Mesék

Piroska49

Állandó Tag
Állandó Tag
Tamási Áron

Hűséges Mártonka
upload_2020-7-1_17-27-59.jpeg


Éldegélt egyszer a mi erdélyi földünkön egy szegény asszony s neki egy Mártonka fia.
Az egyik esztendőben a szokottnál is szebben kitavaszodott s már odaérkeztek a napok,
hogy a húsvéti nagy ünnep éppen közeledett.
folyt.


Mesék, történetek
 

Csatolások

  • Tamási Áron.zip
    16.6 KB · Olvasás: 20

Piroska49

Állandó Tag
Állandó Tag
Mikszáth Kálmán: A néhai bárány


upload_2020-7-31_9-20-1.jpeg


Az napról kezdem, mikor a felhõk elé harangoztak Bodokon. Szegény Csuri Jóskának egész hólyagos lett a tenyere, míg elkergette a határból Isten fekete haragját, melyet a villámok keskeny pántlikával hiába igyekeztek beszegni pirosnak.

Minden érezte az Isten közeledõ látogatását, a libák felriadtak éji fekhelyeiken, és felrepülve gágogtak, a fák recsegve hajladoztak, a szél összesöpörte az utak porát, s haragosan csapkodta fölfelé. A Csökéné asszonyom sárga kakasa fölszállt a házfedélre és onnan kukoríkolt, a lovak nyerítettek az istállóban, a juhok pedig egy csomóba verõdve riadoztak az udvarokon.

Hanem a harangszó, mely fönségesen rezgett a viharban, egy kis esõ híján, s az is inkább használt, mint ártott, elfordította a veszedelmet. A kísértetiesen szaladó búzavetések és kukoricaszárak megállottak, lassankint kitisztult az ég, s csak a megdagadt Bágy hömpölygõ vize, mely szilajan, zúgva vágtatott a kertek alatt, mutatta, hogy odafönn Majornok, Csoltó környékén nagy jégesõ volt, vagy talán felhõszakadás.
 

Csatolások

  • Mikszáth Kálmán A néhai báránydocx.zip
    15.9 KB · Olvasás: 8

Piroska49

Állandó Tag
Állandó Tag
Keszthelyi Zoltán
A futball meg egy pát cúgoscipő

upload_2020-8-24_11-15-0.jpeg


Kerek egy esztendő 1977
rajz Kincskereső 1977
 

Csatolások

  • Keszthelyi Zoltán - A futball meg egy pár cúgoscipő.zip
    3.4 MB · Olvasás: 10

Piroska49

Állandó Tag
Állandó Tag
Illyés Gyula
A repülő kastély

upload_2020-9-14_14-16-35.jpeg




Egyszer volt, hol nem volt, hetedhét országon is túlnan volt, volt egyszer egy szegény ember

meg egy szegény asszony. Nagyon nagy szegénységben éltek. Mégis mindig azon tűnődtek,

hogy őnekik miért nem lehetett gyerekük.

Volt egy almafájuk.

Egy szép őszi napon kiment az asszony a kertbe. Amint az almafa mellé ért, egyszerre lepottyan arról három alma. A földön pedig csak kettéválik a három alma, és három egészséges, gyönyörű kis csecsemő fordult ki belőlük. Mind a három fiúgyermek volt.

No, lett nagy öröme az asszonynak! Vitte nagy boldogan a gyerekeket a házba:

- Nézd csak, apjuk, az Isten megáldott bennünket három makkegészséges gyerekkel!

Elmondta azután úgy, ahogyan történt: amint megy a kertben, egyszerre csak lepottyan három

alma, és három fiúgyerek terem ott az alma helyett Most már, csak az volt a tennivaló, mi

legyen a gyerekek neve.
 

Csatolások

  • Illyés Gyula - A repülő kastély.zip
    29.2 KB · Olvasás: 8

Piroska49

Állandó Tag
Állandó Tag
A périgordi tündér meséje

(A szarvasgomba eredete)
220px-La_l%C3%A9gende_de_la_truffe_du_P%C3%A9rigord.png




A périgordi favágó kunyhóján egy szegény öregasszony éhségtől fáradságtól gyötörve kopogtatott.

A favágó megkönyörült az öregen befogadta barátságosan leültette, s a forró parázsból pompás sült burgonyát tett elébe. Ez volt a favágó vacsorája, aki maga is földhözragadt szegény ember volt. Rgyszer csak villámsugár cikázott át a kunyhón a koldus tündérré változott akin csak úgy ragyogtak a drágakövek. Én a périgordi tündér vagyok – szólalt meg a hölgy – megkönyörültél rajtam, vedd érte jutalmadat. Pálcikát vett elő és a buronyát megérintette vele.

A krumpli azonnal megfeketült, akár a valódi létében, s illatos lett , mint a rózsa.

Menj a kertedbe – folytatta a tündét – melyet a becses almával sűrűn benőve fogsz találni oly kincs az, melynek magvát kívüled senki sem fogja ismerni, nem fogja bírni. – szólt s a kűrtőn át szikra formájában eltünt.

A favágó a kertjébe rohant , felásta a földet s oda volt bámulatában amerre csak tekintett, mindenütt a tündér almája díszlett illatos bokrokban , ibolyák és százszorszépek között.Kiválasztotta a legszebbeket és elvitte a plébánosnak ez viszont pártfogójának, egy kanonoknak küldött belőle, s a kanonok olyan ízletesnek , és illatosnak találta az almát, hogy nem késett püspökét meglepni vele, a püspök végre a pápát kereste fel ajándékával.

A tündér almája rövid idő alatt megalapitotta a favágó szerencséjét akinek halála után rengeteg kincs maradt fiaira.

