Nem szülhetünk kényszerből

Kedves Bátran!
Vitatkozni – véleményem szerint – elég nehéz akkor, amikor bármiféle konkrét érv, tény, adat helyett hangzatos szólamok szerepelnek csak.

Milyen konkrétumokkal támaszthatók alá a következő kijelentések: „Sajnos Európa elöl jár abban, hogy a család mint olyan, ne legyen kívánatos, sőt kispolgári csökevénynek tűnjön. Miért? Azért, hogy a társadalomban ne tűnjön ki az aberráció, inkább az egyéneket a saját képükre formálják.”

Mondd, kérlek, miért is jó az, ha egy családba úgy születnek bele a gyerekek, akiket egyébként optimális esetben valóban akartak, vártak, hogy a család nem képes arra, hogy a szereteten kívül biztosítsa számukra azt, ami az egészséges testi-lelki-szellemi fejlődésükhöz szükséges? Nem gondolok kacsalábat a palota alá, de például fontosnak tartom az egészséges, minőségi táplálékot, kielégítő minőségű lakást, egy-egy külön szobát, mert privát térre szüksége van mindenkinek, és – uram, bocsá’ - 2016, Magyarország – netán internetet, saját játékot, könyvet, néhány olyan ruhadarabot, amit nem a testvérektől örökölt vagy ismerősöktől kapott.

A családok szétverésének teóriája és az utódnemzésről való megfeledkezés külön is megérne egy-egy fejezetet. (Ismeretlenül is bocsáss meg, de az utóbbi kitételnél nem tudtam, sírjak-e vagy nevessek.)

És mielőtt túlságosan elárasztana a hurráoptimizmus: a kormány valóban felkínálta az otthonteremtés támogatásának lehetőségét, de annak utánanéztél-e, hogy ki és milyen feltételekkel juthat hozzá?

Szinglikérdés: „A szingli azért él egyedül mert nem vállalja fel, hogy kompromisszumot kell kötnie valakivel. Neki a legfontosabb saját maga.” Ezt vajon mivel tudnád alátámasztani? Valami konkrétum, esetleg? Feltéve, de meg nem engedve, hogy igaz lenne az állítás, ez jogalap lehet szerinted bárki számára is, hogy beleszóljon a másik életébe, ha az a másik általunk nem ismert okból úgy döntött, hogy nem kíván családot alapítani?

Tudod, összességben nézve a fentieket, megint egy Juhász Gyulának tulajdonított aforizma jutott eszembe: „Aki nagyon magyarkodik, az nem nagyon magyar.” A „magyarkodik” és a „magyar” a helyzetre és a témára aktualizálva helyettesíthető

bátran77 írta:

Szerintem ez a kérdés sokkal összetettebb és mélyebb, mint ahogy látjuk és ahogy láttatni akarják velünk.
Georgina Bojana amit leírt, avval nem lehet vitatkozni. A saját életútját, tapasztalatait osztotta meg velünk - köszi - én csak helyeselni tudok. DE!!! Ahány ember annyi gondolkodás és ugyanennyi sors és életút. Minden történetben viszont egy azonosság van, a család már nem olyan fontos, mint elődeinknek.
Sajnos Európa elöl jár abban, hogy a család mint olyan, ne legyen kívánatos, sőt kispolgári csökevénynek tűnjön.
Miért? Azért, hogy a társadalomban ne tűnjön ki az aberráció, inkább az egyéneket a saját képükre formálják. Georgina Bojana történetében egy biztos, a SZERETET. Nem akkor derült ez ki amikor az aggódásról stb. ír, hanem:

Hol marad az az erős kapocs, amit a gyerekek legkisebb korától kezdve "építünk", sőt óvunk. S, az immár felnőtt gyerekének a szemébe nézve nyugodt lélekkel kijelenthetjük: attachFull1426303 MEGÉRTE!

amikor visszanézve valaki nem sopánkodik, hanem megelégedett az életével. Mindig van olyan döntés, amit legszívesebben megváltoztatnánk, de a gyerekvállalást nem. Mert csak a megelégedett emberek tudják azt mondani; a felnőtt gyerekem szemébe nézve nyugodt lélekkel kijelenthetjük: MEGÉRTE!

A szingli azért él egyedül mert nem vállalja fel, hogy kompromisszumot kell kötnie valakivel. Neki a legfontosabb saját maga.
A családok többsége (tisztelet a kivételnek) azért nem vállal gyereket, mert a saját igényei fontosabbak. Ha elődeink mérlegelték volna az anyagi életüket vagy a nehézségekre néztek volna, többségünk nem született volna meg, és akkor nem részesülhettünk volna abban a lehetőségben/kegyben, hogy gyerekeink szemébe nézhessünk és mondhassuk: MEGÉRTE!

A politikára térve, örüljünk, hogy a kormány ad pénzt az otthonteremtésre. Az, hogy evvel lehetőséget ad a családoknak, nem kérdéses. A lehetőséggel lehet élni és visszaélni is, mindig az egyén dönti el, de ha nincs lehetőség, akkor a mozgástér is sokkalta kisebb.

Remélem, hogy vitát generálok a hozzászólásommal, mert a nézetek kulturált egyeztetése előbbre visz.

