Gyermekágyi láz, melynek leküzdése tette Semmelweiss Ignácot az "anyák megmentőjévé" a XIX.sz.-ban, arról szólt, hogy az anyák szülés után hullamérgezésben meghaltak.
Bölcsőhalál: A csecsemőket érintő halál, okát ma is kutatják. Általában a fiú csecsemők, és 6 héttől 6 hónapos korig lehetnek érintettek, de ez előtt, és ritkán ez után is előfordul. Magyarországon a csecsemők 1-2 ezrelékénél fordul elő.
Bölcsőhalál és a karma kapcsolatához mesélek egy történetet:
Egy, mondjuk azt, lelkitársi kapcsolatból a felek végül másokhoz kötötték az életüket. Elszakadtak egymástól. A nő gyermeket szült, és furcsa megérzései voltak a kisbabával kapcsolatban. Ismerős volt a gyermek tekintete, már az is különös volt, hogy egy 4-5 hetes csecsemőnek ennyire kifejező tekintete legyen. 5 hetes volt a pici, amikor etetés után a nő letette a picit az ágyra, egy napsütötte foltra, és az jutott eszébe, hogy "most már minden rendben lesz, meg fog gyógyulni". Mivel a picinek semmi baja nem volt, nem értette ezt a gondolatot, el is hessegette magától. Következő héten a baba egyik reggelre meghalt.
Pár év múlva "véletlenül" (ugye tudjuk, véletlenek nincsenek) találkozott a lelkitárssal, aki elmesélte, hogy pár éve külföldön volt, amikor egy bomba felrobbant mellette. Sokáig volt kómában, élet-halál között, de sikerült túlélnie. A nőnek gyanús lett, és rákérdezett a dátumokra. Akkor történt a robbanás, amikor a baba megszületett, és akkor tért vissza a férfi a kómából, amikor a baba meghalt.
Kész kitolás, mondta egyszer halottak napja körül a nő, hogy én itt gyászolom, és bőgve megyek ki a sírjához, miközben ő éli tovább a saját megszokott életét.
Meggondolta magát a férfi. Nem a gyereke akart lenni, hanem a társa a nőnek. Az szülő-gyerek szerep nem felelt meg, így "visszacsinálta".
Hol van ebben a karma?