Mesék
- Téma inditó csipkebogyo
- Kezdés dátuma
Mátyás király iskolája
népmese
Mátyás király sokszor vándorlónak öltözött, és bejárta az országot. Látta, hogy a nép nem elég okos, azért Budán iskolát állittatott fel, hogy a jó tanulókat tanítsák. Akik onnét kikerültek, azok jutottak a legjobb hivatalokba.
Egyszer Mátyás drótosnak öltözve járt az országban. Meghallotta, hogy az egyik faluba a bíró fia szeretne beiratkozni a budai iskolába. Bekiabál az ablakon:
- Van-e drótoznivaló?
- Van hát, mer a Jóska mindig eltör valamit, ha a Pistára haragszik!
A drótos elkezdett drótozni, de közben kérdezett is:
- Hát, ki az a Jóska?
- Jóska az édes fiam! Szeretném feladni a királyi iskolába.
- Hát, ki az a Pista?
- A Pista a néném árva fia, aki itt nyűgösködik a nyakunkon!
Közbe tálaltak, a drótost is az asztalhoz hívták. A Jóska gyerek rögtön felkelt az asztaltól, mert ő már csak nem ül egy drótossal egy asztalhoz! A Pista is felkelt.
- Talán te is szégyelsz a drótossal együtt ülni?
- Nem, hanem félek, hogy kevés az ennivaló, és nem lakik jól ez a becsületes szegényember.
A drótos ledobta a gunyáját, és akkor látták, hogy Mátyás király áll ott. Pistát elvitte a királyi iskolába, és nagy úr lett belőle.
Jóska meg buta maradt.
Sziráky Judit
Ködben
A kisfiú apát nézte, aki a teherautó előtt állt, leszegett fejjel, kicsit előredőlve, valami különös és ismeretlen tartásban, mintha fáradt lenne vagy álmos.
A teherautó lámpái már égtek, szúrós, sárga fényt vetve a kövezetre, amely fölött nyúlósan és nedvesen szállongott a köd. Ebben a sűrűségben időnként eltűnt az utca, a nyitott kapu és a teherautó két első kereke, amely előtt apa állott.
Ködben
A kisfiú apát nézte, aki a teherautó előtt állt, leszegett fejjel, kicsit előredőlve, valami különös és ismeretlen tartásban, mintha fáradt lenne vagy álmos.
A teherautó lámpái már égtek, szúrós, sárga fényt vetve a kövezetre, amely fölött nyúlósan és nedvesen szállongott a köd. Ebben a sűrűségben időnként eltűnt az utca, a nyitott kapu és a teherautó két első kereke, amely előtt apa állott.
Tamási Áron
Kivirágzott kecsekaszarvak
Angyali falu ez a miénk.
Különben nyár van, s természetesen este.
A hold kidugja az égi hárem függönye mögül az arcát, és legények után leskelődik. Hamar meglát két fiatal tehetőset, és megkérdi tőlük:
- Hova mentek?
- Az orrunk után - feleli Ádám.
A hold nem húzza fel az orrát:
- Úgyis tudom - mosolyog negédesen vissza.
- Sokat tudsz! - enyeleg Ádám is véle.
József elszégyelli magát, és közbelép, nehogy szerelem legyen a dologból.
Kivirágzott kecsekaszarvak
Angyali falu ez a miénk.
Különben nyár van, s természetesen este.
A hold kidugja az égi hárem függönye mögül az arcát, és legények után leskelődik. Hamar meglát két fiatal tehetőset, és megkérdi tőlük:
- Hova mentek?
- Az orrunk után - feleli Ádám.
A hold nem húzza fel az orrát:
- Úgyis tudom - mosolyog negédesen vissza.
- Sokat tudsz! - enyeleg Ádám is véle.
József elszégyelli magát, és közbelép, nehogy szerelem legyen a dologból.
Csokonai Vitéz Mihály
November
Eljött már november didergő hónapja,
Hideg szele a fák ágait megcsapja.
Meghalva elhullnak a sárga levelek,
Játszadoznak vélek a kegyetlen szelek.
Az ajtónál álló télnek hideg zúzza
A zőld ligeteket s mezőket megnyúzza.
Hideg esső csorog, csepeg egész éjjel,
A fázékony Auster havat is hány széjjel.
A borongós égnek sűrű felhőzése
Házba zárt szívünknek kedvetlenedése.