Egy bölcs ember mondta: a családok addig nem lesznek a harmónia helyei, amíg nem váltják fel az én és a te kifejezést a "mi"-re.

Kattints a kibontásához...

*
Kedves Bátran77!
Köszönöm, hogy nemcsak elolvastad, de hozzá is szólsz a "vallomásomhoz". Annak különösen örültem, hogy a sorok mögé is láttál, s nagyon is ráéreztél az akkor gondjaimra. Valamint átláttad, a történetem igazát, s azt, hogy meg vagyok elégedve a sorsommal. Örülök a minden napi történéseimnek, s annak, hogy van lehetőségem írni, s erre van is "kereslet", sőt visszajelzéseket is kapok.
Ezek mind, mind azt húzzák alá, hogy nem éltem, s nem élek hiába. Ezt tudom elmondani azzal is, ha sok vergődéssel, de végtelen szeretettel mindig a gyerekeim érdekeit szolgáltam. Természetesen az is igaz, hogy voltak "egyeztetési" gondjaim, u.úgy, mint a többi édes-, ill. családanyának. No igen, most és itt felemlegetném a mind örökös lelkiismeret furdalást. Azt, hogy mindig valami elmaradt: vasalás, a befőzés (ha volt lehetőségem, akkor max. kihasználtam, pl. kaptam sok gyümölcsöt, nem hagytam veszni. Akkor egész éjjel befőztem, s másnap zuhany alatt felébredve , magamat dupla adag caffeval beindítva, intéztem a napi tennivalóimat. Akkor tanultam meg, hogy soha nem rendezek nagy takarítást, de a folyamatos takarítás híve vagyok/maradtam. Mindig volt/van annyi időm, hogy konyha-, könyv- egyéb szekrények polcait letakarítsam. Nem a sátoros ünnepek előtt és a mind összeset egyszerre, de "forgóban" mosom a függönyt, a kézimunkákat és csaszitolok. Mindig egy kicsivel többet, s akkor így rendben van a lakás. Hiába, no, itt is bevált drága nagyanyusom ötlete és módszere. Ezért teszem is közzé. Nem kell évente 4x olyan takarítást csinálni, hogy utána napokig izomlázban fetrengünk és máshoz nincs is erőnk - felkiáltással - törjük össze magunkat. Ez a módszer kipróbált és bevált, ezért teszem itt és most, közzé
*
Amit a Kormány segítségéről tudunk, az nem a teljes igazság.
Közvetlen környezetemben, barátnőmnek az egyik leánya eladta a házrészét. Fel akarta venni ezt a CSOK lehetőség által, orrba-szájba meghirdetett összeget, mivel neki már megvan mind a három gyermeke. S, amikor bement a hivatalba, olyan, de olyan hosszú időt "jósoltak", amíg a kezébe kapná ezt a "belengetett, igen magas összeget", úgy, hogy kénytelen volt azonnali hitelt felvenni. A fiatalasszony családjában már megvan a 3 gyermek, sőt 14, 12, 8 évesek. Jogosan kérhetné azt a már kifizetésre váró 10 milliót. De mivel itt a gyorsaság, a MOST számított, így kénytelen volt más hitelt felvenni. S, akkor ezt nem fizetik ki. No ennek még utána nézek,mert nem hagyom annyiban. Az a 10 millió - számításom, véleményem szerint - már járna nekik. Még a +hitel felvétele nélkül is. Hiszen a "feladatot ők már teljesítették". Iszen' megvan a 3 gyerek.
Miért kellett a (más, nem a CSOK által kínált) banki hitel?
Az eladott házrész + a MOST felvett kölcsön (nem államilag belengetett 3 gyerek után járó 10+10 milláról "énekelek") = teszi ki azt az összeget, hogy MOST tudjon lépni. MOST tudja megvásárolni az általuk kiszemelt ingatlant, amit le kell dózerolni és a telekre egy új házat felhúzni. Mivel a házrészüket MOST adták el, így záros határidőn belül kénytelenek elköltözni.
No, most és itt ÁLLJ! Kevesen tudják, hogy VAN LEHETŐSÉG arra, hogy ilyenkor, ebben az esetben a helyi polgármesteri hivataltól, pár hónapra, (amíg be tudnak költözni az újonnan felépített házukba), kapjanak egy szükséglakást. Ha bárki ezt elolvassa, s ennek nyomán el tudja indítani a sorsát, akkor -én- már boldog vagyok.
*
A vitára én is kíváncsi lennék, mert a barátságos hangnemben, okos és jó hozzászólásokkal valóban a nézeteink kulturált egyeztetésére, elfogadására szolgál(na)
G.B.

Örülök, hogy mindenki leírta/leírja véleményét.
Először is mindenki a saját világnézetét illetve gondolatait védi. Én azért védem a családi modellt mert ez tetszik illetve ebben lelem a kedvemet. Azért merem leírni, hogy a szinglik saját magukat ( vágyaikat, kívánságaikat) szeretik mert voltam azon az oldalon is.
Hála az Istennek, hogy nem sokáig. Már 31 éve élek boldog , normális családi életet. De a normális élethez szükséges volt a folyamatos kompromisszum kötés a társammal. Ha mindig ragaszkodtam volna az elképzeléseimhez, vágyaimhoz, kívánságaimhoz akkor hamar vége lett volna a harmóniának.
Környezetemben mindenki irigyli a házasságomat, de ahhoz vezető útra senki se akar lépni, mert lemondásokkal jár.

