Ha már szóba hoztad Japánt, Igi, ott könnyű...
1: Nincs kóklerkedés, a kóklereknek ott nincs becsülete.
2: Kiskortól becsületre nevelik a japánokat, és teljesitményre, csak igy lehet ott boldogulni. Valamint a KÖZÉRDEK az első, nem a magánérdek.
3: Nincsenek önjelölt mesterek. Ha egy szervezet vezetője belátja, amit reikinek nevezett, nem az, akkor mindenki, aki az általa alapitott szervezetben van, követi példáját. Nincsenek ilyen, "DEEEE Akkoris... "
4: A japán stilust, nem csak az egyik féltől követelik ott meg... Én sajnálom a legjobban, itt csak Zen, Reiki mesterek, gyakorlók között lehet ugyanazt - ugyanis egymás között nincs igazán különbség, mintha japánban lennék.
5: Ha valaki birálni akar valakit, csak akkor szólalhat meg, ha többet tett már le az asztalra munkában az illetőnél, vagy legalább ugyanannyit közös célokért mint akit megbirál. Különben hiteltelen és azonnal mindenki jelzi is neki - jobb ha csendben marad.
De menj ki Japánba, és tapasztald meg - ott hogy bánnának veled? Ma már japánban a kivégzés is mosolyogva történik - nagyon édes az is, imádom... Hamarosan lehet áttérek rá, olyan jó.... Igyon még egy csésze teát.... Mosolyogva...
De egy japán például, ha kisiklana, elég neki egy finom célzás... máris tudja miről van szó és beáll a helyére a sorba, bocsánatot kér és ennyi...
Nagyon könnyű japán munkatársakkal dolgozni. Kóklerek nem lehetnek vezetők, mert senki nem akar kóklertől tanulni, kóklernek dolgozni. Ismeretlen is az a sok átverés, ami itt megy Magyarországon a pilótajátékokkal, stb.
Kizárólag valódi teljesitmény számít, nem szerepjátszás. Nincs, aki mestereket, tanitókat akár egy fórumon ki akarna oktatni, mert őt nevetik ki, de közösen minden fórumozó, ha megpróbálja.
Japánban, ha tiszteletlenek egy karate mesterrel, a mester minden tanitványa, fehér öves is ráveti magát az illetőre és agyba főbe veri, aztán hivnak mentőt és addig sinbe is teszik már a karját. A tanitványok megvédik ott a mestereiket.
Japán ember nem lép úgy, hogy ne figyeljen másra - nem okoz-e bajt, nem lép-e más lábára? Az egész társadalmuk az odafigyelésről szól... Nem száguldoznak autókkal, mindenki 90-110-el megy autópályán is.. nehogy baj legyen, mindenki érjen célba.
Ha egy japán ne adj isten elütne egy másikat, és az maradandó sérülést szenved, egész további életében ő és családja ápolja, vásárol be neki, saját kiadásukat lecsökkentik, és nem csak egy hétig.. végig, családtagjukká válik a sérült ember. Felelősségüket nem tagadják, vállalják.
Minél gazdagabb, annál szerényebb lakás, autó.
A főnök takarit, nincs takaritónő.. A főnök söpör, mos fel, mossa el munkatársai után a hamutartót, tisztitja meg a WC-t.. tiszta irodával várja munkatársait. Minden este megköszöni fáradozásukat - nem csak szófordulattal, igazi hálával.
Ha asaját gyereke alkalmatlan rá emberileg, akkor nem örökli a céget... a legjobb munkatárs tulajdona lesz.