Net szerelem,vak randik,társkeresö oldalak

Előfordulhat,hogy becsapjákl egymást a felek vagy csak önmagát az illető.mert többet vár vagyis inkább úgy fogalmazom mást vár,mint amit később kap.

Száz szónak is egy a vége:a netes ismerkedésnek megvannak a hátrányai...

Viszont az tény,hogy én a kedves feleségemet az interneten ismertem meg.
Ebben az évben házasodtunk össze.
Szóval ez elég nagy érv mellette.
Ugyanakkor a személyes ismerkedés varázsát nem pótolhatja.

Hali,

nekem nem jött be a netes ismerkedés. Valahogy soha nem az volt az életben az illető, mit amilyennek leírta magát (akár külsőleg, akár belsőleg)

Üdvözlet Mindenkinek!

Ma regisztráltam.
Láttam, hogy a CH- nak van társkeresője...
olvastam több helyen... hogy "regisztrálj"...
megnéztem.

A kérdésem az, hogy ezen a Fórumon van-e egy olyan "hely"/topic, ahol a Társkeresőbe beregisztráltak beszélgethetnek?
Egyáltalán célja-e ez a CH Tulajdonosának, hogy legyen egy ilyen?

Mivel új vagyok, kérem segítsen akinek van információja.
Örülnék és megköszönném, ha a kormányos írna erről néhány mondatot, mivel Ő biztosan tájékozottabb, mint én vagyok.

Én többször voltam korábban netes társkeresőn, sok szép élményem van.

Jantra írta:

Társkeresőben még nem jártam. A neten előfordulok, és van "rossz" és van "jó" élményem is.Nézőpont kérdése mindkettő. Tanácsom: nem szabad túl komolyra venni a dolgot, főleg addig, amíg a valós életben nem látod az illetőt.

Kattints a kibontásához...

Én elég kis helyen lakom s az ismerkedésre csak társkeresőn van lehetőségem. Hosszú idő óta keresek de most megtaláltam az igazit. Hét hónapja vagyunk együtt s elmondhatom csodás hét hónapról számolhatok be.
A gyerekeink 23- és 18 éves kor közöttiek nagyon megértik egymást elfogadták a szülő választását és szeretik az új élettársat. Szerintem türelem és őszinte keresés meghozza az eredményt.
Nem mondom vannak rossz tapasztalataim is de azt mondom megérte, hogy nem adtam fel bár volt hogy készültem a feladásra.

Anka6 írta:

Üdvözlet Mindenkinek!

Ma regisztráltam.
Láttam, hogy a CH- nak van társkeresője...
olvastam több helyen... hogy "regisztrálj"...
megnéztem.

A kérdésem az, hogy ezen a Fórumon van-e egy olyan "hely"/topic, ahol a Társkeresőbe beregisztráltak beszélgethetnek?
Egyáltalán célja-e ez a CH Tulajdonosának, hogy legyen egy ilyen?

Mivel új vagyok, kérem segítsen akinek van információja.
Örülnék és megköszönném, ha a kormányos írna erről néhány mondatot, mivel Ő biztosan tájékozottabb, mint én vagyok.

Kattints a kibontásához...

Azt tanácsolom látogass el a technikai topikokhoz és sztem Flamingo Kormányos segit Neked!

Azt bizton álithatom...,hogy a CH Tulajdonosának célja minden olyan dolog megvalósitása..,amely ennek a fórumozó remek közösségnek a szórakozását...ismereteinek gyarapitását stb szolgálja.

En elegge idegenkedem ettol. Ismerek olyat, aki neten talalt maganak part, de annak mar vege.

Én három éve regisztráltam egy társkeresőn. Először csak időtöltés, aztán sok érdekes ember, néhány félresikerült randi, aztán jött a tuti, aki azóta a férjem, és a gyermekem apja... ami azért nem kis teljesítmény, ha hozzáteszem, hogy előtte 10 évig azt mondták, hogy nem lehet gyerekem. Hát lett

Én elég gyakran társkeresőzöm.Volt is pár randim,de egyik se lett komoly.Volt például olyan amikor a képeken egy nagyon jó pasi volt,és amikor élőben találkoztunk még csak véletlenül sem hasonlítot rá.Kerültem a forgalmas utcáka nehogy meglássanak vele

Én még sosem próbáltam, nekem a személyes ismerkedés jön be.

