavárók és ámuldozók. Vannak mindenkor rajongók, akik a lényeget azonban nem értik, ki is õ valójában! Vannak, akik félnek Istentõl és az Úr Jézus hatalmától, és félelmet ébresztenek másokban is. Vannak tanítványai, akik hûségesen követik õt mindenen át. Nekünk most az utolsó idõkre vonatkozó jézusi kijelentéseket a legnehezebb megérteni. Antikrisztusi világbirodalom, nagy nyomorúság, rendkívüli mértékû keresztyén mártíromság, elsõ feltámadás, elragadtatás, második halál, utolsó ítélet, új ég és új föld, mennyei Jeruzsálem stb. Lehet, hogy egészen különleges megnyilatkozásaink és cselekedeteink vannak, amelyekkel csak azt "bizonyítjuk", hogy mennyire nem értettük meg Jézust! A legfontosabb mégis az, hogy kövessük õt mindvégig, és akkor vele leszünk örökké! (Mt 24,13) /SzT/
keresztényvers zene
Istentől Áldott Békés éjszakát kívánok
Szeretettel
Kata
Szabó Katalin: Mint a szél, mikor megérint...
...mint a szél, mikor megérint
szelíd hangod körbefon
s erősít, ha lábam meginog
csenddel ölelsz, mikor nagy a zaj
örömmel, ha bánat ül vállamon -
...az életem Tőled változott
Mondd, miért olyan ember az ember?
Miért csügged, pedig Te vagy vele?
Ó, hát miféle szív a szív,
miért fáj bennem a világ és miért sír
a lélek...?
Hisz Te vagy az Élet!
Álszent a gondolat
S vele a mozdulat...
Mit várok másoktól,
ha millió kertemben a gaz?
...ha alszik a táj, s a gyümölcs vad...
De: mint a szél, mikor megérint -
Lényed oly lágyan simogat
s teremt valami csodálatosat....!
Istentől Áldott Békés éjszakát kívánok
Szeretettel
Kata
Szabó Katalin: Mint a szél, mikor megérint...
...mint a szél, mikor megérint
szelíd hangod körbefon
s erősít, ha lábam meginog
csenddel ölelsz, mikor nagy a zaj
örömmel, ha bánat ül vállamon -
...az életem Tőled változott
Mondd, miért olyan ember az ember?
Miért csügged, pedig Te vagy vele?
Ó, hát miféle szív a szív,
miért fáj bennem a világ és miért sír
a lélek...?
Hisz Te vagy az Élet!
Álszent a gondolat
S vele a mozdulat...
Mit várok másoktól,
ha millió kertemben a gaz?
...ha alszik a táj, s a gyümölcs vad...
De: mint a szél, mikor megérint -
Lényed oly lágyan simogat
s teremt valami csodálatosat....!
keresztényvers zene ,Biblia
Árvai Emil: Isten szeret
Nem azért szeret, mert jó vagyok;
de mivel szeret, hát jó leszek.
Boldog vagyok, ha jó vagyok:
kicserélte a szívemet.
<TABLE class=td1 width="95%" border=0><TBODY><TR><TD class=td1 colSpan=2></TD><TR><TD class=td1 colSpan=2>
</TD></TR></TBODY></TABLE>
Árvai Emil: Isten szeret
Nem azért szeret, mert jó vagyok;
de mivel szeret, hát jó leszek.
Boldog vagyok, ha jó vagyok:
kicserélte a szívemet.
<TABLE class=td1 width="95%" border=0><TBODY><TR><TD class=td1 colSpan=2></TD><TR><TD class=td1 colSpan=2>
kiss
Atyának, Fiúnak, És Szentlélek Istennek.
A Szentháromságnak, Hűséges éltetőnknek.
Dicséret, dicsőség, Legyen magasztalás.
Most és mindenkoron, Örök hálaadás.
kiss
Atyának, Fiúnak, És Szentlélek Istennek.
A Szentháromságnak, Hűséges éltetőnknek.
Dicséret, dicsőség, Legyen magasztalás.
Most és mindenkoron, Örök hálaadás.
kiss
Most regisztráltam, és rendkívül szimpatikus mindaz, amit itt találtam.
Fogadjátok szeretettl a következő verset:
Füle Lajos
Szétzüllik a vágyak csapatja,
ez erre, az amarra megy,
szívem mind, mind magára hagyja,
csak egy marad, egyetlenegy:
Egy lábnyomot követni végig,
célomhoz egyre közelébb,
egy ölelést szívemre zárni
s megőrizni a melegét,
egy látomást kísérni végig,
sötét, sivatag helyeken,
egy álomért küszködni égig,
míg valóság lesz odafenn.