Jer, barátom, minden únalmat űzzünk el
Az új boron vídám beszélgetésünkkel.
Van elég gesztenye, van elég noszpolya,
Van dió; melyik kell? mind jó borkorcsolya.
Gazdagabbak leszünk akármely bárónál,
Csendességben űlvén itt a kandallónál.
Az az óros kancsó megint jár közöttünk,
Tudod, mint tegnap is, mikor haza jöttünk.
Még ugyan a borom nem forrt ki egészen,
De semmi; potomra minek heverésszen?
Most még jobban is csúsz, mert édes valóba,
S különben sem látszik színe a kancsóba.
És ha az elsőtől még kedved nem dúzzad,
A másik kancsót is körömhegyig húzzad.
Magam is fogok te utánad tenni:
Törik, szakad, mégis vígan kell ma lenni.
Vígan ma, barátom! és ha pitizálunk,
Róziról is egy-két sort dallarizálunk.
S ki tudja? hátha még táncot is kell várni?
S hatos minétet is fogunk ketten járni?
Neveted? de több is történhetik itt még:
Bolond az, barátom, aki okos mindég!
Le kell a mord képet néha-néha tenni.
S ha ennyi hívságra nem fogunk is menni:
Jer, legalább minden únalmat űzzünk el
Az új boron vídám beszélgetésünkkel!
November
Eljött már november didergő hónapja,
Hideg szele a fák ágait megcsapja.
Meghalva elhullnak a sárga levelek,
Játszadoznak vélek a kegyetlen szelek.
Az ajtónál álló télnek hideg zúzza
A zőld ligeteket s mezőket megnyúzza.
Hideg esső csorog, csepeg egész éjjel,
A fázékony Auster havat is hány széjjel.
A borongós égnek sűrű felhőzése
Házba zárt szívünknek kedvetlenedése.
Jer, barátom, minden únalmat űzzünk el
Az új boron vídám beszélgetésünkkel.
Van elég gesztenye, van elég noszpolya,
Van dió; melyik kell? mind jó borkorcsolya.
Gazdagabbak leszünk akármely bárónál,
Csendességben űlvén itt a kandallónál.
Az az óros kancsó megint jár közöttünk,
Tudod, mint tegnap is, mikor haza jöttünk.
Még ugyan a borom nem forrt ki egészen,
De semmi; potomra minek heverésszen?
Most még jobban is csúsz, mert édes valóba,
S különben sem látszik színe a kancsóba.
És ha az elsőtől még kedved nem dúzzad,
A másik kancsót is körömhegyig húzzad.
Magam is fogok te utánad tenni:
Törik, szakad, mégis vígan kell ma lenni.
Vígan ma, barátom! és ha pitizálunk,
Róziról is egy-két sort dallarizálunk.
S ki tudja? hátha még táncot is kell várni?
S hatos minétet is fogunk ketten járni?
Neveted? de több is történhetik itt még:
Bolond az, barátom, aki okos mindég!
Le kell a mord képet néha-néha tenni.
S ha ennyi hívságra nem fogunk is menni:
Jer, legalább minden únalmat űzzünk el
Az új boron vídám beszélgetésünkkel!
Whol Stefánia
Hová repülnek a madarak?
«Álmosak vagytok! szemeitek lecsukódnak!» - mondja a föld a virágoknak. «Jertek aludni,
rátok takarom a meleg pelyhes dunnát, adok fejetek alá szép párnát, hófehér párnát. A szél is
fúj, a fák levelei lehullanak és az ég felveszi meleg hamuszinű bundáját. Jertek aludni!»
De a virágok nem fogadnak szót, csóválják fejecskéiket és elkezdenek lármázni, lábaikkal
toppantani, míg a szirmok lehullanak róluk. De mindez nem használ semmit, mert a mama
erővel fogja meg gyökereiket, lehúzza őket keblére és - surr - a föld alatt vannak.
A vén cserfa is az erdőben...
Micsoda cserfa? annyi a fa az erdőben; melyik hát az a cserfa?