A fiuk nem bánkódtak atyjukért, szégyelték, hogy csak favágó volt. Remek kastélyt épitettek, nem mozdultak hazulról csak hintóban , s annyira erőszakosak, annyira kegyetlenek voltak, hogy midőn egyszer egy öreg koldusasszony fordult hozzájuk alamizsnáért cselédjeikkel megverették. Csakhogy a koldusasszony képében megint a jó tündér jelent meg, a kert drága almái egyszerre eltüntek a kiskertből, s jóllehet kőfal környékezte , mégis mindenfelé elszóródtak Prérigordban.

A favágó fiai pedig disznókká változtak, arra kárhoztattak, hogy a tündér almáit keressék, a földet túrják, s jutalmul és fizetésül botot kapjanak.


(Szarvasgomba múzeum)

gomba.png
 

Piroska49

Állandó Tag
Állandó Tag
Tömörkény István
upload_2020-11-9_15-40-35.jpeg


SZIRTESEK A PARTOK

A templom nevenapján nem volt hideg, pedig Miklós napjára esik a templom nevenapja. Más esztendőben már ilyenkor szigorú hidegek szoktak lenni, a hajók a vízről mind eltakarodnak, és nagy jégtáblák zajlanak. Lehet ugyan, hogy még majd idővel összefagynak a vízből a nagy jegek, de ez nem bizonyos. Tavaly kemény tél volt, hát kétszer egymás után talán csak nem lesz. Nem is szokott, bármit beszéljen a kalendárium s mindazon egyéb tudósok, akik jövendölésekkel foglalkoznak. Nem sokat lehet az ilyesmire adni, mert a táltosok ideje letelt, s egyre ritkábban születnek olyan emberek, akiknek két sor foguk van alul. (Olyan, akinek felül is két sor foga nőtt volna, sohasem is volt, mert minek volna az ilyen ember.) A vadliba még éjszakánkint igen csak röpdös a magasban a víz fölött, s ha a város fölé ér, oktalan módon kiáltoz. Napfény is van, s a sündisznó sem ment még el aludni, mert homokásás közben még nem található. Tegnapelőtt szivárvány volt, a légy némely része is föltámadt e csudálatos téli időben, sőt olykor mintha hallani lehetne a szúnyog szárnyának halk zizzenését. Bár csak az esti órákban. Továbbá - látnivaló - a kutya szőre sem vastagodik, s a holdnak olykor, különösen fölszállat idején, olyan piros fényességei vannak, mint Péter Pálkor
 

Csatolások

  • Tömörkény István.zip
    14.8 KB · Olvasás: 2

Piroska49

Állandó Tag
Állandó Tag
Pavel Bazsov

1605527668671.png



Az ezüstpatás őz

Volt a mi telepünkön egy öregember, akit mi csak Kokovanyának hívtunk. Kokovanyának nem élt a családja. Elhatározta, hogy örökbe fogad egy árvát. Megkérdezte a szomszédait, nem tudnának-e valakit. Azt mondták neki:
Nem messze, Glinka faluban árván maradtak Grigorij Potapajev gyerekei. Az idősebb lányokat a földesúr szolgálatára rendelte az intéző, hímezniük kell. Maradt egy hatéves kislány, aki nem kell senkinek. Azt magadhoz vehetnéd....
folyt.
 

Csatolások

  • bazsov.zip
    8.6 MB · Olvasás: 5

Piroska49

Állandó Tag
Állandó Tag
1607239502947.png

Mi van a Mikulás zsákjában?​


A Mikulás puttonyában vagy zsákjában mindig is édességek, gyümölcsfélék, esetleg kisebb játékszerek és könyvek lapultak. De akármi volt is, a 20. században már semmiképp nem hiányozhatott az öntőformával készített csokoládé Mikulás. És ahogy gazdagodott a polgárság, nőtt a kereslet és a vásárlóerő, úgy bővült az édességválaszték. A csokimikulásokat Magyarországon elsősorban a Stühmer, Stollwerck, Gerbeaud, Meinl, Dreher csokoládégyárak állították elő nagyobb mennyiségben az édesipar szempontjából igen jelentős napra.


A Stühmer cég nagy újítása volt 1934-ben a „porcelánozott” csokoládéfigura, amelyet később a Budapesti Csokoládégyár is gyártott, hatalmas sikerrel. Természetesen Mikulás figurákat is készítettek ilyen eljárással. A csokoládék mellett nem hiányozhattak a kirakatokból a különféle cukorkák sem. A szaloncukor gyártása Magyarországon a 19. században kezdődött, és annak második felében már karácsonyi idénytermék volt.


A Mikulás és a karácsony összefonódása már a múlt század első harmadában elkezdődött, a karácsonyi ünnepkör előtti fogyasztás növekedésével egyre erősödött, ma pedig a két ünnep már szinte elválaszthatatlan egymástól. A Mikulásra szánt ajándékok az üzletek díszes karácsonyi kirakataiban jelennek meg, a Mikulás alakja pedig a karácsony előtt árusított különféle termékek csomagolásaira is rákerült.