Fogadjátok szeretettl a következő verset:
Füle Lajos
Szétzüllik a vágyak csapatja,
ez erre, az amarra megy,
szívem mind, mind magára hagyja,
csak egy marad, egyetlenegy:
Egy lábnyomot követni végig,
célomhoz egyre közelébb,
egy ölelést szívemre zárni
s megőrizni a melegét,
egy látomást kísérni végig,
sötét, sivatag helyeken,
egy álomért küszködni égig,
míg valóság lesz odafenn.
Napi áhitat
Mire vágyakozom?
"35Ekkor hozzálépett Jakab és János, a Zebedeus két fia, és így szóltak hozzá: "Mester, szeretnénk, ha megtennéd nekünk, amit kérünk." 36Jézus megkérdezte tőlük: "Mit szeretnétek, mit tegyek meg nektek?" 37Ők pedig ezt mondták neki: "Add meg nekünk, hogy egyikünk a jobb, a másikunk a bal kezed felől üljön majd dicsőséges uralkodásod idején." 38Jézus így válaszolt: "Nem tudjátok, mit kértek. Vajon ki tudjátok-e inni azt a poharat, amelyet én kiiszom, és meg tudtok-e keresztelkedni azzal a keresztséggel, amellyel én megkeresztelkedem?" 39Mire ők így feleltek neki: "Meg tudjuk tenni." Jézus ekkor ezt mondta nekik: "Azt a poharat, amelyből én iszom, kiisszátok, és azzal a keresztséggel, amellyel én megkeresztelkedem, megkeresztelkedtek, 40de hogy ki üljön jobb vagy bal kezem felől, azt nem az én dolgom megadni, mert azoké lesz az, akiknek elkészíttetett." 41Amikor ezt a tíz tanítvány meghallotta, megharagudott Jakabra és Jánosra. 42De Jézus odahívta őket, és így szólt hozzájuk: "Tudjátok, hogy azok, akik a népek fejedelmeinek számítanak, uralkodnak rajtuk, és nagyjaik hatalmaskodnak rajtuk. 43De nem így van közöttetek, hanem aki naggyá akar lenni közöttetek, az legyen szolgátok; 44és aki első akar lenni közöttetek, az legyen mindenki rabszolgája. 45Mert az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért."" (Márk 10,35-45)
Mit is kért tulajdonképpen Zebedeus két fia az Úr Jézustól? Ha kérésük lényege az volt, hogy a lehetõ legközelebb lehessenek Jézushoz, ez mindazok helyes vágyakozása és kérése, akik már megismerték õt. Ha arra vágytak, hogy Krisztussal együtt uralkodhassanak majd az õ országában, akkor jó és helyes dologra vágytak. Ha arra gondoltak, hogy õk, akik Krisztus hûséges követõi e földi létben, majd az õ visszajövetele után részesüljenek az õ dicsõségében, akkor jól gondolkodtak. Ámde Jézus válasza, a párbeszédük, valamint a többi tanítvány reagálása, és végül az Úr Jézus tanítása az alázatos szolga-szerep betöltésérõl a tanítványi közösségben megmutatja nekünk, hogy valójában mire is vágyakozott Jakab és János akkor. Úgy gondolkodtak, hogy õk, akik Jézus legszûkebb tanítványi köréhez tartoztak itt e földön (Péter, Jakab és János), ezt a helyzetüket "átmenthetik" - még Pétert is megelõzve - Jézus messiási birodalmába, annak két bizalmi miniszteri állásába.
Kövessük Jézus példáját az alázatos, másokat szolgáló szerepben! Legyen elég nekünk, hogy vele leszünk országában, megosztja velünk eljövendõ dicsõségét és hatalmát, uralkodhatunk vele és papjai lehetünk! Az õ ígérete szerint erre vágyakozhatunk! (2Tim 2,11-12; Jel 5,9-10; 20,6) /SzT/
Mire vágyakozom?