Astrid Lindgren
Sunnanäng (Déli mező)
Réges-régen, még a szegénység napjaiban volt egyszer két testvér, aki egyedül maradt a világon. De gyerekek nem lehetnek egyedül a világon, kell, hogy valakihez tartozzanak, így aztán Mattias és Anna Sunnanángből elkerült Myrába a gazdához. A myrai gazda nem azért vette őket magához, mert nekik volt a földkerekségen a legtisztább, legártatlanabb szemük és a legmelegebb kicsi kezük, nem is azért, mert betegre sírták magukat elhalt anyjuk után. Ó, nem!
Dsida Jenő
December
A kályha tüze pattog. Körbe kába,
nagy fáradtsággal fejek hullanak össze
s valami titkos vágytól ösztönözve
bámulnak ki a csöndes éjszakába.
Valaki kell, hogy szívüket nyűgözze
és babráljon az özvegy nők hajában
és megcsókolja mind, aki hiába
gondol vissza tavaszra, nyárra, őszre.
Forrás: www.eternus.hu
Gorkij
A kisfiú és a kislány akik nem fagytak meg
Régtől fogva az a szokás, hogy a karácsonyi elbeszélésekben megfagyasztanak évente néhány szegény kisfiút és kisleányt. A jobbacska karácsonyi elbeszélés hőse, a kisfiú vagy a kislány, rendszerint valami nagy ház ablaka előtt áll, és az üvegen keresztül gyönyörködik a pazar szobákban tündöklő karácsonyfában, sok kellemetlenséget és keserűséget érez át, azután megfagy.
A kisfiú és a kislány akik nem fagytak meg
Régtől fogva az a szokás, hogy a karácsonyi elbeszélésekben megfagyasztanak évente néhány szegény kisfiút és kisleányt. A jobbacska karácsonyi elbeszélés hőse, a kisfiú vagy a kislány, rendszerint valami nagy ház ablaka előtt áll, és az üvegen keresztül gyönyörködik a pazar szobákban tündöklő karácsonyfában, sok kellemetlenséget és keserűséget érez át, azután megfagy.
Tábori Róbert
A jégtündér
1876-ban a március hónap nagyon keményen köszöntött be a Duna mentén. A felvidéken óriási hóesés után hirtelen olvadás állott be, mely roppantul megdagasztotta a Duna mellékfolyóit, odalent pedig a Bácskában olyan hideg volt, hogy a jég mindenütt mint vastag páncél nehezedett a vizekre. Öregemberek, akik még emlékeztek az 1838-as országos csapásra, aggódva hallgatták a felsővidéki híreket. De még jobban megijedtek, mikor néha napján kimentek a Duna partjára és megfigyelték, mit mível a békóba vert folyam. Zengett a jégpáncél, mintha alulról óriások ütögetnék, feszegetnék vasdoronggal, sokszor pedig éjszaka idején úgy nyögött medrében a hatalmas folyam, mintha panaszolná:
A jégtündér
1876-ban a március hónap nagyon keményen köszöntött be a Duna mentén. A felvidéken óriási hóesés után hirtelen olvadás állott be, mely roppantul megdagasztotta a Duna mellékfolyóit, odalent pedig a Bácskában olyan hideg volt, hogy a jég mindenütt mint vastag páncél nehezedett a vizekre. Öregemberek, akik még emlékeztek az 1838-as országos csapásra, aggódva hallgatták a felsővidéki híreket. De még jobban megijedtek, mikor néha napján kimentek a Duna partjára és megfigyelték, mit mível a békóba vert folyam. Zengett a jégpáncél, mintha alulról óriások ütögetnék, feszegetnék vasdoronggal, sokszor pedig éjszaka idején úgy nyögött medrében a hatalmas folyam, mintha panaszolná:
Csatolások
Ady Endre
Karácsony
Harang csendül,
Ének zendül,
Messze zsong a hálaének,
Az én kedves kis falumban
Karácsonykor
Magába száll minden lélek.
Minden ember
Szeretettel
Borul földre imádkozni,
Az én kedves kis falumba
A Messiás
Boldogságot szokott hozni.
A templomba
Hosszu sorba
Indulnak el ifjak, vének,
Az én kedves kis falumban
Hálát adnak
A magasság Istenének.
Arany János
ALKALMI VERS
Az uj évet (ócska tárgy!)
Kell megénekelnem,
Hálálkodva, ahogy illik,
Poharat emelnem.
Mit van mit kivánni még
Ily áldott időben? -
Adjon Isten, ami nincs,
Ez uj esztendőben.