MKVM
 

keresztúr

Állandó Tag
Állandó Tag
Benedek Elek

Vége jó, minden jó​

1607332907681.png
„Kis manók, kis és nagy bűbájosok, bölcsek és varázslók, mind ahányan vagytok, induljatok egyszeribe itt legyetek, földi ember és hegyi tündér fiának palotát építsetek! – mormogta Nagy Bűbájos, és abban a szempillantásban megtelt a kert apró manókkal, pápaszemes varázslókkal, bűbájosokkal, akik gyorsan munkába fogtak, dolgoztak éjjel-nappal, s mire az első tavaszi napsugár a fák ágai közt beszűrődött a rengeteg erdőbe, hatalmas palota állt a kis házikó helyén.” Hét nap, hét éjjel tartott a lakodalom, s mindenki nagyon boldog volt. Így végződik Bűbájosnak és Mirkó király leányának története. Vége jó, minden jó – az olvasó is megelégedetten teszi le a könyvet, egy nagy élménnyel gazdagabban. Benedek Eleknek – a magyar nép Elek nagyapójának – minden meséje élmény, szín, szó, érzelem. A világszép Nádszál kisasszony, a Többsincs királyfi, a Vitéz szabólegény és A kék liliom után ebben a kötetben még mindig új, ismeretlen motívációjú meséket talál az olvasó.Tartalom:AZ ARANYEKEHABAKUKHARAGSZIK-E, GAZDURAM?A MEGFELEZETT AJÁNDÉKA GRÓFKISASSZONYTÖBBET ÉSSZEL, MINT ERŐVELBUKTÁNOVICS BUKTÁNA CSUDAÁLLATOKPÉTER ÉS JANCSIBÉLA KISASSZONYKILENCA KÓRÓ ÉS A KIS MADÁRA VÖRÖS SAPKAKISOKOSKAA DICSEKEDŐKA CSIZMADIA SZERENCSÉJEA KIRÁLY KÉPEIGAZSÁG ÉS HAMISSÁGAZ ÁRVÁK PÉNZEA MACSKA MEG AZ EGÉRA ROSSZ ÉS A JÓ SZEGA VASORRÚ BÁBAA NAGYOT MONDÓ LEGÉNYA HÁROM KÍVÁNSÁGMIT BESZÉLTEK A SZAMARAK?A MEGŐRIZETT JUHOKA FŐTT BORSÓTOLDI MIKLÓSA KOLOZSVÁRI BÍRÓMÁTYÁS KIRÁLY ÉS A HUSZÁRMÁTYÁS KIRÁLY ÉS A SZÁZESZTENDŐS EMBERMESE EGY BOLOND EMBERRŐL ÉS EGY BOLOND ASSZONYRÓLA LÓ MEG AZ EGÉRA LOMPOS MEDVEA FARKAS KOMA KÁNTORSÁGAAZ ÖRDÖG HÍDJABOLONDOS GYURKAFADÖNTŐA NYULAK PÁSZTORAA BÍRÓ LEÁNYARÓKÁNÉ MEG A RÁKRÓKÁNÉ MEG A VADGALAMBRÓKÁNÉ FOGA LIBACOMBRA VÁGYIKRÓKÁNÉ LAKODALMAMACKÓ KOMA ÉS RÓKÁNÉ KOMÁMASSZONYKIÉ A BUNDA?HOLLÓ ÚR MEG RÓKÁNÉA BOLONDOKMEGÖLŐ ISTEFÁNÖRDÖG JÁNOSKAPIPE KISASSZONYA MEZEIEGÉRA BANYAJÁNOS VITÉZA KULCSA BIMBÓAZ EGERECSKEDOLGOZZ, MACSKA!A TÜLÖKVÁRSZENT ANNA TAVAMAROS ÉS OLTA TORDAI HASADÉKFIRTOS ÉS TARTODA VÁRÉPÍTŐ MEG A FORRÁSFAKASZTÓ TÜNDÉRMIRKÓ KIRÁLY ÉS A BŰBÁJOSA NAGY BŰBÁJOSTÜNDÉRORSZÁGBANSZIKRAAZ ÖREG MEG AZ IFJÚ CSUDAFAA FÖLD SZELLEMECSENGŐVISSZHANGVÉGE JÓ, MINDEN JÓ
 

Csatolások

  • benedek_elek__vege_jo_minden_jo.rar
    395 KB · Olvasás: 12

keresztúr

Állandó Tag
Állandó Tag
Benedek, Elek

Többsincs királyfi és más mesék​

1607333206718.png
"Megáll a koldusasszony a bölcsek előtt, s mondja: -Olyan nevet akarnak adni a királyfinak, amilyen nincs több a világon? No, bizony kár azon törni a fejüket. A királynak egyetlenegy fia van, akkor annak Többsincs az illendő neve. Összenéztek a bölcsek, elmosolyodnak, hajtogatják a fejüket, s mondják: -Ez bizony jó név. Mondja a király is: -Szívem szerint szóltál, te koldusasszony, legyen a fiam neve Többsincs. Annyi aranyat s ezüstöt adott nagy örömében a koldusasszonynak, hogy holtig urasan élhetett belőle."
Így kapta nevét a hős királyfi, aki a többi mese ifjaival együtt bátran megküzd ezer veszéllyel és bebizonyítja, hogy érdemes nevére.
Tartalom:AZ ARANYGYAPJAS KOSOKA TALLÉROS KALAPA HÉTSZÉPSÉGŰ KIRÁLYKISASSZONYHAMMAS GYURKAA HALÁSZ FIAA FEKETE HAVASA TIZENKÉT VARJÚJANKALOVICSA KEREK KŐTÖBBSINCS KIRÁLYFIAZ ELRABOLT KIRÁLYKISASSZONYJÉGORSZÁG KIRÁLYAKONDÁS JANKÓAZ EMBER A LEGERŐSEBBVAS LACIA SÓMELYIK ÉR TÖBBET?A SÜNDISZNÓA DESZKAVÁRI KIRÁLYFIA HAZUG LEGÉNYA TEJKÚTA VILÁGVÁNDORA HERCEGFURULYÁS PALKÓA SZÁRNYAS KIRÁLYFIAZ ARANYTULIPÁNA PELIKÁNMADÁRSZÓLÓ SZŐLŐ, MOSOLYGÓ ALMA, CSENGŐ BARACKA HÁROMVADAS KIRÁLYFIAZ ARANYFOGÚ KIRÁLYFIAKSZERENCSÉNEK SZERENCSÉJEAZ ARANYMOZSÁRGYÖNGYVIRÁG PALKÓA CSÚNYA KIRÁLYFI ÉS A SZÉP KIRÁLYKISASSZONYTEDDNEKI JÁNOSA BÉKA-KIRÁLYKISASSZONYJAKAB ÉS A ZABA CSUDAEREJŰ SÁRA KIRÁLY NYULAITAMÁS KOCSISA VÖRÖS TEHÉNA SZALMA KIRÁLYMI VAN A LÁDIKÓBAN?A VARJÚKIRÁLYBOLOND JANKÓA BUJDOSÓ MACSKASZÉP PALKÓA SZEGÉNY EMBER SZŐLŐJEGYÖNGYIKEA SZERENCSEKRAJCÁRCSALI MESEJEGYZETEK
 

