Üdv mindenkinek,egy gondolat erejéig én is becsatlakoznék a
Témában. Szerintem nagyon sok közös vonás van férfiak között
Ami tipikus,mégis más- más személyiséggel rendelkeznek és
Ezért nem lehet azt mondani ,hogy egyformák. Különböző
Értékrendekkel amit vagy családból vagy élettapasztalatból
Merítik. Én három férfivel élek együtt /2 fiú,7és 15évesek és az apjuk/
Úgy gondolom mint anya nekem olyan férfit kell felnevelnem
Akivel én is szívesen élnék együtt ez az én felelősségem.kiss
Szia Dolphinkiss
Én nyiltan "dicsérlek" a szemléletedért! Messze egyetértek veled!!!!!
kiss
Te, Anyóka, én sokat elmélkedem ezen, hogy ifjú koromban is állandóan a rohanó világot emlegették, meg a romlást. Nem lehet, hogy ez ilyen korosztályos sajátosság? (....)
Jelenlegi -az én koromban még érintett- tanerők is találnak mindíg valami elrettentőt a mai gyerekek külsőségeiben. Mintha elfelejtették volna, hogy honnan jönnek ők maguk.
Annak idején azt gondoltam, nem a világ rohan, hanem mi rohanuk a világban. Csak rajtunk múlik, hogy lassítunk-e.
A világ meg állandóan változik. Az erkölcsök romlanak, erre nem tudok pozitív gondolatokat kitalálni, mert tényleg romlik. Illetve csak az ítélkezés kezd fellazulni, nem? Nekünk kell erősen jó példával elöljárni, hogy a gyerekeinknek legyen honnan megtanulni az erkölcsös, emberi életet, és hogy ne ítélkezzenek azok felett, akik ezt másként gondolják.
Ez kicsit csoportdinamikás kérdés. Egy csoportnak bármekkora is legyen, kellenek közös normák, amelyek mentén csoporttá tudnak szerveződni. Ezt lehet kirekesztőnek ítélni azok esetében, akik nem képviselik azokat a normákat, amelyek mentén a csoport megszerveződött. (...)
Na, bocsi, ez nem éppen pasis téma, csak kijött belőlem. 🙄
Szia Cathykiss
Ez a roha világosdi is több sebből vérzik! Melyik a rohanos része?
Ez csak skatuja, hogy a mai gyerekek ruházata. Hiszen valójában mikor is kezdödött ez a mizéria? És egyáltalán mi és hol hagytuk az etalont? Úgy általában az erkölcsre, gyerekgöncre, nivóra, szinvonalra, etikára, illemre....és még sorólhatnám.
Én a gyümölcsét aratom a nevelésemnek, ma már csak az unokáim lépteit igazgatom.
Roppan egyszerü volt a pedagógiai elvem:
1./nem lopsz, nem hazudsz, nem csavarogsz.
2./A "nem" helyett a "nem szeretném"-et ezért+ezért indoklásom kiséretében, hallotta tölem. Így a döntés mindig nála volt. Ha rossz volt a döntés akkor sem olvastam a fejére, hanem átöleltem , és volt mikor vele sírtam. Kérdezem én milyen horderejü dolog lehet a gyerek életében amiben nem dönthetne, attól a pillanattól fogva, mióta a szavamat érti.
3./A kapun kívül neked van igazad, ami jogosságát otthon megbeszélünk.
Aztán otthon elmondhatta, hogy miért is gondolta és tette azt amit???? Amire folytonosan az volt a válaszom, hogy igen, ha ennyi idős lennék én is ugyan ezt csináltam volna, de ezért meg ezért ilyet nem csinálunk.
De ez már megint egy másik történet....
Nekem személy szerint tele van az a bizonyos ezzel a kirekesztéssel.....és a többi ilyen baromsággal.
Az én fogalmaim szerint ez az alkalmazkodás témaköre....
De ez már megint másik történet......
Némi részre hajlással fűszerezve elmondhatom, hogy az én Csimutám nem tipusdarab, már csak azért sem mert én vagyok az anyukája.
Tehát a pasi egyformaság már az anyukák vonatkozásábvan is különbözőséget mutat
😀😀
Engedelmetekkel átmásolom ezt a hsz a gyerekes topicba.