Olcsó legyen a kenyér,
A gabona áros;
Jól fizesse a tinót
S nyerjen a mészáros,
Mérje pedig szöszön-boron,
Font kijárja bőven.
Adjon Isten, ami nincs,
Ez uj esztendőben.
Senkinek a nyakára
Ne vigyenek kontót;
Valaki csak ráteszen,
Nyerje meg a lottót;
Annyi pénzünk legyen, hogy!
Még pedig pengőben.
Adjon Isten, ami nincs,
Ez uj esztendőben.
Szegény ember malacának
Egy híja se essék;
Messze járjon dög, halál,
Burgonya-betegség;
Orvos, bakó a díját
Kapja heverőben.
Adjon Isten, ami nincs,
Ez uj esztendőben.
Tücski-hajcski baromnak
Sokasuljon lába;
Boci járjon mezőre,
Gyermek iskolába;
Gyarapodjék a magyar
Számra, mint erőben.
Adjon Isten, ami nincs,
Ez uj esztendőben.
Kívül, belül maradjon
Békében az ország;
A vásárra menőket
Sehol ki ne fosszák.
Béke legyen a háznál
És a szívredőben.
Adjon Isten, ami nincs,
Ez uj esztendőben.
A biró is, mint eddig,
Tisztét jól betöltse:
Víz kedviért a babát
Soha ki ne öntse;
Emberiség, igazság
Egyik serpenyőben.
Adjon Isten, ami nincs,
Ez uj esztendőben.
Zenebona, babona,
Huzavona vesszen!
Visszavonás, levonás
Minket ne epesszen.
Legyen egység, türelem,
Hit a jövendőben.
Adjon Isten, ami nincs,
Ez uj esztendőben.
Nagy uraink (ha élnek)
Nőjenek nagyobbra;
Áldozzanak, legyen is mit,
Mégse üssék dobra;
Nemzetiségünk mellett
Buzogjanak hően.
Adjon Isten, ami nincs,
Ez uj esztendőben.
Író pedig írónak
Szemét ki ne ássa, -
Ne is legyen az idén
Napfogyatkozása
Jó erkölcs-, eszme-, hírnév-,
S előfizetőben.
Adjon Isten, ami nincs,
Ez uj esztendőben.
Mire üssek még pohárt?
Asszonyi hűségre?
Barátság-, polgár-erény-,
Vagy mi más egyébre?
Hiszen ezek közöttünk
Vannak kelendőben.
Tudj' Isten, mi minden nincs
Ez uj esztendőben!
(1853)
ALKALMI VERS
Az uj évet (ócska tárgy!)
Kell megénekelnem,
Hálálkodva, ahogy illik,
Poharat emelnem.
Mit van mit kivánni még
Ily áldott időben? -
Adjon Isten, ami nincs,
Ez uj esztendőben.
Olcsó legyen a kenyér,
A gabona áros;
Jól fizesse a tinót
S nyerjen a mészáros,
Mérje pedig szöszön-boron,
Font kijárja bőven.
Adjon Isten, ami nincs,
Ez uj esztendőben.
Senkinek a nyakára
Ne vigyenek kontót;
Valaki csak ráteszen,
Nyerje meg a lottót;
Annyi pénzünk legyen, hogy!
Még pedig pengőben.
Adjon Isten, ami nincs,
Ez uj esztendőben.
Szegény ember malacának
Egy híja se essék;
Messze járjon dög, halál,
Burgonya-betegség;
Orvos, bakó a díját
Kapja heverőben.
Adjon Isten, ami nincs,
Ez uj esztendőben.
Tücski-hajcski baromnak
Sokasuljon lába;
Boci járjon mezőre,
Gyermek iskolába;
Gyarapodjék a magyar
Számra, mint erőben.
Adjon Isten, ami nincs,
Ez uj esztendőben.
Kívül, belül maradjon
Békében az ország;
A vásárra menőket
Sehol ki ne fosszák.
Béke legyen a háznál
És a szívredőben.
Adjon Isten, ami nincs,
Ez uj esztendőben.
A biró is, mint eddig,
Tisztét jól betöltse:
Víz kedviért a babát
Soha ki ne öntse;
Emberiség, igazság
Egyik serpenyőben.
Adjon Isten, ami nincs,
Ez uj esztendőben.
Zenebona, babona,
Huzavona vesszen!