Csatolások

  • benedek_elek__tobbsincs_kiralyfi_es_mas_mesek.rar
    415.8 KB · Olvasás: 10

keresztúr

Állandó Tag
Állandó Tag
Arany László

Magyar népmesék​

1607346870084.png
A tizenkilencedik század hatvanas éveiben Arany János siheder fia hétmérföldes csizmát húzott, és Juliska nénjével bejárta a gyönyörűséges Székelyföldet: népmeséket gyűjteni. A szigorú Gyulai Pál egykori véleményét bizalommal átvehetjük, hogy mind ez ideig az övé a legjobban "elbeszélt" népmesék egész sora. Manapság is nyugodtan bízhatjuk gyermekeink fantáziáját Arany László szófordulataira, ha Babszem Jankó vagy az aranyhajú királykisasszony, netán Gagyi gazda vagy annyi más híres-nevezetes mesealak, okos-oktondi állatfigura sorsára vagyunk kíváncsiak.
 

Csatolások

  • arany_laszlo__magyar_nepmesek.rar
    150.1 KB · Olvasás: 16

keresztúr

Állandó Tag
Állandó Tag
Balla Katalin (szerk.)

Álomba ringató mesék​

1607347314617.png
Az esti mese sok szülő számára komoly kihívást jelent. Az álomba ringató mesék című gyűjtemény több mint 100 rövid és tanulságos történetével hosszú időre megoldhatja ezt az égető problémát. A gyerekeknek és a szülőknek egyaránt visszahozhatja a felolvasás közös örömét, mely ritka kincs rohanó világunkban, és melynek meghittségével semmilyen technikai megoldás nem veheti fel a versenyt.

A tartalomból (a teljesség igénye nélkül):
Borsószem hercegkisasszony
Csali mese
Az okos leány
A török basa
A kiskakas gyémánt félkrajcárja
A kutya meg a nyúl
Szegény ember krumplija
A földesúr és a szakács
A jégpáncélos vitéz
A rest többet fárad
A királykisasszony találós kérdései
 

Csatolások

  • va__alomba_ringato_mesek.rar
    151.7 KB · Olvasás: 13

keresztúr

Állandó Tag
Állandó Tag
ifj. Gaál Mózes

Mildi meséi​

1607353431551.png
A valaha igen népszerű, és méltatlanul elfelejtett író a 20-as években jelentette meg gyönyörű, romantikus mesefüzérét Mildi meséi címmel. A mesék az árva, jó és ártatlan Mildi hosszú vándorútjáról szólnak, aki sok-sok kaland és megpróbáltatás után elnyeri megérdemelt boldogságát.
A nagy mesekönyvet Kovács Tamás romantikus hangvételű egészoldalas illusztrációi díszítik.
 

