Végem van. Ekkora idióta is csak én lehetek, 40 fokban kenyeret sütni, kemencében. először életemben.
Hát, nem azt mondom, hogy nagyon finom lett, de nem is rossz. Még egy kicsit kell vele vacakolni. Legfőképpen az a lényeg, hogy nehogy túl forró legyen a kemence, mert akkor megég. 250-300 fok elég. Aztán kicsit kemény lett a héja. (Csak később olvastam el, hogy vizet kellett volna a kemencébe tenni, aztán a pára nem engedte volna megkeményedni.)
Még így is sokkal finomabb volt, mint a boltban vett, mindenféle adalékanyaggal telerakott kenyér. És tettem el öregtésztát, a következő kovászos adaghoz. Mivel ez csak próba volt, csak 2 db. kb. 60 dekás kenyeret készítettem. Az egyiket azonnal megettük ebédre a vörösboros vadpörkölthöz. A másikat - a rozsosat - elvitte a lányom, mert azt mondta, hogy nagyon finom lett, és ilyet nem lehet boltban venni, és meg lehet kenni, és nem morzsálódik, és... és... szóval ízlett neki.