Visszavonás, levonás
Minket ne epesszen.
Legyen egység, türelem,
Hit a jövendőben.
Adjon Isten, ami nincs,
Ez uj esztendőben.
Nagy uraink (ha élnek)
Nőjenek nagyobbra;
Áldozzanak, legyen is mit,
Mégse üssék dobra;
Nemzetiségünk mellett
Buzogjanak hően.
Adjon Isten, ami nincs,
Ez uj esztendőben.
Író pedig írónak
Szemét ki ne ássa, -
Ne is legyen az idén
Napfogyatkozása
Jó erkölcs-, eszme-, hírnév-,
S előfizetőben.
Adjon Isten, ami nincs,
Ez uj esztendőben.
Mire üssek még pohárt?
Asszonyi hűségre?
Barátság-, polgár-erény-,
Vagy mi más egyébre?
Hiszen ezek közöttünk
Vannak kelendőben.
Tudj' Isten, mi minden nincs
Ez uj esztendőben!
(1853)
Takács László
Újévi köszöntő
Aranyszánkó fut a havon,
Ezüst csengő a lovakon,
Haj, délcegen, fiatalon,
Az Új Év ül fenn a bakon !
Köszöntse a magyar népet,
Hozzon búzát, békességet,
Rőfos kolbászt, szakajtóval,
Bort is mellé, száz akóval!
Nekünk is van kívánságunk,
Januárra havat lássunk,
Korcsolyával jégre szálljunk,
Hadd repüljünk, hadd cikázzunk!
folyt.
(1956)
Benedek Elek
Kék mesekönyv
„Van nekem egy csodalámpám, gyerekek, melynek tündéri fényességet árasztó világa mellett országot-világot bejárok, s úgy szedegetem össze a világ legszebb meséit. Világjáró nagy utamból, íme, itt egy könyvre-való mese: olvassátok, gyönyörködjetek bennök, aztán hozok én nektek újabb meg újabb könyveket, melyekből a nagyvilág népeinek legszebb meséit ismeritek meg. Az én csodalámpám nemcsak a világ legszebb meséit mutatja meg, de mutat mindenféle gyönyörűséges színeket is: ez a magyarázata, hogy ennek a kötetnek Kék mesekönyv külön jelzője van. Az ezután következő köteteknek is valamely szín lesz a jelzője, azt példázván ezzel, hogy a mesék világa, melyet én bejártam, színekben pompázó világ. Mostan pedig üljetek ide körém. Kezdődik a mesemondás, mégpediglen minden mesék ősforrásán – a Pancsatantrán… Benedek Elek”
Kék mesekönyv
„Van nekem egy csodalámpám, gyerekek, melynek tündéri fényességet árasztó világa mellett országot-világot bejárok, s úgy szedegetem össze a világ legszebb meséit. Világjáró nagy utamból, íme, itt egy könyvre-való mese: olvassátok, gyönyörködjetek bennök, aztán hozok én nektek újabb meg újabb könyveket, melyekből a nagyvilág népeinek legszebb meséit ismeritek meg. Az én csodalámpám nemcsak a világ legszebb meséit mutatja meg, de mutat mindenféle gyönyörűséges színeket is: ez a magyarázata, hogy ennek a kötetnek Kék mesekönyv külön jelzője van. Az ezután következő köteteknek is valamely szín lesz a jelzője, azt példázván ezzel, hogy a mesék világa, melyet én bejártam, színekben pompázó világ. Mostan pedig üljetek ide körém. Kezdődik a mesemondás, mégpediglen minden mesék ősforrásán – a Pancsatantrán… Benedek Elek”
Shakespeare
Téli rege
(Shakespeare mesék)
Az álomszerűen meseszép hangulat hirtelen féltékenységi dührohammá változik, rémálommá: a szicíliai király barátját, Polixenést és feleségét (Hermione) házasságtöréssel vádolva küldi a halálba, előbbi csupán Camillo hűségének köszönhetően menekülhet el. Apollo jóslata sem tudja meggyőzni Leontest képzetei hamisságáról, csupán a szörnyű látvány – szerettei holtteste – ébreszti fel zavaros állapotából. Már késő, egyetlen utódját, a fattyúnak vélt csecsemőt távoli partokon hagyta sorsára.
