Mit szeretsz a kedvesedben?

Azt szeretem benne a legjobban, ahogy átölel, és ha csak elmegy mellettem megpuszil vagy megsimogat. Azt is szeretem benne, hogy mindazok ellenére szeret, ami vagyok! Ennél jobban és szebben nem tudom megfogalmazni...
 
A legjobb, hogy úgy fogadott el, ahogy vagyok.
Nem várja el tőlem, hogy teljesen kivetkőzve magamból megváltozzak.
Imádom a gyönyörű szemeit, ahogy rám mosolyog és hízeleg.
 
Én a páromban az őszinteségét szeretem a legjobban.Szeret cirógatni s Ő is igényli,segítőkész és családcentrikus ,hát kell ennél több?
 
Van még rajtam kívül olyan, aki erre a kérdésre egyszerűen nem tud választ adni?
Sokat gondolkodtam ezen. Mit szeretsz a kedvesedben?
Olyan "snassz" lenne azt mondani, hogy mindent? Lehet az a legjobb megfogalmazás számomra, hogy azt, hogy létezik..
 
Szerintem ez nagyon nem egyszerű dolog! Még elmagyarázni sem vagyok képes igazán, hogy mire gondolok. Nem a felsorolás okoz nehézséget, hanem az emberi természet...
A párom évekig a legjobb barátom volt, maj regymásba szerettünk, összeházasodtunk. Nagyo szép arca volt, kisfiús, bájos mosolya. És nagyon szeretett! Bizonyos értelemben nagyon különböztünk, de ez tényleg olyan volt, hogy a két különböző fél összetéve egy teljes, kerek egészet alkot. Szépnek találtam a kezét, az alakját, imádtam a ragaszkodását. Két hónap házasság után elvitték katonának másfél évre. Én anyósomékkal maradtam- gondolom: ez már sejtet valamit- majd 1 év után átköltöztem az anyukámhoz, akinél szintén nem volt rózsás a helyzetem, úgyhogy inkább eljárogattam a barátnőimhez. Rengeteget beszélgettünk, csavarogtunk a városban munka után és lassanként elszoktam a házasságtól (igazából bele sem szokhattam). Amikor a párom leszerelt, én szinte kétségbeestem. Nem tudtam elképzelni, hogy a szabadság helyett hirtelen hogy is tudnék úgy élni, hogy valaki éjjel-nappal megszabja. hogy éljek! Hogy örökké az anyósomékhoz kelljen eljárkálni, minden nap, munka után, minden hét végén ott csücsülni, amikor pedig megbocsáthatatlan módon bánt velem. a párom pedig hihetetlen erős kötelékkel kötődött a szüleihez.És akkor, hirtelen a szép kezeit durvának láttam, a ragaszkodása terhes volt; haragudtam, amikor mosolygott, mert én úgy éreztem: megtévesztő. kb. 15 évig nagyon rosszul éltünk. Nap, mint nap kínlódás volt, de együtt maradtunk és nem csak a gyerekünk miatt! Tudtuk mindeketten végig, hogy a rengeteg probléma ellenére van valami olyan tulajdonság a másikban, amit ezer között sem találnánk meg. Anyósom meghalt, pár év múlva én elkerültem dolgozni egy másik megyébe egy időre és lassan-lassan elkezdtük szeretni, majd imádni egymást! És az az eres keze újra szép lett, ahogy a mosolya és az arca is, és amire régen azt mondtam: seggfej vagy, most ugyanez úgy hangzik el, szeretettel, hogy tökfej vagy- egy teljesen ugyanolyan szituációban.
Elnézést, ha kissé hosszúra sikeredett és remélem, hogy a lényeg érthető volt!
 
Szeretem, hogy teljesen más mint én:)
Valamint, hogy segítőkész, figyel rám, és elviseli a természetemet:D
 
Az összhatás a fontos.
Ha fizikailag nézzük, számomra fontos az arc, és most meg fogtok döbbenni biztos, de nem a popsi és a mell ami még számít. Számomra fontos, hogy vonzó, kerekded vállacskái legyenek. És a szeme persze. Jah és utálom a nagy lábú nőket.
Stílusra pedig legyen kedves. A hisztis plázacicákat nem állhatom. Bár biztos minden pasi ezt mondja, azért nézzük meg, hányan ugranak, ha egy ilyen plázacica leejt valamit...
 
Ha nem szimpatizálsz a külsejével,lehet belülröl a tökéletes párod nem fogsz kezdeményezni.Viszont a belsö értékeknél nincs fontosabb.Ha megtud nevettetni már esélyes.
 
Gyakorlatilag mindent!!!
Csak két gond van:-nem tud veszíteni
-nem egy kimondott romantikus típus:88:
 
Oldal tetejére