Én azt tanultam meg, hogy társkeresőn nem érdemes ismerkedni, ugyanis a pasi sokáig fent marad, mondván, ott vannak a barátai.
ISmerkedtem meg sok érdekes emberrel, pl harisnya fétises emberkével.Ijesztő volt.

Sziasztok!
ide nemrég regisztráltam pár hanganyag miatt, de vannak ebben a témában élményeim. Egyelőre azt tudom mondani, hogy van olyan kollégám, aki a feleségét a neten ismerte meg és most 1,5 hónapos a kisbabájuk, nagyon boldogok...Sok szerencsét kívánok annak aki megpróbálja!

a netes társkeresés ma már természetes,nekem nagyon sok barátom ilyen helyen találta meg a szerelmetuh mindenkit csak biztatni tudok

​

<!-- / message --><!-- sig -->

8 és fél éve a céges fórumon ismertem meg a párom. Mindketten házasságban éltünk, de rájöttünk, hogy a házasságunk egy nagy hazugság. Becsaptuk magunkat is és a házastársunkat is. Elváltunk. Nem egymás miatt, hanem ÖNMAGUNKÉRT.
A volt házastársakkal jó kapcsolatban vagyunk- na nem együtt bulizunk, de ha bárkinek szüksége van segítségre, segítünk, vagy ha valamink van amit szívesen megosztunk a másikkal, megtesszük- . Néha furán is néznek ránk e miatt.

@TH6777:
Vicces.
Az "átlagos kinézetű" rám is igaz.
Szomorú, de minden rossz szándék nélkül is így alakulhat egy-egy profil...
Azért azokkal értek egyet, akik a pozitív oldal mellett teszik le a voksuk... (próbálkozni kell, és ez is egy csatorna, amin "bevonzhatja" az ember az igazit az életébe...)

Azon tünödöm..,hogy anno amikor még nem adatot meg ...megannyi lehetőség a társkeresésre...mégis megoldották az emberek...és számtalan olyan párrol tudunk akik biza...szinte az életüket boldogságba leélvén élnek...éltek...

Ego azt mondom ezzel a nettes ismerkedéssel kapcsolatban...,hogy az egész olyan...,mint egy fantom foci...ahol nem tudom és nem látom...ki is és hol áll a kapuban....

Sztem a mai világban ugy a nők...,mint a ffiak...és nem korrfüggő...nagy reményekkel és kíváncsisággal csapnak bele a netes társkeresésbe....sokan persze csak azért...,mert azt hiszik..,hogy másoknak is sikerült..., így neki is mennie kell....és szeretnének boldogok lenni...no meg persze gyorsan találni valakit..., mert nincs kedvük esetleg.... lúzerekkel beszélgetni randizgatni...,igy mindenki álltalaában azt gondolja....sikeres lesz...., hiszen több tízezer nőből vagy férfiből csak rátalál az igazira...sztem azért az hiba...,hogy mindkét nemre jellemző...a tulzott optimizmus...mert sokan azt gondolják...,hogy ha valahogy összejön a személyes találkozás...akkor elmennek az első randira....és biztosra veszik sajnos...,hogy máris az igazi fogadja őket...,
A netten baromi jól ellehet adni magát mindenkinek...sőt néhány fényképet parkolópályára feltenni...és ha jön valaki akinek az érdeklödését felkeltjük...létre jön a randi...lehet csak akkor döbbenünk meg....,hogy basszus ez a valaki...lehet nem is rossz...,de sajna másra gondoltunk....igy marad az offline randi...és kezdődik minden elöről...
Pozitivumok....sztem ezeken a nettes helyeken is....az emberek zöme természetesen...csak a teljesíthetőnek gondolt pozitív jövőképétadja... minden nőnek és hímneműnek....oda-vissza...,mert társat-partnert keres...és ha netán negetivjaival rukkol elő...no akkor lehet a parkolóba feltett fénykép is retrová sárgul...és sehol senki....
Véleményem...,hogy azért egyre többen rájönnek...,hogy egy társ és párkeresésnek mégsem a nett és egyéb fantom helyek a legmegfelelőbbek...mert sztem...gusztustalan...több vasat tartani a tűzben....,már pedig ezek a nettes helyek ugye müködésileg igy is müködnek...,egy bevett szöveg és kép...számtalan forrumra feltéve...oszt majd csak innen-onnan lesz reagálás...
Sztem azért sajnos nagyon sokan az internettes párkeresésekból kifolyolag...simán és vitathatatlanul...post szerelmi sokkban szenvednek...,
Azt mondom azért ez az egész egy vakrepülés...és a landolás kockázatos ugy nőnek...,mit a ffiaknak...

