Elke!
Ilyenkor, Húsvét előtt, szombaton.
Rímekbe préselem minden mondatom!
Vidám vagyok és nagyon humoros!
Tájékozódott és nem pedig túl okos!
Mondd, a tyúk alól hímes tojást loptál már?
És a Húsvéti nyuszinak a farkát fogtál már?
Mert ha még nem, úgy siess hamar!
Nehogy lemaradj róla, mint tavaly!
Persze most locsolkodók mennek Hozzád, sorban.
Kicsit megilletődve, Húsvéti versikéket mondva.
Végig hallgatod Őket, és nem leszel goromba!
Pedig ezektől van már gombóc a gyomrodba!
Tudod, hogy a locsolkodók zöme, másnapos.
Nem éppen szívderítő Neked ez az állapot.
Azon gondolkozol, miközben majd leesik az állad.
Hogyan válhat az emberből ilyen részeg, disznó állat?
Átnézel már rajta, mint egy üvegfalon.
Ilyenkor már a feje tudod, üres nagyon.
Mosolyogsz rá, pedig nem is értesz minden mondatot.
Nem tudod, mit mondott jól és azt sem, hol ronthatott.
És amikor előveszi kölnis üvegét, azt a Krasznaja Moszkvát!
Rádöbbensz, Vele értelmesen beszélgetni, hasztalan most már!
Hagyod, hogy meglocsoljon, miközben dicséred annak illatát.
Pedig legszívesebben már kiirtanád Őt is, meg az írmagját!
Erőltetett mosollyal, étellel-itallal is kínálod.
Legbelül pedig már a pokolba is kívánod.
Nagy nehezen feláll, és búcsúzkodni készül.
Attól, hogy elmegy, az eltelt idő is szépül.
Meg sem próbálod Őt tovább marasztalni.
Nem tudod, nem is akarod Őt magasztalni
Amint belekezd viccelődéseibe a nőkön.
Gyorsan kikíséred, nehogy visszajöjjön!
Fellélegzel végre és a bűz miatt az ablakot is kitárod.
Az ilyen vendégeket, még az ellenségeidnek sem kívánod.
Látod én, mindezektől megkíméllek, ezzel a kis versel.
Kellemes Húsvéti Ünnepeket Kívánok! Józanul, tiszta fejjel.
