Ma rántott nyúlcomb volt ebédre, tepsis krumplival. A nyúlhúst a férjem fedezte fel a Lidl-ben, és hozta örömmel, hogy ő ma ezt akar ebédelni, mert már olyan régen volt. Valóban nagyon régen ettünk nyulat. Amíg még éltek a barátaink szülei, ketten is tartottak nyulakat, tőlük szoktunk venni, tisztítva, konyhakészen. Sajnos öregszünk, a szüleink is megöregedtek, már nem foglalkoznak állatokkal, és többen már nem is élnek közülük. Azóta nincs házi tej, tejföl túró, és nincs nyúl sem. Nagyon finom ebéd volt.
Én is olvastam ezt a felmérést, hogy mennyire le vagyunk maradva a többi nemzet háziasszonyai, és férjei mögött.
Egyébként én is elgondolkodtam: azt mondja, napi rendszerességgel házimunkát végezni... Nálunk például a férjem dolga a bevásárlás. Minden nap rendszeresen.
Van, amikor főz, de az nem rendszeres.
Az biztos, hogy minden nap végzek házimunkát, mint ahogy a nők nagyrésze, és nem csak a fele. Hiszen fel kell söpörni a reggeli után lepotyogott kenyérmorzsát, el kell mosogatni, vagy belepakolni a mosogatógépbe, mosógépbe, port törölni, porszívózni, felmosni, vasalni, wc-t fürdőt takarítani,stb... stb... És még nem beszéltem a főzésről. Szerintem ez a felmérés köszönő viszonyban sincs a valósággal. (Ezzel nem azt akartam írni, hogy minden nap kell porszívózni, vagy mosni, de valamit kell végezni, mert különben összecsapnak a fejünk felett a hullámok)