Kedves Studiora, a konkrétumok nélküli véleménnyel is lehet vitatkozni, ha ellenkező a véleményed.
De tessék!! Gyermekvállalási ráta Európában 1,3 fő, Észak Amerikában 1,7 fő. Minden más kontinensen jóval több. Minden kontinens létszáma növekszik ( ez minimum 2,1 fő ), kivéve Európáé és Észak Amerikáé. Ezek tények, mivel magyarázod, hogy ott ahol mérlegelnek, fontosnak tartják a környezetet (ruhára,internetre, játékokra, saját szobára teszik a hangsúlyt ) csökken a gyermek vállalási kedv. Tudom, azok felelőtlenek és csak azok felelősen gondolkodók akiknek fontos a ruha, játék, internet stb.

Az első gyermekem tervezés nélkül jött, hála Istennek. Amikor úgy gondoltuk, hogy eljött az idő a testvérre, 6 évet kellett várni, rajtunk kívülálló okok miatt. A harmadik gyerekről viszont lecsúsztunk az idő miatt.
Amikor szeretnél gyereket akkor azt is szeretnéd, hogy a családban egy fővel több személy legyen akit szerethetsz és akiért cselekedhetsz. Ez nem mindig adatik meg mindenkinek a kedve szerint. Annyian adnának oda bármit ha lenne utóduk, de csak az utolsó pillanatban ismerik el ( ha egyáltalán elismerik ).
Nem vagyok narancs párti illetve semmilyen más párti se, de ez a párt adott lehetőséget az otthon teremtésre, ez is tény.
Anno amikor én építkeztem még csak kedvezményes kamatozású hitelek voltak, de az is lehetőség volt.

Egy szónak is száz a vége.
Megfizethetetlen és felülmúlhatatlan élmény, amikor a felnőtt gyereked oda jön hozzád, szemedbe nézz és azt mondja mások előtt: Nagyon örülök, hogy te vagy az én apukám, és köszönök neked mindent.

"Az eladott házrész + a MOST felvett kölcsön (nem államilag belengetett 3 gyerek után járó 10+10 milláról "énekelek") = teszi ki azt az összeget, hogy MOST tudjon lépni. MOST tudja megvásárolni az általuk kiszemelt ingatlant, amit le kell dózerolni és a telekre egy új házat felhúzni. Mivel a házrészüket MOST adták el, így záros határidőn belül kénytelenek elköltözni. "
Bár nem ismerem a részleteket, de ha a telekre új házat akarnak felépíteni, akkor arra tudják igényelni a CSOK-ot, ezzel nem késtek el, sőt a telekvásárlásra és ezek szerint egy régi bontani való házra nem adnak 10 milliót, de ha újat akar építeni az ember és előtte le kell bontani valamit, annak a költsége viszont majd elszámolható a csok-ra.

Kedves Bátran!
Igen, valóban úgy gondolom, hogy a felelős és tudatos családtervezés is benne van abban, hogy Európában és Észak-Amerikában alacsonyabb a születések száma. És ezzel nekem semmi bajom, egyetértek vele. Azért lett nekünk is "csak" két gyerekünk, mert úgy gondoltuk, hogy nekik nagyjából még biztosítani tudjuk azt a színvonalat, amit kívánatosnak tartottunk. És igen, ebbe beletartozott az is, hogy legyen saját könyvtáruk, a saját játékuk, meglegyen a külön szobájuk a nehezen összegürcölt saját házunkban, fontosnak tartottuk, hogy az elsők között legyünk, akik internettel rendelkeztek. A gyerekek hamarabb tanulták meg a számítógép kezelését, mint én, a tanult nyelveket gyakorolták, megismerhettek ily módon más kultúrákat, ismerősöket, barátokat is szereztek. De még ma is összeszorul a szívem és a gyomrom, amikor arra emlékszem vissza, hogy a nyelvi tagozatos osztályba járó gyerekemnek azt kellett mondanom, hogy mehet el az iskola által szervezett angliai programra, mert két fizetésből ezt már nem sikerült kihozni.
Abban egyetértünk, hogy szülőként felemelő élmény, amikor a közben felnőtt gyerek megköszöni, amit kap és kapott itthonról. Abban nem értünk egyet, hogy másodrendűnek kellene tekinteni azokat, akik nem házasodnak, akik nem vállalnak gyereket, vagy csupán egyet vagy kettőt.