Én annak idején azért kezdtem el chatre, társkeresőkre stb. járni, mert rettentően untam magam, nem igazán volt merszem személyesen ismerkedésekbe bonyolódni, önbecsülési dolgok, lustaság, ilyen-olyan indokok miatt (ami, most már tudom, hogy butaság volt az én részemről, de vannak ilyen időszakai az embernek). De sosem az volt a célom, meg hiúábrándom, hogy a fehér herceg szőke lovon rám talál, egyszerűen csak jó volt dumálni vadidegen emberekkel, néhányat kicsit jobban megismerni (már amennyire lehet). Aztán egyszer sikerült találkozni egy sráccal (három éves online kapcsolat -msnezés- után), egyből belezúgtam, bár a személyes kapcsolatunk gyakorlatilag csak a szexre koncentrálódott, én többet akartam, ő nem. A kapcsolat "visszaminősült" barátivá. Utána "vérszemet" kaptam és már pusztán a szórakozás kedvéért is találkozgattam pasikkal a netről, mondván, nekem és a lelkivilágomnak csak jót tesz a random randizás. Ami egyébként bejött, mert sokkal jobban éreztem azidőtájt magam a bőrömben. Volt egy srác pár hónapja, akivel őszintén megvallom, csak azért találkoztam, mert kellemes időtöltésnek szántam bármiféle komolyabb szándék nélkül, aranyos volt, kedves, vicces, de már az első, leülős-fagyizós-beszélgetős-nevetős, igazi randin tudtam, hogy nekem kell ez a pasi. Négy órán keresztül dőlt belőle a szó, én néha sírtam a nevetéstől, és a végén úgy éreztem, hogy mindig is ilyen pasiról álmodoztam. Hála a jó égnek ő is hasonlóképp volt ezzel, és most egy párt alkotunk. Róla aztán abszolút nem szőttem lányos ábrándokat, azt' mégis.. miből lesz a cserebogár.

Érdekes egyébként, hogy még nagyon nem vagyunk abban az élethelyzetben (sem egzisztenciálisan, sem kapcsolatilag), hogy gyereken gondolkodjunk pl., de mégis folyamatosan előjön a gyerek/gyereknév téma (is).. néha fel is merül bennem a kérdés, hogy ha mind a ketten "meglátjuk mi lesz, mit hoz a sors" állásponton tartózkodunk (lehet, mert nem merünk előrébb gondolkodni?), akkor miért beszélünk mégis úgy a kapcsolatunkról néha, mintha már eldöntöttük volna a végkimenetelét (nem merünk, de szeretnénk, és ennek néha véletlen így adunk hangot?)

Valójában még sosem volt efféle kapcsolatom senkivel, mint vele, és nem igazán tudom, hogyan kellene kezelnem ilyen kérdéseket. De az emberi kapcsolatokba úgy tanul bele az ember, ha benne van, és megtapasztal. Remélem, vagyok annyira felnőtt már ezekhez, mint szeretnék..