Rejtő egyik halhatatlan művében azt mondja a tökrészeg Maxbell prof.: eppurci movi mire a futballbíró:úgy van és mégis mozi a föld
Moziztam.
Azon agyaltam nem kellene -e össze vissza szégyellni magam és arra gondoltam erre a témára "rá meditálok"
És úgy is lett elindult a mozi.
Lecsndesült elmém és már nem csapongtak gondolataim amikor egyszerre csak a testemen kívül kezdtem lebegni.
Na mondom magamban most kilesem mire koncentrál az én pihenő testem , miért van lehajtva a fejem, talán mégis tudat alatt szégyenkeznék?
Oda lebegve elcsodálkoztam azon amit láttam
Egészen mélyen belecsodálkoztam a köldökömbe, pont mint a Buddha szobrok és arcomon nyoma sem volt szégyennek, hanem - és vessetek meg de így történt - üdvözült mosoly fénylett rajta, pont mint a Buddha szobrokon.
Dacára a "megsemmisítő vereségnek" amit megértem nem hogy önkritikus szemmel figyeltem volna a dolgaimat hanem szemmel láthatóan szeretettel néztem mélyen magamba.
Aztán azon agyaltam vajon ez így rendben volna?
És erről megkérdeztem fennsőbb énemet.
És szinte azonnal jött a válasz: hát persze hogy rendben.
Ha senki más nem szeret legalább te szeresd magad és tudd akármit teszel az a legtöbb és legjobb cselekedet amit akkor és ott magadért megtehettél.
És mondom magamban amúgy vívódva belső bizonytalanságomban, most akkor hogy van ez a leugatom nemugatom dolog?
És jött az info: ti egy hatalmas egésznek részeiként egymás részei is vagytok.
Fogadd el és ne ítéld meg hiszen ő a te tudatlanabb részed.
Tudnál -e haragudni mondjuk a lábad kisujjára?
Miért pont rá?
Mert az is mindig olyan dolgokba akad bele amin nem képes változtatni pl ágy lába, küszöb, szekrény, szóval előbb utóbb engednie/törnie kell, a dolgok meg maradnak olyannak amilyenek.
És szóltam magamban: mi van a szócséplés szintjére süllyedt "vitatkozással" ?
És jött a válasz: ha egy butább emberrel vitatkozol és "győzöl" magadat sérted meg, mert a dolgod nem a legyőzése hanem a felemelése lett volna.
Ha okosabbal vitakozol, törekedj kompromisszumra mert ha "legyőzöd" , oda a jobb és bölcsebb tisztelete és tisztelet nélkül elvész az erkölcs.
Ha pedig "legyőz" az egódon esik csorba.
És szóltam: valahogy mégis legbelül szégyen mocorog bennem mert egy ember képes volt kibillenteni legbennsőbb nyugalmamból.
És jött a válasz: a nyugalmadból akár hetente is kibillenthetnek elsőre megoldhatatlannak tűnő dolgok, de a bennső hited és egyensúlyod, mindig visszaállítják nyugalmadat.
Te pedig azon munkálkodj hogy emeld a tolerancia küszöbödet, egyszerűen derűs nyugalommal kezeld a körülötted zajló "harcokat" , ne akarj senkit semmiről meggyőzni.
Ha nem fogja fel mert nincs hozzá érzékszerve, hiába magyarázod a vaknak milyen csodás és sokszínű a világ.
És lassan visszatértem pihenő testembe és annak rendje és módja szerint belealudtam a medibe.
Szép napot nektek.
Üdv Igi