Studiora írta:

Kedves Bátran!
Igen, valóban úgy gondolom, hogy a felelős és tudatos családtervezés is benne van abban, hogy Európában és Észak-Amerikában alacsonyabb a születések száma. És ezzel nekem semmi bajom, egyetértek vele. Azért lett nekünk is "csak" két gyerekünk, mert úgy gondoltuk, hogy nekik nagyjából még biztosítani tudjuk azt a színvonalat, amit kívánatosnak tartottunk. És igen, ebbe beletartozott az is, hogy legyen saját könyvtáruk, a saját játékuk, meglegyen a külön szobájuk a nehezen összegürcölt saját házunkban, fontosnak tartottuk, hogy az elsők között legyünk, akik internettel rendelkeztek. A gyerekek hamarabb tanulták meg a számítógép kezelését, mint én, a tanult nyelveket gyakorolták, megismerhettek ily módon más kultúrákat, ismerősöket, barátokat is szereztek. De még ma is összeszorul a szívem és a gyomrom, amikor arra emlékszem vissza, hogy a nyelvi tagozatos osztályba járó gyerekemnek azt kellett mondanom, hogy mehet el az iskola által szervezett angliai programra, mert két fizetésből ezt már nem sikerült kihozni.
Abban egyetértünk, hogy szülőként felemelő élmény, amikor a közben felnőtt gyerek megköszöni, amit kap és kapott itthonról. Abban nem értünk egyet, hogy másodrendűnek kellene tekinteni azokat, akik nem házasodnak, akik nem vállalnak gyereket, vagy csupán egyet vagy kettőt.

Kattints a kibontásához...

Kedves Studiora!
Én nem minősítettem senkit se. Nekem is "csak" két gyermekem van, de azok akiknek több van azok többet tettek a családért ( több dologról mondtak le ), a nemzetért. Illetve akiknek kevesebb van azok kevesebbet tettek. Akiknek sok gyermekük van, azok nagyobb tiszteletet érdemelnek.
Azért az biztos, hogy a "kultúrával" és a modern gondolkodással együtt jár, hogy a család tagok nem állnak ki egymásért az " utolsó vérig". Olyan faluban ( már város ) élünk ahol a lakosok nagy része sváb. Amikor ide költöztem az első két évben a köszönésemre csak biccentettek. A rá következő évben amikor megjött a tüzelő átjöttek kérés nélkül és csak azt kérdezték Hova? Evvel a mondattal fogadtak be, és örültünk a közösségükhöz való tartozás miatt.
Nem vagyok kisebbség tagja, de ott nagyobb az összetartozás és az egymásért való kiállás. Miért? Talán mert köztük nincs meg az a fajta gondolkodás mint nálunk, mérlegelj, gondolkodj, ha neked is jó majd akkor cselekedj, ha majd úgy gondolod akkor, ha az érdekeim úgy kívánják..........

Amit leírtál avval egyetértek:
De még ma is összeszorul a szívem és a gyomrom, amikor arra emlékszem vissza, hogy a nyelvi tagozatos osztályba járó gyerekemnek azt kellett mondanom, hogy mehet el az iskola által szervezett angliai programra, mert két fizetésből ezt már nem sikerült kihozni.
Ugyanezeken mi is átmentünk, de ez nem azt jelenti, hogy nekünk van igazunk.

Ez a cikk tipikusan a "semmi se jó" hozzáállás.
Van olyan házaspár ismerősöm, akik egybekelésük óta egyszobás lakásban laknak, örültek, hogy erre is futotta, és bár szerettek volna több gyereket, abba az egy szobába csak egyet mertek vállalni. Ha akkor lett volna csok, amivel egy legalább egy fél szobával nagyobbra cserélhetik a lakást, most két gyerekük lenne. De akár három is! Igenis el tudom képzelni, hogy az ilyen házaspároknak nagy segítség ez a csok.
A családunkban is van, akinek most jön a harmadik gyerek. Nagyon örülnek a csoknak, és terveznek vele.
Semmi baj nincs ezzel az intézkedéssel! Inkább örülnétek, hogy legalább ezt a pénzt nem stadionokra költik!!!

Kövezzen meg, aki akar, de elvtelenül még a gyerekemért sem álltam ki, amikor úgy láttam, hogy nem volt igaza valamilyen konfliktusban. Nem az utolsó vérig, de egy lépésnyit sem. Pedig előfordult egyszer-egyszer, hogy hogy megszaladt vele a ló. De lassanként megtanulta, hogy a tettek következményekkel járnak, ezeket magának kell viselnie, és erre még ma is emlékszik. Elmondása szerint egyáltalán nem rossz szájízzel.
Az pedig, hogy a sok gyereket nevelők nagyobb tiszteletet érdemelnek, mert többről mondtak le, többet tettek a hazáért, nem igazán értelmezhető számomra, bár van valami kis ratkós bukéja. Meg sem fordult soha a fejünkben, a párom nevében is mondhatom, hogy a nemzet üdvére szüljek, neveljek gyereket, ne a magunk, a családunk örömére.
Most meg már pláne nem tenném. Annál inkább, mert magát a kifejezést sikerült totálisan leamortizálni, a sárba húzni.

Kedves Jászladány!
Annak valóban örülünk, legalábbis én, hogy ez a pénz nem invesztálódik egyébként kihasználatlan, pénzügyileg ráfizetéses és státuszszimbólumként kezelt, a valódi tömegsportot nem szolgáló stadionokba.
A konstrukcióval csak az a baj, hogy ha az ismerősöknek nem nagyon futotta nagyobb lakásra, most sem lehetnek feltétlenül boldogok, hogy megoldódott minden problémájuk. A feltételek hosszú sorában ugyanis csak egy tétel a három gyerek megléte, illetve bevállalása tíz éven belül.
A legnagyobb gond az, hogy éppen azokon az alacsonyabb keresetű fiatalokon nem fog segíteni, akik a leginkább rá lennének szorulva az ilyenfajta támogatásra. Az ördög itt is a részletekben, azaz a naponta nem huszonötször sulykolt feltételrendszerben, valamint a banki hitelbírálatban lakozik.