Csatolások

  • gaal_mozes__mildi_mesei.rar
    5.6 MB · Olvasás: 25

Piroska49

Állandó Tag
Állandó Tag
1607930747235.png


Tordon Ákos

Az égigérő karácsonyfa

Égig érő karácsonyfát kért egyszer egy kisfiú. Egy olyan kisfiú, akinek mindig minden óhaját és kívánságát teljesítették. A szülők most sem sajnálták a költséget, az időt és a fáradságot, hisz egyetlen magzatukról volt szó, és tömérdek utánjárással beszerezték az égig érő karácsonyfát. Persze, a csillagokat verő karácsonyfa miatt ki kellett bontani a födémet és a tetőt is, különben hogyan is fért volna a szobába? De ki törődik ilyesmivel? Semmiképp se az olyan szülők, akik égig érő karácsonyfát vásárolnak.
Az égig érő karácsonyfához egy égig érő létra is kellett. Rendeltek hát egyet a létragyárból. Ha a karácsonyfadísz-árusok áru nélkül maradtak azon a karácsonyon, csak azért eshetett meg, mert az égig érő karácsonyfa feldíszítéséhez tenger sok dísz kellett.
A derék szülők telepakolták a kocsijukat, sőt még az utánfutójukat is. Ám így is hétszer kellett fordulniuk. A szaloncukrot aztán már teherautókkal fuvaroztatták haza. Ezek után végre hozzáfoghattak, hogy méltóképpen felékesítsék a világ legcsodálatosabb karácsonyfáját. Melegítőbe bújtak, a melegítőre anorákot húztak, az anorákra bundát öltöttek, s így kapaszkodtak egyre feljebb és feljebb az égig érő létrán. A díszekkel telt kosarakat, akárcsak a szaloncukrot, csigákkal húzták fel.
A létra egyik oldalán a papa állt, a másikán a mama. Hanem hiába keltek hajnalok hajnalán, ezzel a munkával semmiképpen sem tudtak megbirkózni, hisz egyre magasabbra és magasabbra kellett hágniuk. így aztán karácsonyeste, amikor a világ valamennyi karácsonyfáján már felragyogott a gyertyafény, és szikrázni kezdtek a csillagszórók, az égig érő karácsonyfa tövében egymagában álldogált a kisfiú. Álldogált és várdogált.
Telt-múlt az idő, és a szülők még mindig nem kerültek elő. Másutt már rég asztalt bontottak, sőt már az edényt is elmosogatták, de az égig érő karácsonyfa büszke tulajdonosainál még híre-hamva sem volt a karácsonyi vacsorának. A csodálatos karácsonyfa alja sötéten állt a lakásban, és a megbontott tetőn át metszőén áradt be a karácsonyi szél fagyos lehelete. A kisfiú irhabundájában is fázott, didergett. Hát még a szülők, ők vacogtak csak igazában, odafenn, az égig érő létrán, a hófelhős karácsonyi éjszakában! Ha lenéztek, semmit se láttak: szemük elől felhők takarták a város fényeit. A papa bajszára jégcsapok fagytak, a mama szemöldöke zúzmarás lett, az orrukra pedig jobb nem is gondolni!
A többi gyerek már rég aludt, és aludtak a karácsonyi játékok is. Az álmok diós- és mákoskalácsillatot árasztottak. És aludtak a felnőttek is. Utolsónak a tévé bemondó nénije feküdt le, hiszen neki kellett elbúcsúznia a kedves televíziónézőktől. És a tévékészülékek is aludtak: a fekete-fehérek és a színesek is.
A kisfiú hirtelen rádöbbent, hogy ostoba módon a lehetetlent kérte. És a szülők is rádöbbentek az égig érő létrán, hogy nagy ostobaság minden képtelen kérés teljesítése, azaz teljesíteni akarása.
A kisfiú sírni kezdett, és ahogy könnyei a karácsonyfa alsó ágára hullottak: csoda történt. Az égig érő karácsonyfa formás kis fenyőfává változott, a megbontott tető nyílása eltűnt az égig érő létrával egyetemben, és a szülők is ott álltak mellette.
A jégcsapok eltűntek a papa bajszáról. A mama szemöldökéről eltűnt a zúzmara.
A szülők kibújtak a bundákból, és nevettek.
Lehámozták magukról a kucsmáikat, sáljaikat, és nevettek.
Levetették az anorákjukat, és nevettek.
Igen, nevetve álltak a karácsonyfa mellett, mintha azt nevették volna, hogy csak tréningruhát viselnek. Hogy karácsonykor melegítőben álldigáltak, s nem ünnepi díszben.
A fő, hogy végre megtarthatták a karácsonyestét!
És egyikük sem bánta, hogy karácsony éjszakáján fogyasztják el a karácsonyi vacsorát.
Ragyogtak a karácsonyfa gyertyái, csillogtak a díszek, és szikraesőt ontottak a csillagszórók. Az ajándékcsomagok felbontva hevertek a fa alatt. A papa a plafonra nézett, és bajszába rejtette szégyenkezését. A mama a csillárt nézte, és nem mert a papára pillantani. Aztán mégis egymásra néztek, összekacsintottak és nevettek.
A kisfiú is nevetett. Nevetett, és soha többé nem állt elő eget verő kérésekkel, kívánságokkal. Így például soha többé nem kért karácsonyra - égig érő karácsonyfát, születésnapjára toronyórát aranylánccal és így tovább. A legnagyobb kívánsága egy testvérke volt. Esztendőre vagy kettőre teljesült is kívánsága: a mamának megszületett a kislánya. Így azóta karácsonykor ketten néznek mosolyogva a szoba közepén csillogóvillogó karácsonyfára.
 

Piroska49

Állandó Tag
Állandó Tag
Nathaniel Hawthorne
A hóember


1608914966302.png


A HÓEMBER


Gyermeki csoda

Egy hideg téli nap délutánján, amikor a hosszú vihar után jeges ragyogással sütött ki a nap, két gyermek engedélyt kért az anyjától, hogy kifuthassanak játszani a frissen hullott hóba. A nagyobbik gyermek kislány volt, akit gyöngéd és szerény természete miatt és azért is, mert nagyon szépnek tartották, a szülei és közeli ismerősei Ibolyának szólítottak. Az öccsét viszont Bazsarózsának nevezték, mivel széles és kerek arcocskája úgy rózsállott, hogy mindenkinek napsütés meg nagy piros virágok jutottak róla az eszébe. E két gyermek apja, bizonyos Lindsey úr - ezt fontos megjegyeznünk -, kiváló, ám rendkívül prózai ember volt, vaskereskedő, aki szilárdan ragaszkodott hozzá, hogy mindent, ami elébe kerül, az úgynevezett józan ész szemszögéből vizsgáljon. Volt olyan melegszívű, mint bárki más, de a kobakja, az olyan kemény és áthatolhatatlan, s ezért talán éppoly üres, akár valamelyik vasfazeka, melyet foglalkozása folytán árusított. Az anya jellemében ezzel szemben volt némi költői vonás, valami átszellemült szépség - afféle törékeny, harmatos virág, mely fantáziadús ifjúsága talajából sarjadt ki, és tovább élt a házasélet s az anyaság poros valóságában is.
 