"35Ekkor hozzálépett Jakab és János, a Zebedeus két fia, és így szóltak hozzá: "Mester, szeretnénk, ha megtennéd nekünk, amit kérünk." 36Jézus megkérdezte tőlük: "Mit szeretnétek, mit tegyek meg nektek?" 37Ők pedig ezt mondták neki: "Add meg nekünk, hogy egyikünk a jobb, a másikunk a bal kezed felől üljön majd dicsőséges uralkodásod idején." 38Jézus így válaszolt: "Nem tudjátok, mit kértek. Vajon ki tudjátok-e inni azt a poharat, amelyet én kiiszom, és meg tudtok-e keresztelkedni azzal a keresztséggel, amellyel én megkeresztelkedem?" 39Mire ők így feleltek neki: "Meg tudjuk tenni." Jézus ekkor ezt mondta nekik: "Azt a poharat, amelyből én iszom, kiisszátok, és azzal a keresztséggel, amellyel én megkeresztelkedem, megkeresztelkedtek, 40de hogy ki üljön jobb vagy bal kezem felől, azt nem az én dolgom megadni, mert azoké lesz az, akiknek elkészíttetett." 41Amikor ezt a tíz tanítvány meghallotta, megharagudott Jakabra és Jánosra. 42De Jézus odahívta őket, és így szólt hozzájuk: "Tudjátok, hogy azok, akik a népek fejedelmeinek számítanak, uralkodnak rajtuk, és nagyjaik hatalmaskodnak rajtuk. 43De nem így van közöttetek, hanem aki naggyá akar lenni közöttetek, az legyen szolgátok; 44és aki első akar lenni közöttetek, az legyen mindenki rabszolgája. 45Mert az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért."" (Márk 10,35-45)
Mit is kért tulajdonképpen Zebedeus két fia az Úr Jézustól? Ha kérésük lényege az volt, hogy a lehetõ legközelebb lehessenek Jézushoz, ez mindazok helyes vágyakozása és kérése, akik már megismerték õt. Ha arra vágytak, hogy Krisztussal együtt uralkodhassanak majd az õ országában, akkor jó és helyes dologra vágytak. Ha arra gondoltak, hogy õk, akik Krisztus hûséges követõi e földi létben, majd az õ visszajövetele után részesüljenek az õ dicsõségében, akkor jól gondolkodtak. Ámde Jézus válasza, a párbeszédük, valamint a többi tanítvány reagálása, és végül az Úr Jézus tanítása az alázatos szolga-szerep betöltésérõl a tanítványi közösségben megmutatja nekünk, hogy valójában mire is vágyakozott Jakab és János akkor. Úgy gondolkodtak, hogy õk, akik Jézus legszûkebb tanítványi köréhez tartoztak itt e földön (Péter, Jakab és János), ezt a helyzetüket "átmenthetik" - még Pétert is megelõzve - Jézus messiási birodalmába, annak két bizalmi miniszteri állásába.
Kövessük Jézus példáját az alázatos, másokat szolgáló szerepben! Legyen elég nekünk, hogy vele leszünk országában, megosztja velünk eljövendõ dicsõségét és hatalmát, uralkodhatunk vele és papjai lehetünk! Az õ ígérete szerint erre vágyakozhatunk! (2Tim 2,11-12; Jel 5,9-10; 20,6) /SzT/
Olyik ember a vallásosságot csereüzletnek nézi: az ember kötelessége,
hogy jól viselkedjék, Isten parancsainak és az előírt szertartásoknak eleget
tegyen; Isten dolga, hogy az embert ugyanoly arányban lássa el földi javakkal,
amennyire jól viselkedett, a parancsokat követte, a szertartásokat elvégezte.
Eszerint a legvallásosabb és legjobb embereknek kéne leggazdagabbaknak
lenni, s a vallástalanoknak és törvényszegőknek nyomorogni kellene.
Aki úgy vallásos, hogy cserébe hozzájusson a sóvárgott javakhoz: máris
bebizonyította kapzsiságát és érdemtelenségét. Isten jósága nem hizlalda és
nem jótékonysági intézmény. Az isteni szeretet változatlan sugárzása semmihez
nem hasonlít kevésbe, mint a jótékonykodáshoz, a vágyak kielégítéséhez.
Ha vágyaid közül ki tudsz bontakozni, akkor éred el Istent.
(Egy másik vallásból)
hogy jól viselkedjék, Isten parancsainak és az előírt szertartásoknak eleget
tegyen; Isten dolga, hogy az embert ugyanoly arányban lássa el földi javakkal,
amennyire jól viselkedett, a parancsokat követte, a szertartásokat elvégezte.
Eszerint a legvallásosabb és legjobb embereknek kéne leggazdagabbaknak
lenni, s a vallástalanoknak és törvényszegőknek nyomorogni kellene.
Aki úgy vallásos, hogy cserébe hozzájusson a sóvárgott javakhoz: máris
bebizonyította kapzsiságát és érdemtelenségét. Isten jósága nem hizlalda és
nem jótékonysági intézmény. Az isteni szeretet változatlan sugárzása semmihez
nem hasonlít kevésbe, mint a jótékonykodáshoz, a vágyak kielégítéséhez.
Ha vágyaid közül ki tudsz bontakozni, akkor éred el Istent.
(Egy másik vallásból)
Hasonló témák