Studiora írta:

Kövezzen meg, aki akar, de elvtelenül még a gyerekemért sem álltam ki, amikor úgy láttam, hogy nem volt igaza valamilyen konfliktusban. Nem az utolsó vérig, de egy lépésnyit sem. Pedig előfordult egyszer-egyszer, hogy hogy megszaladt vele a ló. De lassanként megtanulta, hogy a tettek következményekkel járnak, ezeket magának kell viselnie, és erre még ma is emlékszik. Elmondása szerint egyáltalán nem rossz szájízzel.
Az pedig, hogy a sok gyereket nevelők nagyobb tiszteletet érdemelnek, mert többről mondtak le, többet tettek a hazáért, nem igazán értelmezhető számomra, bár van valami kis ratkós bukéja. Meg sem fordult soha a fejünkben, a párom nevében is mondhatom, hogy a nemzet üdvére szüljek, neveljek gyereket, ne a magunk, a családunk örömére.
Most meg már pláne nem tenném. Annál inkább, mert magát a kifejezést sikerült totálisan leamortizálni, a sárba húzni.

Kattints a kibontásához...

Tudod, nem kell mindig háborogni és elégedetlenkedni. Én semmi féleképp nem tudom igénybe venni ezt a kedvezményt, mégis örülök, hogy van ilyen. Talán lesz néhány ( nem biztos, hogy sokan ) család aki igénybe tudja venni.

Studiora írta:

A konstrukcióval csak az a baj, hogy ha az ismerősöknek nem nagyon futotta nagyobb lakásra, most sem lehetnek feltétlenül boldogok, hogy megoldódott minden problémájuk. A feltételek hosszú sorában ugyanis csak egy tétel a három gyerek megléte, illetve bevállalása tíz éven belül.
A legnagyobb gond az, hogy éppen azokon az alacsonyabb keresetű fiatalokon nem fog segíteni, akik a leginkább rá lennének szorulva az ilyenfajta támogatásra. Az ördög itt is a részletekben, azaz a naponta nem huszonötször sulykolt feltételrendszerben, valamint a banki hitelbírálatban lakozik.

Kattints a kibontásához...

Kedves Studióra, nem lehet mindig olyan konstrukciót kitalálni, ami mindenkinek jó. Ha csak pár tízezer párnak vagy családnak jelent segítséget, már akkor is elérte a célját.
Akikről beszéltem egyébként, pont alacsony keresetű fiatalok voltak. És szerettek volna még egy gyereket, vagy akár kettőt, de egyetlen szobába nem látták ésszerűnek. Ha akkor van csok, és úgyis akartak két vagy három gyereket, bevállalhatták volna, és nagyobbra cserélhették volna a lakást. Így viszont lemondtak a több gyerekről. Ez az intézkedés az ilyen pároknak akar segítséget nyújtani. Hogy lakásprobléma miatt ne kelljen kevesebb gyereket vállalniuk, mint amennyit szeretnének.
És nem arról szól a program, hogy az is vállaljon gyereket, aki egyébként nem akar.
A banki hitelt pedig nem kötelező hozzá felvenni. Lehet, hogy nem mindenki tud a csokkal élni, például én sem tudok, de ettől még örülök annak, hogy vannak olyanok, akik tudnak.
Nem vagyok kormánypárti, de továbbra se látom, mi ezzel az intézkedéssel a probléma.

Melitta írta:

De melegen ajanlotta a tarspart a KDMP

Kattints a kibontásához...

Majd akkor kell háborogni, ha törvény is lesz róla.

Georgina Bojana írta:

*
Kedves Melitta!
Véleményed osztom, mivel egyetlen kormánynak sem lenne sem joga, de semmi okon, önként "felkent" feladata, hogy gyerekek csinálására, megszületésére serkentse az állampolgárait. Mint ahogy jól ismerem a szociális hálót, legalábbis itt, Magyarországon.
A kisgyerekes szülők és a szüleiket ápolók, nem éppen a munkahelyek kedvencei. Az okot leírom, de ezt Te is tudod, sőt az olvasóinknak is van fogalmuk erről, sőt ebben a sokszor óriásként elénk tornyosuló gondokról is. A munkaadók nehezen, vagy egyáltalán nem veszik tudomásul, hogy mindkét esetben a kiszolgáltatott munkavállalónak vannak egyéb kötelezettségei is. Írhatnám úgy is, hogy a munkavállalónak van egyéb megoldásra váró feladatuk is, mint a "szentté" avanzsált munkahelyek max. kiszolgálása, de fogalmazhatnám meg azt is, hogy a megélhetésért -cserébe- az önként bevállalt rabszolgasors.. Ezen, mi "por népek" nem sokat tudunk változtatni.
Miért?
Kiszolgáltatott helyzetben vagyunk.
Két felnőtt gyerekem van, jól tudom miről írok. A fiam 45, a leányom 27 éves. A fiammal nagyon sok gondom volt, egyetlen nátha, s annak egyenes következménye a középfülgyulladás. Gyerekkorában meg is operálták. El kellett fogadtatnom azt, hogy nekem van gyerekem, van amikor rohannom kell orvoshoz. Bitang szerencsém volt, mert nagyszüleimmel együtt éltünk, ők vigyáztak rá, de a fuvarozás és az orvosi rendelőbe cipelés, sírás hallgatása, majd a vigasztalás oroszlán része akkor és ott, rám hárult. Bizony mondom, kegyetlen évek voltak ezek. Az akkori munkáltatóm "megértő volt", nem akart kirúgni, mert a délelőtti munkámat, hazavittem. Otthon végeztem el, s csak bevittem, intézkedtem, majd a térülj-fordulj módban elviharoztam. Sodródtam olyan helyzetekbe, amikor ott kellett (volna) lennem, intézkedni stb. stb. Iszonyatos kínban voltam. Ilyenkor ilyen, ebben az esetekben, a gyermektelen munkatársamat kértem fel a helyettesítésemre. Amit a felkért minden esetben nehezen fogadott. A kiszolgáltatottságomat nap, mint nap éreztette velem, s bizony mondom, ez feszültséget gerjesztett közöttünk. Arról már nem is beszélek, hogy ellenszolgáltatásként több, sok munkáját át is vettem, a főnök tudta és beleegyezése nélkül, az ő nevében végeztem el. Ezért ő kapott dicséretet, sőt +jutalmat, amit ő minden gond nélkül "bezsebelt".
Igazságtalan a helyzet? De sokan így jártunk és járunk még ma is.
No igen, a másik munkáltatómnál jobb helyzetbe kerültem. A fiam nagyobb iskolás lett, s nem titkolom, többször a munkahelyi étteremben, büfében ebédelt. Nagyon sokat dolgoztam. Tudom, erre nincs mentség, de a leckéjét ott írta meg, a mellettem lévő szobában, az éppen üres íróasztalnál. Sőt volt olyan is, hogy annak megírásába, egyik-másik munkatársam is belesegített. Majd később, a fiammal, telefon kapcsolatban voltam, amikor Ő kerékpározni ment, s engem a frász kerülgetett, mivel Budapest egyik legfrekventáltabb, legforgalmasabb részén laktunk.
Magamból kiindulva, minden édesanya, akinek megélhetés és elhivatottsága miatt muszáj dolgoznia, tudathasadásos állapotban gyűri le ezeket az éveket. Természetesen a gyerekemnek is többet akartam adni, szeretetből, figyelemből, s mindenből. Iparkodtam az együtt töltött időt emlékezetessé, széppé tenni. Ezért munkámat többször hazavittem, s éjszaka végeztem el, amíg ő az igazak álmát aludta.