Csatolások

  • A HÓEMBER.zip
    24.2 KB · Olvasás: 5

Piroska49

Állandó Tag
Állandó Tag
1609488506209.png



Petőfi Sándor
Téli világ

Megölte valaki magát,
Az hozta ezt a rút időt.
Fuj a szél, táncol a tányér
A borbélyműhelyek előtt.
Hol a boldogság mostanában?
Barátságos meleg szobában.
A napszámos, napszámosné
Tuskót fürészel és hasít;
Daróc pólyában gyermekök
A szélvésszel versenyt visít.
Hol a boldogság mostanában?
Barátságos meleg szobában.

Jár nagy léptekkel föl s alá
A katona az őrhelyen,
És számlálgatja lépteit;
Kínjában mást mit is tegyen?
Hol a boldogság mostanában?
Barátságos meleg szobában.

A hosszulábu drótostót
Kopott gubáját cepeli;
Az orra érett paprika,
S hidegtől folynak könnyei.
Hol a boldogság mostanában?
Barátságos meleg szobában.

Barangol a vándorszinész
Egy falutól a másikig;
Meleg ruhája nincs ugyan,
De mindazáltal éhezik.
Hol a boldogság mostanában?
Barátságos meleg szobában.

Hát a cigány?... vacog foga
A rongyos sátorok alatt;
Kopogtat a szél és bemegy,
Bár a cigány nem szól: szabad!
Hol a boldogság mostanában?
Barátságos meleg szobában.

Megölte valaki magát,
Az hozta ezt a rút időt.
Fuj a szél, táncol a tányér
A borbélyműhelyek előtt.
Hol a boldogság mostanában?
Barátságos meleg szobában.

(Pest, 1845. február.)​
 

Piroska49

Állandó Tag
Állandó Tag
1610886591123.png


A tündér

Charles Perrault meséje



Hol volt, hol nem volt, élt egyszer egy özvegyasszony, és annak két lánya. Az idősebb lány szakasztott olyan volt mint édesanyja, aki csak rápillantott, azt hitte, az édesanyját látja. Ám mindkettőjük természete kellemetlen volt és hiú, senki sem szerette őket.

A fiatalabb lány édesapjára ütött, kedves volt, jó szándékú és udvarias, ráadásul a legszebb lány, kit szem valaha látott.

Minthogy az emberek természetéből fakad, hogy jobban szeretik, ki hozzájuk hasonló, az anya imádta idősebb lányát, a kisebbet viszont megvetette, folyton dolgoztatta, és még azt sem engedte, hogy egy asztalnál egyen velük.

A fiatal lány feladata volt, hogy minden nap kétszer hozzon egy teli kancsó friss vizet a forrásból, mely másfél mérföldre volt a házuktól.

Egy napon éppen a forrásnál volt, mikor arra jött egy szegény asszony, és arra kérte a lányt, adjon neki inni a vízből.

- Adok szívesen, hogyne adnék – mondta a lány. Odatartotta a kancsóját a tiszta vizű forráshoz, megtöltötte, és odaadta az asszonynak, hogy oltsa a szomját. Miután az asszony ivott, így szólt a lányhoz:

- Te nem csak szép vagy, hanem jószívű is, meghálálom a kedvességedet. –Az asszony valójában egy tündér volt, aki csak azért öltötte magára egy szegény asszony alakját, hogy megtudja, mennyire nagylelkű is ez a lány. – Adok neked egy ajándékot – folytatta a tündér. – Ahányszor csak beszélsz, minden szóra, melyet kimondasz, rózsák, igazgyöngyök és gyémántok hullnak majd a szádból.

A lány hazament, ahol anyja dúlt-fúlt a méregtől, és alaposan leszidta, amiért olyan sokáig elmaradt.

- Bocsásson meg, anyám – mondta a szegény lány -, hogy nem siettem jobban haza. Miközben ezeket kimondta, kihullott a száján két rózsa, két igazgyöngy és két gyémánt.

Az anya szája tátva maradt a csodálkozástól.

- Mi történik itt? Jól látom, hogy rózsák, gyöngyök és gyémántok hullnak ki a szádból? Hogyan lehetséges ez, gyermekem? –kérdezte meglepetten az anyja, aki most először szólította gyermekemnek kisebbik lányát.

A lány őszintén elmondott mindent töviről-hegyire. A anyja rögtön arra gondolt, milyen jó lenne, ha idősebbik lányával is ilyen csodálatos varázslat történne, hát magához szólította kedvenc gyermekét:

- Nézd csak, Fanny, milyen kincsek jönnek ki a húgod száján! – aztán elmondta, hogy mi történt a kisebbik lánnyal, és arra kérte Fannyt, menjen el ő is a forráshoz, és ha arra megy a tündér asszony képiben, merjen neki vizet, és itassa meg.

Az idősebb lánynak nem volt nagy kedve elmenni a hosszú útra, főleg nem cipelni a kancsót, és vizet merni, de teljesítette anyja kérését, és elindult. Mikor megérkezett, egy ragyogóan elegáns hölgy lépett oda hozzá, és inni kért tőle. A hercegnőnek tűnő hölgy ismét a tündér volt, és azért öltötte magára ezúttal ezt az alakot, hogy megtudja, mennyire gőgös is ez a lány valójában. Az idősebbik lány büszkén felkiáltott:

- Nem azért jöttem ide, hogy kiszolgáljam magát, hölgyem! – mondta pökhendien a lány. – ha inni akar, hát igyon maga!

- Nem vagy túl udvarias – mondta a tündér. – Kedvesség nincsen a szívedben, durvaság annál inkább, ezért neked illő ajándékot adok. Amikor csak beszélsz, kígyók és varangyok jönnek majd a szádból.