A történetbe sok év múltán kapcsolódunk bele újra, Perdita – a csecsemő, akit megtalált fiával együtt (Mufurc) nevelt egy pásztor – felcseperedett, és mindenkit elámít vélt származását meghazudtoló szépsége, nemessége. Florizel királyfi beleszeret, és elhagyja érte apja, Polixenes királyi udvarát. A király, a hű Camillóval együtt, álruhában meglesi a pásztorok ünnepét, és haraggal veszi tudomásul fia vonzódását egy egyszerű pásztorlány iránt. Camillo, aki rájön Perdita kilétére, a fiatalokat Szicíliába küldi, ahol Leontes tárt karokkal fogadja elveszettnek hitt lányát, és Hermione szobra életre kel. A megbocsájtás, a feloldás pillanata lehetne ez, ha a történetet mindvégig mozgató figura nem gördítené a nézőtér és a színpad közé az áttetszőség, a látomás, az álomszerűség tüllfüggönyét. És számunkra nem marad más, csupán a feloldatlanság feszültsége.
Téli rege
(Shakespeare mesék)
Az álomszerűen meseszép hangulat hirtelen féltékenységi dührohammá változik, rémálommá: a szicíliai király barátját, Polixenést és feleségét (Hermione) házasságtöréssel vádolva küldi a halálba, előbbi csupán Camillo hűségének köszönhetően menekülhet el. Apollo jóslata sem tudja meggyőzni Leontest képzetei hamisságáról, csupán a szörnyű látvány – szerettei holtteste – ébreszti fel zavaros állapotából. Már késő, egyetlen utódját, a fattyúnak vélt csecsemőt távoli partokon hagyta sorsára.
A történetbe sok év múltán kapcsolódunk bele újra, Perdita – a csecsemő, akit megtalált fiával együtt (Mufurc) nevelt egy pásztor – felcseperedett, és mindenkit elámít vélt származását meghazudtoló szépsége, nemessége. Florizel királyfi beleszeret, és elhagyja érte apja, Polixenes királyi udvarát. A király, a hű Camillóval együtt, álruhában meglesi a pásztorok ünnepét, és haraggal veszi tudomásul fia vonzódását egy egyszerű pásztorlány iránt. Camillo, aki rájön Perdita kilétére, a fiatalokat Szicíliába küldi, ahol Leontes tárt karokkal fogadja elveszettnek hitt lányát, és Hermione szobra életre kel. A megbocsájtás, a feloldás pillanata lehetne ez, ha a történetet mindvégig mozgató figura nem gördítené a nézőtér és a színpad közé az áttetszőség, a látomás, az álomszerűség tüllfüggönyét. És számunkra nem marad más, csupán a feloldatlanság feszültsége.
Božena Němcová
Bajaja királyfi(Három aranytoll)
A fiatal király elbúcsúzott feleségétől, és elindult a háborúba. Alighogy elhagyta a várat, a királynénak ikrei születtek, két fiúgyermek. Nagy volt az öröm az egész országban, és legott követeket küldtek a királyhoz, hogy neki is megvigyék az örömhírt. A fiúcskák egészségesek voltak, mint a makk, és szépen fejlődtek. Az, amelyik pár perccel előbb jött a világra, életrevalóbb volt, mint az öccse, és ilyen maradt akkor is, mikor egy kicsit felcseperedtek. Meg se állt, csak az udvaron, ott futkározott, ugrándozott, vagy a vele egyidős hóka lován nyargalászott. Testvére meg legszívesebben a puha szőnyegen szökdécselt, anyja körül téblábolt, és máshova nem is ment, csak anyjával a kertbe; így aztán az anyjuk az idősebbet nem szívelte, és a fiatalabb lett a kedvence. A fiúk már hétévesek voltak, mikor a király visszajött a háborúból. Kimondhatatlan boldogsággal ölelte keblére gyermekeit meg feleségét.
Vodosov
Maroska
(Legszebb orosz mesékből)
Maroska
(Legszebb orosz mesékből)
Élt egyszer egy öreg asszony a leányával és a mostohalányával. A lányát nagyon szerette, kényeztette, gyakran mondta neki: — Nasztarocskám, te szépségem, te mákvirágocskám — és adott neki piros szallagot és gyöngyöt a hajába. De Nasztarocska nem segített az anyjának, csak aludni szeretett; ha varrni, fonni kezdett, mindjárt kiesett minden munka a kezéből. |