No igen, a másik gyerekemnél, aki az első gyerekem után 18 évre született, hasonló gondokkal küszködtem. Itt már nem éltek a nagyszüleim, így fizetnem kellett egy nyugdíjas óvónőnek, akit baj esetén "ugrasztottam". S, én "nyugodtan", minden esetben a szívem verését, dobogását a torkomban éreztem. Az eszemet a munkahelyemre vittem, de a gondolataim és a szívemet viszont otthon hagytam. U.az a tudathasadásos állapot, mint amit először átéltem. Természetesen a lányomat az orvoshoz vagy kezelésre, napközben vittem/hoztam/visszamentem, vagy éppen a munkámat az éjszaka "leple" alatt végeztem el.
*
Mégis, mindkét gyerekem megszületéséért hálát rebegek a Teremtőnek. Az időnként "vergődéseim" ellenére, nagyon sok szeretetet és pozitív dolgot kaptam
*
Nyíltan leírom, hogy mostanában rettegek.
Miért?
65 évesen több eü. bajjal "megáldva", naponta imádkozom azért, hogy ne essek le a lábamról, ne legyek egy gond a gyerekeim nyakában, mert most nekik kell dolgozniuk.
S, egy gondozásra szoruló szülő, bizony, bizony megoldhatatlan problémát jelentene.
Miért?
Manapság a munkáltatók csak azt becsülik, aki naponta 10-12 órát "gond nélkül" lehúz, befogja a száját, nem panaszkodik, arcáról nem hervad le a mosoly és természetesnek veszi a rabszolga szerepet. A "boldogságos Magyarországra" rendesen begyűrűzött a kapitalizmus, de hiszen ezt akartuk , nemde? Azt viszont nem, hogy a Munka Törvénykönyvét jelenlegi Kormányunk úgy megszabályozta, hogy a munkavállalóknak az érdeke csorbul. Itt, most nem szeretnék erre kitérni, de a munkavállalók, az utolsók a sorban. A munkaadók viszont az elsők, s miért? Azért, mert a munkaadókat fülön lehet csípni, még több adót ki lehet belőlük vasalni, sajtolni, mindenféle rémisztő §-sokkal be lehet őket fenyíteni, s ettől még többet teljesíttetnek. S, minek, kinek az árán?
Kedves Olvasóm, ha nem is írom le, akkor is jól tudod Te is.
A munkavállaló "életének" árán.
Miért írok le ilyen drasztikus kifejezést?
Mert erről van szó. A munkavállalók -manapság- nem mernek gyermeket vállalni. Itt főleg a mára lecsúszott középosztályra gondolok. Félnek. Az elbocsátásoktól, a pénztelenségtől, a kilátástalanságtól. Bele gondolni is őrület, mire számíthat az az asszony, akinek 3 gyermeke, vagy ennél több van? Igen, igen, nagyon sok örömre, de az örömben ott lapul, az üröm is. Kimondhatatlanul. Átgondolva, ha van 3 , vagy több gyerek, ott a betegségek, problémák is 3x vagy megsokszorozva jelentkez(het)nek és jelentkeznek is. Ami kivédhetetlen, pláne akkor, ha a gyerekek közösségbe járnak. S, mint tudjuk, ez elkerülhetetlen. S, akkor jönnek, jönnek halmozottan a problémák.
*
Nem vagyok rá büszke, de az én gyerekeim az óvodába mindig elsőnek érkeztek, s utolsónak hoztam el őket.
Erre még a leányom is jól emlékezik, s ezért azt sem értette, miért csörtet kisgyermekes munkatársa viszonylag "korán" a "kisded-óvóba"?
Magyarországon az a helyzet, hogy az óvoda bezárása előtt -jóval!- az óvónők szinte elvárják, hogy a szülők menjenek, vagy küldjenek el a gyerekeikért.
Jogosan tehetném fel a kérdést, hogy miért?
Itt is az alul fizetettség a probléma. "Jobb helyeken" fel is világosítják a szülőt, hogy igaz, hogy az óvoda nyitva tartása ettől-eddig van. A reggeli beérkezést nincs hatalmuk megszabni, de a délutáni gyerek-őrzést viszont igen. Ha ugye elvisznek minden gyereket, az utolsót is délután 5 óra előtt, akkor joggal mondhatják az óvónők és a dajkák, hogy ugye bezárt a bazár, mert nincs akire felvigyázzanak.
*
Az édesapák szerepe megnőtt.
A gond az, hogy az élet drága, a rezsi, a hitelek forognak és jönnek, fizetni kell. Az édesapák a rendes, állandó munkájuk mellett, többnyire +munkát is bevállalnak. S, most ott van a megoldatlan kérdés, hogyan tovább?
No igen, feladat van, meg kell oldani, s hogyan tovább-at?
Záró gondolatként beidéznék a Te írásodból egy nagyon ütős kérdést, s az erre beírt válaszodat is: Mi lesz akkor ha Orbán megbukik és kiderül nincs rá fedezett a 10millás csomagokra, vissza küldjük a gyereket ahonnan jött? Sajna nem megoldható.
Mi marad tehát, a tudathasadásos állapot.
Szívvel és szeretettel mondanám azt, hogy vállaljunk gyereket, mert valóban nagyon sok örömet és szeretetet kaphatunk.
Ez vitathatatlan. S, ez minden munkaadó elképzelésénél és véleményénél többet jelent. Ez tény.
De az is benne van a pakliban, hogy a ma 27 éves leányomat óvatosságra intem.
Gondolja át az életét. Ebben a rendkívül fontos kérdésben legfőképpen.
Szó nincs róla, a jövendőbeli unokámat nem vállalnám, szeretettel vállalnám, sőt folyamatos jelleggel is. De akkor ott motoszkál a gond, Ő, az édesanyja mikor lenne, lehetne a gyermekével, napi 10-12 órai munka után? S, ha olyan a munkája, a hívatása, hogy a munkáját nem tudja hazavinni?
Sok édesanyának is ez a gondja. Akkor elveszíti mindazokat a szépségeket, amelyekből csodás emlékek lesznek. Hol marad az az erős kapocs, amit a gyerekek legkisebb korától kezdve "építünk", sőt óvunk. S, az immár felnőtt gyerekének a szemébe nézve nyugodt lélekkel kijelenthetjük: MEGÉRTE!
Igaz, ez nem üzlet és nem egy mérleg, amelynek a serpenyőjébe egyik oldalon ezt, a másik serpenyőbe pedig azt tesszük.
S, nem is figyelhetjük, hol áll meg a mérleg nyelve.
A szülői szerep minden esetben nyereség, de nem titkolom, a nehézségek miatt voltak rossz "élményeim", amit még ma sem tudok szívvel/lélekkel feldolgozni
*
Záró gondolatként írom le, hogy a gazdagabbak, a tehetősebbek a gyerekükre vigyázókat, később nevelőket alkalmaznak. Jogos a kérdésem, akkor hogyan látja meg az ezzel a lehetőséggel élő édesanya a gyermeke első lépéseit? S, előbb, v. utóbb a szülőpár arra döbben rá, hogy gyerekük talajtalan, sőt érzelmeiben elsatnyult, kötödésre képtelen emberré vált. Sőt fel is nőtt, s úgy, hogy ők ezt észre sem vették. De hogyan is történt ez? Úgy, hogy ők élték a saját, külön bejáratú életüket, a gyerekükre, a gyerekeikre pedig idegenek vigyáztak, az bizony mindannyiuk kapcsolatát "rendesen" meg is nyirbálja.
*
Végezetül, a gyerek nem pénz, - mint ahogyan Te is írtad - de szeretet, szív és a folyamatos figyelem, nagyon sok munka eredménye és nem a kérdése.
MEGÉRTE!

G.B.

Kattints a kibontásához...