Fanny is hazatért. Anyja már nagyon várta, hogy lássa, amint az ő szájából is gyémántok potyognak. Ám amint Fanny kinyitotta a száját, és beszélni kezdett, kígyók és varangyok hullottak belőle minden szó után.

- Ó, irgalom! –kiáltott fel az anyja. – Minden az átkozott húgod hibája! Meg kell fizetnie érte!

Dühében elkergette a háztól kisebbik lányát, aki sírva futott előle, és meg sem állt az erdőig, ahol elrejtőzött.

Éppen ekkor járt arra a király fia. Mikor meglátta a lányt, első pillantásra megtetszett neki. Megkérdezte, miért sír. A lány elmondta, hogy az anyja elkergette otthonról, s miközben beszélt, rózsák, igazgyöngyök és gyémántok hullottak a szájából. A királyfi nagyon elcsodálkozott, kíváncsi volt a lány történetére. A lány ezért elmondott mindent magáról, elmesélte mi történt vele.

A királyfi látta, hogy milyen kedves és jószívű ez a lány, és mivel úgy gondolta, hogy a kedvesség minden drágakőnél többet ér, hazavitte magával a lányt a palotájába, és feleségül vette.

Vége
 

Piroska49

Állandó Tag
Állandó Tag
Móra Ferenc
A gyevi törvény


1612358946991.png





Gyevit ne tessék keresni a térképen, mert a térképen csak Algyő található, egy macskaugrásnyira Szegedhez. De hát a mappa* mondhat, amit akar, a gyevi magyar mégiscsak jobban tudja a faluja nevét, mint a mappa. A gyevi magyar itt árulja a sült tököt a kultúrpalota tövében, a két kűszent lábánál, akiknek nagy örömük telhet ebben a déligyümölcsben, lévén az egyik Homérosz, a másik Arisztotelész. Kérdezem tőle, hová való, ezt feleli rá:​
- Leginkább csak Gyevibe.
A régi világban szokásban volt a nagyeszű magyaroknál a Márton gyereket Mártának kereszteltetni, hogy a császár lánynak gondolja, és ne öltöztesse angyalbőrbe. Valami ilyen huncutság lehetett abban is, hogy Algyő Gyevinek nevezte el magát. Gondolta, hogy így majd nem találják meg mindenféle dézsmaszedők.
No de ez a tudósok dolga, én csak annyit mondhatok, hogy Gyevi már akkor is Gyevi volt, mikor utoljára járt benne a király. Az pedig igen régen volt, mert az utolsó király, aki benne járt, Mátyás király volt. ("Az pedig még Kossuth atyánknál is régebben volt, hallja!" - így mondja az én gyevi emberem, akinek valahogy olyan, mintha a negyvennyolctól ezer esztendő választana el bennünket. Különben vagyunk ezzel így többen is.)
Elég az hozzá, hogy Mátyásra egyszer ráestellett a szegedi határban, ahol nyulászni járt, amihez akkor még nem kellett az Eselovics-Palacsivinyi őrgróf engedélye. (Mert így könnyebb kimondani a Pallavicini nevét, mint ahogy az urak mondják.) Valahogy eltévelyedett a kíséretétől, nem volt vele senki az ispánján kívül, aki alatt a nádor értendő, azt ijesztgette tréfás szóval:
- Na, cselédem, hová bújjunk éjszakára, hogy el ne kapjon a réztollú bagó?
- Itt van Gyevi egy miatyánkra - emelte meg a süvegét az ispán -, ott meghálhatunk, reggel aztán megkereshetjük a többieket.
- Okos embernek adsz kenyeret, ispán - biccentett rá Mátyás a tanácsra.​
- Csak adnék, királyom, ha volna - mutatta mosolyogva az ispán az üres tarisznyát.
- No, annál szaporábban mehetünk, legalább nem viszünk terhet - nevetett a király.
Mentek is szaporán, gyertyagyújtáskor be is értek Gyevibe. Tücsökmuzsikás nyári este volt, bujkáló holdvilág úszkált az égen, ráérő emberek beszélgettek a leveles kapukban. A fejedelem délceg alakján mindjárt megakadt az asszonyok szeme, mondták is fönnhangon:
- Ott is nagy eső járt, ahol ez termett. Hét határban nincs ilyen szép szál legény.
- Hallod-e, ispán? - húzta ki magát büszkén a király.
Az ispán még meg se mukkanhatott, mikor valaki alázatosan megszólalt:​
- Kivéve a gyevi bírót.
Szép, fehér hajú öregember volt, aki mondta, még a sapkáját is megemelte hozzá.
Összenézett a király meg az ispán, de csak elnevették magukat. Ballagtak tovább, be a falu közepére, ahol nyitott ajtajú ház ajtófélfáján forgácscégért lobogtatott a szél. Ott is ácsingózott egy-két ember, odafordult hozzájuk a király:
- Csárda ez, atyafiak?
- Az ez.
- Van-e benne fehér cipó?
- A váci püspök se eszik olyant.​
- Kivéve a gyevi bírót - mondták ketten is egyszerre.
- Hát piros bor?
- A török császár se iszik olyant.
- Kivéve a gyevi bírót - kapkodták le a népek a fejrevalójukat.
Az ispán meg akarta kérdezni, miért kell mindenből kivenni a gyevi bírót, de Mátyás húzta befelé:
- Gyere, gyere, mert éhes vagyok, mint a farkas!
Hát elverték az éhüket hamar, rántottát ettek kakastejes kenyérrel, ittak rá piros bort is, meg is köszönték a vacsorát a csárdásnak illendően.
- Ilyen jóízűt se ettek ma Buda várában - ütött a vállára a király barátságosan.
- Váljék egészségére, vitéz uram - dörzsölgette össze a kezét a gazda, de neki is mindjárt eszébe jutott hozzátenni, hogy: - kivéve a gyevi bírót.
- Én bizony nem veszem ki a gyevi bírót se - nevette el magát a király.
- Hej, dehogynem, vitéz uram, dehogynem! - kiáltotta ijedten a csárdás, s kézzel-lábbal, szemmel-orral egyre integetett a sarok felé. A király azonban most már bosszúsan vont vállat.
- Ejnye, de fura falu ez a Gyevi, vigye el a markoláb!
- Kivéve a gyevi bírót - kottyant bele a gazda, de olyan sebesen ám, hogy a királynak megint csak nevetésre szaladt a szája.
- De bizony azt vigye el legelőbb!
- Márpedig azt nem viszi! - csikorgott ki valaki a sarokból, mint a kenetlen kerék. S nyomban ki is gurult a szoba közepére egy kis duda formájú ember, akinek szép nagy szélfogó füle volt, mint a szentesi korsónak, s azt annál sebesebben mozgatta, minél jobban elfutotta a méreg.
- Gyeviben az a törvény, hogy a bírót mindenből ki kell venni.​
- Ejnye, kutya meg a mája! - csodálkozott el a király. - Hát aztán ki hozta ezt a gyevi törvényt?
- A gyevi bíró! - lengette a füleit a dudaember.
- No, szeretném azt a jeles bírót látni! - kacagott a király.
- Hát csak nézzen meg kend - szuszogott a dudaember -, én vagyok a gyevi bíró!
- Hát akkor kendet vigye el a markoláb - mutatott rá a király -, ezt meg Mátyás deák mondja kendnek.
Az lett ebből, hogy a gyevi bíró mindjárt előrikkantotta a kisbírót, és hűvösre tetette a két diákot.
- Ki nem ereszted őket, míg meg nem tanulják a gyevi törvényt!
Ment is a két diák engedelmesen, de kisvártatva lelkendezve futott vissza a kisbíró, mutogatva az összeszorított markát, mint az égett sebet.
- Hát te tán parazsat szorongatsz a markodban, hé? - meresztett nagy szemet a bíró.
- Jobban süt ez annál is - nyitotta ki a markát a kisbíró. - Ezt küldik a csárdásgazdának a garabonciások.​
Vadonatúj aranyforint volt. Szent László képe az egyik felén, gyűrűs holló a másikon, addig csak hallomásból tudtak ilyenről Gyeviben.
Meg is szeppent a bíró egy kicsit, hogy mégse lehetnek ezek a deákok valami csiribiri emberek.
Hazamenet a faluháza felé került, bekukucskált a kulcslyukon a két deákra, de nem csináltak azok semmi különöset. Papirost szedtek elő a tarisznyából, arra irkáltak-firkáltak, a nagyobb mondta, a kisebb írta.
- Mégiscsak deákfélék lesznek - nyugodott meg a bíró. - Majd számon veszem, mire pazarolták a mécsest.
Kürtriadásra, lódobogásra ébredt reggel. Cifra ruhás urak sürögtek-forogtak a háza előtt, középen a két deák. Fogja az ákombákomos papírt a kisebb, adja neki a parancsot a nagyobb:
- Olvasd, ispán, olvasd!
- Gyevi derék népét szívébe fogadja a király őfelsége! - olvassa a kisebb deák.
- Kivéve a gyevi bírót! - mondja a nagyobb.
- Nincs köztük tökkel ütött fejű ember.
- Kivéve a gyevi bírót!​
- Azért elrendeli a király, hogy Gyeviben többé senki porciót ne fizessen!
- Kivéve a gyevi bírót!
- Ezüsttálból aranykanállal egyen!
- Kivéve a gyevi bírót!
- Tíz arany útravalót kapjon! - hajtogatta össze az ispán az írást.
- Kivéve a gyevi bírót! - mondta rá a király, s odafordult nevetve a dudaemberhez. - No, gyevi bíró, ugye, hogy jól megtanultam a gyevi törvényt?​
Azzal megsarkantyúzta a lovát, s egyszerre porba veszett a kíséretével. (A por nem is változott azóta se.) A gyevi bíró pedig nyekkent egyet, mint a megszúrt duda, betakarta magát a fülével, s világéletében ki nem bújt többé alóla.


