Egy saját mese, amit el is mesélek a lenti linken :
Titi Hajnalka: Ravasz mese
Margarétás mese réten,
Messze erdő közepében,
Élt egy huncut kicsi róka,
Hallgasd most a mesét róla.
A fák mögött állt egy malom:
– Él- e ember benne vajon?
Mert, ha igen, közel megyek,
Kövér tyúkocskát keresek!
Gondolta és útnak indult,
A kerítés mögé elbújt,
Megleste az apró népet,
S látott tyúkot igen szépet!
Már érezte is az ízét,
Törni kezdte hát a fejét.
Akadt is sütnivalója,
Nem hiába volt ő róka.
– Szép jó napot, szép kisasszony!
Tetszett is a tyúknak nagyon,
A kedves bók ilyen reggel.
Beszélt hát az idegennel.
– Magának is szép jó napot!
Látta a róka, hogy ez hatott.
– Nem jönne egy kicsit errébb,
Hogy jobban lássam a csodás szemét?
A tyúk teljesen elpirult,
És boldogan felé indult.
A róka már mostan látta,
Meglesz ma a vacsorája!
– Olyan karcsú!- bókolt tovább-
Csodás szárnyak, gyönyörű láb!
Miért nem jön ki hozzám cseppet?
Önök szépen repülhetnek!
Hát a tyúk, hogy megmutassa,
Kirepült. Ő meg elkapta!
Szegény pára naivsága,
Juttatta az elmúlásba...
Ez volt hát a mese róla,
Jól lakott a ravasz róka.
Rossz dolog a hiszékenység,
Rabja lenni könnyelműség!
Ravaszmese