Mindaz igaz, amit leírtál a gyerekesek helyzetéről, és örülök, hogy a saját tapasztalataidat is megosztottad. Én magam is szembesülök naponta a felhozott problémákkal. De azon az alapon, amit írsz, semmiféle családtámogatás nem kéne.
Ezt írtad: '...mivel egyetlen kormánynak sem lenne sem joga, de semmi okon, önként "felkent" feladata, hogy gyerekek csinálására, megszületésére serkentse az állampolgárait. "
Bizony, több országban is támogatják a gyerekeseket, akkor az is mind a gyerekszülésre serkent? A legtöbb társadalomban a gyermeket értékként kezelik (hiszen ez által termelődik újra a társadalom), ezért támogatják a gyermekvállalást, nevelést, tudván, hogy többletterheket ró az egyénre.

Georgina Bojana írta:

Közvetlen környezetemben, barátnőmnek az egyik leánya eladta a házrészét. Fel akarta venni ezt a CSOK lehetőség által, orrba-szájba meghirdetett összeget, mivel neki már megvan mind a három gyermeke. S, amikor bement a hivatalba, olyan, de olyan hosszú időt "jósoltak", amíg a kezébe kapná ezt a "belengetett, igen magas összeget", úgy, hogy kénytelen volt azonnali hitelt felvenni.

Kattints a kibontásához...

Így már értelek...

Georgina Bojana írta:

*
Kedves Studiora!
A szingli adót én is elítélem, sőt hárítanám . Milyen jogon szól(na) bele az állam, a kormány, s akárki, hogy egy pár, vagy egy asszony mikor szánja el magát a gyermek vállalására?

Kattints a kibontásához...

Én sem értek egyet vele, de jelenleg még nincs mi ellen tiltakozni.
Amúgy létezett már ilyen, sőt, Kínában meg bünti járt (nem tudom, így van-e még) az egynél több gyermekért.

Studiora írta:

Kedves Jászladány!
Annak valóban örülünk, legalábbis én, hogy ez a pénz nem invesztálódik egyébként kihasználatlan, pénzügyileg ráfizetéses és státuszszimbólumként kezelt, a valódi tömegsportot nem szolgáló stadionokba.
A konstrukcióval csak az a baj, hogy ha az ismerősöknek nem nagyon futotta nagyobb lakásra, most sem lehetnek feltétlenül boldogok, hogy megoldódott minden problémájuk. A feltételek hosszú sorában ugyanis csak egy tétel a három gyerek megléte, illetve bevállalása tíz éven belül.
A legnagyobb gond az, hogy éppen azokon az alacsonyabb keresetű fiatalokon nem fog segíteni, akik a leginkább rá lennének szorulva az ilyenfajta támogatásra. Az ördög itt is a részletekben, azaz a naponta nem huszonötször sulykolt feltételrendszerben, valamint a banki hitelbírálatban lakozik.

Kattints a kibontásához...

Lehet, hogy azokat kívánják támogatni, akik nem csak megszülni tudják a gyerekeket, de rendesen fel is nevelni, esetleg ha hitelt vesznek fel, azt törleszteni is tudják?

Már maga a cikk címe is hülyeség. Senki sem kényszerít szülésre senkit.

graver írta:

Amúgy létezett már ilyen, sőt, Kínában meg bünti járt (nem tudom, így van-e még) az egynél több gyermekért.

Kattints a kibontásához...

Pont tavaly lazítottak rajta, igaz nem terjed ki minden tartományra, de az ország nagy részére igen. Igaz a lazítás annyi, hogy most már mindenféle bünti nélkül lehet második gyerek is. A további gyerekek születése azonban most is a korábbi szabályzás alá esik.
Az oka nem az, hogy most annyira kedvezni akartak az állampolgároknak, hanem a szabályzás és Kína "modernizációja" magával hozta a problémát, hogy nem születik annyi gyerek mint kellene, és megindult a társadalom elöregedése.

graver írta:

Majd akkor kell háborogni, ha törvény is lesz róla.

Kattints a kibontásához...

Azért a KDNP már átvert olyan törvényt, amit a társadalom nagyobb része ellenez, lásd vasárnapi zárva tartás.

analema írta:

Pont tavaly lazítottak rajta, igaz nem terjed ki minden tartományra, de az ország nagy részére igen. Igaz a lazítás annyi, hogy most már mindenféle bünti nélkül lehet második gyerek is. A további gyerekek születése azonban most is a korábbi szabályzás alá esik.
Az oka nem az, hogy most annyira kedvezni akartak az állampolgároknak, hanem a szabályzás és Kína "modernizációja" magával hozta a problémát, hogy nem születik annyi gyerek mint kellene, és megindult a társadalom elöregedése.

Kattints a kibontásához...

Köszönöm az infót, érdekes.

analema írta:

Azért a KDNP már átvert olyan törvényt, amit a társadalom nagyobb része ellenez, lásd vasárnapi zárva tartás.

Kattints a kibontásához...

Igen, ebben igazad van, és hallottam a szingliadó ötletéről is, de ez még nincs törvénytervezet formában sem, sőt, el is vetették, ha jól tudom. (Ha nem, javíts ki nyugodtan.) Az meg, hogy kötelező lenne szülni bárkinek bármennyit, egyszerűen nonszensz.
Szerk.: Most olvastam csak utána, az egyik KDNP-s képviselőnek volt az ötlete a szingliadó, de a párt azt nyilatkozta, hogy ilyen nem szerepel a programjában.