Ezt pedig annak a bizonyságára írtam, hogy a tekintélytiszteletet nem most találták ám ki Magyarországon!



* mappa - térkép
 

Piroska49

Állandó Tag
Állandó Tag
1615751054507.png

1615751580026.png
1848. március 15-én a pesti forradalom estéjén a Bánk bán előadásán Jókai Mór szónokolt a színpadon, amire így emlékezett vissza egy későbbi írásában:

„Látjátok ezt a háromszínű kokárdát itt a mellemen? Ez legyen a mai dicső nap jelvénye. Ezt viselje minden ember, ki a szabadság harcosa; ez különböztessen meg bennünket a rabszolgaság zsoldoshadától. E három szín képviseli a három szent szót: szabadság, egyenlőség, testvériség. Ezt tűzzük kebleinkre mindannyian, kikben magyar vér és szabad szellem lángol! Ez aztán fordított a dolgon. A háromszínű kokárda helyreállítá a rendet. Aki háromszínű kokárdát akart feltűzni, annak előbb haza kellett menni. Tíz perc múlva a színház üres volt. És másnap minden embernek ott volt a mellén a háromszínű kokárda; a Nemzeti Kaszinó urainak paletot-ján kezdve, a napszámos darócáig, s aki köpönyegben járt, az a kalapjára tűzte. ”
 
Oldal tetejére